Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-22 / 295. szám, szerda

10 Tévé és rádió - vasárnap Ú J SZÓ 1999. DECEMBER 1 Többféle mód van Elsősorban megfelelően képzett szakemberekre, jól működő intézményekre, átlátható rendszerre van szükség Segíteni, de hogyan? A fejlődő országok támogatására szánt segély az egyik legfontosabb formája a nemzetközi együttműködésnek. Célját tekintve a külföldi segély lehet fejlesztésre szánt támogatás, illetve humanitárius juttatás. Ez utóbbi általában egy nem várt esemény, többnyire természeti katasztrófa következményeinek az elhárítására irányul. A fejlesztési segélyben mindig jelen van valamilyen hosszabb távú gazdasági elképzelés vagy politikai szándék, hiszen az többnyire a befogadó ország gazdasági, szociális, infrastrukturális fejlődését, az államigazgatás modernizációját, a környezet védelmét hivatott elősegíteni. Az adományozó országok számára, a segélyezés célját tekintve legalább ilyen fontos szempont az emberi jogok betartatása és a demokratikus intézmények megerősítése. Ami a támogatás formáját illeti, beszélhetünk vissza nem térítendő segélyről vagy kölcsönről. A segélyosztás megvalósulhat két- vagy háromoldalú együttműködés keretében, egy jelentős része pedig a nemzetközi szervezeteken keresztüljut el a támogatandó országokba. Az egyes formák közötti arány országonként változik, s egyenes összefüggésben van a támogatást nyújtó ország intézményi kapacitásaival és szakembereinek számával. Természetesen előnyösebb a kétoldalú kapcsolat keretében, saját intézmények irányításával megvalósuló segélynyújtás, hiszen ez ad lehetőséget az adományozó országnak a közvetlen ellenőrzésre és a folyamat irányítására. A gazdaságilag fejlett országok, mint az Egyesült Államok, Nagy Britannia, Franciaország, nagy hagyományokkal rendelkeznek a fejlesztési és humanitárius támogatások terén. Jól kiépített intézményrendszerrel és a segélyprogramok menedzselésében nagy tapasztalatokkal rendel- ' kező szakembergárdáik segítségével nem csupán a saját programjaikat működtetik, de a nemzetközi szervezetek munkájára, a segélyprogramok céljainak, területeinek a meghatározására, végrehajtására is döntő hatással vannak. Segélyt nem csak kapni, adni is lehet Az Európai Unióhoz való csatlakozás sok olyan kérdést is felvet, amelyekről eddig kevés szó esett. Egy ilyen problémásól, a segélyadásról beszélgettünk Szép Attilával, a Szlovák Külügyi Intézet (SIMŠ) munkatársával. SÓKI TIBOR Milyen kapcsolatban van egymással az integráció és a segélynyújtás? Szlovákia az OECD kategorizációja szerint egy olyan ország, amely ugyan jelenleg a segélyosztás szempontjából még célországnak számít, viszont a közeljövőben, a gazdasági fejlődés előrehaladtával adományozó országgá válik. Tehát nem csupán segélyeket várhatunk, hanem egyre nagyobb szerepet kell vállanunk a segélynyújtásban is. Ehhez mire van szükség? Ez az euroatlanti integráció egy eddig kevésbé ismert aspektusa. Feltétlenül szükséges kiépíteni egy áttekinthető és átfogó intézményrendszert, amely a későbbiekben megvalósítja a felesztési támogatást. Ez természetesen a jogi keretek tisztázásával is jár. A Szlovák Külügyi Intézet által megvalósított, s a UNDP (Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja) által támogatott program célja, hogy Szlovákiában a segélynyújtásnak olyan rendszere épüljön ki, amely kompatibilis az OECD kritériumaival. Hozzá kell még tenni, hogy a UNDP hasonló módon támogatja Magyarorzág és Csehország ilyen irányú erőfeszítéseit is. Hol tart most Szlovákia e téren? A program több részből áll, s mi most az előkeszítő fázisban vagyunk. Ebben a szakaszban került sor a korábbi segélynyújtási gyakorlat áttekintésére, s a külföldi tapasztalatok összegzése mellett a A program több részből áll ,mi az előkészítő fázisban vagyunk. segélynyújtás alapdokumentumának számító Charta kidolgozására is. Ezt a dokumentumot a kormány december 8-án fogadta el. A következő szakaszban látunk hozzá 2000 januárjától a jogi és intézményi kereteket felvázoló háttéranyagok, javaslatok kidolgozásához. Csak az EU-csatlakozás miatt van szükség az átalakításra? Nem. Szerintem elsősorban magunk miatt kell ezt megtennünk. Az OECD-hez és az EU-hoz való csatlakozás csak egy nagyobb perspektívát ad ennek az erőfeszíOtt segítsünk, ahol kell... tésnek. Egyszerűen hatékonyabbá, áttekinthetőbbé, a