Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-15 / 289. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 15. KULTÚRA E Beszélgetés Zoránnal, aki szerint csak akkor lehetnek hitelesek a dalok, ha mindenki önmaga értelmezheti őket, mert nincsenek politikai felhangjaik és előjeleik 99 Minden egyes dal belőlem egy villanásnyi" A ritka előadók közé tartozik, akik sosem akarták lenyűgözni, elkápráztatni a közönséget, mégis közel négy évtizede tudjuk, hogy itt van. Időnként leül közénk, egyszerű, tiszta dalokban mesél a világról, amely körülvesz és amely bennebennünk lakozik. VRABEC MÁRIA És bár tudjuk, koránt sincs minden rendben „a színfalak mögött", neki elhisszük, hogy csak rajtunk áll, lesz-e majd egyszer másként, hiszen olyan sokszor mondta már ki helyettünk is a lényeget. Egy halk szavú régi ismerős - Zorán. Néhány hete került a boltokba legújabb lemeze, Az ablak mellett. Elégedett a végeredménynyel és a visszajelzésekkel? Jóleső érzés, hogy az ember túl van a munka nagy részén, de azért a lemez elkészülte még csak egy töredéke az egésznek - utána valahogy tudatni is kell az emberekkel, hogy megjelent ez az anyag. Már most tervezzük a lemezbemutató tavaszi turnét, május 6-án újra lesz koncert a Budapest Sportcsarnokban, május 22-e és 26-a között pedig Szlovákiában vendégszerepelünk, tehát valójában én majd csak ezek után mondhatom el igazán, hogy most már átadtam a dalokat a közönségnek. Örülök, hogy kedvező fogadtatásra talált a lemez a közönségnél és a szakmán belül is, sen végighallgatta a lemezemet és van véleménye róla. Meggyőződésem, hogy az a művész, akit már nem ér el a kritika, mert eleve rosszmájúságot feltételezve elhessegeti magától, vagy kialakítja azt a légkört, amelyen belül már nem is mernek neki semmit mondani, előbb-utóbb elveszíti a realitásérzékét. Ha az ember mindent önmagán belül ítél meg, az óhatatlanul torzulásokhoz vezet, legyen bármekkora is a lehetősége, a hite vagy a belső meggyőződése, hiszen a zenélés csak a külvilággal kialakított kapcsolat által lehet teljes. Épp ezért hiányolom nagyon az átfogó szakmai elemzéseket, recenziókat egy-egy frissen megjelent lemez kapcsán. A magyarországi sajtó, egy-két kivételtől eltekintve, ilyen szinten csak komolyzenei koncertekkel, operabemutatókkal foglalkozik, pedig a szakmának is jót tenne az avatott kritika és a közönséget is segítené a tájékozódásban. Közvetlen környeztében ki az, akinek a véleménye számít, akinek az épp csak alakulófélben lévő dalokat is megmutatja? Az egyik mindenképpen a tizenhat éves lányom, aki egyben a legszigorúbb kritikusom is. Általában adok arra, amit mond, és ha azonnal nem is változtatok az általa kifogásolt dolgokon - inkább különféle magyarázatokat találok ki -, azért valahol megmarad bennem. Most, hogy az új lemez készült, és még csak a dalok kezdetleges változatait próbálgattuk otthon, ,Sosem hazudtunk a közönségnek." (Schaffer Zsuzsa felvétele) hiszen nekünk, zenészeknek ez is nagyon fontos. Persze, ez nem jelenti azt, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, mert az utolsó pillanatig úgy éreztem, hogy lenne még mit csiszolni. Talán kell is az a pici kis hiányérzet, ez hajtja az embert előre, amíg nagy ritkán elmondhatja, hogy na, ettől jobbat már nem tudok csinálni. Mennyire hagyja magát mások által befolyásolni? Saját magával mindig engedékenyebb egy kicsit az ember, de én úgy hiszem, igénylem a kritikát. Nyilván nem örülök a rossznak és szívesebben hallgatom a jót, de már maga az a tény is megtisztelő számomra, hogy valaki figyelmeSzandra a szó szoros értelmében meg volt rémülve, hogy válik majd ebből akár egyetlenegy