Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-22 / 295. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 22. KOMMENTÁR Volt egyszer egy tabu TÓTH MIHÁLY Közmegegyezés alakult ki abban, hogy társadalmilag hasznos maga­tartás, ha az alkotmánybírósági döntéseket kétségbevonhatadannak, egyfajta tabunak minősítjük. Talán még a minden tekintélyt megkér­dőjelezők között is vannak, akik célszerűnek, netán még kellemesnek is tekintik ezt a tabut. A hiszékeny hétköznapi ember számára min­denképpen megnyugtató, hogy miközben lépten-nyomon tapasztal­ható mindennek a megvásárolhatósága, létezik egy igazságtevő testü­let, amely a tárgyilagosságot tekintve fölötte áll a pártoknak, a mi­nisztereknek, a helyi kiskirályoknak, az államfőnek, egyszóval min­denkinek, aki fontos ügyekben döntésre jogosult. Egy kiváló kollégám nemrég még így jellemezte az embereknek az al­kotmánybírósághoz (AB) fűződő viszonyát: Csak a legszélsőségesebb anarchisták vetemednek bármilyen AB-döntés kétségbe vonására... Nos, kiváló kollégám tegnapelőtt óta - saját definíciója szerint - leg­szélsőségesebb anarchistának lenne minősíthető. Teljesen megren­dült az AB-döntések megkérdőjelezhetetlenségébe vetett bizalma, amióta az AB Šafárik-tanácsa úgy döntött, az ifjabb Kováč külföldre rablása ügyében Svéchotára vonatkozik az államfőt annak idején he­lyettesítő Mečiar által kihirdetett amnesztia. Általános elv, hogy ­akár járásbíróságról van szó, akár megkérdőjelezhetetlen döntésű al­kotmánybíróságról - nem árt, ha a jogalkalmazók döntése összhang­ban van az emberek természetes igazságérzetével. Persze, más követ­kezményei vannak, ha a természetes igazságérzet tyúkperről szóló döntésben szenved csorbát, és egészen más, ha nagypolitikával vegyí­tett bűntettben hozott alkotmánybírósági ítélet megkérdőjelezhetősé­géről van szó. A Svéchota-ügy azáltal tette kétségbevonhatóvá az al­kotmánybírósági döntés elméleti kétségbevonhatatlanságát, hogy a perbe fogott Svéchota, volt titkosszolgálati főhivatalnokként beismer­te: a SZISZ-nek része volt a Kováč-fiú elrablásában. Ez a körülmény egyúttal arra is rámutat, mennyire volt tisztességes lépés az ember­rablási ügyben Mečiar által meghirdetett bianco-amnesztía. Legyünk elnyűhetetlenül derűlátók, és tartsuk magunkat a régi böl­csességhez, amely szerint minden rosszban van valami jó. Egyeden politikusnak se válik hasznára, ha kiderül róla, hogy veszélyes bűnö­zőket részesít kegyelemben. Megalapozottan gyanítható, hogy a Šafárik alkotmánybíró nevével fémjelzett ítélet meghozatala óta né­mileg csökkent a megingathatatlan Mečiar-hívôk száma. Ára volt en­nek: szegényebbek lettünk az alkotmánybíróság mindenképpeni ma­kuláüanságának illúziójával. Sok üres zseb TUBA LAJOS Szokatlan helyzetben lesz mai ülésén a kormány. Hivatalba lépése óta szinte folyamatosan arról kellett döntenie, hogy kitől mit vesz el. Most azonban - az önálló Szlovákia történetében szokatlan módon ­privatizációs milliárdok fekszenek az asztalán, ezeket kell elosztania a sok kérő kéz között. Mert ugyan milyen miniszter az, amelyik nem képes hosszan bizonygatni, hogy mi minden áll nála a teljes összeom­lás szélén. Jó példa erre a jövő év költségvetés-tervezete, melynek ki­adási oldala az első körben még 50 milliárddal haladta meg a várható bevételeket. Ehhez képest bizony még egy 6 milliárdos privatizációs konc is csak csepp a tengerben. Á pénzzel azonban óvatosan kell bán­ni. Ha a forgalomban levő mennyisége meghalad egy mértéket, a ger­jedő infláció nemcsak a fedezetlennek bizonyuló részt faragja le sür­gősen, hanem még a többiek megtakarításait is elértékteleníti. Ez volt az oka annak, hogy hétfőn mind a kormányfő, mind pedig a pénzügy­miniszter eltökélten állította: nem engedik felenni az első privatizáci­ós bevételt. A kormányban