Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-03 / 279. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 3. KOMMENTÁR Keresztény pártkassza TÓTH MIHÁLY Válaszúthoz érkeztek 1998 őszén a Dzurinda-koalíció pártjai; el­dönthették, hogy működésük finanszírozását tekintve a HZDS pél­dáját követik-e, vagy az erkölcsösség útjára lépnek, és lemondanak a privatizációból, a közbeszerzések nyereg alá puhításából, az irány­vonalukkal rokonszenvező vállalkozók jövedelmének megcsapolásá­ból eredő bevételekről. Ahogy az elmúlt egy hét eseményei mutat­ják, a KDH pénzügyeinek irányítói nem idegenkednek Mečiar pártfi­nanszírozási módszerének alkalmazásától. A sajtó már részletezte a Ján Čarnogurskýt sújtó kínos ügy súlyosbító, illetve enyhítő körül­ményeit. Súlyosbító, hogy valláserkölcsi alapon működő politikai erőről derült ki, kétes eredetű pénzösszegeket vett igénybe. Viszont enyhítő körülménynek is felfogható, hogy szinte biztosra vehető, a botrány kirobbantói nem önzetlenül a közéleti tisztaságot védendő dobták be közéletünkbe a bűzbombát. Dzurinda és Čarnogurský vi­szonya Sztálin és a szocdemek viszonyára emlékeztet. A generalissi­mus egykor a fasisztáknál is jobban gyűlölte a szintén munkásmoz­galmi gyökerű mérsékelteket. Előre lehetett tudni, hogy a KDH, illet­ve az SDK vezetői között kirobban a viszály, mert a miniszterelnök beleszerelmesedett a három kisebb és két nagyobb törpéből létrejött nagy SDK-ba, illetve annak elnöki székébe, miközben Čarnogurský standard konzervatív pártról álmodik. Hogy a volt keresztény SDK­soknak volt okuk anyapártjuk szennyesét kiteregetni, az csak alig­alig igazolja ordasságukat. A legegyszerűbb választópolgár is azt a következtetést szűri le az esetből, hogy itt nem a közélet tisztaságá­nak védelméről, hanem pártvezetők közötti harcról van szó, mely­nek igazi vesztese mindig a kisember. Mind a Čarnogurskýt, mind a Dzurindát követő keresztény politikai vezetők bebizonyították, hogy a kereszténydemokrácia dél-európai szárnyának stílusát követik. Az olasz kereszténydemokratákat még maguk mögött is hagyták, hi­szen nekik 40 év kellett ahhoz, hogy a hatalmat gyakorolva erkölcsi­leg teljesen leépüljenek. Čarnogurský és Dzurinda pártja a morális leépülésben 10 év alatt is jelentőset teljesített. Sok szó esik mostaná­ban a pártfinanszírozás tökéletesítéséről. Vannak politikusok, akik váltig állítják, hogy a kliensrendszerről csak a bőkezű költségvetési finanszírozás tudja leszoktatni a politikusokat. Aki ezt állítja, nem is­meri az országban uralkodó kalmárszellemet, és bátor ember. Eszé­be se jut, hogy a jelenlegi szegénységben újabb százmilliók pártcé­lokra való elvonása mekkora visszatetszést szül. Eszébe se jut, hogy az eszme nem csak BMW-ből hirdethető. Puritán párt kerestetik! JEGYZET A megbízó megbízója BAROS RÓBERT Az ember megszokta, hogy minden igazán nagy bűnügy­legyen szó bankrablásról, em­berölésről vagy csalásról - fel­derítetlen marad. Senki sem le­pődik meg azon, s egy cseppet sem tartja furcsának, ha egy nagy vihart kavart bűntényben még hosszú évek múltán sincs semmi előrelépés. Ugyanis meggyőződtünk afelől, hogy azok, akik ezeket elkövetik, nem magányos gonosztevők, akik a városban kóborolva dön­tenek úgy, ezt vagy azt a bankot kirabolják, ebbe vagy abba az autóba bombát szerelnek, ezt vagy azt az illetőt elrabolják és egy kocsi csomagtartójában külfödre toloncolják. Ehhez még a legnaivabbak sem elég naivak. Róbert Remiáš feltétele­zett merénylői is belepasszolná­nak ebbe a „magányos elkövető képbe", ha nem hallottunk vol­na még a szervezett bűnözésről, a titkosszolgálati módszerek széles körű variálhatóságáról, ha nem lennénk tájékozottak maffiaügyben. Akkor akár azt is hihetnénk, hogy a két jómadár esetleg valami személyes dolog - mondjuk féltékenység vagy kártyaadósság - miatt haragu­dott meg ennyire Remíášra, s szerelt pokolgépet kocsijába. A robbantásokon, alvilági leszá­molásokon edződött nyilvános­ság számára azonban a napnál is világosabb: a tettet felsőbb megrendelésre követték el, s az áldozatot lehet, nem is ismer­ték. Közvetlen megbízójukat már nem lehet felelősségre von­ni, ót ugyanis egy feltehetőleg szintén nem magányos elkövető a másvilágra küldte. De a két merénylő elfogása sem lesz könnyű feladat. Nem is biztos, hogy megtalálják őket, mivel más, nem hivatalos csoportok is „vadásznak" rájuk, egészen más céllal. Ezért a hatóságoknak igyekezniük kell, ha Remiáš gyilkosait bíróság elé akarják állítani. A rendőrségnek viszont mindenképp jár az elismerés azért, hogy legalább ennyit el­ért az ügyben. Kevesen bíztak abban, hogy sikerül bármit is kinyomozni, arra pedig senki sem gondolt, hogy valakit jog­erősen el is ítélnek. Bár sokan még mindig szkeptikusak va­gyunk a nyomozás végső sike­rét illetően, főleg ha tudjuk, hogy a megbízó megbízóját is megbízta valaki. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Minek tanult ez meg hat nyelvet, ha nem tudja magát megértetni velünk? (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ BLIKK A Whyskis őrei perében bevallotta: egy belügyes 10 százalékot kapott minden zsákmányából. Ambrus At­tilát állítása szerint egy BM-es segí­tette rablásaiban és szökésében. „Egy magas beosztású, a Belügymi­nisztérium állományába tartozó embertől kaptam meg a szökéshez szükséges tervrajzokat" - vallotta tegnap Ambrus Attila a katonai bí­róságon, volt őrei perében tanús­kodva. A bankrabló titokzatos párt­fogóját az Újpesti Dózsából ismeri 1988-tól, és a BM-es a rablásokban is tippekkel segítette. Ambrus cse­rébe 10 százalékot leadott neki a zsákmányból. A Whyskis kiállt egy­kori őrzői mellett is, szerinte a há­rom férfi csak rossz helyen, rossz időben volt. „Bárki lett volna ott jú­lius 10-én, én akkor is megszöktem volna, hiszen nálam voltak a Gyorskocsi utcai épület tervrajzai. Azt is tudtam, melyik kamera nem működik, merre szabad az út" ­mondta Ambrus Attila tegnap a ka­tonai bíróságon volt őrei perében tanúskodva. A belügyes segítőtárs kilétét azonban nem hajlandó fel­fedni, mert „szemétség lenne el­árulni azt, aki éveken keresztül se­gített. Nem nevezem meg az ille­tőt" - mondja a Whyskis. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország köztársasági elnökei ma a Magas-Tátrában találkoznak Visegrádi nyolc év - négyekből hármak, hármakból négyek 1999. december 3-án, vagyis ma, Gerlachovban, a Magas­Tátrában találkoznak a vi­segrádi országok - Magyar­ország, Csehország, Szlová­kia és Lengyelország - köz­társasági elnökei. MTI-PANORÁMA A visegrádi csoport Magyaror­szág, Csehország, Szlovákia (1993. január l-ig Csehszlovákia) és Lengyelország intézményesí­tett, lazán szervezett együttműkö­dési kereteként jött létre az állam­és kormányfők szintjén 1991-ben. A regionális szerveződés célja a szétesett szovjet „külbirodalom" közép-európai részének összefo­gása, az összehangolt európai csatlakozás elősegítése volt. A névadó visegrádi találkozót 1991. február 15-én rendezték Budapes­ten és Visegrádon Antall József magyar kormányfő kezdeménye­zésére. A helyszín történelmi em­lékeket idézett: 1335-ben Visegrá­don zajlott le Károly Róbert ma­gyar, János cseh és Kázmér len­gyel király találkozója, ahol az uralkodók szövetséget kötöttek egymással. Antall József magyar, Václav Havel csehszlovák és Lech Walesa lengyel államfő megálla­podtak, hogy évente egy alkalom­mal hasonló csúcstalálkozót tarta­nak, és aláírták az együttműködés alapjait rögzítő Együttműködési Nyilatkozatot. 1991. július l-jén Prágában a Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületének utolsó ülése után Havel, Walesa és Antall közös levélben hívta fel a hét vezető ipari ország állam- és kormányfőinek figyelmét a közép­európai térség problémáira. 1991. október 6-án Krakkóban a három politikus nyilatkozatot fo­gadott el a NATO-hoz fűződő kap­csolatokról. A visegrádi hármak akkori miniszterelnökei 1991. de­cember 16-án, miután aláírták a társulási szerződést az Európai Közösséggel, a brüsszeli lengyel nagykövetségen megállapodtak abban, hogy minden nemzetközi szervezetnél törekedni fognak po­litikájuk és magatartásuk össze­hangolására. Az 1992. május 6-i prágai csúcstalálkozón elhatároz­ták, hogy közösen fogják benyúj­tani az Európai Közösség teljes jo­gú tagságára vonatkozó kérelmü­ket. 1992. október 28-án London­ban rendezték a visegrádi csoport és az Európai Közösség első csúcs­találkozóját. 1992. december 21-én Krakkóban a magyar, a lengyel, a cseh és a szlovák külgazdasági miniszter aláírta a visegrádi csoport Közép­Az első visegrádi találko­zót 1991. február 15-én rendezték Budapesten. európai Szabadkereskedelmi Egyezményét (CEFTA). 1993. január 8-án Václav Klaus, az akkor alig egy hete független Csehország miniszterelnöke azt mondta, hogy a visegrádi együtt­működés a Nyugat által kitalált, mesterséges folyamat, amely nem érdekli országát, és ellenez­te az együttműködés intézmé­nyesítését. 1994. január 11-12-én Prágában még megtartották a különvált Csehországgal és Szlovákiával négytagúra bővült visegrádi cso­port hatodik csúcstalálkozóját, de plenáris ülésre már nem került sor, a cseh fővárosba látogató Bili Clinton amerikai elnök külön-kü­lön találkozott az egyes országok vezetőivel. A felső szintű találkozók sora et­től kezdve megszakadt: Klaus nyilvánvalóvá tette, hogy a cseh érdekeket a visegrádi csoport ­szerinte soha meg nem fogalma­zott - érdekei fölé rendeli. Prága ettől kezdve tudatosan lazítgatta az együttműködés kereteit, külön utakat keresve Európába. A bel­és külpolitikájában sajátos utakon járó Szlovákia hosszabb időre ma­gát zárta ki az együttműködésből, visszatérése csak az 1998-as for­dulat után kezdődött meg. Az együttműködés a súrlódások, vi­ták ellenére gazdasági és katonai­biztonságpolitikai téren fennma­radt. A héttagúra bővült CEFTA a térség legfontosabb működő gaz­dasági szervezetévé vált. Bár Prá­ga egy ideig a védelmi egyeztetés­ben is különállásával demonst­rált, a négy