Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-23 / 296. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 23. KOMMENTÁR Kétfejű párt JARÁBIK BALÁZS 2000 januárjában a jelek szerint nagy elhatározásra szánja el magát a Fidesz-MPP: a párt választmánya a miniszterelnöki és pártelnöki poszt szétválasztását ajánlja a párt közgyűlésének. A hírek szerint maga Orbán Viktor is - pár napos rábeszélés után hajlott a funkciók szétválasztására, amely természetesen azt jelenti, hogy nem a miniszterelnöki funkcióról mondana le. Valószínűleg hatott a párt- és miniszterelnökre az a tény, hogy Magyarországon 1990-től folyamatosan szóba került e téma, de sem Antall József, sem Horn Gyula nem volt hajlandó egy ilyen lépésre, igaz el is vesztették a soron következő választásokat. Orbán elhatározását persze az is „megkönnyíthette", hogy a mediális szempontból kiváló húzást nemcsak annak beterjesztői - Szájer József frakcióvezető és Áder János házelnök - hanem a Fidesz további nagyjai számára, s az Orbánnal bizalmas viszonyt ápoló Kövér László titokminiszter és Pokorni Zoltán iskolaügyi miniszter is támogatta. A fiatal demokratáik lelki szemei előtt főleg az lebegett, hogy a választások utáni meggyőző fölény szép lassan az MSZP javára változott. A Fidesz 1998 májusa óta mindhárom önkormányzati pótválasztást elvesztette, ráadásul több botránnyal "örvendeztette" meg Magyarország népét, de főleg a szocialisták vezérkarát. Azt sem hagyhatták figyelmen kívül, hogy az MSZP-ben nagy visszatérésre készülő Németh Miklós előnye éppen eddigi politikán kívülisége, legalábbis a közvéleménykutatók adatai erre utalnak. Az egyes magyarországi lapelemzések szerint azonban a funkciók szétválasztása - vitathatatlanul pozitív üzenete mellett - azt is jelentheti, hogy bomlóban van a legendás Fidesz-egység. Mindenesetre az Áder-Szájer kettős szerepe nem lesz elhanyagolható. Kérdéses még a jövendő pártelnök személye. A mostani hírek szerint erre két személy esélyes: Áder János házelnök és Kövér László titokminiszter. Míg az előbbi jelölését nagyban hátráltatja, hogy házelnökként amúgy is az ország és a párt második embere, pártelnökként pedig óriásira nőne hatalma és presztízse, addig Kövér László minden tekintetben Orbán bizalmasának számít. A párton belül hallatlan népszerűségnek örvendő Kövérnek megválasztása esetén ajánlatos lenne megválni miniszteri megbízatásától. Ellenkező esetben a funkciók szétválasztásának üzenete ezt jócskán megsínylené. JEGYZET Tisztán élni művészet GRENDEL ACOTA Kevés dolog létezik önmagában. Általában mindennek megvan az ellenkezője, ellentéte - ettől izgalmas a világ. így kell értelmeznünk a jó és a rossz viszonyát is. Ünnepek idején az ember szebbik énjét ölti magára, megpróbálja elrejteni azt, amiről úgy gondolja, rossz. Rossz másoknak, tehát önmagának is csak rossz lehet. S aki rosszakat cselekszik és gondol, nem lehet jó viszonyban saját lelkiismeretével sem, nem készülhet tiszta lélekkel karácsonyra. Szerencsére a világ nem úgy működik - legalábbis hosszú távon hogy az ember ellenlépések sorozatait teheti büntetlenül, annak reményében, hogy majd az Isten megbocsájtja, sőt az is, aki ellen vétkezik. Isten malmai ugyanis nem tartanak szünetet. Persze, aki bántotta, megbántotta, megalázta a másikat, szinte biztos lehet benne, hogy nem az dobja vissza kővel. Az valószínűleg a kenyeret választja. A kövek mindig máshonnan érkeznek, a legváratlanabb helyről, a legváratlanabb pillanatban. S bizonyára ez is így van rendjén. Nem azért, mert a bántás bosszúért kiált, s könnyű lenne megelőzni az ellentámadást - hiszen annak módja épp annyira kiszámíthatatlan, mint amilyen megfejthetetlen az emberi lélek működése. Sokkal inkább azért helyes ez így, hogy ne feledjük, ha mi megtervezzük, kit mikor, hogyan hökkentünk meg, ugyanez a veszély leselkedhet ránk is. Egyszerűbb azoknak az élete, akik nem annak jegyében töltik napjaikat, hogy Jockey Ewing módjára hogyan arassanak ideiglenes, talmi győzelmet mások felett - aztán legföljebb meggyónják. Tisztán élni művészet, abszolút tisztán lehetetlen, hiszen az ember gyarló, akaratlanul is vétkezhet. Ezt azonban nem ott kérik számon tőle, ahol a „hirtelen felindulásból, előre megfontolt szándékkal" elkövetett lélekgyilkosságot. Aki a körülményekhez képest igyekszik tisztességesen élni, a sors fintora révén azt éri a legtöbb támadás. Csak a csecsemők lelke patyolatfehér. Szeplőinket azonban lelkiismeret-vizsgálattal kifakíthatjuk. Ez is lehet ajándék, s talán hoszabb távra szóló. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Én nem ilyen tevét akartam karácsonyra (TA SR/AP-felvétel) TALLÓZÓ LA LI B R L B E LG I