dal is ismertté. Ez nyilván azért is volt, mert ő még nem hallja a részben az egészet úgy, mint mi, de aztán, ahogy sorra hoztam haza az alakuló dalokat, úgy múlt belőle is ez az ijedtség. Egyébként a koncertek, nyilvános szereplések előtt is sokkaljobban szokott izgulni, mint én magam, ami érthető, hiszen egyrészt tehetetlen, másrészt pedig az aggódás és a szeretet sokkal kritikusabbá teszi az embert. A tavaszi BS-koncert előtt mondta, hogy az utolsó pillanatig izgult, elfogynak-e a jegyek. Ennyi év után is úgy megy ki még a „Ennyi év után is úgy megyek ki a színpadra, hogy tudom: semmire sincs garancia." (Fotó: Bartos Gy./Art & Work) maga sem érti, miért van ez az igazságtalanság, hogy a múló idő olyan sok mindent el tud mosni, ugyanakkor a lényegen nem változtat. Valami kínzó hiányérzet most már örökre itt marad bennem, de a hétköznapok mégis könnyebben, derűsebben telnek. Mikor valóra vált az álmunk Presser Gábor - Sztevanovity Dusán Mikor valóra vált az álmunk A füst vissza is szállt Mikor valóra vált az álmunk Az emlékmű kapitulált Mikor valóra vált az álmunk Egy új kor csöngetett ránk Már késő volt, még jó, hogy ébren talált Mikor valóra vált az álmunk A jéghegy léket kapott S a zátony is utána süllyedt S a felszín felragyogott Máris kezdtünk a vízen járni Ha szabad, hát menni kell De maradtam, mert mégis ez az a hely... És itt álmodni kezdtem újra Hogy mi majd összefogunk És néhány csodát biztos' összehozunk Mikor valóra vált az álmunk Az elménk fénye kigyúlt És valóra vált az álmunk A cég is jól beindult De már ott volt és kérte a részét A rabló, a pandúr, a csősz A hatóság s a többi jó ismerős Mikor valóra vált az álmunk A szemünk tágra nyílt S úgy örültünk, hogy majdnem mindenki sírt Mikor valóra vált az álmunk És lett gyerekszobánk Már lekéstük réges-régen A tánc- és illemtanárt Mire valóra vált az álmunk És megnyílt minden út A lábunk sajgott, és esett, és dörgött, és fújt Mire valóra vált az álmunk Egymásnak estünk mind A jól kipróbált ősi szokás szerint Végre valóra vált az álmunk S csak fekszünk álmatlanul Olyan üres a lelkünk s csak várunk Egy álom kéne, egy új Végre valóra vált az álmunk Csak másképp álmodtuk mind S ez nem jó jel az álmoskönyvek szerint Végre valóra vált az álmunk De lehet, hogy tévedek S csak álmodom és mindjárt felébredek De ezt sajnos, csak magánemberként mondhatom, mert polgárként változatlanul aggaszt, hogy a politikai csatározások mindjobban befolyásolják az egymás közti kapcsolatainkat is. Nem törvényszerű ez ebben a régióban? De igen, nem is azt mondom, hogy nem lehet megmagyarázni, csak sajnálom, mint egyszerű polgár, hogy naponta a legkülönfélébb vádaskodásokkal, művileg szított ellentétekkel, totális érzéketlenséggel kell szembesülnünk. A lelkem mélyén én nyolcvankilenc tájékán arra számítottam, hogy amint múlik az idő, úgy enyhül a feszültség is az egyes táborok és csoportok között, és majd valamennyien arra összpontosítunk, hogyan lehetne megcsinálni azt, ami előttünk áll. Ehelyett iszonyúan sok a ki nem bogozott szál és a konfliktusforrás, mintha csak arra kárhoztattunk volna itt, Közép-Európában, hogy amint egy kicsit fellélegeztünk, rögtön egymásnak essünk. Bizonyára a művészvilág sem mentes az efféle ellentétektől, hiszen Magyarországon is elég sok előadó állt be a pártok szavazatszerzőinek sorába. Évekkel ezelőtt nekem is el kellett döntenem, beállok-e ebbe a sorba, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy eszközként használjanak. Azért nem, mert attól a perctől kezdve, hogy én bármelyik párt mellett nyíltan letenném a voksomat, minden dalom vissza- és előremenőleg is kapna egy soha