Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-20 / 293. szám, hétfő

8 tévé és Rádió - vAsárnap ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 1 Jubileumi kiállítás Galánta. A Galántai Honismereti Múzeum ez év őszén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból a múzeum dol­gozói nagyszabású kiállítással mutatkoztak be a nagyközönségnek. A múzeum Fő utcai épületének emeleti kiállítótermeiben a látogató megismerkedhet az intézmény megalakulásának körülményeivel, a múzeumi munka legfontosabb összetevőivel. Válogatás látható a múzeumi gyűjteményt létrehozó első tárgyakból, az első nagysza­bású néprajzi kiállítás anyagából 1973-74-ből, ízelítő az első állan­dó kiállításokról, a történeti, a régészeti, a természettudományi és a néprajzi gyűjtemény anyagából. A kiállítás nagyobb részében a nép­rajzi, ill. a történeti anyag kerül bemutatásra, a következő témákra tagolva: A hagyományos gazdálkodás tárgyai, Népi kerámiák, kőedények és használati üvegtárgyak, Régiségek, A múlt utcája. A műtárgygyűjteménybe tartozó szakrális emlékek a Galántai Rene­szánsz Kastély kiállítótermében kerültek bemutatásra. A jubileumi kiállítás 2000. szeptember 15-ig tekinthető meg. (D. I.) Ülésezett a Katedra Társaság Dunaszerdahely. A Katedra Társaság december 17-én tartotta 28. ülését, amelyen dr. Perhács János kandidátus, a pozsonyi Ko­menský Egytem Bölcsészettudományi Kara andragógiai tanszéké­nek professzora tartott előadást Az iskola és a pedagógiai társada­lomtudományok viszonya címmel. A témához Csáky Károly peda­gógus és StrédI Terézia pszichológus készített korreferátumot. Az ülést a Katedra Társaság 2000. évi programjának megvitatása és jó­váhagyása zárta. A tervezett témák között szerepel a roma tanulók beiskolázásának problémaköre, a környezetvédelemre nevelés és az Internet alkalmazása a közoktatásban, (nagy) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 KASS A ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A denevér 19 NYITR A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Macbeth 11 TATADÁNY A JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Négy meztelen férfi 17.30, 20 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Tarzan (am.) 15.15, 17 Kék villám (am.) 18.45, 20.45 OBZOR: Meghitt fészkek (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Tic-tac (svéd) 15.15, 17.30, 20 YMCA: Ideglelés (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Cseh szóda (cseh) 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS: Az átok (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 15.30 Sztárom a párom (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) 17,19,20.45 Háborgó mélység (am.) 18.45 Sztárom a párom (am.) 18 A bűvös kard (am.) 16.30 Rómeó és Júlia (am.) 20.30 Három szín: kék (lengy.-fr.) 20 A királyi szerelem fényében (cseh) 19.30 KASS A DRUŽBA: Dilisek vacsorája (fr.) 16, 18, 20 TATRA: Tarzan (am.) 16 Oltári nő (am.) 17.45,20 CAPITOL: Tarzan (am.) 16,18 Mátrix (am.) 20 ÚSMEV: Ideglelés (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Elizabeth (ang.