Q U F Tíz éwel a Ceausescu-házaspár eltűnése után Románia még mindig háromszoros válságban van - írta a belga lap a román forradalom évfordulójára emlékezve. A lap szerint az országot egyfelől politikai válság sújtja, amit a reformokkal késlekedő Radu Vasile kormányfő menesztése példáz. Másfelől gazdasági válságot mutat az idei 4,3 százalékos recesszió és 50 százalékos infláció. Harmadrészt szociális válságról kell beszélni, mert a lakosság számára nehezen elviselhető a gazdasági szigor. Az elmúlt tíz évben mindazonáltal fontos politikai változások is történtek. Amikor Ion Iliescu előző elnök hétéves vezetés után 1996-ban elhagyta posztját, Románia első demokratikus váltását élte meg. Másrészt két héttel ezelőtt Bukarestet csatlakozási tárgyalásokra hívta meg az Európai Unió - ez még akkor is pozitív fejlemény, ha abban jelentős szerepet játszott Románia Nyugatbarát hozzáállása a koszovói válság idején, illetve ha ezzel Brüsszel tuíajdonképpen nyomást kíván gyakorolni az országra a gazdasági teljesítmény javítása érdekében. Tibor Šafárik alkotmánybíró megmagyarázta a megmagyarázandókat Jaroslav Svéchota ügyével kapcsolatban Egy ügy, ami nem is létezik Veszítsük most egy kicsit szem elől azt a tényt, hogy Tibor Šafárik, a dötnéshozó tanács elnöke alkotmánybírói kinevezését megelőzően buzgón sertepertélt a Szlovák Nemzeti Párt körül - saját megfogalmazása szerint „szürke közkatonája volt" a pártnak. JUHÁSZ KATALIN Azzal se foglalkozzunk, hogy Jaroslav Svéchota tulajdonképpen már beismerte, hogy a SZISZ-nek köze volt ifj. Mochal Kováč külföldre hurcolásához. Vigyázó szemeinket Vladimír Mečiarra vessük most, aki egy zseniális svédcsavarral saját magának adott amnesztiát, lévén, hogy az ügyben való vallomástétel megtagadását azzal indokolja, hogy arra államfői amnesztia vonatkozik. Megcsorbult igazságérzet ide vagy oda, az Álkotmánybíróság döntött, Šafárik szerint nem is dönthetett volna másképpen, hiszen ki látott már olyat, hogy az egyik államfő amnesztiáját az utána következő semmisnek nyilvánítsa. A megdöbbentő a dologban csupán az, hogy maga a bűntény szűnt meg létezni Svéchotára nézve, és Šafárik bíró egyáltalán nem tartja lehetetlennek, hogy a többi érintett is sietve újabb beadványt juttat el a taláros testülethez, amely a Šafárik-tanács döntésének fényében lesz kénytelen ítéletet hozni. Az alkotmányos jogok hírhedt harcosa egyébként valószínűleg kényelmetlennek találta a sok támadást, ezért hívta össze tegnap a sajtó képviselőit, s az ellenérveket Herkulesként hárította el. A paragrafusokkal tudni kell bánni, egy ilyen késélen táncoló ügynél pedig előfordul, hogy más-más irányba billennek másmás alkotmánybírák. Megkapta a magáét Ján Drgonec is, aki a második tanács elnökeként Lexa hasonló kérelmével kapcsolatban ellentétes ítéletet hozott. („Drgonec viselkedése példátlan az alkotmánybírók között". Az érintett válasza: „Bántana ez a megjegyzés, ha olyan embertől származna, akit nagyra tartok.") Az indulatok tehát dúlnak, a talárosok is csak emberek. Šafáriktól megtudhattuk, hogy a Lexa-ügyben mintegy húsz beadvány érkezett Kassára, ezek nagy részét a beidézett Mečiar egy zseniális svédcsavarral saját magának adott amnesztiát. tanúk küldték, akik nem kívántak tanúskodni egy olyan ügyben, amelyre amnesztiarendelet vonatkozik. Mivel ebben a kérdésben akkor még nem született döntés, illetve formális hiányosságok mutatkoztak a beadványokban, hetet a Šafárik-tanács, hatot pedig a Drgonec-tanács dobott