Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-18 / 292. szám, szombat

ÜJ SZÓ 1999. DECEMBER 18. A TÉMA: HELSINKI UTÁN Az EU belső reformját 2002 végére fejezik be, az egész mechanizmus megértéséhez azonban zseninek kell lenni A nagyok jövendő hegemóniája A helsinki csúcs egyik legfontosabb és leghangsúlyosabb kérdéseként az Európai Unió belső refomja merült fel: a tagországok az integrációs kérdést is ennek vetették alá. JARÁBIK BALÁZS Érthető, hiszen a hatalmas és bürokratizmusáról méltán hírhedt kolosszus egyelőre saját maga sem áll készen az új tagok befogadására. A nem uniós érdeklődő számára sokszor érthetelen mechanizmusokról a legjobb tömör megjegyzést talán Madeleine Albright ejtette el: Európa megértéséhez az embernek zseninek, vagy franciának kell lennie. Az EU belső reformja tulajdonképpen három lépést rejt magában. Az első problémakör az EU „kormányának" az Európai Bizottságnak a nagysága. Mint ismeretes az EB-be a nagyobb országok két, a kisebb tagok egy-egy biztost jelölhetnek. Magától értetődig, hogy az új tagok felvételével ez a szabály nem tartható, hiszen nem képzelhető el egy 30 fős kormány - még az Unióban sem. Hasonló (arányi) kérdést vet fel a második problémakör, az EU Tanácsa. A Tanácsban a tagországok szavazatainak elosztása szintén nem arányos: a 80 milliós Németország két szavazattal, a 400 ezres Luxemburg egy szavazattal rendelkezik, ami természetesen csípi a németek szemét. Az ún. Dehaenjelentés - amelynek feladata az EU intézményes reformjának elkészítése volt - az arányos rendszer bevezetését javasolja, előrevetítve a nagy földrajzi kiterjedésű és a népesebb országok hegemóniáját. Az európai „hegemónia" legfontosabb pillére eddig is Németország volt, hiszen az EU költségvetésének jelentős részét adják a németek. A Dehaen-jelentés egy esetleges A nagy európai család hegemonisztikus fölény ellensúlyozására javasolta legiszlatív kérdésekben az Európa Parlamenttel való közös döntéshozatalt, ami jócskán felértékelné és fontossá tenné az eddig nemzeti parlamentek árnyékában lévő europarlamentereket. Várható, hogy az intézményes reform sok új - eddig jórészt ismeretlen, vagy elodázott - kérdés megoldását is szükségessé teszi. Az európai intézmények (Európai Bizottság, Európai Tanács - amely nem keverendő az Európa Tanácscsal -, Európai Parlament) közötti egyensúly és összhang megteremtése, az Európai Bizottság, ill. az egyes biztosok kompetenciájának megerősítése, valamint az Európai Parlament képvislói székeinek az egyes nemzetek közötti elosztása olyan problémák, amelyek megoldásához konszenzusra és időre van szükség. A helsinki csúcstalálkozó záróokmánya szerint az EU 2002-re készen áll majd az új tagok fogadására, vagyis végrehajtja a reformot. Egyes vélemények szerint ehhez a legnagyobb lökést a francia elnökség adhatja meg 2000 második felében. Az elemzők ugyanis rámutatnak: a francia büszkeség lényeges motivációs tényezőként hathat a reformok befejezésére. Bár az intézményes reformok kérdése már körvonalazódik, korántsem mondható el ugyanez arról a tervről, amely az Európai Biztonsági és Védekezési Politika (EBVP) hangzatos, de korántsem elénk fantáziáról árulkodó nevet kapta. Az EBVP-ről ugyanis finoman szólva is azt tartják, hogy megvan a neve és vezetője (Javier Solana), de a stratégia talán csak Solana fejében körvonalazódik. Az európai biztonságról a legtöbbet a koszovói tragédia enged sejteni: az összes berepülés 85 százalékát ugyanis amerikai pilóták amerikai gépeken hajtották végre. A volt (TA SR/EPA) NATO-főtitkár helyzete korántsem rózsás, hiszen óhatatlanul is definiálni kell egy közös álláspontot minden irányban az Unió határán kívül. Márpedig látva Ausztria és Finnország antimilitáris hangulatát, a NATO és az EU „viszonyát" (tudvalévő, hogy nem minden EU-tag a NATO tagja is), valamint a koszovói légi csapások enyhén szólva vegyes európai fogadtatását, nem nehéz megjósolni, hogy Solana sok álmatlan éjszakát fog tölteni íróasztala fölött egy koncepció kidolgozásáig Az a tény, hogy Solana és Robinson a NATO új főtitkára napi kapcsolat ban vannak, azonban azt jelentheti, hogy a NATO és az EU biztonsági politikája a jövőben összefonódik. Az Európai Unió valóban kulcsfon tosságú évek előtt áll. Helsinki tagadhatatlanul nagy lépés volt ahhoz, hogy betel jesüljön a nagy páneurópai álom, s hogy az EU valóban méltó legyen az európai jelzőre. Európai integráció immáron elérhető közelségbe került Szlovákia számára is - a tempó rajtunk múlik Sikersztori vagy egyszerűen csak a kezdet ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Európai Unió december 10. és 12. között Helsinkiben tartott csúcsértekezletét a szlovák politikai körök egy húron pendülve a szlovák médiával előszeretettel nevezik mérföldkőnek. A lapok szalagcímei óriási győzelmet hirdettek, míg a háttérben „ügyködő" szlovák diplomaták óvatosságra intettek. Ez még nem győzelem mondták - csak a kezdet. A szlovák sikersztori az Európai Bizottság 1999. október 13-án publikált jelentésével kezdődött. A Szlovákia számára hízelgően pozitív jelentésben ugyanis az Európai Bizottság megállapította, a múlt évi választások óta az ország teljesítette a rá kirótt politikai feltételeket, így semmi sem áll a tárgyalások megkezdésének útjában. A Bizottság ugyanilyen pozitívan értékelte a gazdaság rendbehozataláért meghozott megszorító intézkedéseket is. A jelentés közzététele után többé-kevésbé egyértelművé vált, hogy az Európai Unió teljesíti azon országok kérését, amelyekkel 1997-ben nem kezdődtek meg a csadakozási tárgyalások, vagyis megszünteti a csoportokat. így az EU összesen 12 országgal tárgyal a jövő évben, amit valóban korszakalkotónak, sorsdöntőnek nevezhetünk, hiszen az Uniónak eddig 15 tagja van. Amellett, hogy egyfajta feltételrendszert használnak az összes ország számára, az EU integrációs biztosa Günther Verheugen elmondta, ezután minden országot külön értékelnek majd. Szlovákia számára minden azt jelenti, hogy várhatóan februárban kezdik meg a csadakozási tárgyalásokat az országgal. A külügyminisztérium egyik magas rangú diplomatája szerint márciusban találkoznak a tárgyalóküldöttségek vezetői. A csatlakozási tárgyalás azonban korántsem lesz sétagalopp: nagy kérdés, hogy a külügyminisztérium bírja-e a tárgyalások saját maga által kitűzött kemény szakaszait a mostani személyi állománnyal, amely a jövő év tavaszán még csökkeni is fog az általános létszámleépítés miatt. A külügyminisztérium által a helsinki csúcs számára készített szakértői anyag négy csoportra osztja Szlovákiát annak a tükrében, hogy az egyes területeken milyen felkészültségi fokot ér el az ország. A csadakozási tárgyalások 31 fejezetéből a külügyminisztérium 15-ben tartja elég felkészültnek Szlovákiát, s ezeket a következő év végéig lezárhatja. Mivel Dzurinda miniszterelnök ugyanilyen hangnemben nyilatkozott, világos, hogy a szlovák diplomácia legfontosabb célja az első hat ország minél hamarabbi „befogása". Az EU nagyon nagyra értékélte a visegrádi együttműködést, amelyet elsősorban Szlovákia mozgat. Az aktív szlovák visegrádpolitika nem véletlen, Dzurinda rögtön a választások után olyan szellemben nyilatkozott, hogy az út az EU-ba Visegrádon keresztül vezet. Az elsősorban technikai feltételezésen alapuló logikus következtetést (mármint, hogy az EU nem lesz hajlandó kiépíteni a rendkívül költséges schengeni határt Szlovákia körül) komoly érdemi munka, valamint Magyarország teljes támogatása követte, így mára teljesen reális a kérdés: vajon az EU a csoportos (regionális) vagy egyéni (ún. regatta-típusú) integrációt részesíti előnyben. Mint ismeretes elsősorban a magyar kormányfő, Orbán Viktor próbálta az elmúlt évben folyamatosan az EU-t „rákényszeríteni", foglaljon állást Magyarország csatlakozási dátumát illetően. Az európai diplomácia azonban nem az egyenes válaszok híve: az EU-stratégia az, hogy amennyiben a csatlakozni szándékozó ország teljesíti a feltételeket, az Unió készen áÜ az ország befogadására. Az EU szereti hangsúlyozni, hogy a 13 jelölt befogadásával nem Az EU-bővítésről szóló történet igazán csak most kezdődik, az eurooptimisták meg egyébként is hajlamosak sutba vágni a csatlakozás milyenségéről szóló vitákat. Számukra a helsinki csúcs igazi üzenete az, hogy az EU késznek és nyitottnak fejeződik be a bővítés. Potenciális jeltölként szóba jöhet Horvátország vagy Macedónia, mivel nem valószínű, hogy az EU-nak megfelelne egy Balkán-közeli sziget kialakulása az amúgy is robbanásveszélyes régióban. Nagy kérdés, mi lesz a szerbekkel, de Ukrajna és Azerbajdzsán minapi jelentkezését egyelőre senki nem veszi komolyan. NÉGY CSOPORTNYI FEJEZET 1. csoport - azon fejezetek tartoznak ide, amelyekben Szlovákia tulajdonképpen már most is teljesíteni tudná a csatlakozási feltételeket: kis- és középvállakozások, művelődés és szakmai felkészítés, közös kül- és biztonságpolitika, külkapcsolatok. 2. csoport - azon fejezetek, amelyekben Szlovákia - amennyiben a jogharmonizáció mostani tempójából indulunk ki - képes átvenni és alkamazni az aquis-t 2002 végéig: tudomány és felmérések, gazdasági verseny, iparpolitika, halgazdaság, gazdasági és pénzügyi unió, az üzleti és társasági jog, a fogyasztók védelme, egészségvédelem, vámunió, adórendszer. 3. csoport - azon fejezetek, amelyekben Szlovákiának meg kell erősítenie jogharmonizációs törekvéseit, és az EU jogrendszerének implementációját, de valószínű, hogy az aquis-t 2002 végéig képes lesz az ország átvenni: szociális politika és munkáltatás, szabad árumozgás, statisztika, pénzügyi ellenőrzés, regionális politika és a struktúrális eszközök koordinációja, együttműködés az igazsságügy és a belügyek területén, az egyének szabad mozgása. 4. csoport - azon fejezetek, ahol Szlovákia nagyvalószínűséggel halasztást kér az EU-tól: telekommunikáció és információs technológia, kultúra és audiovizuális politika, pénzügyi és költségvetési határozatok, energetika, szolgáltatások szabad kínálata, a tőke szabad áramlása, szállítás, környezetvédelem A 15 fejezet, amelyből Szlovákia pozíciós dokumentumot készít (tehát valószínűleg ezekben a fejezetkben kezdik a tárgyalásokat): - üzleti társaságok joga, gazdasági verseny, halgazdaság, statisztika, szociális politika és munkáltatás, ipari politika, kis- és középvállakozások, tudomány és felmérések, művelődés és szakmai felkészülés, telekommunikáció és információs technológiák, kultúra és audiovizuális politika, fogyasztói és egészségvédelem, vámunió, külkapcsolatok, közös kül- és biztonságpolitika. Az exportőröknek jó az alacsony árfolyam A gyenge euro ÚJ SZÓ-ELEMZÉS Első látásra nem alakult túl jól a közös európai valuta, az euro első éve. December 3-án kis híján az egy dolláros árfolyam alá esett. A folyamatos árfolyamcsökkenés láttán sokan az EU-jegybank intervenciójára számítottak, de ez sem következett be. Ennek leginkább az exportőrök örültek, hiszen így előnyben voltak tengerentúli konkurenciájukkal szemben.