Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-23 / 296. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 23. KOMMENTÁR Kétfejű párt JARÁBIK BALÁZS 2000 januárjában a jelek szerint nagy elhatározásra szánja el ma­gát a Fidesz-MPP: a párt választmánya a miniszterelnöki és pártel­nöki poszt szétválasztását ajánlja a párt közgyűlésének. A hírek szerint maga Orbán Viktor is - pár napos rábeszélés után ­hajlott a funkciók szétválasztására, amely természetesen azt jelen­ti, hogy nem a miniszterelnöki funkcióról mondana le. Valószínű­leg hatott a párt- és miniszterelnökre az a tény, hogy Magyarorszá­gon 1990-től folyamatosan szóba került e téma, de sem Antall Jó­zsef, sem Horn Gyula nem volt hajlandó egy ilyen lépésre, igaz el is vesztették a soron következő választásokat. Orbán elhatározását persze az is „megkönnyíthette", hogy a mediális szempontból kivá­ló húzást nemcsak annak beterjesztői - Szájer József frakcióvezető és Áder János házelnök - hanem a Fidesz további nagyjai számára, s az Orbánnal bizalmas viszonyt ápoló Kövér László titokminiszter és Pokorni Zoltán iskolaügyi miniszter is támogatta. A fiatal de­mokratáik lelki szemei előtt főleg az lebegett, hogy a választások utáni meggyőző fölény szép lassan az MSZP javára változott. A Fi­desz 1998 májusa óta mindhárom önkormányzati pótválasztást el­vesztette, ráadásul több botránnyal "örvendeztette" meg Magyar­ország népét, de főleg a szocialisták vezérkarát. Azt sem hagyhat­ták figyelmen kívül, hogy az MSZP-ben nagy visszatérésre készülő Németh Miklós előnye éppen eddigi politikán kívülisége, legalább­is a közvéleménykutatók adatai erre utalnak. Az egyes magyarországi lapelemzések szerint azonban a funkciók szétválasztása - vitathatatlanul pozitív üzenete mellett - azt is je­lentheti, hogy bomlóban van a legendás Fidesz-egység. Minden­esetre az Áder-Szájer kettős szerepe nem lesz elhanyagolható. Kér­déses még a jövendő pártelnök személye. A mostani hírek szerint erre két személy esélyes: Áder János házelnök és Kövér László ti­tokminiszter. Míg az előbbi jelölését nagyban hátráltatja, hogy házelnökként amúgy is az ország és a párt második embere, pártel­nökként pedig óriásira nőne hatalma és presztízse, addig Kövér László minden tekintetben Orbán bizalmasának számít. A párton belül hallatlan népszerűségnek örvendő Kövérnek megválasztása esetén ajánlatos lenne megválni miniszteri megbízatásától. Ellen­kező esetben a funkciók szétválasztásának üzenete ezt jócskán megsínylené. JEGYZET Tisztán élni művészet GRENDEL ACOTA Kevés dolog létezik önmagá­ban. Általában mindennek megvan az ellenkezője, ellenté­te - ettől izgalmas a világ. így kell értelmeznünk a jó és a rossz viszonyát is. Ünnepek idején az ember szebbik énjét ölti magára, megpróbálja elrej­teni azt, amiről úgy gondolja, rossz. Rossz másoknak, tehát önmagának is csak rossz lehet. S aki rosszakat cselekszik és gondol, nem lehet jó viszony­ban saját lelkiismeretével sem, nem készülhet tiszta lélekkel karácsonyra. Szerencsére a világ nem úgy működik - legalábbis hosszú távon hogy az ember ellenlé­pések sorozatait teheti büntet­lenül, annak reményében, hogy majd az Isten megbocsájtja, sőt az is, aki ellen vétkezik. Isten malmai ugyanis nem tartanak szünetet. Persze, aki bántotta, megbán­totta, megalázta a másikat, szinte biztos lehet benne, hogy nem az dobja vissza kővel. Az valószínűleg a kenyeret vá­lasztja. A kövek mindig más­honnan érkeznek, a legváratla­nabb helyről, a legváratlanabb pillanatban. S bizonyára ez is így van rendjén. Nem azért, mert a bántás bosszúért kiált, s könnyű lenne megelőzni az el­lentámadást - hiszen annak módja épp annyira kiszámítha­tatlan, mint amilyen megfejt­hetetlen az emberi lélek műkö­dése. Sokkal inkább azért he­lyes ez így, hogy ne feledjük, ha mi megtervezzük, kit mikor, hogyan hökkentünk meg, ugyanez a veszély leselkedhet ránk is. Egyszerűbb azoknak az élete, akik nem annak jegyében töltik napjaikat, hogy Jockey Ewing módjára hogyan arassanak ide­iglenes, talmi győzelmet mások felett - aztán legföljebb meg­gyónják. Tisztán élni művészet, abszo­lút tisztán lehetetlen, hiszen az ember gyarló, akaratlanul is vétkezhet. Ezt azonban nem ott kérik számon tőle, ahol a „hirtelen felindulásból, előre megfontolt szándékkal" elkö­vetett lélekgyilkosságot. Aki a körülményekhez képest igyekszik tisztességesen élni, a sors fintora révén azt éri a leg­több támadás. Csak a csecsemők lelke patyo­latfehér. Szeplőinket azonban lelkiismeret-vizsgálattal kifa­kíthatjuk. Ez is lehet ajándék, s talán hoszabb távra szóló. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Én nem ilyen tevét akartam karácsonyra (TA SR/AP-felvétel) TALLÓZÓ LA LI B R L B E LG I Q U F Tíz éwel a Ceausescu-házaspár el­tűnése után Románia még mindig háromszoros válságban van - írta a belga lap a román forradalom év­fordulójára emlékezve. A lap sze­rint az országot egyfelől politikai válság sújtja, amit a reformokkal késlekedő Radu Vasile kormányfő menesztése példáz. Másfelől gaz­dasági válságot mutat az idei 4,3 százalékos recesszió és 50 százalé­kos infláció. Harmadrészt szociális válságról kell beszélni, mert a la­kosság számára nehezen elviselhe­tő a gazdasági szigor. Az elmúlt tíz évben mindazonáltal fontos politi­kai változások is történtek. Amikor Ion Iliescu előző elnök hétéves ve­zetés után 1996-ban elhagyta posztját, Románia első demokrati­kus váltását élte meg. Másrészt két héttel ezelőtt Bukarestet csatla­kozási tárgyalásokra hívta meg az Európai Unió - ez még akkor is po­zitív fejlemény, ha abban jelentős szerepet játszott Románia Nyugat­barát hozzáállása a koszovói vál­ság idején, illetve ha ezzel Brüsszel tuíajdonképpen nyomást kíván gyakorolni az országra a gazdasági teljesítmény javítása érdekében. Tibor Šafárik alkotmánybíró megmagyarázta a megmagyarázandókat Jaroslav Svéchota ügyével kapcsolatban Egy ügy, ami nem is létezik Veszítsük most egy kicsit szem elől azt a tényt, hogy Tibor Šafárik, a dötnéshozó tanács elnöke alkotmánybí­rói kinevezését megelőzően buzgón sertepertélt a Szlo­vák Nemzeti Párt körül - sa­ját megfogalmazása szerint „szürke közkatonája volt" a pártnak. JUHÁSZ KATALIN Azzal se foglalkozzunk, hogy Ja­roslav Svéchota tulajdonképpen már beismerte, hogy a SZISZ-nek köze volt ifj. Mochal Kováč kül­földre hurcolásához. Vigyázó sze­meinket Vladimír Mečiarra ves­sük most, aki egy zseniális svéd­csavarral saját magának adott amnesztiát, lévén, hogy az ügy­ben való vallomástétel megtaga­dását azzal indokolja, hogy arra államfői amnesztia vonatkozik. Megcsorbult igazságérzet ide vagy oda, az Álkotmánybíróság döntött, Šafárik szerint nem is dönthetett volna másképpen, hi­szen ki látott már olyat, hogy az egyik államfő amnesztiáját az utána következő semmisnek nyil­vánítsa. A megdöbbentő a dologban csu­pán az, hogy maga a bűntény szűnt meg létezni Svéchotára nézve, és Šafárik bíró egyáltalán nem tartja lehetetlennek, hogy a többi érintett is sietve újabb bead­ványt juttat el a taláros testület­hez, amely a Šafárik-tanács dön­tésének fényében lesz kénytelen ítéletet hozni. Az alkotmányos jo­gok hírhedt harcosa egyébként valószínűleg kényelmetlennek ta­lálta a sok támadást, ezért hívta össze tegnap a sajtó képviselőit, s az ellenérveket Herkulesként há­rította el. A paragrafusokkal tudni kell bánni, egy ilyen késélen tán­coló ügynél pedig előfordul, hogy más-más irányba billennek más­más alkotmánybírák. Megkapta a magáét Ján Drgonec is, aki a má­sodik tanács elnökeként Lexa ha­sonló kérelmével kapcsolatban el­lentétes ítéletet hozott. („Drgo­nec viselkedése példátlan az al­kotmánybírók között". Az érintett válasza: „Bántana ez a megjegy­zés, ha olyan embertől származ­na, akit nagyra tartok.") Az indu­latok tehát dúlnak, a talárosok is csak emberek. Šafáriktól megtud­hattuk, hogy a Lexa-ügyben mint­egy húsz beadvány érkezett Kas­sára, ezek nagy részét a beidézett Mečiar egy zseniális svédcsavarral saját ma­gának adott amnesztiát. tanúk küldték, akik nem kívántak tanúskodni egy olyan ügyben, amelyre amnesztiarendelet vo­natkozik. Mivel ebben a kérdés­ben akkor még nem született dön­tés, illetve formális hiányosságok mutatkoztak a beadványokban, hetet a Šafárik-tanács, hatot pe­dig a Drgonec-tanács dobott visz­sza. Maga