Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-30 / 300. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 30. KOMMENTÁR Voksoló nyugdíjasok TÓTH MIHÁLY Talán jobb is, hogy a nyugdíjasok és a rövidesen nyugdíjasok közül egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az újságvásárlást. Megesett, hogy ugyanabban az újságban egy napon közlik az olvasóval: 1. az Úr 2000. esztendejében pénzhiány miatt elmarad a nyugdíjak hozzáigazítása az inflációhoz; 2. a vállalatok 40 milliárddal tartoznak a társadalombiztosítónak; 3. a lakosság aktív része világszerte egyre nehezebben tudja eltartani a nyugdíjasokat, mert évről évre romlik a nyugdíjalap-befizetők és a nyugdíjjogosultak aránya. Nagyon elmeszesedettnek kell lennie az ember agyérrendszerének ahhoz, hogy ne vegye észre, itt valami nem stimmel. Ugyanis ha a társadalombiztosító kintlevőségeinek csak a felét lenne képes az állam behajtani, a nyugdíjfolyósítónak nem 10 milliárdos hiánya lenne, hanem legalább ugyanekkora többlete. Tíz esztendő telt el 1989 novembere óta, így teljes biztonsággal felmérhető, kik a rendszerváltás nyertesei, kik azok, akik se nem nyertek, se nem vesztettek, és hányan vesztesei a folyamatnak. A nyugdíjasok képezik azt a homogén társadalmi réteget, amelynek tagjai igazi veszteseknek tekinthetik magukat. Attól a pillanattól kezdve, hogy először bejelentették a nyugdíjak valorizálásának elmaradását, miközben a kiadások a kétszeresére növekedtek, az ország lakosságának csaknem egyharmada elveszítette biztonságérzetét. Az állam közben bevallja, nem képes gondoskodni arról, hogy a rendszerváltás nyertesei - a privatizáló újgazdagok - teljesítsék a tulajdonszerzéssel vállalt kötelezettségeiket. Az megengedhető, hogy milliós nyereség után a gyártulajdonos nem fizet a társadalombiztosítási alapba, az viszont elképzelhetetíen, hogy az ádagkeresetű alkalmazottól ne vonják le fizetése egynegyedét. Egy orvosi rendelőben öt nyugdíjas vitatkozott, hogy '99 hivatalosan az Idősek Éve volt-e. Nem tudtak dűlőre jutni, szavaztak, 3:2 lett az Idősek Éve javára. Egyikük kajánkodva mondta: Mi lett volna itt, ha 1999-et nem nyilvánítják a mi évünknek. Az viszont nem tréfa, hogy legkésőbb 2002-ben igaziból is leadják voksukat a nyugdíjasok... JEGYZET az embereket ma szinte lehetetlen felelősségre vonni. Köztudott, hogy ez általános kórkép multicégek esetében. Azért meg kéne próbálni. Mert (de ettől nem lesz jobb!) vannak állomások, ahol időnként NINCS VILLANYÁRAM. Vannak állomások, ahol az indítóállomásról a fogadók csak kézivezérléssel tudják „igazítani" a motorost. Vannak állomások, ahol időnként a személyzet szolgálati telefonja se működik. Mi ez? Vasút Indiában? Ilyenkor mit érnek az européer dumák a korszerűsítésről, kompatibilissé tételről, satöbbi? A vasút még mindig a legolcsóbb tömegközlekedési eszköz. Ha a mindenkori január elsejéket nem vesszük számításba... Amúgy is divat a járatmegszüntetés. Csakhogy regionális szinten, járási székhelyeket, körzeti központokat összekötő, eddig „megbízható" vonalak felszámolását tervezgetni OTT, istenkísértés. Ne ezen spóroljanak. Ha már régiófejlesztésről papolunk. Vagy mutassanak Szlovákiában olyan tőkeerős régiót, ahol két-három magáncég finanszírozhatná a vasút működését helyileg. Na ne. És akkor fejlesztésről még nem is beszéltünk... Apropó, vasutas barátomnak spórolnia kell az ebédjegyeivel, a plusszpótlékait nem fizetik rendesen és a szén darabkáit az állomási fűtőházban leltárcédulákkal látták el... Hányjon vért az egyszerű vasutas azért, mert a főnökökjnég mindig „menedzselnek". Tévedtem. A bevezetőben említett irodalmi példák nem ülnek. Azokban a vasút működött. Abszurditások nélkül. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Ma%Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Vakvágány BUCHLOVICS PÉTER Ugye mindenki látta a szigorúan ellenőrzött vonatokat? Azért Hrabaltól elolvasni mégiscsak jobb, higgyék el... Van nekem egy vasutas barátom, ott, künn a végeken. Egy monarchiabeli filing, ahol szolgál. Csipetnyi Kafkával, Musillal. A hely, az idő, a környezet. A lerohadottság. A működő abszurditás és a mégis vállalás. Vagy jusson eszünkbe az Indul a bakterház. Az is ez. Ám a szlovák vasutak jelenlegi állapota inkább egy klasszikus angol horrortörténethez hasonlít. Momentán a vasút súlyos tízmilliárdos hiányokat görget maga előtt, mint leírhatatlan, kiegyenlítheteden adósságot. Momentán az államnak is tartoznak pár milkóval. Olyan összegekkel, amilyeneket egy vadonatúj mozdony se lenne képes rentábilissá trancsírozni. A vasút ma - egy Biatorbágy. Hiába Euro- és Intercity, hiába tisztaság és komfort a nemzetközi vonalakon, hiába ultramodern és mindenttudó számítógépes, hordozahtó kütyük a vonaleÜenőrzó muftik nyakában. De mi van a vidéki pályákkal? Ott hol az utas kényelme, érdekei? És hol a szolgálatban lévő személyzeté? Köztudott, hogy Rezes úmak, regnálása idején szinte ingyen szállított a vasút. Köztudott, hogy az akkori vezérigazgató a leváltása után egy kényelmes és jól fizetett fotelt kapott „ajándékba" a Vasmű közeli cégben. Köztudott, hogy ezeket Fiam, én jövőre nem valorizálom a zsebpénzedet, szólj anyádnak, neki van szociális érzéke. (Peter Gossányi karikatúrája) Mivel a háborúk a fejekben születnek, az emberek gondolkodásában kell gátakat emelni 2000 a békekultúra éve Néhány nap választ el az új esztendőtől, amelyet az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) a „békekultúra és erőszakmentesség évének" nyilvánított. MTI-HÁTTÉR Pontosabban: a világszervezet magáévá tette és felkarolta egyik legfőbb szakosított szervezetének, az UNESCO-nak a kezdeményezését, számot vetve azzal, hogy háborgó, türelmetlen és kusza világunkban a békétlenség kizárásának elve ugyan utópisztikusán hangzik, de az emberiségnek az ideálisra kell törekednie. Az UNESCO 1945-ös alkotmányában az áll, hogy mivel a háborúk a fejekben születnek, az emberek gondolkodásában kell gátakat emelni a háborúskodással, a békétlenséggel szemben. Ebből a megfontolásból született a második világháború után egy egész tudomány, a „konfliktológia", a konfliktuskutatás, amely olyan megoldásokat keres a vitákra, az összeütközésekre, hogy végül is ne legyenek sem győzők, sem legyőzöttek. Mint intellektuális világszervezet, az UNESCO egy évtizeddel ezelőtt „Béke az emberi elmékben" témájú nemzetközi konferenciáján veA háborúk 1945 óta 20 millió emberéletet oltottak ki. zette be a „culture of peace" fogalmát, a béke és az erőszakmentesség kultúrájának kategóriáját. Nobel-díjasok egy csoportja 1999 márciusában „Kiáltvány 2000" címmel a békekultúra támogatására buzdító felhívást tett közzé azzal a szándékkal, hogy azt nemzetközi aláírásra bocsátja. Federico Mayor, az UNESCO főigazgatója ez év szeptember 14-én Párizsban ünnepélyes keretek között indította el az aláírásgyűjtési kampányt, egyszersmind egy világmozgalmat, amely teljesen decentralizált és senkinek nincs alávetve, bizonyos értelemben az Internethez hasonlítható. A „békekultúra" 1993-ban lépett a gyakorlati politika porondjára, mégpedig Salvadorban, ahol hoszszú ideje folyt polgárháború, alkalmi fegyverszünetekkel, de béke nélkül. Az UNESCO az oktatás, a kultúra és a tömegtájékoztatás eszközeivel igyekezett békességet teremteni a társadalomban és a salvadoriak gondolkodásában. A kormány és a gerillamozgalom katonai szembenállását párbeszéd váltotta fel, mégpedig a nőtársadalom különleges szerepvállalásával. Az első UNESCO-kísérlet sikerét is mutatta, hogy a kis közép-amerikai ország megszűnt sajtószenzáció lenni. Az UNESCO segítségével dolgozta ki saját nemzeti „békekultúraprogramját" a Fülöp-szigetek kormánya. Bármilyen furcsán hangzik, a világ egyik első Békekultúra Intézete Kazanyban, az oroszországi Tatarsztán fővárosában nyílt meg. Az innen kikerülő konfliktuskezelő és szociálpolitikai szakemberek a világ „forró pontjain" fognak dolgozni. A hamburgi egyetemnek a háborúskodások okaival foglalkozó kutatói a napokban tették közzé év végi békétlenség-statisztikájukat. Eszerint 1999-ben 35 fegyveres konfliktus volt a világban, hárommal több, mint az előző évben. A háborúk 75 százaléka Afrikában (14) és Ázsiában (12) zajlott, Európa és Latin-Amerika egy-egy háborút produkált. Indiát hat fegyveres konfliktus érintette. A háborús erőszak okainak egész sora „túléli" az ezredfordulót és hosszabb-rövidebb lappangás után a nemzetiségi és vallási elnyomás, a szegénység, az állami önkény, a társadalmi igazságtalanság. Drámai módon aktivizálják a világ vezető és közép-hatalmi atomfegyvereiket és atomstratégiájukat. Washington és Moszkva egymással versengenek atom leszerelési megállapodások ratifikálásának meghiúsításában, a hadászati fegyverzetkorlátozás leépítésében. Az atomhatalmak szinte kivétel nélkül készek elsőként folyamodni atomfegyver alkalmazásához és nemcsak nukleáris támadásra, illetve azzal való fenyegetésre való reagálásként. Megrendültek a békekultúra olyan oszlopai, mint az ENSZ-ben megtestesülő biztonsági jogrend, globalizálódnak a helyi fegyveres konfliktu1999-ben 35 fegyveres konfliktus volt a világban. sok, amelyek távoli érdekeket szolgálnak, nemzetközi méretűvé válik a terrorizmus, a fejlődés majd mindenütt békétlenségen keresztül megy végbe, az erőszak a demokráciákból is diktatórikus elemeket hoz a felszínre. Az UNESCO kétéves költségvetése 544 millió dollár, annyi, mint egy átlagos nyugati egyetemé. Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetétől nem várható el, hogy finanszírozza a világbékét, de rádöbbenti az emberiséget, hogy háborús konfliktusok csak 1945 óta 20 millió emberéletet oltottak ki, hogy a hatmilliárd ember egyharmada a „szegénységi küszöb" alatt él és napi 1 dollárral vagy annál is kevesebbel rendelkezik nyomorúságos élete fenntartásához, hogy az AIDS vagy HIV betűszavakkal jelölhető halálos ítéletekkel a vérében 34 millió ember jár-kel a Földön, hogy immár társadalmi, sőt összemberiségi választ kell adni bizonyos „elháríthatatlan tudományos eredményekre", s hogy itt az ideje a felelősség globalizálódásának. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Az amnesztia bármilyen formája nyers beavatkozás az érvényes jogba. Egy amnesztia sosem objektív, sokkal inkább szubjektív és célirányos. Ilyen volt Vladimír Mečiar elnöki jogköröket gyakorló volt miniszterelnök mindkét kegyelmi rendelete, de Mikuláš Dzurindáé is - szögezi le a lap jegyzetírója, ám szerinte minőségi különbség van köztük. Mečiar azért hirdette ki, hogy megvédje egy erőszakos bűncselekmény előkészítőit és megvalósítóit és megakadályozza a bűnvádi eljárást. Így ez a lépés nem szolgálhatott a jog, igazságosság és erkölcs elégtételéül. Dzurinda pedig éppen a jognak, az igazságosságnak és az erkölcsnek akart szabad utat adni. Azonban elkövetett egy formai hibát, amit a Šafárikféle alkotmánybírósági tanács kihasznált és Dzurinda amnesztiáját érvénytelennek kiáltotta ki. Ez az eset ismét ráébresztette a közvéleményt, hogy a jog, igazságosság és erkölcs között szakadéknyi különbség lehet. A Svéchota-ügy megmutatta, milyen hiányos és átgondolatlan a jogrendszerünk, és nemcsak a törvények, hanem az alkotmány is. SME Rudolf Schuster köztársasági elnök kormányalakítási tárgyalásokat leíró könyve a közeljövőben megjelenik Németországban. A hírt a Roter Stern német kiadó tulajdonosa, Rudi Cizmar is megerősítette. A könyvet Johannes Rau német államfő Stoličnaja vodkával kereszteli meg január 19-én Berlinben. A könyv kiadásáról Németországban előzőleg közvélemény-kutatást is végeztek. Az eredmény azt mutatja, a németek 98,8 százaléka szeretné, ha megjelenne a szlovák államfő könyve. Ennek okaként a megkérdezettek többsége azt a tényt jelölte meg, hogy Schuster Szlovákia első politikai „disszidense". Országában ugyanis megakadályozták könyve megjelenését. A közvélemény azt sem érti, miért kellett a könyv nyomtatásban megjelent fejezeteit tüntetőleg elégetni. Schustert leginkább az hökkentette meg, hogy az eseményen jelen volt Mikuláš Dzurinda miniszterelnök és Jozef Migaš, a parlament elnöke is. Rudolf Schuster Németországban megkapja az egyéni kitartásért járó díjat, melyet előtte csak cseh kollégája, Václav Havel vehetett át. PRAVDA A rimaszombati járási munkahivatal egyetlen munkahelyet sem tud ajánlani az álláskeresőknek, pedig a munkanélküliségi ráta novemberben már meghaladta a 36 százalékot. A Besztercebányai kerület járási hivatalai novemberben 807 betöltetlen állást tartottak nyilván, a helyzet azonban járásonként változó. Legtöbb betöltésre váró munkahely a Gyetvai járásban van, a Poltáriban viszont csak tíz. A kerületben egy munkahelyre 95 állástalan jut, a munkanélküliségi arány pedig tovább emelkedik. A tavalyi év hasonló időszakához képest 13 ezerrel több munkanélküli van a kerületben. Számuk a Nagykürtösi járásban emelkedik a leggyorsabban, ahol novemberben 32,38 százalék volt. OLVASÓI LEVÉL Világos világosság Van egy rossz szokásom. Nagyon szeretek olvasni. Hogy ez miért hátrány? Mert árt az egészségemnek. Hogy önök is megértsék, elárulom, az újságolvasásról van szó. Mire a végére érek a lapnak, a sok rossz hírtől az adrelaninszintem egész az eget verdesi. Hiába, ilyen a demokrácia: öldöklés, rablás, gyalázkodás és áremelés. Pardon, áremelés. Hát igen, januárban negint villanyáramemelésre számíthatunk, ugyanis kevesebbet fizetünk az áraméit, mint a szomszédok. Az agyam egyből dolgozni kezd, és rájövök arra, már most a dupláját fizetjük a szomszédokénál. Az egyszerű magyarázatom a következő: ha 8000 koronát keresek (ez az országos átlag, amiben benne van a képviselők, miniszterek és a felső réteg 50 000-150 000ig terjedő fizetése) és 100 kilowattot számolok az egyszerűség kedvéért, akkor ez 2,01 százalékot tesz ki. A szomszédok gyenge 30 000 schillinges fizetésénél a náluk érvényben levő tarifát figyelembe véve ez 1,05 százalék. Ugye, milyen egyszerű. Már most a dupláját fizetjük, mégis milyen büszkén verik a politikusaink a mellüket. Itt jut eszembe: nem volna e nehéz helyzetben tisztességesebb, ha honatyáink elismernék, hogy a rossz gazdálkodás végett összejött kintlevőségek (a nem fizetett számlák) végett nem férünk bele az előállítás költségébe. Mi, egyszerű honpolgárok, akik az egész végett büntetve vagyunk, ennyit legalább megérdemelnénk. Drozd László Feketenyék