nyilvánosság számára ellenőrizhetőbbé kell tenni a fejlesztési támogatás intézményrendszerét. Ez integráns réAz oldal anyagát összeállította: Sóki Tibor A legtöbb helyen élelmiszerre van szükség (Somogyi Tibor felvétele) (TA SR/AP-felvétel) Ezt így előre még nehéz megmondani. A segély nagysága döntő mértékben az ország gazdasági teljesítőképességének a függvénye, s ebből kell kiindulni az intézményrendszer meghározásánál is. Érdemes tanulmányozni a hasonló nagyságú OECD tagországok seÉrdemes tanulmányozni a hasonló nagyságú országok gyakorlatát. gélynyújtási gyakorlatát, s egy kisebb, olcsóbb intézményi struktúra kiépítésére törekedni. Azt sem lehet tudni, kinek nyújtunk majd elsősorban segélyt? Itt különböző szempontok érvényesülhetnek. A legfontosabb, hogy a felkínált támogatás ahhoz jusson el akinek igazán szüksége van rá. Tudni kell azonban, hogy ez a külpolitika szerves része és ezért megjelenhetnek itt regionális vagy politikai preferenciák. Az ír példa sok tanulsággal szolgálhat Szlovákia számára is. Az ír Köztársaság hét afrikai országnak nyújt fejlesztési segélyt, amelyet négy különbüző területen használnak fel Az európai országokra jellemző a volt gyarmatok támogatása ÖSSZEÁLLÍTÁS A világ népességének mintegy 30 százaléka éhínséggel küszködik. Közhelynek számít, hogy a fejlett és fejletlen országok közötti gazdasági különbség egyre növekszik, s a környezet megóvása (vagy inkább megvédése), a fenntartható fejlődés biztosítása olyan feladat, amelyből a nagyobb gazdasági lehetőségekkel rendelkező fejlettebb országoknak jobban ki kell venni a részüket, mint a fejletlen államoknak. Ez nagyobb felelősséget és természetesen fokozottabb áldozatvállalást is jelent a globális problémák megoldásában, amiből Szlovákiának is nagyobb - és főleg aktívabb - szerepet kell vállalnia. Ami a fejlesztési támogatás céljait illeti, az adományozó országok gazdasági, szociális, környezetvédelmi programok finanszírozásával a befogadó ország lakosságának az életkörülményeit akarják javítani, az ország gazdasági fejlődését kívánják támogatni, s ezzel elősegíteni az adott ország és a régió politikai és gazdasági stabilitását. A legfontosabb célok közé tartozik a szegénység és éhínség elleni küzdelem, valamint az alapvető egészségügyi, szociális szolgáltatások és az alapfokú oktatás biztosítása. Ugyanilyen fontos a demokratikus intézményrendszer és az alapvető emberi jogok betartásának a kérdése. A problémák feltárásában és a stratégia meghatározásában minden ország nagymértékben támaszkodik az ENSZ által elfogadott, s a segélyosztás egyes területeire vonatkozó határozatokra, ajánlásokra. Ugyanilyen jelentősége van az OECD SegélyoszA legfontosabb cél a szegénység és éhínség elleni küzdelem. tó Bizottsága által kidolgozott alapelveknek. Ezek egyik legfontosabb eleme az, hogy a segélynyújtó és a segélyt kapó ország a segély mindhárom fázisában (tervezés, végrehajtás, értékelés) szorosan együttműködik. Az adományozók - államok és nemzetközi szervezetek egyaránt - nagy hangsúlyt fektetnek a folyamat áttekinthetőségére és arra, hogy elősegítsék a célországban egy működőképes piacgazdaság, illetve egy hatékony és felkészült közigazgatás kiépítését, amely a garanciája lehet egy hosszú távon fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődésnek. Fontos alapelvként szerepel a nők társadalomban betöltött gazdasági, társadalmi és politikai helyzetének erősítése is. Ami a segélyek földrajzi megoszlását, illetve az egyes adományozók által követett területi prioritásokat illeti, az országonként változó. Ebben szerepet játszanak politikai, gazdasági érdekek és célok, földrajzi közelség vagy akár kulturális és történelmi kapcsolatok és hagyományok is. Az európai országokra jellemző a volt gyarmatok támogatása. így Franciaország elsősorban a Közép-Afrikai Köztársaságnak, Madagaszkárnak, Kongónak és Elefántcsontpartnak, Nagy-Britannia Kelet- és Dél-Afrika államainak, Belgium Kongónak, Burundinak és Ruandának, Olaszország Szomáliának, Németország pedig hagyományosan Togónak nyújtott jelentős támogatást. Érdekes eset az ír Köztársaság, amely hét afrikai országnak nyújt fejlesztési segélyt. A kiválasztásnál a gazdasági és politikai célok mellett fontos szerepet játszott a nyelvi kapcsolat valamint az, hogy ezeken a területeken a történelem során jelentős volt az ír misszionáriusok szerepe. A