azonban rajtuk kívül még tizenhatan van­nak, akiket saját ágazatuk afelé nyom, hogy próbáljanak meg az osz­tozkodásnál minél többet leakasztani maguknak. A mai kormányülé­sen ennek ellenére valószínűleg a csendes Macejko miniszter lesz eredményes, és a pénz szinte maradéktalanul a vasút számlájára ke­rül - ez jelenti ugyanis az optimális megoldást. Emlékszünk a sokéves színházra: az állam a személyszállítási kedvezményeket nem téritette a vasútnak, az ország legnagyobb munkaadója pedig erre hivatkozva nem fizetett alkalmazottai után sem a társadalombiztosítási alapok­nak, de még az adóhivatalnak sem. Juttatást persze a vasutasok is kaptak, így azután a vasút évek óta megoldatlan gondjait közösen fi­nanszíroztuk. A privatizációs milliárdok egyik valószínű útja tehát a következő lesz: az állam megfizeti a vasúttal szembeni (és nemzetkö­zi audit által megerősített) adósságát. A vasút azonnal törleszt vala­mit a nyugdíjbiztosítóval szembeni sokmilliárdos hátralékából - a padlón levő intézmény így az év első hónapjaiban az egymillió nyug­díjasnak gond nélkül folyósítja a járulékot. Ez a kormánynak is jó, hi­szen egyébként erre neki kellene megteremteni a fedezetet. Ez az érv valószínűleg minden egyéb követelésnél hatásosabb lesz. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt -politika - (58238338), Sidó H. Zoltán ­(58238312), Tallósi Béla-kultúra - (58238313), Urbán Gabriella-panoráma ­(58238338), P. Malik Éya - régió- (582383^0), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadáséit felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER»Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Tibor Šafárik alkotmánybíró későn kapott a fejéhez - ekkor már a Svéchota-ügyben hozott ítélet indoklásánál tartott. (TA SR-felvétel) TALLÓZÓ SME Rudolf Schuster szóvivője, Michal Stasz megváltoztatta mobiltelefon­ja számát. Az újságírók tehát kizáró­lag az elnöki hivatal telefonján ér­hetnék utol. Ott viszont csak ritkán tartózkodik. Több hivatal szóvivője is hibának tartja Stasz lépését. Mar­tin Lengyel, Mikuláš Dzurinda szó­vivője az eset kapcsán elmondta: az újságírókkal mobilon is tartom a kapcsolatot. Lívia Šulajová, a parla­mení szóvivője hasonlóan véleke­dik. Ö fontos munkaeszköznek tart­ja a mobiltelefont, melyet még éj­szaka sem kapcsol ld. Pavol Vitko védelmi szóvivő még az interneten is közzétette mobilszámát. A közle­kedési tárca szóvivője, Pavol Prikryl azért sem tartja szerencsésnek Stasz lépését, mert a szóvivőnek nemcsak saját főnöke, hanem elsősorban az újságírók rendelkezésére kell állnia. Faragó András, a magyar köztársa­sági elnök szóvivője munkaidő alatt bármikor utolérhető a hivatalban, munkaidő után pedig otthoni tele­fonszámán kereshető. Václav Havel szóvivője, Ladislav Špačka sem tit­kolja telefonszámát, és nem akadá­lyozza meg annak teijesztését sem. Az elmúlt év bővelkedett terrorcselekményekben, merényletekben. A legjelentősebbek listája is tekintélyes Világméretű folyamatos háború Számtalan formája van. Áll­hat mögötte kormány, gazda­sági vagy politikai érdekcso­port, bűnöző banda, vallási csoport vagy egyetlen bosz­szúszomjas személy. Pokol­gép, gépfegyver, pisztoly, kés - nem válogatnak. Ez korunk pestise: a terror. MTI-PANORÁMA Január 4. A pakisztáni Pandzsáb tartományban ismeretlen fegyvere­sek tüzet nyitottak egy mecsetben imádkozó síita muzulmánokra. A lövöldözésben 16 ember meghalt. Január 11. Pozsonyban megölték Ján Duckýt, a korábbi Mečiar­kormány gazdasági miniszterét. Február 16. Taskentben ismeretlen tettesek több pokolgépes robban­tást hajtottak végre, melyek közül az egyik minden valószínűség sze­rint Iszlám Karimov elnök ellen irá­nyult. 