Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-20 / 293. szám, hétfő

2 tÉvÉ ÉS rÁdió - vasáRnap ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 1 KOMMENTÁR Ragályos patthelyzet? TÓTH MIHÁLY Egy éve még nem minden büszkeség nélkül konstatálhatták a koalí­ciós többség hívei, hogy Szlovákiában összehasonlíthatatlanul egész­ségesebb a pártstruktúra, mint Csehországban, ahol döntetlenre ala­kult a Klaus vezette mérsékelt jobboldal és a Zeman vezérelte kultu­rált baloldal aránya. Egyik sem engedhette meg magának, hogy a pattra állást az ugrásra kész kommunista párt bevonásával bontsa meg. Megkötötték a paktumot, Klaus lett a parlament elnöke, Zeman a kormány élére került. A lakosság rossz néven vette a ki­egyezést. Nem az a lényeg, hogy a két pártvezető tisztességesen gon­dolta-e a dolgot vagy sem, hanem az, lépésüket miként értelmezte a lakosság zöme. Az egyszerű cseh ember azt gondolta, hogy az ő ro­vására történt a kiegyezés. A lehető legegyszerűbb megoldást válasz­totta: politikai rokonszenvével ajándékozta meg a kommunista pár­tot. Ennek a következménye, hogy a még az 1948-1989 közötti múltja megtagadására se hajlandó, a még ma is inkább bolsevik mint demokratikus politikai erő rakétához hasonlóan felröppent, népsze­rűségét tekintve azonos nagyságrendűvé vált Zeman és Klaus pártjá­val. A cseh kisembert az sem hatja meg, hogy a kommunisták pártja a mértékadó nemzetközi politikában teljesen szalonképtelen. Helyrehozhatatlan hibát követnének el a szlovákiai kormánykoalí­ció vezetői, ha már most nem fedeznék fel, hogy fennáll a csehor­szágihoz hasonló politikai patthelyzet kialakulásának veszélye. Aki ezt még úgy is tagadja, hogy Robert Fico pártot alapított, és próbál­kozása enyhén szólva nem járt kudarccal, az nem mer belenézni a „politikai távcsőbe". Egyébként egyáltalán nem természetellenes, hogy a szlovákiai kisember a politikában hasonlóan reagál a gazda­sági és szociális fejleményekre, mint csehországi sorstársa. Ugyan­azon a politikai emlőn serdült fel, ugyanazokat a jelenségeket élte meg 1948 és 1989 között, majd a fordulat óta eltelt 10 év alatt. Ugyanolyan tartalékokkal rendelkezett, és ugyanolyan csodákra várt. Tudja, hogy a HZDS és potenciális környezete a felvilágosult Európában ugyanannyira szalonképtelen, mint a cseh kommunis­ták. Hogy sokan mégis tőlük várják a csodát, az legalább annyira a demokratikus politikusok bűne, mint a tartalékok nélküli kisembe­ré. Politikusainknak még van három évük a prágai forgatókönyv le­koppintásának megakadályozására. Schuster, a bestseller JARÁBIK BALÁZS Amidőn a szlovákiai választópolgár - köztük a magyar - tömött so­rokban vonult, hogy elnökké válassza Rudolf Schustert, nemigen sejthette, hogy csak eszköz egy a világot csak a saját szemszögéből látni képes ember kezében. Rudolf Schuster jelenleg Szlovákia köztársasági elnöke. Azért írom, hogy jelenleg, mert Schuster cí­meinek se vége, se hossza. A kommunista párt központi bizottságá­nak tagja, majd a parlament alelnöke. Akkori pártkarrierjét a diá­kok által kezdeményezett „bársonyos" szakította félbe, ám a rövid kanadai nagyköveti kiruccanás, sőt a kassai polgármesterkedés is csak epizód lehetett a hatalmat mindennél jobban áhító elnökünk számára. Teljesen egyértelmű, hogy a nem mindennapi belpoliti­kai botrányt kavart könyve is csak azt szolgálta, hogy a derék elnök végre azt csinálhassa, amire mindig is vágyott: körülötte forogjon a politika kereke. A köztársasági elnöki funkció önmagában kevés ehhez: az ország fejének tényleges szerepe kimerül a reprezentáci­óban. Ekkor és erre hívta fel anno a kampány idején a figyelmet pár publicista, többé-kevésbé Schuster ellen ágálva. Csakis annak köszönheti Szlovákia ezt a könyvet, hogy az elnök igényeit a repre­zentáció korántsem elégíti ki, s ambíciói eléréséhez minden esz­közt - főleg a közvélemény ily módon történő puhítását - bevet. Schuster viszont rendkívül kellemetlen ellenfél - csak kevesen tud­ják, hogy mindenről (és mindenkiről) naplót vezet, így napra ké­szen frissítheti fel emlékezetét a fontosabb történésekről. Attól, ha egy hivatalban lévő politikus egyfajta memoárt jelentet meg az egy évvel ezelőtti történésekről, a nyugati demokráciáknak még a lé­legzetük is elakadna - ilyet egy magára adó politikus egyszerűen nem enged meg magának. Érdemes figyelemmel kísérni a könyvet kísérő médikampányt. Bi­zonyára csak véletlen, hogy könyve egyes „olcsó" - főleg a jobbol­dalt, no meg a magyarokat kompromittáló - részei éppen a Pravdá­ban jelentek meg. Ott, ahol Robert Fico is kommentárként ismer­tetheti saját, újsütetű pártja programját. Persze Schustertől - aki Kassán is saját újságírókat tartott dicsősége hirdetésére - saját ma­ga eladása nem vehető rossznéven. Biztos, hogy a könyv forgalom­ból való kivonása ellenére is bestseller lesz, s félek, hogy a schusteri „gőzhenger" eme eszköze csak szerény kezdet ahhoz ké­pest, ami még ránk vár az általunk 99 százalékban megválasztott államfőnktől. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: MadiGéza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk En a karácsonyi bevásárlás közben csak levegőt tudok venni (Peter Gossányi karikatúrája) A költségvetés sima elfogadása régóta várt jelzés a koalíció működőképességéről Sikerek és félsikerek TALLÓZÓ DE TELEGRAAF Meglepően konfliktusmente­sen fogadta el a kormányko­alíció a jövő évi költségve­tést, s annak ellenére, hogy a büdzsé egyes tételei való­ban kemény intézkedéseket vetítenek előre. TUBA LAJOS Kezd bebizonyosodni, hogy az egyes minisztériumokat szép szóval és tárgyalással nem lehetett ráven­ni a stílusváltásra, de ha csökkentik a forrásiakat, akkor már elvégzik a szükséges változtatásokat. A csü­törtöki sima szavazás mind a bel­föld, mind pedig a külföld felé rég­óta hiányzó jelzést közvetített a kormánykoalíció működőképessé­géről. Persze azt is látni kell, hogy a betervezett 18 milliárd koronás hi­ány tartása nagyon nehéz lesz. Kü­lönösen a 10 százalékos infláció és a 16 százalékos munkanélküliség tűnik nagyon szorosnak - főleg a küszöbön álló gazdasági szerkezet­átalakítás és közgazdasági reform, valamint a folytatódó bankkonszo­lidáció tükrében. Viszont ha ezen a három területen jelentős előrelépés történne, akkor ez akár egy pótkölt­ségvetés terheit is megérné nekünk. Ezzel kapcsolatban érdemes észre­venni Brigita Schmögnerová pénz­ügyminiszter kijelentését, misze­rint jövőre a 2001-es költségveté­sen kívül 2-4 éves előrejelzést is ké­szítenek. Újra megerősítette, hogy ezentúl az államháztartás egészére összpontosítanak és beindul az ál­lamkincstár intézménye is. Ivan Mikloš gazdasági miniszterelnök­helyettes a jegybank ismert kritiká­ja ellenére kitartott amellett, hogy a jövő évi költségvetés lehetővé teszi az idén jóváhagyott középtávú gaz­daságfejlesztési stratégia megvaló­sítását. Míg a kormány a költségvetéssel kapcsolatban várakozáson felül szerepelt a parlamentben, lőtt egy nagy öngólt a kormányhivatalban. Először bejelentette a január elejére tervezett központi áremeléseket, majd pedig nagy részüket későbbre halasztotta. A februári halasztás csak a hangulatot rontja, hiszen a környező országok évtizedes ta­pasztalatai szerint a lakosság job­ban megemészti az egyszeri sokkot, mint ha havonta szembesül ilyen­nel. A lépésnek csak egy esetben lenne értelme, ha februárban már meggyőzőbben tudnák bizonyítani, hogy a közüzemek működőképessé alakításáért az áremeléseken kívül egyebet is tettek. A múlt héten véget ért a Befekteté­si és Fejlesztési Bank (IRB) kétéves kényszerfelügyelete. A Világbank éppen nálunk járó vizsgálóbizott­sága azonban arra figyelmeztetett, hogy a bank mérlege továbbra sem tekinthető rendezettnek. Vélemé­A tárcákat szép szóval nem lehet rávenni a stí­lusváltásra. nyük szerint, ha az IRB-be a jövő első negyedévében nem sikerült nagybefektetőt bevonni, akkor egyszerűen be kell zárni, ellenkező esetben akár a másik két állami nagybank konszolidációs program­ját is veszélybe sodorhatja. Ezekkel kapcsolatbem egyébként a Világ­bank szakértői arra figyelmeztet­tek, hogy az egykori szocialista or­szágok tapasztalatai szerint a kon­szolidációs programban nem elég csak a befagyott hitelek kihelyezé­se egy külön alapba. A nagybanko­kat a megmentés érdekében lénye­gében minden gazdaságtalan hite­lüktől meg kell szabadítani. Ezek nagysága csak a most folyó átvilá­gítások befejezése után lesz szám­szerűsíthető. A világbanki véle­ményben még egy, az itthoni illeté­kesek által nem hangoztatott pénz­ügyi manőverről is olvashattunk. Emlékezetes, hogy a VÚB és a taka­rékpénztár tőkeemelését a jegy­bank által kormánygarancia elle­nében felszabadított milliárdokból végezték el. Kiderült, hogy ennek több mint felét azonnal letétbe is helyezték az IRB-ben, amely ezt törlesztésként azonnal visszautalta a jegybanknak. Mint említettük, az IRB-vel kapcsolatban az elkövetke­ző hónapok során továbbra is az egyik reális megoldási lehetőség a csődeljárás kihirdetése. Ez viszont nem a legjobb hír azoknak, akik a másik két nagybank tőkeemelésé­vel kapcsolatban azok likviditási helyzetének javulására számítot­tak. Tehát pénz van is, meg nincs is. Egy hétig lelkesedtünk, hogy a jelenlegi kormány végre megkezd­te a bankkonszolidációs progra­mot. Mára már tudjuk, hogy a menyasszony nem annyira szeplőt­len, mint ahogy az elején tűnt. A múlt hét kedvező hírei közé tarto­zott viszont, hogy a jegybank egy­más után három napon keresztül is közbeavatkozott a korona árfolya­mánakjavulása miatt (a túl erős ko­rona ugyanis rontja az exportképes­séget). Ezenkívül ma várhatóan aláírják a Cseh-Szlovák Kereske­delmi Bank (ČSOB) hazai kézben lévő 24 százalékos csomagjának el­adásáról szóló szerződést. Amikor majd arról olvasunk, hogy az állam ezért 16 milliárd koronát kapott, ne felejtsük el, hogy viszont párhuza­mosan 10 milliárd koronás hitelt is adott a banknak. A lényeg azonban az, hogy sor kerül az első nagy szlo­vák privatizációs üzletre, amit vár­hatóan jövőre továbbiak követnek. Ezzel párhuzamosan a mečiaristák is árusítják külföldi befektetőknek a nemrég bagóért szerzett közvagyo­nukat. A múlt héten Karol Konárik adta el sörgyárait a Heinekennek- ő persze ebből egyeden koronát sem juttat az állami költségvetésbe. A tíz évvel ezelőtti romániai forra­dalomra emlékezett a legnevesebb hollandiai lap. A cikk Tőkés László püspököt helyezi a közzéppontba, megjegyezve, hogy az ő egyszerű te­mesvári lakásában keződödött a Ceausescu-rezsimet elsöprő forra­dalom. A ma negyvenhét éves püs­pök maga emlékezik úgy, hogy az elnémítására tett kísérletek elleni tiltakozás lépésről lépésre népfelke­lés jellegét öltötte. - Az emberek egyszer csak nem azt követelték, hogy el a kezekkel Tőkéstől, hanem hogy le Ceausescuval. A félelem el­tűnt, mindez egy csoda volt - mond­ta a lapnak. A cikk Tőkés múltjára visszatekintve azt is megállapítja, hogy az ellene irányuló kampányá­ban magyarsága is jelentős szerepet játszott. - A romániai magyar ki­sebbség válságok idején mindig is ideális bűnbak volt - véli Frank van Vliet cikkíró, megjegyezve, hogy „sok román nem viseli el, hogy a for­radalomnakjelentős magyar jellege volt". A lap szerint Ion Iliescu későb­bi államfő Nicolae Ceausescu köré­ből kilépve saját céljainak elérésére használta fel a népharagot. Az újság utalt rá, hogy Tőkés szerint a forra­dalom bizonyos fokú meghamisítá­sa még később is jelen volt, ennek példája, hogy az ő tekintélyét is igyekeztek megtépázni. - A város­vezetés nem hívta meg Tőkést, hogy megemlékezzen a forradalom év­fordulójára. 1989 hőse tíz évvel ké­sőbb ma is az, ami volt: lélekharang - írta a De Telegraaf Temesvárról. WELTAMSONNTAG A keletnémet Leuna kőolaj finomító korszerűsítése és a Minol benzin­kúthálózat magánkézbe adása kap­csán nyilvánvalóan megveszteget­ték az állami vagyonügynökség egyes munkatársait - írta a lap. A gyanút olyan, eddig ismeretlen ira­tokra alapozza, amelyek a vagyon­ügynökség és különböző minisztéri­umok, illetve a francia Elf-Acqui­taine konszern között a privatizáció kapcsán folyt tárgyalásokra vonat­koznak. (A Leuna és a Minol eladá­sára kiírt tendert 1992 őszén a fran­cia konszern nyerte meg.) A most előkerült iratokból arra lehet követ­keztetni, hogy a franciák jelentős csúszópénzeket fizettek német hi­vatalnokoknak. A feljegyzések azokban az aktákban találhatók, amelyekbe eddig hiába próbált be­tekintést kapni a pártadományok és fegyverügyletek kivizsgálásával megbízott parlamenti bizottság. A testület elnöke megerősítette, hogy a Leuna privatizációjával kapcsola­tos „több kötetnyi akta" hiányzik a kancellári hivatal irattárából. Vol­ker Neumann egyúttal jogi követ­kezményeket helyezett kilátásba, ha Helmut Kohl, a CDU tiszteletbeli elnöke nem tesz feltáró vallomást a pártadományok ügyében. THE SUNDAY TIMES Nagy-Britanniában a halálesetek leggyakrabban előforduló közvet­len okai közé tartoznak az orvosi műhibák. Csak a rákos, illetve a szívbetegedések okoznak több ha­lálesetet. A királyság kórházaiban végzett vizsgálat szerint évente 40 ezer beteg halálában van szerepe az egészségügyi személyzet balfogása­inak, és minden évben további 280 ezer ember szenved egészségkáro­sodást ilyen ok következtében. OLVASÓI LEVÉL Meghitt ünnepségek Vágfüzesen, az 554 lelket számlá­ló községben egy héten belül két meghitt ünnepséget is rendeztek. A Csemadok helyi szervezete a község gyermekeit látta vendégül egy Mikulás-esten, ahol az aprósá­gokat kaláccsal és teával kínálták, a Mikulás pedig gyümölcsöt és édességet osztott, öröm volt nézni a sok vidám arcot. A község önkor­mányzata pedig nyugdíjasnapot tartott, melyre a község 129 nyug­díjasa volt hivatalos. A szép szám­mal megjelent vendégeket a köz­ség polgármestere, Forró László köszöntötte. E meghitt ünnepséget a helyi alapiskola tanulóinak, a Csemadok versmondóinak előadá­sa, valamint Bak József és Bugris János énekműsora tette színeseb­bé. Az alapiskola műsorát Néveri Zsuzsa, a Csemadokét Habardik Zsuzsa tanította be. Ezután meg­vendégelték a nyugdíjasokat, majd virággal és ajándékkal kedvesked­tek nekik. Mindkét rendezvény résztvevői szép élményekkel tértek haza, köszönhető ez az önkor­mányzat és a Csemadok helyi szer­vezet jó együttműködésének. Ruhás Teréz Vágfüzes Valahol Európában A filmet még fiatal koromban lát­tam. Amikor az unokám meghí­vott az előadásra, amit a Komáro­mi Magyar Ginázium tanulói ad­tak elő, nagyon kíváncsi lettem, hogy ezzel a tömegeket megmoz­gató darabbal hogyan birkóznak meg a tanulók. Mondhatom, hogy nagyszerű munkát végeztek úgy a tanulók, mint a rendező, Kiss Pén­tek József, a Jókai Színház igazga­tója. A színpad kicsinek bizonyult, és ezért a nézőteret is felhasznál­ták a szereplők. Mi, a nézők úgy éreztük, hogy részesei vagyunk ennek a nagyszerűen feldolgozott darabnak. Állva, szűnni nem akaró tapssal mondtunk köszönetet ezért a nagy élményt nyújtó estért. Demingerné egy párkányi nagyi

Next

/
Thumbnails
Contents