Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-18 / 292. szám, szombat

8 GazDasÁg ÉS fogyaszTóK ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 16. Idővel fokozatosan romlik a neurális hálózatunk Az egyre öregedő agy HÍRÖSSZEFOGLALÓ Közismert, hogy az agy teljesítménye általában idősebb korban csökken. A kutatók egy idő óta azzal próbálkoznak, hogy e jelenség alapjait képalkotó eljárásokkal felderítsék. Az egyik lehetséges eljárás a pozitronemisszós tomográfia (PET), amellyel láthatóvá tehető az agy egyes területeinek aktivitása, izgalmi állapota. A vizsgálatokhoz két, önkéntes jelentkezőkből álló csoportot használtak: az egyik fiatal, húsz és harminc év közötti, a másik 60-80 éves személyekből állt. A tesztben a résztvevőknek számítógépmonitoron egymás után két különböző vonalas mintát mutattak, amelyekről meg kellett mondaniuk, hogy melyik áll vastagabb vonalakból. Érdekes módon a fiatalok és az idősek nagyjából hasonló arányban válaszoltak jól. Mindkét csoportra érvényes volt, hogy minél hosszabb szünet volt a két minta bemutatása között, annál többször hibáztak. A PETfelvételek azt mutatták, hogy a megoldáshoz az idősebbeknél az agy nagyobb területei aktivizálódtak, mint a fiatalabbaknál. Mindkét csoportnál elsősorban a halánték- és a tarkólebeny bizonyos területei aktivizálódtak, de az idősebbeknél kevésbé látszott az egyes aktív területek közötti kapcsolat, ami arra mutat, hogy öreg korban az agy neurális hálózata romlik. (NZZ) Forradalmian új elképzelések az antropológiában. Megkérdőjeleződött az evolúciós zsákutca elmélete Bennünk él a Neander-völgyi? Ismét újjászülethet a legendás berber oroszlán? Segítségre siet a DNS HÍRÖSSZEFOGLALÓ A három hónapos oroszlánkölyök, Saffi révén egy nemzetközi kutatócsoport tervei szerint újra életre kelthetik a már csaknem teljesen kipusztult berber oroszlánt. A marokkói királyok hírneves oroszlángyűjteményének leszármazottja, a DNS-technológia segítségével a berber oroszlánok új vérvonalának ősévé válhat. „Sajnos, ma már alig maroknyi berber oroszlán él, és azok is többnyire öregek mondta Kay Hill, az alfaj megmentéséért harcot indító brit természetvédő csoport tagja. - Ha most nem kezdünk hozzá a célirányos tenyésztéshez, örökre eltűnik a berber oroszlán." Az Oxfordi Egyetem kutatói az európai múzeumokban és egyetemeken őrzött csontvázakból kivont minták alapján már hozzáláttak az oroszlán DNS-profiljának meghatározásához, amely a továbbiakban etalonként szolgál majd. Ha ezzel elkészülnek (reményeik szerint jövő tavaszra), az eredményt öszszehasonlítják fogságban élő állatokból vett DNS-mintákkal. Mivel az utóbbiak, sajnos, többnyire keverékek, „állatkerti hibridek", az összehasonlításból kiderül majd, mennyire tiszta a vérvonaluk. A tenyésztéshez az etalonhoz legközelebb álló példányokat választják ki. Nobuyuki Yamaguchdi, az egyetemi kutatócsoport vezetője szerint mintegy tucatnyi nemzedék kell majd ahhoz, hogy a vérvonal teljesen „kitisztuljon". A tervet Marokkó is lelkesen támogatja: a hatóságok az Arlaszhegység berberek által lakott területén már ki is jelöltek egy mintegy 100 négyzetkilométeres körzetet, ahol az oroszlánok természetes körülmények között élhetnek majd. (É. T.) Újabb sikeres lépés egy régi rejtély megoldása felé Növények energiája HÍRÖSSZEFOGLALÓ Évek óta próbálják a kutatók kideríteni, miként bontják a növények a napfény segítségével a vizet oxigénre és energiát adó hidrogénre. Ennek ismeretében ugyanis minden energiaproblémánk megoldható lenne. Matthias Rögner, a Bochumi Egyetem biokémikusa most a klorofiltestecskékben, a növények fotoszintetikusán aktív részeiben nyomára bukkant ennek a folyamatnak. Ennek középpontjában egy fehérjekomplexum áll, amelynek levélzöldje (a kloforil) befogja a fényt, ennek során az atomok az energialöket hatására leadnak egy elektront - amit a szomszédos mangánkomplexumból azonnal visszanyernek. Ez azután megint pótolja a tőle „ellopott" elemi részecskéket egy előtte elvonuló vízmolekulából, amely ennek hatására oxigén és hidrogénionokra bomlik. Ha sikerülne ennek a mechanizmusnak az alapján műszaki berendezést építeni, a hidrogént össze lehetne gyűjteni, és elégetés útján energiatermelésre használni. (É. T.) Több mint 100 szó egy tűpont nagyságú területen Megjelent a nanoírás HÍRÖSSZEFOGLALÓ Jó néhány évtizede Richard Feyman Nobel-díjas fizikus egy előadásán azt mondta: lehet, hogy egyszer majd egy leleményes fizikusnak sikerül egy enciklopédia tartalmát egyetlen tűhegyre felírni. Amit akkor kortársai az élénk fantázia termékének tartottak, az ma megvalósulni látszik. Chad Mirkinnek, az amerikai Evandstonban lévő Northwestern University fizikusának pásztázó elekronmikroszkóp hegyével sikerült 115 szót felírni egy akkora felületre, mint egy tű hegyének ezredrésze. A nanoméretű íráshoz a pásztázó elektronmikroszkóp tűjét egy szerves vegyületből álló folyadékba merítette. Amikor a benedvesített tű a vizsgálandó, illetve írandó felülethez közelített, és már csaknem elérte, a mikroszkopikus résben a levegő nedvességéből keletkező parányi csatorna képződött. A tintaként használt szerves vegyület molekulái ezen a csatornán átjutottak a felületre. A viszonylag egyszerű és olcsó eljárás felfedezéséről a fizikus nemrégiben számolt be. Az említett 115 szó felírásához csak tíz percre volt szüksége, ami öszszemérhető egy számítógép nyomtatójának sebességével. Az eljárást azóta sikerült továbbfejleszteni úgy, hogy többféle „tintával" lehet vele írni, illetve mintákat készíteni, mint egy színes nyomtatóval. A munka célja természetesen nem az, hogy nanoméretű betűkkel szöveget írva a fizikus bekerüljön a Rekordok könyvébe, hanem az, hogy a szokásos, sok lépésből álló litografikus eljárásokat helyettesítse a csípek előállításában. Az eljárás előnye az lenne, hogy kevesebb lépésre van szükség, és kisebb selejtaránnyal lehet így dolgozni. A jelenlegi litografikus eljárással ugyanis a mintát rétegről rétegre, elektronsugárral írják be, s ez nemkívánatos hibákat okoz a felületen. (FAZ) A legújabb antropológiai vizsgálatok szerint az eddig evolúciós zsákutcának hitt Neander-völgyi ősember nem úgy és nem akkor tűnt el, ahogyan azt eddig gondolták. Talán még keveredhettek is „őseinkkel". A sejtést bizonyítandó, a kutatók arra készülnek, hogy az ősősemberek csontjaiban talált géntöredékeket összevessék a mai ember génjeivel. HÍRÖSSZEFOGLALÓ „Jelenlegi ismereteink szerint valahogy úgy kell elképzelni a dolgot, hogy mondjuk a Kárpátok hegyeiben éltek a Neander-völgyiek, az Alföld erdős-pusztás területein pedig a homo sapiensek. Ha ritkán találkozhattak is ily módon, a keveredés lehetőségét nem lehet kizárni" vonja le a következtetést Kordos László paleontológusprofesszor. Mégpedig annak kapcsán, hogy nemrégiben antropológusokból és paleontológusokból álló nemzetközi kutatócsoport meglepő eredményeket közlő tanulmányt jelentetett meg. A tudóstársadalmat sokkoló mondanivaló alapjául az szolgált, hogy amikor a horvátországi Vindija barlangjából mintegy száz évvel ezelőtt előkerült Neander-völgyi ősemberektől származó csontokat az oxfordi egyetemen a legmodernebb kormeghatározó méréseknek alávetették, kiderült: a csontok nem 40 ezer évesek, mint eddig hitték, hanem több mint tízezer évvel fiatalabbak. A kutatók ezzel az állítással azt az eddig általánosan elfogadott nézetet vonták kétségbe, miszerint az eleinte a mai ember „abnormális formájának" tartott élőlény legkésőbb 34 ezer évvel ezelőtt eltűnt volna a mai Európából. A nemzetközi tudóscsoport kíváncsiságát az keltette fel, hogy idén áprilisban az amerikai Erik Trinkaus, a bejelentést tevő tudóscsoport vezetője Portugáliában egy 24 és fél ezer évvel ezelőtt élt gyermek csontmaradványaira bukkant, amelyekből megállapította: a gyermek egyszerre viselte magán a homo sapiens és a Neander-völgyi ősember jegyeit. Az új állítás a modern, az elmúlt évtizedekben nagyságrendekkel pontosabbá vált technikai berendezések s kutatási módszerek sikere. „A Neander-völgyiek élettere 350 ezer évvel ezelőttől kezdve északnyugaton Walestől, délnyugaton Gibraltártól Moszkváig, illetve Üzbegisztánig húzódott, sőt egyes leletek arra vallanak, hogy még a Földközi-tenger partvidékén is éltek csoportjaik. E területeken, tehát a földrajzi értelemben vett Európán kívül azonban sehol máshol nem találták nyomukat" - foglalja össze Kordos profeszszor. Ami viszont most egy csapásra vitatottá vált: az ember őstörténetének kutatói mind ez idáig úgy gondolták, a Neander-völgyiek csak a homo sapiensek 40 ezer évvel ezelőtti európai megjelenéséig uralták az akkor épp legutóbbi jégkorszakának végét élő kontinenst. S bár ezek után még nem feltédenül és nem azonnal pusztultak ki, életterük az Ibériai-félszigetre szűkült. Homo sapiens elődeink - szólt eddig általánosan elismert teória - ekkor vándoroltak át ugyanis nagy valószínűséggel Kis-Ázsia felől az európai kontinensre, hogy aztán a jégvilág visszahúzódásával egyre nagyobb és nagyobb területeket hódítsanak meg, s terjeszkedésükkel kipusztítsák a Neander-völgyieket is. A mostani bejelentésben az az igazi elmozdulás, hogy talán rövidesen át kell értékelni az emberi evolúció utolsó szakaszáról vallott nézeteket. Eddig ugyanis úgy vélték, hogy a Neander-völgyi ősember és a mai, Eddigi nézeteink jelentős mértékben módosulhatnak. modern „értelmes" változat ugyan közös őstől, a hozzávetőlegesen 1,5-1,3 millió évvel ezelőtt, KeletAfrikában megjelent homo erectustól származik, ám fejlődésük az idők során kettévált, és két külön fajjá alakultak. Hogy az elméletek közül melyiket sikerül minden kétséget kizáróan bizonyítani, még nem tudni. Annyi bizonyos, a Neander-völgyiekkel kapcsolatos eddigi nézetek jelentős mértékben módosulhatnak.,Azzal, hogy kiderült, a két hasonló faj évezredeken át élt egymás mellett, nagyon valószínű, hogy a homo sapiens nem kipusztította a homo neandertalensist, hanem keveredett vele" - állítja a bejelentésével nagy feltűnést keltett Trinkaus vezette kutatócsoport. Ha viszont így van, akkor logikusabbnak tetszik, hogy a két faj nem úgy élt egymás mellett „mint egy fejlettebb faj és egy állat, hanem mint két nép". A kutatók most majd újra vizsgálják azt a számos, igen korai modern emberleletet, amit eddig nehezen értelmeztek. Azok ugyanis olyan anatómiai jegyeket mutattak, amelyekre ez az új feltevés magyarázatot adhat. Egyidejűleg mintha már meg is kezdődött volna az ős-ősemberek intellektuális rehabilitációja. „A Neander-völgyi emberek ugyan jóval robusztusabbak, vastagabb csontozatúak voltak, mint napjaink embere, előreugró szemöldökcsontjuk, vaskos, hatalmas méretű húsos orruk volt, hiányzott viszont álcsúcsuk, s bár agytérfogatuk hozzávetőlegesen megegyezett a miénkkel, agyuk formája is más volt" - beszél a kétségtelen különbségekről Kordos professzor. A kaliforniai Berkeley Egyetem antropológusprofesszora, Tim White a Neander-völgyieknél tapasztalható halotti rituálékra utal, például hogy elhunyt társaikat magzati pózba helyezve temették el. Szerinte ez azt jelenti, hogy az ősemberek képesek voltak többsíkú gondolkodásra, illetve hogy netán bizonyos fokú kulturális komplexitás is jellemezhette társadalmukat. Ennek alapján vélik most egyre többen, nem feltétlenül volt áthághatadan a kulturális vagy értelembeli szakadék a „kifutó" Neander-völgyi faj és a jövőt jelentő homo sapiens között. Mint azt Trinkaus kutatócsoportja közölte, néhány most vizsgált csontdarabban találtak DNS-molekulát. Ezek vizsgálatától a felfedezés és a rá épített elmélet teljes bizonyítását várják. Kordos professzor ugyanakkor óvatosabban fogalmaz, szerinte ugyanis a genetikai összehasonlításnak több akadálya is lehet: az eddig megtalált Neander-völgyi leletek kizárólag csontok, amelyek DNS-állománya az idők során jócskán deformálódhatott, így kétséges, hogy ilyen egyszerűen lehetne birtokába jutni a Neander-völgyi rejtély végleges megoldásának. (A HVG nyomán) A sorozatos kudarcok késleltethetik a jövő ambiciózus programját, a Mars ember általi meglátogatását A NASA gondjai: az űrrepülőgéptől a Marsig MTI-HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az amerikai űrkutatási hivatal nem mondhatja el magáról, hogy szerencsésen zátja az idei évet: két Mars-kutató szondáját vesztette el, pedig sikerük megannyi fontos állomást jelentett volna a vörös bolygó meghódításában, emellett pedig bajok vannak az amerikai űrsiklóprogrammal is. Ez utóbbi gondot tetézi az is, hogy hatszor halasztották el a Discovery indítását, pedig annak egy másik bajba jutott űreszköz, az 1990 óta Föld körül keringő Hubble űrteleszkóp segítségére kellene sietnie. A hatalmas űrtávcső használhatatlan, mert hat speciális pörgettyűje, azaz giroszkópja közül négy felmondta a szolgálatot, és emiatt nem tud megfelelő pozíciót felvenni. A NASA a nyár óta nem indított űrrepülőgépet, mert júliusban a visszatérő Columbia elektromos berendezésében rövidzárlat keletkezett. Mint utólag kiderült, emiatt kis híján tragédiába torkollott a vállalkozás, amelynek egyébként az űrhajózás történetében első ízben Eileen Collins személyében női parancsnoka volt. A vizsgálat során újabb és újabb rendellenességeket fedeznek fel, ami késlelteti az indítást. A hét űrhajós - az öt amerikai mellett egy francia és egy svájci - a 10 naposra tervezett útja során négy űrséta révén javítja ki a Hubble meghibásodott műszereit, hogy az űrteleszkóp azután ismét a távoli csillagokat kémlelhesse. A Hubble meghibásodása, illetve a az űrsiklók indítási stopja még csak a kisebbik gond a NASA-nak, hiszen az űrteleszkópot sem először látogatják meg űrhajósok javítási munkák elvégzése céljából, és az űrrepúlőgép-programnál is bekövetkezett a mostaninál mérhetetlenül súlyosabb, tragikus eset. Emlékezzünk a Challenger 1986-ban történt felrobbanására, amelynek következtében hét űrhajós, köztük két nő vesztette életét. Akkor ez a szörnyű tragédia jó időre béklyóba verte az amerikai űrhajózás fejlődését. A két Mars-szonda elvesztése azonban rendkívül érzékeny kudarc, és nem elsősorban anyagi szempontból. A Climate Orbiter szeptemberi, majd a Polar Lander mostani csődje a szakemberek szerint jelentősen visszavetheti a vörös bolygó meghódítására három éve újraindított ambiciózus programot. Ennek nyitányaként az amerikaiak éppen három éve indították a Pathfindert a vele utazó Sojourner önjáró robottal - amely 1997-ben szált le a Marsra -, s mindkét szerkezet beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az őket 3 hónappal követő Global Surveyorral ugyan már gondok adódtak, és emiatt csak egy év késéssel tudta megkezdeni tényleges A Mars - remélhetőleg sikeres - meghódítása a jövőben (Archívumi kép) feladatát, ezt leszámítva azonban eddig jelesre vizsgázott. A legutóbbi két szondával történtekre a szakértők egyelőre nem találtak egyértelmű magyarázatot. Valószínűleg mindkettő becsapódott' a Mars felszínébe. A NASA tervei szerint mintegy 26 havonta indít a Mars felé szondapárost, azaz egy keringő és egy leszálló egységet. így a mostani sikertelen kísérletet 2001-ben kellene követnie két újabb szondának. Indításuk azonban most még kétséges. A továbbiakban a NASA tervei szerint ennek a programsorozatnak a csúcspontját az a szonda jelenthetné, amelyet 2005-ben indítanának, és 2008-ban kőzet- és talajmintákkal megrakodva visszatérne Földre. Az. elképzelések szerint ezt követően már el lehetne gondolkodni az első emberes Mars-utazás lehetőségén is, amely a 2010-es évek második felére akár lehetővé is válhatna. A mostani kudarc mennyire veti vissza e messzeszárnyaló tervek valóra válását? Az USÁ-ban amúgy is sok ellenzője van az űrkutatás fejlesztésére, és ezen belúl a Mars meghódítására irányuló projekteknek. A NASA számára bátorítást jelenthet, hogy Bili Clinton elnök leszögezte: a NASA-nak tovább kell haladnia a megkezdett úton. A Neander-völgyi ember Zdenék Burian festményén