15-en életüket vesztették és 150 személy megsérült. Február 19. Irakban meggyilkolták Mohammad Mohammad Szadek al­Szadr ajatollah síita főpapot és két fiát. Március 7. A nyugat-bangladesi Dzseszúrban egy koncerten 11 em­ber halálát okozta egy pokolgép. A sebesültek száma 150. Március 15. Az észak-írországi Lurgan városában pokolgépes me­rénylet áldozata lett Rosemary Nel­son ügyvéd, emberi jogi aktivista, aki az ulsteri katolikus lakosságot és a republikánus mozgalom tagjait képviselte számos ügyben. Március 16. Pokolgépes merényle­tet követtek el Szarajevóban Jozo Leutar, a muzulmán-horvát föderá­ció belügyminiszter-helyettese el­len. Március 28-án a politikus bele­halt sérüléseibe. OLVASÓI LEVÉL Felelős(ölc) nincs(enelc)? Az Új Szó 1999. december 8-i szá­mában „Húszezerbe kerül a diplo­mahonosítás" című cikkben a kö­vetkezőket olvashatjuk: „Szabó Iván, a nyitrai Konstantin Egyetem Pedagógiai Karának dékánja teg­nap tájékoztatta a magyarországi főiskolákon végzett pedagógusokat a diplomahonosítás módjáról. A 120 jelenlevő megtudta, a magyar­országi tanítóképző főiskolákon szerzett képesítés itthon csak a bakkalaureátusi fokozatnak felel Március 19. Vlagyikavkazban, a pi­actéren történt hatalmas erejű rob­banás következtében húsz ember meghalt és több mint száz megsebe­sült. Március 21. Aszlan Maszhadov cse­csen elnök rezidenciája közelében, Groznij központjában nagy erejű pokolgép robbant. Az elnöknek nem esett bántódása, de többen megsérültek. Március 23. Katonai egyenruhás tá­madók lelőtték Asunciónban Luis Maria Argana paraguay-i köztársa­sági alelnököt. Március 30. Dusanbéban ismeret­len tettesek meggyilkolták Szafarali Kendzsajevet, aki a 90-es évek ele­jén a tádzsik parlament elnöke volt. Április 6. Kelet-Timoron a függet­lenné válás harcos ellenzői több so­rozatot belőttek és kézigránátokat hajítottak Liquisa város egyik temp­lomába, ahol kb. 2000 menekült húzódott meg. 40-en meghaltak. Április 10. Teheránban meggyilkol­ták Ali Szajad Sirazi dandártábor­nokot, az iráni fegyveres erők vezér­kari főnökének helyettesét. Április 11. Ismeretlen tettesek Belg­rádban lelőtték Slavko Curuviját, a Dnevni Telegraf napilap és az Evropljanin folyóirat tulajdonosát. Április 26. Londonban otthona előtt meggyilkolták Jill Dandót, a BBC televízió egyik legnevesebb új­ságíróját. Április 18. Nagyerejű pokolgép rob­bant a dél-londoni Brixtonban egy zsúfolt bevásárló utcában. Ötvenen megsebesültek, közülük ketten sú­lyosan. A pokolgépes merénylet el­követését a Combat 18 nevű neoná­ci csoportosulás vállalta. Április 27. Ismeretlen tettesek po­kolgépes merényletet követtek el Athén központjában. Egy nő meg­halt, egy férfi pedig súlyos sérülést szenvedett. A merényletet a Forra­meg, ezért ha tulajdonosa meg akarja szerezni a nyitrai egyetem diplomáját - és a magiszteri titulust -, további négy szemesztert kell el­végeznie..." El lehet képzelni, hogy az érintettekben milyen sokkoló hatást váltott ez ki. Jogosan érezték magukat félrevezetettnek, becsa­pottnak. De nemcsak ők, a közvéle­mény is felhördült: hogyan fordul­hatott elő, hogy senki (SZMPSZ, a városi egyetem „rektorai", a városi illetékesek, az MKP képviselői, ál­lamtitkárok stb.) nem tájékoztatta a tanulmányaikat kezdő fiatalokat, hogy milyen diplomát szereznek négy év után. A bakkalaureátusi fo­kozatot (legalacsonyabb tudomá­nyos képesítés) nálunk nem isme­dalmi Sejtek terrorszervezet vállalta magára. Április 30. Pokolgépes merényletet követtek el Londonban a Soho mulatónegyed közepén. Két sze­mély meghalt, 73-an megsérültek. Május 20. Rómában a nyüt utcán agyonlőtték Massimo D'Antona jo­gászt, Bassolino munkaügyi minisz­ter egyik legközelebbi munkatársát, több előző kormány államtitkárát. Május 21. Libanon déli részén, Szidónban ismeretlen tettesek po­kolgépes merényletet követtek el Jamal Abu el-Dib, Jasszer Arafat Fatah-mozgalmának sajtófelelőse ellen. A robbanás leszakította el-Dib egyik lábát. Május 24. A pakisztáni Daska vá­roska piacán pokolgép robbant. Ti­zenkét ember meghalt, harminc megsebesült. Július 26. Szentpéterváron lelőtték Pavel Kapist, a Baltic Financial Industrial Group (üzemanyag-ke­reskedelmi vállalat) vezérigazgató­ját. A város közepén kézi rakétave­tővel és automata fegyverekkel öl­ték meg. Két testőre is megsebesült. Július 30. Gépkocsiba rejtett nagyerejű pokolgép robbant a ko­lumbiai Medellín központjában. A merényletben kilenc személy életét vesztette, harmincnyolcan megse­besültek. Augusztus 7. Egy magányos me­rénylő Zonguldak városban agyon­lőtte Semsi Denizert, a Törökorszá­gi Munkásszövetség főtitkárát. Áugusztus 16. Szentpéterváron is­meretlen tettesek megölték a város egyik leggazdagabb üzletemberét, Borisz Ivanovot, akit csak „Bob, a pénzbehajtó" néven ismertek. Augusztus 29-szeptember 1. A kelet-timori népszavazást követő zavargások során a fővárosban, Düi­ben megtámadták és megölték az ENSZ három munkatársát. rik el teljes értékű szakképzettség­nek, vagyis ha az ilyen diplomával rendelkező egyént valamelyik isko­la alkalmazza pedagógusként, a legalacsonyabb fizetési osztályba nyer besorolást, ami nem túl ke­csegtető perspektíva egy pályakez­dőnek, különösen ha ez párosul az elbocsátás állandó fenyegetésével is. Amikor annak idején megalakult Komáromban a Városi Egyetem (City University!), az alapítók jegy­zőkönyvbe foglalták: annak érde­kében, hogy a végzősök a hazai elő­írásoknak megfelelő képesítést sze­rezzenek, egyeztetik a nyitrai peda­gógusképzés követelményeit a ma­gyarországi előírásokkal. Továbbá leszögezték azt is, hogy az előadók Szeptember 4. A dagesztáni Buj­nakszkban egy ötszintes lakóházat robbantottak fel, a gyanú szerint vahabita merénylők. Az áldozatok száma 64. Szeptember 6. Késsel támadt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökre egy férfi, akit az elnök testőrei lelőt­tek. Szeptember 9. Moszkva délkeleti kerületében felrobbantottak egy 9 emeletes lakótelepi házat. Legalább 90 ember vesztette életét és 250-en megsérültek. Szeptember 13. Moszkvában egy nyolcemeletes lakóházat rombolt porig egy robbanás, mely 131 halá­los áldozatot követelt. Szeptember 16. Volgodonszkban egy nyolcemeletes panelépületet robbantottak fel a ház előtt álló te­herautóba rejtett pokolgéppel. 17 ember életét vesztette, 265 pedig megsérült. Október 22. A Dnyeszter menti Köztársaság székhelyén, Tyirasz­polban saját háza előtt ismeretlen tettesek agyonlőtték a belügymi­nisztérium szervezett bűnözés és korrupcióellenes osztályának veze­tőjét, Anatolij Burduzsát. Október 27-28. Örményországban egy parlamenti lövöldözés során megölték Vazgen Szárkiszján kor­mányfőt, Karen Demircsjánt, a Nemzetgyűlés elnökét, helyettesét, Juri Bahsjánt, Leonard Petroszjánt, az operatív ügyek miniszterét, s több más törvényhozót is. A me­rénylet szervezésében egy parla­menti képviselő is részt vett. November 3. Zambiában ismeret­len fegyveresek lelőtték az államala­pító Kenneth Kaunda fiát, Wezi Kaundát. December 12. Az algériai Sidi Madani falunál 15 embert öltek meg kormánykatonáknak öltözött fegyveresek. hazai szakemberek lesznek. Az ere­deti elgondolásokból sajnos nem maradt semmi, mert olyan szemé­lyek kerültek a „rektori" székbe, akik nem álltak a szakma magasla­tán, és nem is volt fontos számukra, hogy tiszteletben tartsák az eredeti elgondolásokat, sem az együttmű­ködést a nyitrai egyetem pedagógiai karával. Saját koncepciójuk szerint „irányítottak", aminek mára „be­érett" a gyümölcse. Figyelve az ese­ményeket, feltételezem, hogy senki nem fogja vállalni a felelősséget a történtekért. Pedig az évtized szél­hámosságával érdemes lenne hite­lesen és részletesen is foglalkozni, főleg az érintettek szemszögéből. Horváth József, Komárom

Next

/
Thumbnails
Contents