többé ki nem törölhető előjelet. Márpedig ezek a dalok csak úgy lehetnek hitelesek, ha mindenld önmaga értelmezi őket, és senki sem magyarázhatja bele egy-egy szövegbe, hogy azért szól arról, amiről szól, mert én ide vagy oda tartozom. Emellett azt hiszem, így is elég sokat elárulnak rólam a dalaim, hiszen nem feltétlenül kell politikai kategóriákban gondolkozni. Az erkölcsi tartást, az együttérzés képességét, az egyszerű emberiességet ennél sokkal fontosabb, maradandóbb értéknek tartom, és ha ezt időnként sikerült elhitetnem a közönséggel is, akkor megtettem, ami tőlem tellett. színpadra, hogy valahol ott bujkál önben a kétely? Ennyi év után is úgy megyek ki, hogy tudom: semmire sincs garancia. Nem azt mondom, hogy minden alkalommal a nulláról kell kezdenem, hiszen úgy hiszem, olyanok jönnek el a koncertemre, akik szeretik ezt a zenét, de azért az is hatalmas különbség, hogy csak átlagos vagy nagyon jó bulit sikerül összehoznunk. Ráadásul az én műfajomban nincsenek látványelemek, nincs show és tűzijáték, itt kizárólag a dalok sorrendjével lehet alakítani a hangulatot. Persze a legjobb módszer az, hogy jól és szívből kell játszani, ott, abban a pillanatban a maximumot adni magunkból - nincs az a közönség, amely ezt ne érezné és ne értékelné. Amíg ez működik, addig minden rendben van, és én hál' istennek az utóbbi években mind nagyobb örömömet lelem a zenélésben. Ehhez az is hozzájárul, hogy egyre jobb zenészekkel vagyok körülvéve, akikkel együtt játszani is élvezet - a többi pedig már a dalokon múlik. Amelyek önnek igazán testre szabva készülnek... Igen, azáltal, hogy a testvérem írja a szövegeket, minden dal az én gondolataimból, érzéseimből mutat meg egy villanásnyit, mégis sokan érezhetik a magukénak, hiszen ezek a dolgok bárkivel megtörténhetnek. Az egész valószínűleg ettől lehet hiteles, és ha mást nem is, azt biztosan mondhatom, hogy hazudni sosem hazudtunk a közönségnek sem a szövegekben, sem azáltal, hogy valami más szerepetjátszottam volna el, mint aki vagyok. Ez szerencse meg adottság is, egyszerűen ilyen a természetem. Magánemberként is nagyon nehezen tárulok ki, tehát egyáltalán nem kell visszafognom magam a színpadon, sőt, még inkább idő kell, hogy feloldódjak egy kicsit. Nyilván ez a magyarázata annak is, hogy a mostanság olyan népszerű fecsegő-szórakoztató műsorokban sem látni önt... Nem szeretek a magánéletemről beszélni, anekdotázó típus sem vagyok, a zeném pedig egyáltalán nem tartozik a mulattató kategóriába. Távol áll tőlem, hogy minősítsem ezeket a műsorokat, és nem is tartanám igazságosnak, hiszen mindenkinek magának kell v v A legjobb módszer az, hogy jól és szívből kell játszani, a maximumot adni ma- y y gunkból. >> eldöntenie, hogy a stílusa, a természete mit enged meg és mit nem. Sokszor kell nemet mondanom, mert évek óta próbálok betartani magammal szemben valamilyen játékszabályokat, és ezek közé nem nagyon férnek be a túl harsány megnyilvánulások. Ez biztosan hátrányokkal is jár, hiszen az embernek jóval kevesebb így a szereplési és propagációs lehetősége, de egy bizonyos határt egyszerűen nem tudok és nem akarok átlépni. Annyit azért az új lemez is elárul önről, hogy most már sokkal derűsebben szemléli a világot. Amennyire a két éwel ezelőtt megjelent lemezen is vállaltam az akkori komor hangulatomat, hiszen abban a helyzetben egyszerűen nem tehettem úgy, mintha mi sem történt volna, annyira igyekeztem, hogy ez a lemez is tükrözze az azóta bekövetkezett változást. A feleségem halála óta eltelt három év, és bár azt még mindig nem mondhatom, hogy túl vagyok rajta, azért az idő hozott némi vigaszt, enyhülést. Az ember sokszor