visegrádi ország közül három mára a NATO teljes jogú tagja lett. 1998. október 19-én Budapesten a visegrádi együttműködés újra­élesztésében állapodott meg Or­bán Viktor magyar, Jerzy Buzek lengyel és Miloš Zeman cseh kor­mányfő, akik meghívták Szlováki­át is. A visegrádi csoport öt év utá­ni első csúcstalálkozóját 1999. május 14-én tartották Pozsony­ban, egy nappal a közvetlen szlo­vák elnökválasztás előtt. Orbán Viktor magyar, Mikuláš Dzurinda szlovák, Jerzy Buzek lengyel és Miloš Zeman cseh kormányfő itt megállapodott abban, hogy a négy ország miniszterelnökei, kor­mánytagjai, külügyminisztériumi 1998-ban az együttmű­ködés újraélesztésében állapodtak meg. államtitkárai, a visegrádi együtt­működést koordinálni hivatott biztosai évente - rotációs alapon ­egymás országaiban találkoznak. 1999. október 15-16-án a Magas­Tátrában, Javorinában tartott a négy ország miniszterelnöke in­formális csúcstalálkozót néhány nappal azután, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, Szlovákiá­val is megkezdi az EU-tagsághoz vezető tárgyalásokat. A tárgyalá­sokon megállapodtak a nemzetkö­zi szervezett bűnözés és a korrup­ció elleni küzdelmet egybehango­ló, a közös fellépést egyeztető négyoldalú bizottság létrehozásá­ban, és döntöttek egy Visegrádi Alapról is, amelybe a négy kor­mány jelentős pénzösszeget he­lyez majd el, és ebből közös műve­lődési, műemlékvédelmi, oktatási és sporttevékenységeket, projek­tumokat fognak finanszírozni. Vladár Tamás, MTI OLVASÓI LEVELEK írjulc helyesen! Az 1999. november 15-én megje­lent Új Szó olvasói levél című ro­vatában a Helyesen Károli-biblia cím alatt a sorok írója emlékeztet arra, hogy 1517. október 31-én Luther Márton e napon szögezte kí a wittenbergi vár kapujára a 95 tételből álló tiltakozást. Ez a nap, október 31. azóta a reformáció ünnepe, amely csak Luther Már­ton elévülhetetlen érdeme. A levél további részében, joggal nehez­ményezi, hogy a híres bibliafordí­tónak, Károli Gáspárnak a nevét hivatásos írók, műfordítók helyte­lenül Károlyinak írják. De nem­csak Ön, mások is. Az 1998 októ : berében megjelent Református Új­ság első oldalán a Reformáció cí­mű harmatgyenge verséből idé­zek: „Csipkebokorban szóllott, És Mózes megváltozott, Saulból pe­dig Pál lett..." Mi köze van Mózes­nek meg Saulnak a Reformáció­hoz? Semmi! És még két sor a versből: „Kálvin is tüzet kapott, Károlyi tollat fogott..." Tehát nem Károli. Én kisiskolásként, hetven évvel ezelőtt úgy tanultam, hogy Károli Gáspárnak írják rendesen, helyesen. Katona László, Beretke Szálkái nótaest Magyar Nándor, az 1998-as Jákó Vera nótaverseny aranykoszorús első helyezettje 1999. november 20-án a szálkái sportcsarnokban nagyszabású nótaestet rendezett. A műsor keretében a házigazda Magyar Nándoron kívül más hiva­tásos énekesek is felléptek, mint Béres Jarmilka Nánáról, Bősi Sza­bó László Bősről, Bohács István Mátraterenyéről. Az előadókat a budapesti Farkas László és cigány­zenekara kísérte. Merem állítani, hogy ez a nótaest magasfokú elis­merést érdemel; az énekesek kivá­ló teljesítményét a közönség szűn­ni nem akaró vastapssal jutalmaz­ta. A koncertet reggelig tartó bál követte - vacsorával és gazdag tombolával fűszerezve. Felejthe­tetlen élmményben volt részük azoknak, akik ott voltak. Juhász Irén, Kőhídgyarmat

Next

/
Thumbnails
Contents