támogatás négy területre összpontosul: oktatásra, egészségügyre, a vízforrások kihasználásának észszerűsítésére és a tejiparra. Az ír példa sok tanulsággal szolgálhat Szlovákia számára is, hiszen korábban Írország is egy hasonlóan kis, ilyen jellegű tapasztalatokkal és hagyományokkal nem rendelkező és gazdaságilag fejletlen országnak számított, amelynek ki kellett építenie a külföldi fejlődési támogatások rendszerét, s most Szlovákiára is ugyanez a feladat vár. A fejlett országok, OECDtagok esetében a központi államigazgatáson belül fokozatosan a segélyosztás lebonyolítására, az ezzel járó adminisztratív tevékenységek ellátására szakosodott ügynökségek jöttek létre. Ez a megoldás egyértelműen hatékonyabb és gazdaságosabb is, mintha az azzal foglalkozó szakemberek az egyes tárcáknál dolgoznának. Az OECD-tagországokban az államigazgatás struktúráját figyelembe véve a specializált ügynökség költségvetés és szervezeti szempontból a külügyminisztériumhoz tartozik. A segély nagyságátóljellegétől, irányultságától és természetesen az ország hagyományaitól és a szokásoktól függően az ügynökség több szakosodott intézményt, szervezetet igazgat. Némely országban ez egy, a minisztériumhoz hasonló költségvetési állami hivatal, máshol önálló hivatal. A központi államigazgatástól való függetlenség, a felügyeleti jogot gyakorló minisztériumhoz való tartozás ugyan elsősorban a helyi szokásoktól, az államigazgatási hagyományoktól függ, az állam azonban az irányító szervekben helyet foglaló képviselőin keresztül mindenhol fenntartja az ellenőrzésjogát. Az ügynökség vezetője sok esetben politikai posztot tölt be. Az Egyesült Államokban például a Békehadtest igazgatóját, akit az elnök nevezi ki, a Kongresszus hagyja jóvá. A segélyosztás intézményrendszerét tekintve négy modellről beszélhetünk. Az ír modell esetében a segélynyújtással kapcsolatos teendőket és menedzselést a külügymiAz ügynökség vezetője sok esetben politikai posztot tölt be. nisztérium egy arra szakosodott főosztálya végzi, amelynek Írországban ötven munkatársa van. A svéd modellben a segélynyújtás menedzselését egy speciális állami ügynökség végzi. Svédországban ez a SIDA, míg az Egyesült Államokban a USAID. Brit modell szerint a segélynyújtás koordinációját egy speciális minisztérium végzi, a dán modell pedig egy a külügyminisztérium keretén belül működő, területi főosztályokba szervesen beépülő, önálló ügynökséget jelent. Az ír és dán modell inkább azoknak az országoknak felel meg, amelyeknek a segélyosztása nem jelentős, míg a brit és a svéd modell a segélyosztásban és fejlesztési támogatásban nagyhatalmaknak számító államokra jellemző. Az ügynökségek gyakran rendelkeznek külföldi képviseletekkel, melyek néha az ország nagykövetségeinek részlegeként működnek, de leggyakrabban szervezetileg és jogilag is önállóak, s a külképviseletekkel együtt dolgoznak. Munkájuk nagyon jól kiegészíti a nagykövetségek és gazdasági kirendeltségek munkáját, hiszen olyan területeken is tevékenykedhetnek, ahol a diplomáciai testületek tagjai nem. Szlovákia, szomszédaihoz hasonlóan az OECD szerint nem tartozik sem a fejlett, sem pedig a fejletlen országok kategóriájába. A segélyosztást az eddigi gyakorlat szerint az egyes reszortok illetve azok megbízásából egyes központi államigazgatási szervek valósították meg. Nem lehet előre megmondani, hogy milyen lesz a támogatás intézményrendszere, az azonban biztos, hogy sok más mellett ez is az euroatlanti integráció egyik feltétele és az államháztartási reform fontos része. szét képezi az államháztartási reformnak. A segélyedás nem újkeletű dolog. Szlovákia kétoldalú támogatások keretén belül évente körülbelül nyolcvan, s a többoldalú segélynyújtás formájában mintegy négyszázötven millió koronát fordít erre a célra. Ez utóbbi tulajdonképpen a nemzetközi szervezeteknek befizetett tagdíjakat jelenti. Az OECD ajánlásai szerint egy tagországnak évente a nemzeti össztermék 0,7 százalékát kellene fejlesztési támogatásra és segélynyújtásra fordítania. Ezt az arányt az OECD-be tartozó országok közül csupán Hollandia, Dánia, Svédország és Norvégia éri el. Szlovákia szomszédaihoz, Magyarországhoz, Csehországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan nemzeti össztermékének körülbelül 0,2 százalékát fordítja erre a célra. Lehet tudni, hogy néz majd ki a jövőben a szlovák segélynyújtás redszere?