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ-PANORÁMA: Háborgó mélység (am.) 17, 19 LÉVA­SLOVAN: A Thomas Crown ügy (am.) 19 GUTA-VMK: A Thomas Crown ügy (am.) 18.30 A melléklet egy szép, színes 2000. évi kalendárium Megjelent a Katedra Vékonyka verseskötet jelent meg a héten a könyvesboltakban; a „comme il faut" külső izgalmas tartalmat rejt Derűsen pesszimista antiversek A Katedra évzáró, karácsonyi szá­mában Pálffy Irén pszichológus Újra illatozik a fenyő című írásában a régmúlt karácsonyok hangulatát eleveníti fel. A Szembenéző rovat­ban Lukács Zoltán rendőr százados, Mészáros Károly és Nagy Attila a médiák negatív hatására figyelmez­tetik a szülőket, s arra, hogy az ün­nepek alatt fokozottabban oda kell figyelniük gyermekeikre. Dr. Czei­zel Endre orvos genetikus a jövő évezred emberét vizsgálja a geneti­kus szemével, Zsidó János esperes pedig a karácsonyi ünnepkör szoká­sainak eredetét ismerteti. Szeberé­nyi Zoltán irodalomtörténészt, kriti­kust Bodnár Gyula köszönti Katedra Díja kapcsán, Dusza István riportjai­ban a rozsnyói és az alistáli alapis­kola viszontagságaival, valamint egy szenei matematikatanárral is­merteti meg az olvasókat. Tóth La­jost hatvanadik születésnapja alkal­mából köszöntjük, Jakab István a di­ák, a szolgálat és az ügyelet szavak jelentését elemzi, Bödők Zsigmond pedig Afrika vándorát, Magyar Lászlót mutatja be. Olvashatunk ar­A napokban jelent meg Archleb Gály Tamara Ugye, ez nem igaz? című verses­kötete az AB-ART kiadó gondozásában, Balajti Zsolt illusztrációival. Alábbi be­szélgetésünk a versek szerzőjével készült. VOJTEK KATALIN A könyvbemutatón elárultad, hogy a kötetnek eredetileg más címet szántál: „Tizenöt pesszi­mista vers és két normális". Ke­resgéltem a két „normálisát", de úgy tűnt, hogy valamennyi vers azonos attitűdből, életérzésből fakad. Nem pesszimisták, in­kább a gondolkodó ember meg­nyilvánulásai, aki attól, amit életnek neveznek, előbb-utóbb pesszimistává vagy cinikussá válik. Téged a verseid alapján játékosan cinikusnak, kedvesen gonoszkodónak neveznélek. Lehet, hogy így van, de azt hi­szem, egyáltalán nem vagyok ci­nikus. Az, amit a legtöbben ciniz­musnak vélnek, nem más, mint a túlérzékeny emberek védekezése. Ha időnként feketének tűnik a hu­morom, ez is inkább védekezés, mert valójában tele vagyok szere­tettel az emberek és a világ iránt, habár magam sem tudom, és egy­re kevésbé értem, miért? Akik téged ismernek, álmodozó tekintetű, finom, légies terem­tésnek tartanak, aki lélekben szinte soha nincs ott, ahol fizi­kailag. Főleg védelemre szoru­lónak tűnsz, de a verseid ellent­mondanak ennek a benyomás­nak. Kemények: azt is kimon­dod bennük, amit az emberek legtöbbje röstellkedve a gondo­latküszöbe alá-mögé söpör. Ezt már többen mondták, sőt sze­memre vetették. Az idősebbek el is borzadtak ettől a túlzott szóki­mondástól, a vulgáris kifejezé­sektől. Lehet, hogy légiesnek és gyámolításra szorulónak hatok, de ez csak részben igaz. Van ben­nem durvaság, gorombaság is. Régóta ismerlek, de ezt fel sem tudom tételezni rólad. A környezetemtől tudom, hogy mindig a legnagyobb meglepetés erejével hat, ha keménynek mu­tatkozom. Itt-ott még verekszem is, de ez valóban csak védekezés részemről. Akkor történik meg, ha bántanak. Megtörtént például, hogy a vita hevében egy képző­művész a karomra csapta az ajtót, mire - úgy látszik, van egy velem született kungfu-reflexem - ala­posan megrúgtam. Mivel az illető közútálatnak örvend művészi berkekben, az esetnek gyorsan hí­Negyvenes éveiben lett elsőkötetes re terjedt, és sokan gratuláltak nekem. De nem vagyok rá büszke, mert nem szeretem az erőszakot, sem magamban, sem másban. Ha nő ír, versel a szerelemről, vannak, akik elvárnák, hogy a holdfényről, hervadó virágok­ról epekedjen. Mindig meglepe­tésként hat és „nem nőiesnek" a szókimondó kitárulkozás. Azt hiszem, hogy a nemek közti különbség egyre inkább elmosó­dik. Egyre több a nőies férfi és a férfias nő, a bi- és homoszexuális, a leszbikus. Ennek ellenére a nyil­vánosság elvárja, hogy a nők nőiesek legyenek. Ahogyan a köl­tészettől is sokan elvárják, hogy magasztos és fennkölt legyen. Ez ellen lázadtam, amikor antiverse­ket kezdtem írni. Azzal ültél le, hogy na, most pe­dig antiverset írok? Ez amolyan provokatív reakció volt a klasszikus költészet ellen. De azért időnként bele-belecsú­szott itt-ott rím és ritmus, még időmértékes verselés is, habár magam sem tudom, hogy az utób­bi hogyan lett? Igyekszem nem klasszikus költészetet csinálni, (Pavel Kastl felvétele) szabadverseimben inkább a gon­dolat erejére próbálok alapozni. Mit válaszolnál azoknak, akik azt mondanák: ez is művészet, egy Petőfi-versből, vagy a Ha­lotti beszédből kiírni pár sort, egyetlen szót vagy kérdőjelet változtatva az eredeti szöve­gen? Ez az ún. ready-made, amit még sokan nem ismernek, s ezért a lé­nyegét sem értik. Sokan lopásnak veszik, és megkérdezik, mit aka­rok ezzel? Épp ezzel akarok vala­mi teljesen újat mondani. Frázis­ként hat, de nincs új a nap alatt, szinte lehetetlen valami újat al­kotni. Az új ezekben a közismert szövegekben az, hogy minimális változtatással teljesen más hang­súlyt kapnak. És mit válaszolnál azoknak, akik szerint főnévi igeneveid­del, amelyeket úgy használsz, mint egy idegen ajkú, „rontod a magyar nyelvet"? Nem azért csinálom, mert mások is ezt teszik, vagy mert posztmo­dern, hanem azért, mert így új szavakat, hangulatokat teremthe­tünk, hogy ne váljon unalmassá a magyar nyelv, amely gyönyörű, de nagyon sok szava elkopott, közhellyé vált. Azonkívül ezek az „elrontott" szavak akkori dep­ressziós lelkiállapotomat fejezik ki, olyan időszakban keletkeztek, amikor úgy éreztem, minden el­romlott. Ez egyfajta provokatív reakció volt az akkori történések­re. Különös depressziós az, akiben annyi játékosság van, mint ben­ned. Szeretem az életet, és nagyon tu­dok örülni apró dolgoknak is, mi­nél több rossz van a világban, an­náijobban. Lényegében a rosszért is hálás vagyok. Nélküle ez a kötet sem született volna meg, épp a legdrasztikusabb élmények inspi­ráltak. Eredeti foglalkozásodat tekint­ve művészettörténész vagy. Attól, hogy megjelent egy verses­kötetem, nem nevezem magam költőnek, hisz manapság, ha tud rá pénzt keríteni, bárki kiadhatja az írásait. De nem nevezem ma­gam művészettörténésznek vagy egyébnek se. Egyszerűen csak ember vagyok, aki szeret élni, és azt csinálni, amihez kedvet érez, amivel ki tudja fejezni a kreativi­tását. Most például fura alakú sapkákat kötök, de zongorázom, táncolok is. Megmaradtam hippi­nek, aki soha nem akart bekap­csolódni a konzumtársadalomba. Élhetetlen ember vagyok, emiatt a gyerekeim is gyakran szidnak. Ha valamiből több van, nyomban szétosztogatom. Nehezen tűröm a napi rendszeres nyolc és félórás elfoglaltságot, a kreativitást el­sorvasztó kulimunkát, de tudok éjszakákat átvirrasztani, ha olyas­min dolgozom, ami lelkesít. Saját környezetedet is alaposan meglepted a versesköteteddel. Tartogatsz még a tarsolyodban valamilyen meglepetést? Van egy filmforgatókönyvem, amely felkeltette egy rendező ér­deklődését. A filmhez azonban rengeteg pénz kell, így nem tu­dom, lesz-e belőle valami. Számodra mi a boldogság? Most lényegében boldog vagyok, noha állandó szeretet- és pénzhi­ányban élek. Hét éve egyedül ne­velem a gyerekeimet, akiktől ren­geteg szeretet kapok, de úgy lát­szik, telhetetlen vagyok, még több szeretet szeretnék kapni - és adni. Előfordul, hogy idegen em­bereknek megsimogatom a fejét vagy a kezét. Hogyan fogadják? Örülnek neki, mert mindenki vá­gyik a szeretetre. Zahovay pályafutását a tangók fénykorában kezdte, dalait Kalmár Pál, Zádor Mária és Várady Magda énekelték ról is, miként vélekedik a romakér­désről a pedagógus. Folytatódik a rejtvényoidal, a Diákszem, valamint a szexualitással foglalkozó sorozat és a különböző játékok. A Tan-tárgy rovat a történelem, a fizika, a ma­gyar, az alsó tagozat és az óvoda oktatói-nevelői számára ad segít­séget. (n. a.) „Az élet oly könnyűnek látszik..." Dr. Duka-Zólyomi Emese Az élet oly könnyűnek látszik ­énekli Németh Imre Zahovay Ernő nyáron kiadott Még egy tan­gót című hangfelvételén. A tánc­dalokat, sanzonokat hallgatva megértjük, hogy itt nem egy szok­ványos frázisról van szó - Zaho­vay zenéje az életet tényleg meg­könnyíti. Most, amikor tetőpontjára ért a karácsonyi ajándékvásárlási láz, gondoljunk arra, hogy az ottho­nunkba kellemes hangulatot va­rázsoló zene a legszebb, legmara­dandóbb ajándékok egyike. Ezek közé tartozik ez a hangfelvétel / CD lemez és hangszalag/ is. Feri­enčik Ági bevezető szövegében a következőket olvashatjuk: „Amit most a kezében tart a ked­ves zenehallgató, nem más, mint amit kicsit elvadult napjainkban szinte teljesen nélkülözünk; ifjú életünk legszebb pillanatainak varázsa, szerelem, könny, bol­dogság, a tűnő hangulat költésze­te, veretes zenei kifejezése." Min­dezt Zahovay Ernő zeneszerző művei varázsolják elénk, Hernádi Judit, Kvassay Zuzsa és Németh Imre tolmácsolásában. A párkányi születésű, tavaly 85 éves korában elhunyt Zahovay Ernőnek, aki az ötvenes évekig sa­ját zenekarával járta Szlovákia legrangosabb mulatóit, a két há­ború közötti időszaktól kezdve szinte haláláig a tánczene volt a legtermékenyebb és legsikere­sebb területe. A felvételen meg­szólaló szebbnél szebb tangók, keringők, sanzonok az 1939­1996 közti időszak termését öle­lik fel. A zeneszerző mindig gon­dos odafigyeléssel válogatta meg dalszövegeit. A lemezen bemuta­tott művek szövegírói között ta­láljuk többek között Dénes Györ­gyöt, Csontos Vilmost. Zahovay sokoldalúságára vall, hogy a 23 szerzemény közül hatnak a szöve­gét maga írta. Hernádi Judit behízelgő, bárso­nyos hangja, szuggesztív előa­dásmódja mindnyájunk számára ismert. Ézúttal is a szöveggel és a zenével való csodálatos azonulá­sának lehetünk tanúi. A felvéte­len való részvétele a művek érté­két is bizonyítja. Kvassay Zsuzsa előadása egy teljesen más világot és hangkultúrát közvetít; fényes hangja, elsősorban a felső regisz­terben, különös fojtottsággal pá­rosul, a szenvedélyesség érzetét keltve. Németh Imre a lemez egyik nagy meglepetése. Az éne­kest eddig mint a régi korok ze­néjének kiváló előadóját ismer­tük, de természetességével, kivá­ló stílusérzékével, kiegyenlített hangjával ezen a területen is meggyőző. Hazai magyar zenekultúránknak kevés kiemelkedő zeneszerzője van, Zahovay ezek közé tartozik, a tánczene területén pedig egye­düli. Talán szerénységének tud­ható be, hogy nem ismerjük műveit úgy, ahogy azt megérde­melné. Most itt van rá a le­hetőség. J&í. K iiUiiÁUal r/<ttit*f»*'k é' uiihH U p/a Áldott karácsonyi iiniici x~kd kiVinunk U Ernest g-iíjovíiy Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents