Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-02 / 278. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 2. A TÉMA: ELMÚLT EGY NYÁR... Csökkent a forgalom Célunk az volt, hogy az utazási irodáktól választ kapjunk a panaszokra ÍiS" Segíteni akartunk A pozsonyi repülőtérről a nyáron legtöbben Rhodoszra és Tunéziába repültek. Ezzel szemben csökkent az érdeklődés, pontosan 8 700 turistával, Törökország és Kréta iránt. A gazdasági minisztérium idegenforgalmi osztályának adatai szerint az év első hat hónapjában 10 százalékkal csökkent a kiutazások száma az előző év hasonló időszakához viszonyítva. A repülőtér szolgáltatásai is kevesebben vették igénybebe. (SITA) Elmúlt egy nyár... ezzel a jeligével kértük olvasóinkat több héten keresztül, írják meg nyári tapasztalataikat az utazási irodákkal. ÖSSZEFOGLALÓ Nem állíthatjuk, hogy az érdeklődés nagy volt. Vártunk, vártunk, de nem érkezett sok levél. Az okokat elemezve arra a következtetésre jutottunk, hogy sokan ebben az évben sem engedhetették meg maguknak a külföldi üdülést. Ezt látszanak alátámasztani a gazdasági minisztérium idegenforgalmi osztályának adatai is. Az év első hét hónapjában például 4,8 százalékkal kevesebb személy utazott külföldre, ami az elmúlt év hasonló időszakában. Célunk az volt, hQgy legalább utólag magyarázatot kérjünk a nyári kellemetlenségekre. A bírálat csak akkor ér valamit, ha konkrét, ha kiderül belőle, mikor melyik utazási iroda nem viselkedett az utassal úgy, ahogy az illő lett volna. Úgy tűnik, idővel a kellemetlenségek elhomályosodnak, s maradnak a szép, kellemes élmények. Legalábbis a levelekből ez derült ki. Megpróbáltunk kissé másképp, talán még szokatlan formában segíteni. Bízunk benne, hogy olvasóink megértik szándékunkat, s a jövőben többen reagálnak majd felhívásainkra. Az egyedülállókra és a vegetáriánusokra az utazási irodák nálunk még nem gondolnak, úgy tűnik, ez nem jó üzlet Naplemente Rhodosz kikötőjének bejáratánál a jellegzetes szarvas szobrokkal (Illusztrációs felvétel) Halmozottan hátrányos helyzetben VIZI ANDREA Hét szűk esztendő után az idén végre úgy alakult, hogy szabadságra mehettem. Mivel biztosra akartam menni, még februárban kiválasztottam a nekem leginkább tetsző utat, egy tíznapos mallorcai utazást, amelyet kombinált közlekedéssel - autóbusz-hajó-repülőgép - kínált egy pozsonyi utazási iroda. Mivel a tervezett indulás szeptember végén volt, már augusztus közepén bejelentkeztem az irodában, hogy befizessem az első részletet. Közölték velem, hogy mivel nagyon kevés a jelentkező, ez az utazás valószínűleg nem megvalósul meg, de érdeklődjek még szeptember elején. Szeptemberre azonban már valamennyi szabad hely elkelt, ám felajánlottak egy hasonló nyaralási lehetőséget Ibizára. Kaptam volna az alkalmon, ám amikor kiderült, hogy egyedül szeretnék utazni, ez a terv is füstbe ment. Szeptember eleje volt, s kiderült, hogy halmozottan hátrányos helyzetű vagyok. Egyrészt az egyedül utazóknak kemény ezreket kell fizetni, hogy a többnyire kétágyas szobákban ne kelljen idegenekkel együtt lakniuk; a másik probléma pedig az volt, hogy nem fogyasztok húst (de halat sem). A hazai utazási irodák még nem rendezkedtek be a vegetáriánusokra. Végső kétségbeesésemben döntöttem: Horvátországba utazom! A Globtour utazási iroda közvetítésével legutolsó turnusával utaztam Trogirba. A szálloda szolgáltatásai közé tartozott az idegenvezető, a különböző nappali és esti programok szervezése. Néhány nappal az összeg befizetése után közölték velem, ezek a szolgáltatások az utolsó hétre már nem vonatkoznak. Akkor már ezt sem bántam, örültem, hogy egyáltalán hatok valahol. Horvátországba egyébként reménytelenül beleszerettem. Az időjárás mindvégig tökéletes volt, a tenger kellemesen meleg és kristálytiszta, a tengerpart sem volt zsúfolt. Kicsit hiányzott, hogy tulajdonképpen nem „láttam" semmit, mivel azzal a turnussal mindössze hárman nyaraltunk Trogirban, idegenvezető nélkül. Valószínű, hogy jövőre ismét Horvátországba utazom. (Illusztrációs felvétel) Valahol Tunéziában A televízióból kellett megismernünk Rhodosz nevezetességeit, pedig saját szemünkkel szerettük volna látni Valóban mindent az ügyfelekért? TAMAS ILONA A Koala Tours utazási iroda ebben az évben Slovak Gold díjat kapott. Gondoltuk, csak nem engedi meg magának, hogy akár egy utasát is kellemetlenség érje. Hosszas töprengés után rá esett a választás. Kár volt... A mesébe illő tengeren és a mármár elviselhetetlenül meleg időjáráson kívül aligha maradt meg valami Falirakiról, erről a kis rhodoszi tengerparti településről. A sok kellemetlenség annál inkább él bennünk. A pozsonyi repülőtéren várt ránk az első kellemetlen élmény: a gép három órai indulása fokozatosan fél nyolcra tolódott ki, s még csak azt sem közölték az utasokkal, hogy miért. Az utazási iroda képviselőjének híre-hamva sem volt. Amikor helyi idő szerint éjfélkor elfoglaltuk a szobát, azt hittük, ezután már csak jó jöhet. Tévedtünk... Amikor másnap idegenvezetőnkkel közöltük, hogy nem zártható a szoba ajtaja, azt válaszolta. hogy a szigeten nem szokás lopni, ha csak a turisták egymás között nem... Amikor több száz méterről begyalogoltunk a tengertől, azonnal észrevettük, hogy valaki járt a szobában, s az „eredmény"': hiányzott a sétálómagnó. Ezután már csak az vigasztalt bennünket, hogy legalább megismerjük a helyi nevezetességet, s jelenetkeztünk autóbuszkirándulásra Lindosba és a környékre. A megbeszélt időpontban ott is voltunk, de 20 perces késés után a nagy hőség miatt felmentünk a szobára. Közben megérkezett az autóbusz, de azonnal tovább is hajtott. Amikor közöltem az idegenvezetővel, hogy ezzel az egész szabadságunkat elrontotta, csak vonogatta a vállát és azt mondta, jövő héten megint lesz kirándulás. Voltunk Rhodoszon, de a tengeren kívül tulajdonképpen semmit sem láttunk. Egy jelentéktelen kis faluban laktunk, amiről jóformán semmit sem tudunk. Az idegenvezető egyáltalán nem tájékoztatott, élte a maga életét, mintha mi ott sem lettünk volna. Amikor hazatérve az iroda egyik alkalmazottjának mindezt elmondtam, kioktatott, hogy ha valaki külföldre utazik, annak illik útikönyvet vásárolni, és tájékozódni, hova utazik. Csakhogy az a kis falu sehol nem volt jegyezve. Tőle tudtam meg azt, is, hogy minden apartmanban van egy könyv, amelyben az alapinformációk megvannak. Megnyugtatott, hogy az idény után visszahozzák a könyvet és akkor megtudhatom, hol jártam nyáron, nem kevés pénzért. Úgy látszik, a jó reklámon múlik minden. Hazaérkezésünk után a televízióban elcsíptem a Koala Tours reklámfilmjét. Végre láthattuk azokat a nevezetességeket, amelyeket az idegenvezető jóvoltából nyáron nem sikerült. Azt is megtudhattam a filmből, hogy a Koala Tours utazási iroda mindent megtesz az utasokért. Még jó, hogy néztem a tévét... A Koala Tours utazási iroda véleménye A nyári turistaidény alatt változhatnak a repülési idők, de ezért nem az utazási iroda a felelős. Ezt az általános biztonsági feltételeink rögzítik: az árjegyzék 51. oldalának V/3-as pontja. A panaszok nagy része az idegenvezetőre vonatkozik. Vele felbontottuk a szerződést. A kellemetlenségek után szép napok Tunéziában A szállodai szobába lépve tényleg az a kép fogadott, amit a prospektusban láttunk, panaszunk nem lehetett Minden jó, ha a vége jó A Fischer „kézről-kézre adott" bennünket SZABÓ KATALIN Álmaim szabadságát Tunéziában töltöttem. Minden olyan volt, mint a mesében: gyönyörű hotel, medence, svéd asztalok, tenger óriási hullámokkal. Rég nem éreztem magam ennyire felszabadultnak, boldognak. Az előzmények nem voltak ennyire felhőtlenek. Az utat ugyanis a pozsonyi Karthágó Tours utazási iroda katalógusából választottuk ki. Mivel a közelben nincs kirendeltségük, az ő tanácsukra egy másik, nagy hagyományokkal rendelkező utazási irodában jelentkeztünk. Az ott dolgozó hölgy elénk tette a tavalyi katalógust, az árcédulát pedig meg sem találta. Kitöltötte a jelentkezési lapot. Fogalma sem volt arról, hogy 50 százalék előleget kell befizetnünk és egyetlenegy kérdésünkre sem tudott válaszolni. Mikor végre valahára felhívta a pozsonyi irodát, kiderült, hogy az általunk kiválasztott időponban már nincs szabad hely. Ámikor a teljes összeget akartuk befizetni, a főnöknő kijelentette: nem tudja, hogy a 8 százalékos áremelkedést miből kell kiszámítani. Mivel péntek délután volt, hazaküldött minket, hogy majd hétfőn megkérdezi és telefonon értesít. Mivel sem hétfőn, sem kedden nem jelentkezett, én hívtam fel, de a hölgyet nem találtam. Ekkor én vettem kézbe az ügyintézést. Felhívtam a Karthago Tours irodáját, és ott megkérdeztem, hogy mi is a helyzet a 8 százalékos áremeléssel. A hölgy meglepetten közölte, hogy ők egyáltalán nem emelték az árakat. Mi jöhet még, tettük fel a kérdést. Ám szerencsére a Karthago Tours betartott mindent, amit a katalógusban ígért. A fantasztikus nyaralás már feledtette velünk az előzményeket. Lehet, hogy jövőre is Tunéziába megyek, de azt már most biztosan tudom, hogy más utazási iroda szolgáltatásait veszem igénybe. Az oldalt szerkesztette: Kovács Ilona PUPÁK ÉVA Utazni mindenki szeret. Leginkább az anyagiakon múlik, hogy ki milyen gyakran vág neki egy hoszszabb vagy rövidebb útnak. Befolyásolják még a döntést a pozitív vagy negatív élmények, valamint a különböző hírek egyes utazási irodákról. Mert kínálat az van bőven! Főleg a nyári szezon előtt megsokszorozódnak a csábító hirdetések. Egy ilyen hirdetésből választottunk mi is egy utat pár éwel ezelőtt. Az úticél Olaszország volt. Három nap Rimiben, majd továbbutazunk Rómába és innen Nápolyba. Mindez autóbusszal a egy délszlovákiai utazási iroda jóvoltából. Csak nagy vonalakban ecsetelném a kálváriánkat, mert gondolom sokaknak ismerős a történet. Már az induláskor kétségeim voltak, mikor megláttuk az autóbuszt. A kora esti órákban indultunk és a terv szerint délelőtt meg kellett volna érkeznünk Rimibe. Ez késő délutánra sikerült is. A szállodát megtaláltuk, a tenger is a helyén volt, de jött a következő hidegzuhany. A szállodához tartozó strandon kötelező volt személyenként elég borsos összeget fizetni a nyugágy és naprenyő használatáért. Az utazás előtt kapott tájékoztatóban ugyan szerepelt ilyen lehetőség, de az, hogy ez kötelező, váratlanul ért mindenkit. Végül eljött a nap, amikor továbbutaztunk Rómába, az örök városba. Az út is egy örökkévalóság volt! Hajnalban indultunk, hogy délre odaérjünk a megbeszélt helyre, ahol egy idegenvezető vár minket. Délben mi még nagyon messze voltunk Rómától. Aztán kiderült, hogy a sorfőröknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan jutunk a megadott címre, mivel ők is először járnak itt. A velünk utazó idegenvezető sem állt igazán a helyzet magaslatán. Ó is először utazott, nem ismerte a várost és olaszul sem beszélt. Több órás késéssel megérkeztünk ugyan a megadott címre, de az idegenveztő már persze sehol. Várakozás a nagy melegben, míg végre találtak valakit, aki hajlandó legalább nagyvonalakban megmutatni a város nevezetességeit. Nagyon jó időt futottunk. Még a Szent Péterbazilikába is bejutottunk zárás előtt 10 perccel. Nagy élmény volt ez a városnézés mindeki számára. Ilyen előzmények után már senki nem vállalkozott egy nápolyi kiruccanásra. Este úgy döntött a társaság, hogy másnap reggel elindulunk hazafelé. Hogy némiképpen kárpótoljuk magunkat, közbeiktattunk egy megállót Pisában és Firenzében. Még egy éjszaka a buszon és másnap délután már itthon is voltunk. Fáradtan, csalódottan. Sokak szerint örüljünk, hogy egyáltalán hazaértünk. Ez sem adatik meg mindenkinek, aki útnak indul. Az utazási iroda képviselői nem tartották fontosnak, hogy szóban vagy írásban legalább elnézést kérjenek, amiért így elszámították magukat. Ilyen tapasztalatok után az ember nagyon meggondolja, hogy nekivágjon-e még egyszer a nagyvilágnak. Az idén nyáron mégis rászántuk magunka. Most a Fischer utazási irodával. Kissé szorongva vártam az indulást, de kétségeim már az indulás napján kezdtek eloszlani. Az iroda képviselői kézről-kézre adtak bennünket. Már Pozsonyban vártak, majd Brünnben a repülőtéren és Rhodoszon szintén. Meglepő volt, hogy a szállodai szobába lépve tényleg az a kép fogad amit a prospektusban láttunk. Az ellátás is kifogástalan volt. Semmiben nem szenvedtünk hiányt, és a tenger sem volt 200 méter helyett 2000 méter távolságra. Az idegenvezető, aki a fakultatív kirándulásokon kísért minket, nagyon felkészült volt. Szinte mindent megtudhattunk a sziget kultúrájáról, történetéről, mitológiájáról és az itteni szokásokról. Összességében mindenről csak jót tudok mondani. Szinte hihetetlen, hogy ilyen is létezik. Létezik, de elég ritkán. Jó lenne, ha a következő nyári szabadság után egyre többen térnének haza elégedetten. Némely utazási iroda vezetői befizethetnének egy útra,- talán éppen a Fischerhez hogy saját szemükkel lássák, hogy is kéne ezt csinálni. Lenne mit tanulniuk korrekségből és becsületességből.