-Az elemzők viszont arra számítanak, hogy az euro/dollár árfolyam a tavaszszal újra lényegesen javul. Ezért az árfolyamnyereségre spekulálóknak azt ajánlják, hogy pénzüket most euróra váltsák át. Az euró, a 290 millió lakosú Európai Pénzügyi Unió közös pénze egy éve a korábbi egyeduralkodó dol lár konkurense lett a világ pénzpiacain. Nem könnyű helyzetben született, az amerikai gazdaság régen nem tapasztalt fellendülési priódusban van. Az euro-övezetben a bruttó hazai termék 19 százalékkal elmarad az Egyesült Államok teljesítményétől. Fordított a helyzet az exporttal, míg az európai birodalom a világ exportjának húsz százalékát adja, addig az USA aránya csak 16 százalék, így azután az óceán két partjáról érkező hírek folyamatosan ideoda tolják az egymáshoz viszonyított árfolyamot. Ebben megint az amerikaiak vannak előnyben, hiszen a pénzügyi unió 11 tagországa közül mégiscsak hamarabb akad olyan, amelyik időnként nem tartja magát teljesen a játékszabályokhoz. A nagyobb és ezért az árfolyam szempontjából is komoly hatást jelentő gazdaságok közül idén a várakozásoknak megfelelően főként az olasz renitenskedett, nem kis fejtörést okozva a közös jegybanknak. November közepén a dollárt a Microsoft elleni bírósági döntés gyengítette, ekkor az USD/EUR árfolyam 1,042 volt. Néhány nap múlva azonban kiderült, a német ipari termelés szeptemberben 2,5 százalékkal visszaesett, ami azonnal 1,039-re módosította az árfolyamot. De alig telt el három nap, Németország a munkanélküliség csökkenését jelentette, ami azonnali árfolyam-emelkedést jelentett. Eközben azonban az USA jegybankja úgy döntött, a kamatok emelésével igyekszik kissé fékezni a már túlzottnak ítélt gazdasági növekedést, ami bizony már az európai jegybankot is árfolyamvédő intézkedésekre kényszerítette. Ekkor következett be a meglepő fordulat, amikor is december elejére az árfolyam szinte kiegyenlítetté vált. Ez főként az EU-politikusoknak volt kellemetlen, hiszen ők a jövő évre komoly gazdasági növekedést helyeztek kilátásba. Az európai jegybank viszont az általános várakozás ellenére kitartóan hallgatott. Végül az árfolyam nem süllyedt a pszichológiai határnak tartott 1:1 alá, bár történelmi minimumát 1,0008-on érte el. Ez egy pénteki napon történt, viszont a befektetők az erre következő hétfőn teljesen megváltoztak, és érdeklődésük egészen 1,03-ig felnyomta az euro árfolyamát. Ez azonban már kellemetlenné vált az exportőrök számára, hiszen így elvesztették a hónapok óta megszokott versenyelőnyüket. December közepén mindenesetre az általános vélemény szerint az 1,016 körüli árfolyam volt a legelfogadhatóbb minden félnek, (tl) AZ ELSŐ CSOPORTOSOK EREDMÉNYEI mutatkozik a széleskörű integrációra. Ha a csatlakozás valóban bekövetkezik, akkor az Európai Unió már nem a főleg francia-német kiegyezés által összegrundolt európai szervezet lesz, hanem valóban a nagybetűs Európa, az univerzalizmus diadala lehet. Szerintük az új európai érzés a helsinki csúcs igazi üzenete, (jar) ország lakosság nfláció (mii.) (%) Csehorsz. I0J ZH/R Ciprus 0,8 1 3 ZO Észtorsz. U ZK 2 Magyaror. KU 1 1/ Lengyelorsz. $9 1 Szlovénia EU-átlag 1/,/ munkanélküliség (%) GDP-növe- egy személyre kedés (%) jutó GDP (USD) _9,0 fti 3 m Hió 3", f [ 3 n 3,2 ÍO [ ]ňä Hi* nnw : 1/19 3,9 U? 1 im Az oldal anyagát szerkesztette: Jarábik Balázs