viszsza. Maga Lexa is buzgónak bizonyult beaványait tekintve, ezek szintén a két tanács közt osztódtak el. A különbség Šafárik szerint az, hogy az észlelt formális hiányosságokra (az érvek felsorolásának hiánya, a beadvány tárgyának nem egyértelmű feltüntetése, a bizonyítékok listájának hiánya) az illető tanácsnak figyelmeztetnie kell az ügyfelet. Drgonecék ezt állítólag elmulasztották, azaz bizonyítékok hiányában döntöttek, „minden alapot nélkülöző beadványának minősítve az ügyet, míg az őáltala vezetett tanács a fent nevezett kérdéses pontok tisztázását követően ítélekezett. Azaz egyáltalán nem ugyanazon ügy kétféle elbírálásáról van szó, mivel a körülmények és a rendelkezésre álló részletek különbözőek voltak. (Tegyük hozzá, hogy a Šafárik-tanács összetétele feltűnően gyakran változott az ügy vizsgálatának idején). Šafárik elmondta továbbá, hogy a két tanács között szinte verseny folyt, míg ők márciustól decemberig vizsgálták a Svéchota-ügyet (jegyezzük meg, hogy öt ízben maradt-el a kitűzött tárgyalás, különböző, gyakran megkérdőjelezhető okokból kifolyólag), Drgonecék egy hónap leforgása alatt döntöttek. Ennyi idő pedig Šafárik szerint kevés a felelősségteljes döntéshez. Felmerül a kérdés, vajon Mečiar amnesztiája jogi szempontból megalapozott, erkölcsi szempontból pedig vitathatatlan volt-e. Itt Tibor Šafárik ellentmondani látszik saját magának, mivel egyik mondatával azt bizonygatja, hogy egyetlen amnesztia sem lehet morális, hiszen az államfő az érvényben lévő törvénnyekkel száll szembe, amikor semmissé nyilvánít egy bűnesetet. Pár perccel később pedig azt találta mondani, hogy nincs olyan bűn, amire nem adható amnesztia. Különösen költőire sikeredett Šafárik azon mondata, mely szerint például a kettős gyermekgyilkosság sem lehet kivétel, amennyiben az államfő úgy gondolja, megérdemli a kegyelmet az illető. Ne feledjük viszont, - és ezt már nem Šafárik mondja - hogy nem mindegy, kire vonatkozik az amnesztia. Mert ha teszem azt Nagy Jóska hurcolt volna külföldre egy örömlányt, vagy akár az elnök fiát, nem valószínű, hogy amnesztiát kapott volna Mečiartól, s bizony le kellettvolna ülnie a magáért. A Szlovák Információs Szolgálat viszont szent és sérthetetlen. Svéchotaügy, illetve ijfabb Kováé-ügy többé nem létezik. A bűntény megszűnt létezni (TA SR-felvétel) VISSZHANG Ad: Elfogadhatatlan a dél „újraszalámizása", Új Szó, 1999. december 22. Bolhából (újra) elefánt? Az Új Szó december 22-i számában interjú jelent meg Kvarda Józseffel a közigazgatási reform előkészületeiről. A beszélgetés egyik részében a parlamenti képviselő olyasmit sejtet, mintha a kormány október 21-i ülésén valamiféle titkos határozat született volna a területi átrendezésről. A képviselő úr viszont arra a kérdésre nem ad választ, szerinte a Magyar Koalíció Pártja kormánytagjai vajon tudtak-e a közigazgatási reform minden dokumentumáról. Meglepőek e csúsztatások, és érthetetlen, miért akar a képviselő úr rossz fényt vetni az MKP kormánytagjaira. Az igazság ugyanis a következő: Kvarda József képviselő úr - mint az MKP minden vezetője - a kérdéses dokumentumot tőlem kapta, s én azt neki is véleményeztetés céljából adtam át. Kvarda József a közelmúltban két szakmai tanácskozáson is részt vett az irodámban, Viktor Nižňanský területi reformért felelős kormánybiztossal együtt. A képviselő úr pontosan tudja tehát, hogy állításai nem mindenben állják meg a helyüket, s az a tény, hogy erről a „térképről" a nyilvánosság előtt felemás nyilatkozatokat tesz, eleve félreértésekre adhat okot. A kormányülésekjegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy az érintett anyagot a december 8-ai ülés napirendjéről az én javaslatomra vették le, ami miatt Ivan Mikloš miniszterelnökhelyettes kollégám enyhe kritikát is gyakorolt irányomban, tekintettel arra, hogy ő volt a szóban forgó anyag előterjesztője. Végezetül: semmiféle szenzációról nincs szó. Csupán néhányan a valóban tucatszám létező térképbolhákból szeretnének szerencsétlen szenzáció-elefántot csinálni. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes