Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-28 / 298. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 28. KOMMENTÁR Bizonytalan derűlátás PÁKOZDI GERTRÚD November végén a munkaügyi hivatalok csaknem 514 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy az adott napon a munkaképes lakosság 19,3 százaléka volt éppen kenyérkereset nélkül. Ennyien éltek munkanélküli segélyből, a végkielégítés gyorsan apadó pénzcsomagjából, szociális segélyből. Számuk egy év alatt több mint százezerrel növekedett. Ugyancsak nem vigasztaló adat: a munkanélküliek áüagban 14 hónapja szerepelnek a nyilvántartásban, immár két és fél hónappal hosszabb ideig, mint egy éwel korábban. Az ország gazdasági állapotáról még sokat elárul, hogy a november végén nyilvántartott szabad munkahelyek száma 7062 volt. Az ember azt hinné, hogy ennél rosszabb már nem lehet. A Standard & Poor's hitelminősítő intézet minap közzétett előrejelzése szerint azonban jövőre még rosszabbodik az ország helyzete, egyebek között a reálkeresetek további négy százalék körüli csökkenésével számolhat a lakosság. Ilyen körülmények között kényszerül a kormánykoalíció a vele szemben vészesen csökkenő bizalom visszaszerzésére és ha lehet, erősítésére. Nem kell ahhoz különösebb minősítési szakértelem sem, hogy bárki megjósolja: e tekintetben komoly próbatétel vár a végrehajtó hatalomra, és a következő hónapokban dől el, valójában mekkora a koalíciót összetartó erő, képes-e a kormány kivédeni a Mečiart támogatók nem kis tábora részéről őt érő támadásokat. Akkor, amikor az országnak az exporton kívül minden gazdasági mutató további romlásával kell számolnia. Mindezt figyelembe véve szinte meghökkentő, hogy az idei megszorítások hatására a külföld már stabü országként kezeli Szlovákiát. Ezt a megítélést akár sikernek is tarthatnánk, ha nem tapasztalnánk fontos intézkedések elodázását. Ilyen körülmények között félő, hogy a 2000. évi stabilizációs törekvések éppen a közkiadásokat csökkentő szándékokon buknak meg. Azért, mert az eddigi gyakorlat szerint minden miniszter abból „főzne" elsősorban, amit a még bizonytalan kimenetelű magánosítási akciók hoznának az állam konyhájára, ahelyett, hogy reszortjában keresné a takarékosabb közfinanszírozási lehetőségeket. Ilyen körülmények között viszont nehéz lesz a stabilizáció eredményes folytatása. Márpedig ha e tekintetben kudarcot vall a kormány, a munkahelyteremtést jelentő gazdasági fellendülés még 2001-ben sem következik be. A küátástalanság viszont, amit az ilyen helyzet hozna magával, az átmenetinek ígért nehézségekkeljáró gazdasági megszorításoknál is rosszabb lenne. JEGYZET tárgyi vagy pénzjutalomból áll. A miniszter ezt rendje s módja szerint meg is adta, de - ráadásul nyilvánosan, a sajtó jelenlétében - hozzátette, „és léptessék elő őket". Ami ugye jól hangzik, csakhogy a szigorú katonai előírások miatt nem is olyan egyszerű. Mert nem csak abból áll, hogy egy csillaggal többet tűznek az illető váll-lapjára, hanem a rangjának megfelelő beosztást is kell kapnia. Mert katonáéknál úgy játja, hogy egy bizonyos munkakör betöltéséhez megkövetelik az alhadnagyi vagy hadnagyi rangot, egy magasabb beosztáshoz már más rang szükséges, de ez ellenkező irányban is érvényes: alacsonyabb beosztást nem tölthet be magas rangú tiszt. így aztán, ha valakit csak úgy előléptetnek, annak posztot is kell találni, az viszont nincs, mert abban egy magasabb rangú ember ül. Talán már a miniszternek is megsúgták, hogy nem lehet csak úgy rangot osztogatni, mert a legutóbbi kitüntetés-osztogatás során az év sportolójának, Jozef Gönczinek a tiszti csillagnál sokkal praktikusabb ajándékot, szolgálati lakást ígért. Az adakozó miniszter ugyanakkor szigorú is tud lenni: ugyanaznap, amikor Gönczit megörvendeztette, elutasította Ján Sokol bíboros kérelmét, aki egy papnövendéket szeretett volna „kimenteni" a katonai szolgálat alól. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél^ valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Gazdag hadsereg GAÁL LÁSZLÓ Bár a szlovák hadsereg olyan szegény, hogy még repülőbenzinre sem futja, valamiben túlságosan is gazdag. Ezredesekben. Pavol Kanis tárcavezető szerint csak az előző kormány négy éve alatt 400 katonát léptettek elő háromcsillagos főtisztté. Tekintve, hogy a hadsereg katonáinak valódi létszáma kb. 38 ezer, és tekintve, hogy az említett négyszázon kívül is el volt eresztve ezredesekkel, elmondható, hogy minden száz katonára több, mint egy egész ezredes jut. A jelenlegi miniszter amiatt is bírálta a tárca volt vezetését, hogy csak tetszelgésből, alaptalanul osztogatta a rangokat. Biztosan igaza van és teljesen jogos lenne a felháborodása, ha maga is nem követne el hasonló túlkapásokat. Persze kisebb számban és alacsonyabb rangban, de mégis. Egy kötetlen katonai-újságírói találkozón hangzott el, hogy a hivatásos katonák kifogásolják a civil miniszter nem hivatásos lépéseit. Arról volt szó, hogy néhány alacsonyabb rangú hivatásos katonát a helytállásukért miniszteri kitüntetésre tetjesztettek fel. Ez általában elismerő oklevélből, esetleg A gazdaság élénkítésének ára jövőre is a hazai kereslet alacsonyan tartása lesz Nem érdemes eladni FNM-lcötvényeinket Jövő karácsonyra te fogod a halat. A privatizációs bevétel osztásán kívül a múlt héten egy sor más fontos gazdasági eseményre is sor került. Marián Jusko jegybanki elnök az idei évet áttörésként értékelte, amelynek köszönhetően sikerült megállítani az évek óta tapasztalt kedvezőtlen makrogazdasági folyamatokat. TUBA LAJOS Ennek ára azonban kétszámjegyű infláció volt. Az idei infláció értékét 14 százalékra várják, a jövő év első félévében az év elejei központi áremelések miatt 13 százalék körüli értékre számítanak. A tendencia viszont már a remények szerint csökkenő lesz, így 2000 végére újra egyszámjegyű értékre számítanak. A május óta 8-10 százalékot erősödött koronával kapcsolatban Jusko annyit mondott, hogy a további árfolyamjavulást csak az idei külkereskedelmi mérleg ismeretében engedik meg. Szerinte minden feltétel megvan ahhoz, hogy a folyó fizetési mérleg hiányát, a külkereskedelmi hiányt és a bruttó hazai össztermék növekedését jövőre is az idei, nagyon jónak számító értékeken tartsák. Ez elengedhetetlen a gazdaság élénkítéséhez, ára azonban továbbra is a hazai kereslet alacsonyan tartása lesz. A múlt héten megtörtént a bankkonszolidáció idénre ígért utolsó fontos lépése: a kormány jóváhagyta a VÚB, a takarékpénztár és az IRB legrosszabb hiteleinek áthelyezését egy külön ügynökségbe, összesen 76 milliárd korona értékben. Az első két bank esetében már tudjuk, mi miért történik, az IRB-ről viszont eléggé ellentmondásos hírek érkeznek. A VÚB és a takarékpénztár esetében újabb információk akkor várhatók, amikor az Arthur Andersen és a Delloite and Touche ismert könyvvizsgáló cégek az év végére befejezik az előzetes, a jövő év első negyedévére pedig a részletes átvilágításukat. Ennek ismeretében tudják majd kiírni a privatizációs pályázatot, amely a tervek szerint az év végére le is zárulna. Tétovázásra nincs is nagyon idő, a Moody's minősítő intézet a szlovák bankszektor esetében az eddigi konszolidációs lépések ellenére a múlt héten is óvott a túlságos optimizmustól. A hazai bankrendszer 414 milliárd koronás hitelállományának 39 százalékát minősítették kockáza2000 végére újra egyszámjegyű inflációra számítanak. tosnak, viszont csak 27 százalékra képeztek kockázati tartalékot. A bankrendszer idei vesztesége a jegybank adatai szerint szeptember végén 10 milliárd korona volt. A legnagyobb veszteséget termelő állami tulajdonú nagybankokon a Moody's szerint a konszolidáció ellenére igazán majd csak az segít, ha egy komoly külföldi tulajdonos az egész működési rendszerüket átalakítja. A kormány a múlt heti ülésén nem fejezte be a Nemzeti Vagyonalap (FNM) kötvényeinek részvényekre történő beváltásának megtárgyalá(Peter Gossányi karikatúrája) sát. Mint ismeretes, ebben az esetben nagyvállalati részvényekről van szó, amelyek esetében komoly tőzsdei likviditásra számíthatunk. Korábban viszont olyan javaslat is elhangzott, hogy a kötvényeket tegyék pénzzé és ezt fizessék ki a kötvénytulajdonosoknak. Most tehát már biztos, hogy részvénycserére számíthatunk. Ez a hír azoknak is fontos, akik a világért sem szeretnének újabb részvények tulajdonosaivá válni. Az FNM-kötvények árfolyama ugyanis minden kedvező hírre feljebb megy, ezért most semmiképp sem érdemes ötezer koronáért túladni rajtuk. A kormány két döntése a vállalati szférát is komolyan érinti. A Nafta állami kézben lévő részvényeit a Szlovák Gázművek veszi meg. Egyelőre az ár nem biztos. Pedig ez a bevétel is nagyon fontos az FNM fizetőképessége szempontjából. Ezentúl ugyanis, ha a Naftába belépne egy külföldi partner, akkor azt a tőkét már az SPP kapná, a költségvetés legfeljebb közvetve részesedhetne belőle. Megoldódni látszik a Slovnaft ügye is, a kormány szerdán - sok hónapos töprengés után - beleegyezett, hogy az előző kormány idejéből származó privatizációs visszaélések letudásaként elfogadja az akkoriban kifogásolható körülmények között többségi tulajdonossá vált Slovintegra által felkínált 10 százalékos részvénycsomagot. Ez valószínűleg azt is lehetővé teszi, hogy a Slovnaftba belépjen a pénzügyi összeomlás elkerüléséhez fontos és már hónapok óta ígérgetett külföldi stratégiai partner (az egyik legforróbb jelölt a magyar MÓL). TALLÓZÓ SME Róbert Kotian az SDK anyapártjainak karácsonyi egyezményével kialakult helyzetet elemzi. A jegyzetíró szerint az SDK de facto ötpárti kolalícióvá vált, noha de iure nem lehet azzá, mert ellentétbe kerülhetne a négy kormánypárt közti koalíciós szerződésekkel. Kotian egyébként is úgy véli, elképzelhetetlen az ország hatalmi posztjainak újraelosztása az SDK anyapártjai és a többi kormánypárt közt a valós erőviszonyok alapján. „A legközelebbi választások után a koalíciós tárgyalásokat nyilván már más tömörülés határozza majd meg, mint az SDK, ami a jobboldal és az MKP számára semmi jót nem jövendöl. Mečiar ellen az SDK sikerre volt ítélve, 2002ben nyilvánvalóan már csak el lesz ítélve..." - vélekedik a jegyzetíró. NOVÝ ČAS Márius Kopcsay publicista szerint teljesen érthető az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek ódzkodása attól, hogy az új alkotmányban esetleg „a közigazgatási hatalom szerveiként" legyenek feltüntetve. „Ez temészetesen nem azt jelenti, hogy az önkormányzatok nem kívánják tiszteletben tartani a törvényeket, illetve az alkotmányt. Azzal nem értenek egyet, hogy eltöröljék a különbséget az állami szervek (amelyek azt teszik, amit a törvény előír), illetve az önkormányzatok (amelyek mindent megtehetnek, amit a törvény nem tilt) között. Ez a látszólag elhanyagolható különbség a megfogalmazásban a falvak és városok képviselői számára a kezdeményező cselekvést teszi lehetővé, és éppen ettől a lehetőségtől akarja megfosztani őket az alkotmány új megfogalmazása" hangsúlyozza Kopcsay. Szerinte nincs semmi ok az európai viszonylatban amúgy is nagyon kis illetékességgel rendelkező önkormányzatok tevékenységének korlátozására. „Teljesen abszurd, hogy ehhez a lépéshez éppen akkor közeledünk, amikor megindul a közigazgatás reformja, amelyet ajelenlegi kormányzat elsődleges céljai egyikeként tüntetett fel. PRAVDA Milan Ftáčnik oktatási minisztert bírálja jegyzetében Radoslav Baťo. Szerinte Ftáčniknak kellett volna bejelentenie, hogy elmarad az oktatásügyi alkalmazottaknak ígért 13. fizetés, nem pedig Brigita Schmögnerová pénzügyminiszternek. „Egyértelmű és ízléstelen alibizmusról van szó. Mivel a miniszter lehetetlent ígért, neki kellett volna közreadnia a hírt. Ftáčnik ,jó miniszter rossz kormány" modellje azonban nem új. Ezt az idén már Pavel Koncoš mezőgazdasági miniszter is sikerrel eljátszotta, amikor az elégedetlen mezőgazdászok élére kívánt állni. E két tárcavezető összekapcsolása nem véletlen. Mindkettőjüket nehéz volna a szlovákiai reformok élharcosának minősíteni. Ebben az évben egyiküknek sem sikerült más finanszírozási modellt kialakítaniuk a reszortjukon belül, mint amilyen az állami költségvetés nagyobb kiadásaira épülő jelenlegi. OLVASÓI LEVÉL Európába megyünk Naponta halljuk a rádióban, olvassuk a sajtóban, hogy az Európai Unió számunkra is elérhető közelségbe került. Különösen így van ez a helsinki megállapodások után. Politikusaink valahányszor Nyugatra utaztak, vendéglátóiktól csupa megnyugtató nyilatkozatot hallhattak. Esélyeink tehát egyre nőnek. A csatlakozás körülményei mindennapi téma lett. Mi, kisebbségiek pedig különösmód örülhetünk, mert így idővel értelmüket vesztik a népeket, nemzeteket elválasztó államhatárok is. A felzárkózás az EUhoz természetesen követelményeket is támaszt. El kell fogadnunk a nyugati normákat, meg kell teremteni egy működőképes piacgazdaságot, folytatni a megkezdett reformokat stb. Feladatainkat már csaknem betéve tudjuk. Akkor talán nincsen elég húzóerő a megvalósításukhoz? Ugyanis a nyugati tőke egyre csak késlekedik. Polgáraink közül sokan már annyira türelmetlenek, hogy nem itthon várják a változásokat, hanem elébe sietnek. Roma honfitársaink is százával kelnek útra, hogy mihamarabb élvezhessék a célországok vendégszeretetét. Jönnek a zöldhatárokon is különféle nációk, hogy hazánkon keresztüljussanak az „ígéret földjére". A felfokozott érdeklődés egy cseppet sem újkeletű a történelemben. A nagy népvándorlások is ezt igazolták. Mi, magyarok szintén, egy ideig még a honfoglalás után is át-átruccantunk a Lajtán túlra, egészen a Pireneusokig, ha érdekeink úgy kívánták. Géza fejedelem azonban, és különösképpen fia, már világosan látta: Nyugat-Európát nem birtokolni kell, hanem tanulni tőlük - de egyenlő partnerként. így lettünk akarva-akaratlanul is a Nyugatnak „védőbástyái", tatárok, törökök támadásait csak lefékezni volt erőnk - nyugati segítség hiányában. Hol Isztambul, hol Bécs határozta meg jövőnket. A „hatvanhetes kiegyezés" (1867) ugyan gazdasági fellendülést hozott, a párizsi békediktátumok azonban Közép-Európát átrajzolták. Az erőszakos átrendeződés újabb világháborút szült. Ami nem sikerült Napóleonnak, nem sikerülhetett Hitlernek sem. Örök igazság, hogy az erőszak erőszakot szül; Jalta, Potsdam ezt a nyomot követte még mindig nem tanulva a történelemből. Negyven év ugyan nem nagy idő, de elég volt ahhoz, hogy a „vasfüggöny" a berlini fallal egyszer és mindenkorra leomoljon. Közép-Európa teljesen önálló politikát nehezen folytathat. Egyre azonban nagyon oda kell figyelnünk: soha többé ne engedjük, hogy egymás ellen kijátszhassanak bennünket. Bárhonnan jönnének is a „szirénhangok", nekünk, magyaroknak és nem magyaroknak egyszerre kell lépnünk még akkor is, ha ez egyeseknek talán nem tetszik. Szalay János, Tornaija