Lexa is buzgónak bizo­nyult beaványait tekintve, ezek szintén a két tanács közt osztód­tak el. A különbség Šafárik szerint az, hogy az észlelt formális hiá­nyosságokra (az érvek felsorolá­sának hiánya, a beadvány tárgyá­nak nem egyértelmű feltüntetése, a bizonyítékok listájának hiánya) az illető tanácsnak figyelmeztet­nie kell az ügyfelet. Drgonecék ezt állítólag elmulasztották, azaz bizonyítékok hiányában döntöt­tek, „minden alapot nélkülöző be­adványának minősítve az ügyet, míg az őáltala vezetett tanács a fent nevezett kérdéses pontok tisztázását követően ítélekezett. Azaz egyáltalán nem ugyanazon ügy kétféle elbírálásáról van szó, mivel a körülmények és a rendel­kezésre álló részletek különböző­ek voltak. (Tegyük hozzá, hogy a Šafárik-tanács összetétele feltű­nően gyakran változott az ügy vizsgálatának idején). Šafárik elmondta továbbá, hogy a két tanács között szinte verseny folyt, míg ők márciustól decembe­rig vizsgálták a Svéchota-ügyet (jegyezzük meg, hogy öt ízben maradt-el a kitűzött tárgyalás, kü­lönböző, gyakran megkérdőjelez­hető okokból kifolyólag), Drgo­necék egy hónap leforgása alatt döntöttek. Ennyi idő pedig Šafárik szerint kevés a felelősségteljes döntéshez. Felmerül a kérdés, vajon Mečiar amnesztiája jogi szempontból megalapozott, erkölcsi szempont­ból pedig vitathatatlan volt-e. Itt Tibor Šafárik ellentmondani lát­szik saját magának, mivel egyik mondatával azt bizonygatja, hogy egyetlen amnesztia sem lehet mo­rális, hiszen az államfő az érvény­ben lévő törvénnyekkel száll szembe, amikor semmissé nyilvá­nít egy bűnesetet. Pár perccel ké­sőbb pedig azt találta mondani, hogy nincs olyan bűn, amire nem adható amnesztia. Különösen köl­tőire sikeredett Šafárik azon mon­data, mely szerint például a ket­tős gyermekgyilkosság sem lehet kivétel, amennyiben az államfő úgy gondolja, megérdemli a ke­gyelmet az illető. Ne feledjük vi­szont, - és ezt már nem Šafárik mondja - hogy nem mindegy, kire vonatkozik az amnesztia. Mert ha teszem azt Nagy Jóska hurcolt volna külföldre egy örömlányt, vagy akár az elnök fiát, nem való­színű, hogy amnesztiát kapott volna Mečiartól, s bizony le kel­lettvolna ülnie a magáért. A Szlo­vák Információs Szolgálat viszont szent és sérthetetlen. Svéchota­ügy, illetve ijfabb Kováé-ügy töb­bé nem létezik. A bűntény megszűnt létezni (TA SR-felvétel) VISSZHANG Ad: Elfogadhatatlan a dél „újraszalámizása", Új Szó, 1999. december 22. Bolhából (újra) elefánt? Az Új Szó december 22-i számá­ban interjú jelent meg Kvarda Jó­zseffel a közigazgatási reform előkészületeiről. A beszélgetés egyik részében a parlamenti kép­viselő olyasmit sejtet, mintha a kormány október 21-i ülésén va­lamiféle titkos határozat született volna a területi átrendezésről. A képviselő úr viszont arra a kér­désre nem ad választ, szerinte a Magyar Koalíció Pártja kormány­tagjai vajon tudtak-e a közigazga­tási reform minden dokumentu­máról. Meglepőek e csúsztatások, és érthetetlen, miért akar a képvi­selő úr rossz fényt vetni az MKP kormánytagjaira. Az igazság ugyanis a következő: Kvarda Jó­zsef képviselő úr - mint az MKP minden vezetője - a kérdéses do­kumentumot tőlem kapta, s én azt neki is véleményeztetés céljá­ból adtam át. Kvarda József a kö­zelmúltban két szakmai tanácsko­záson is részt vett az irodámban, Viktor Nižňanský területi refor­mért felelős kormánybiztossal együtt. A képviselő úr pontosan tudja tehát, hogy állításai nem mindenben állják meg a helyüket, s az a tény, hogy erről a „térkép­ről" a nyilvánosság előtt felemás nyilatkozatokat tesz, eleve félre­értésekre adhat okot. A kormány­ülésekjegyzőkönyve arról tanús­kodik, hogy az érintett anyagot a december 8-ai ülés napirendjéről az én javaslatomra vették le, ami miatt Ivan Mikloš miniszterelnök­helyettes kollégám enyhe kritikát is gyakorolt irányomban, tekin­tettel arra, hogy ő volt a szóban forgó anyag előterjesztője. Végezetül: semmiféle szenzáció­ról nincs szó. Csupán néhányan a valóban tucatszám létező térkép­bolhákból szeretnének szeren­csétlen szenzáció-elefántot csi­nálni. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes

Next

/
Thumbnails
Contents