Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-15 / 289. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 15. KOMMENTÁR Riasztó román példa JARÁBIK BALÁZS Józan és magát valamire tartó szlovák politikus nem szívesen vesz példát Romániától vagy Bulgáriától, pedig mindkét ország éppen most Helsinkiben - Szlovákiával egy időben - kapott meghívót a csatlakozási tárgyalásokra. Nem volna helyes elfeledkezni arról sem, hogy Romániában az 1996-os parlamenti és köztársasági elnöki választásokat ugyanúgy sorsdöntőnek tartották, mint az 1998-ast Szlovákiában. A román ellenzék hasonló paktumokat kötött, sőt a párhuzamos szavazatszámlálás ötlete is innen származik. Ott is szerepet kapott a kormányban a kisebbségi RMDSZ, az MKP-hoz hasonlóan, s a kormánykoalíció rendkívül heterogén volta Romániában sem tartozott a sikerélmények közé. Szinte kísérteties azonban az az esemény, ami a hétfői napon rengette meg Bukarestet: csatlakozási tárgyalások ide vagy oda, Constantinescu elnök bizony menesztette Radu Vasile miniszterelnököt arra való hivatkozással, hogy a koalíciós miniszterelnök nem élvezi a kormánypártok bizalmát. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy Romániában ajövő évben megint köztársasági elnököt meg parlamentet is választanak, s legerősebb erőként az előző kormányfő, Iliescu pártja mutatkozik, kész van a párhuzam kis hazánk és Románia között. A jelenlegi helyzetet legnagyobb mértékben a román kormány cselekvésképtelensége idézte elő: a kezdeti lendületet felváltotta a bizonytalanság, a reformok fokozatos megtorpanása, majd leállása, a mindent átitató pártsovinizmus, ill. a pártmezeket állandóan szem előtt tartó kormánypártok egymás közötti ádáz csatája. Ma még csak megjósolni sem lehet, mi lesz a román választások kimenetele, de Vasile leváltása jelzi: a kormánypártok közötti bizalom már csak papíron létezik, ami az amúgy is vezető Iliescu malmára hajtja a vizet. Ha mindez ilyen mederben folyik tovább Romániában, s a szlovák kormány sem tanul a román példából, akkor nemcsak Dzurinda fizetheti meg a párttámogatás hiányának árát, hanem Szlovákia is Mečiarék visszatértét. Mert a rossz példa ragadós. JEGYZET Jobb később, mint soha VOJTEK KATALIN „Tudom, hogy el kellene bocsátanom embereket, de nagyon remélem, hogy nem kerül rá sor. Nézzen a szemükbe, és bocsássa el őket az, aki így döntött" - mondta az egyik iskolaigazgató, amikor megkérdeztem, hány ember kényszerül távozni az iskolájából. A pedagógusok szerint az elrendelt ötszázalékos állománykarcsúsítás korántsem hozza meg azt a megtakarítási effektust, amelyet a döntés kiötlői várnak tőle, lényeges javulás persze az is csak hosszabb távon - az iskolák finanszírozási rendszerének átalakításától várható. Ebben a pedagógustársadalom és az oktatási tárca véleménye megegyezik, csupán egy pontban tér el: a pedagógusok szerint az átalakításnak már rég meg kellett volna történnie. Úgy látszik, végre az ehhez szükséges politikai akarat is megvan. Milan Ftáčnik oktatási miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján bejelentette: az alap- és középiskolák finanszírozását szabályozó törvény a jövő év márciusában kerül a parlament elé, és valószínűleg 2001-ben lép hatályba. „A törvény nem biztosít automatikusan több pénzt, nem oldja meg a tárca gondjait, de a pénzeszközök igazságosabb és hatékonyabb elosztását eredményezi" hangsúlyozta. Az igazságos elosztást a fejkvóta - az egy tanulóra eső összeg - bevezetése biztosítaná. A tanulók létszámától függő állami támogatás megszüntetné az egyes régiók iskolái közti jelentős és indokolatlan különbségeket. A nyolc kerület közül jelenleg az Eperjesi áll a legrosszabbul, ahol egy diákra megközelítőleg 19 ezer korona jut, míg a Trencséni kerületben 23 ezer (az összegben benne foglaltatnak a bérezési és működtetési költségek). A törvénytervezet magasabb fejkvótával számol a kisiskolák, a fogyatékos gyermekeket integráló és a kiugró tehetségeket képző iskolák esetében. Hogy a honatyák mennyit változtatnak majd a törvényjavaslaton, márciusban válik el. Remélhetőleg nem lesz körülötte annyi vita, mint most a pedagógusok 13. fizetése körül, amelyhez az oktatási tárca ragaszkodik, a pénzügyminisztérium viszont nincs tőle különösebben elragadtatva. A miniszter megígérte, hogy keményen lép fel az ügyben. Reméljük, hogy a fejkvótát biztosító törvény esetében is ilyen határozott lesz, mert ennél jobtí finanszírozási rendszert a fejlett nyugati országokban sem ismernek. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax; 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk 1 I ' . . u' / i Ha ti nem szavazzátok meg a mi emberünket, mi nem szavazzuk meg a ti prémiumotokat. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVINY A prágai konzervatív lap szerint magyarország csalódott az Európai Únió helsinki csúcskonferenciájának eredményeiben: Helsinki előtt ugyanis a magyar kormány és az ellenzék is arra számított, hogy Magyarország 2002 januárjában tagja lehet az Uniónak. Helsinki után azonban ez nem tűnik reálisnak. Az a nem csekély nyugtalanság, amely Magyarország tényleges csatlakozásának dátumával kapcsolatban helsinki után elárasztotta a magyar politikai színteret, mélyen a hazai belpolitikai helyzetben gyökerezik. A jelenlegi és a volt kormányzati körök csak abban értenek egyet, hogy Magyarország az EUcsatlakozásra a jelöltek közül a legfelkészültebb. A magyar választó ezért eddig abban a reményben élt, hogy a csatlakozás dátuma 2002. január 1-je lesz. És a pártok sem módosították ezt a már régen nem reális dátumot. Horn Gyula pedig kijelentette, Magyarországnak akkor is meg kellene próbálkoznia a gyors csatlakozással, ha ezt esetleg egyedül teszi meg. Azonban ha EU-körökben továbbra is fennmarad az a vélemény, hogy Lengyelország nélkül az integráció első köre elképzelhetetlen, illuzórikus dolog a bővítés bármiféle dátumáról beszélni. Nemcsak a csatlakozásra váró tagjelölteknek, hanem az Európai Unió tagállamainak is sokat kell tenniük a bővítésért Integráció - belülről nézve Most, hogy a helsinki EUcsúcsnak köszönhetően az euroatlanti integráció központi témává vált, a nagyközönség megismerhette az összes jelentős - és magát jelentősnek gondoló - politikus ezzel kapcsolatos véleményét. Arról, hogy az uniós tagállamok hogy tekintenek a bővítésre, már kevesebbet tudunk. SÓKI TIBOR Egy, a helsinki tanácskozással egy időben tartott krakkói szemináriumon több kelet- és közép-európai ország képviselői megismerkedhettek a liberálisok nézeteivel. A nyugat-európai liberális pártok többsége mindig a bővítés elkötelezett hívei közé tartozott. A német szabadelvűek jelezték, sohasem támogatták a megosztott integráció elvét. Éppen ezért örömmel fogadták a helsinki EU-csúcs döntését, amely minden jelentkezőnek egyenlő esélyt nyújt, s az egyes tagjelöltekre bízza, hogy azok miként élnek a felkínált lehetőséggel. Helsinki azonban részben csalódást is okozhatott a liberális politikusoknak, akik a csúcs előtt úgy vélték, meg kellene határozni a felvétel pontos dátumát. Erre szerintük pszichológiai szempontok miatt lett volna szükség. Sokkal könnyebben lehet ugyanis teljesíteni a feladatokat, ha tudjuk, mikorra kell elkészülnünk a munkával, míg a határidők hiánya bizonytalanságot kelt. Egy hasonlattal élve: ha egy főszerkesztő megOLVASÓI LEVÉL Kihunyt a lámpás Igen! Lámpás volt a javából. A legfényesebb az összes közül. Ötven éve, amikor megnyíltak a magyar iskolák, lelkesedésénél csak a szeretete volt nagyobb. Nagy-nagy türelemmel tanította a rá bízott gyerekeket. Mindig az elsősök voltak a gondjaira bízva. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Marcelházán nemzedékeket tanított meg írni, olvasni. Most, mondja újságírójának, hogy mikorra kell a cikk, biztos lehet benne, hogy az időben elkészül. Ellenkező esetben talán soha nem kapja meg a kívánt anyagot. Helsinkiben viszont nem döntöttek a felvétel pontos dátumáról. Ez talán az Unió bizonytalanságát is tükrözi. Elvégre azért, hogy az új tagok csatlakozása megtörténhessen, a szervezetben levő országoknak is sokat kell tenniük. Mindenekelőtt fel kellene gyorsítaniuk az Unió politikai és gazdasági reformját, mivel az a bővítés elengedhetetlen feltétele. A jelenlegi döntési rendszer - amely szerint egy határozat csak akkor fogadtatik el, ha minden állam egyetért vele - a jövőben nem lesz működőképes. Már ma is gondokat okoz. A bővítés után az Unió huszonhét tagból is állhat. Ilyen sok ország esetén pedig szinte biztosan kizárható a konszenzus egyes kérdésekben. A jelentkezésre váró országok ugyanakkor nem lehetnek az Unió esetleges reformAz EU-nak nem érdeke a migráció miatt késleltetni Szlovákia belépését. képtelenségének túszai. Ha 2003. január l-ig sikerülne elfogadni és ratifikálni az egyes reformokat, szinte azonnal sor kerülhetne az első tagfelvételre. Elvégre az új országok befogadását is ratifikálni kell az egyes tagállamokban, s mire ez a folyamat befejeződik, végbemehet az Unió szerkezeti átalakítása is. hogy bekövetkezett a megmásíthatatlan, az emlékek elemi erővel törnek fel bennem. Tisztán emlékszem az óráira. Pedig 44 éve volt. Türelemmel fogta a kezünket, úgy tanított írni. Én tudom, hogy azok más idők voltak. Ma egy felgyorsult világban élünk. Egyszer, amikor még tanított, azon panaszkodott, már az első osztályban is megkövetelik, hogy a gyerekek meghatározott időre írják meg a felmérőjüket. Sok tanuló tudja is a feladatot, de a stressz miatt - hogy nem lesz kész időben - nem képes megírni. Ezt nem lehet csinálni egy A nyugat-európai országok lakosságát is meg kell győzni arról, hogy a közép- és kelet-európai államok felvétele nem ront majd életkörülményeiken. Ellenkező esetben a nyugat-európai pártok kétszer is meggondolják majd, támogassáke otthonukban az integráció gondolatát, hiszen azzal esetleg választóik elvesztését kockáztathatják. A németek például attól tartanak, hogy a lengyel, cseh, magyar, szlovák stb. munkaerő elárasztja országukat, s elveszi előlük a munkalehetőségeket. Márpedig - mint arra a németországi liberálisok egyik képviselője, SchmalzJacobsen asszony rámutatott - a mediterrán államok felvétele megmutatta, hogy az ilyen félelmek alaptalanok. Portugália és a többi szegényebb nyugat-európai állam csatlakozása előtt is jelentős migrációtól tartottak, ám az a bővítés után elmaradt. Az ok egyszerű. Az emberek többsége nem szívesen vándorol, nem szívesen hagyja el otthonát. (Kár, hogy ez a megállapítás egyes szlovákiai romákra nem vonatkozik.) Figyelemreméltó a liberális gondolkodók romakérdései kapcsolatos véleménye is. Eszerint az Európai Uniónak nem érdeke a probléma megoldatlansága miatt késleltetni Szlovákia, vagy bármely más ország csatlakozását. Egy-egy problémát ugyanis sokkal könynyebb belső ügyként kezelni, mint külső beavatkozásokkal. Márpedig néhány uniós tagállam számára szintén nem ismeretlen a romakérdés. A szlovák belépés esetén tehát immár az Unió belügyeként, együtt rendezhetnék. Ez persze hatéves gyerekkel - mondta. Azt hiszem, igaza volt. Emlékeim között kutatva, felrémlik egy kedves kép. Az egyik osztálytársunkat - tanítás alatt - elküldte az üzletbe fél kiló porcukorért. Útközben a fiú bele-belekóstolt. (Akkoriban még nem volt Kindertojás, meg Nestlé csokoládé. A krumplicukor volt a menő.) Amikor átnyújtotta a tanító néninek a porcukrot, bizony jócskán hiányzott belőle. És a sok kóstolgatástól átázott a maradék. A tanító néni ránézett a zacskóra, visszaadta a fiúnak, és megsimogatta a fejét. Edd meg a többit is, nem jelenti azt, hogy a csatlakozásig semmit sem kell tennünk ezen a téren. A liberálisok véleménye szerint az sem elengedhetetlenül szükséges, hogy a tagjelöltek a felvétel napjáig befejezzék a jogharmonizációt. Ez egy rendkívül bonyolult folyamat, hiszen az úgynevezett „acquis", amelyet a felvételre váAz „acquis", egy nyolcvanezer oldalas dokumentumszörnyeteg. róknak be kell építeniük jogrendjükbe, egy nyolcvanezer oldalas dokumentumszörnyeteg. Magyarország egyes problémás pontokban haladékot kért az Uniótól. Ez azt jelentené, hogy néhány kérdést csak a felvétel után zárnának le. A teljes körű tagság egyébként sem jelenti azt, hogy egy ország az Unió minden játékszabályát elfogadja. Az angolok és a dánok például nem kérnek az euróból, a közös fizetőeszközből, mégsem vonja senki kétségbe teljes jogú tagságukat. Sőt, a liberálisok figyelmeztetik a tagságra várókat, gondolják meg, hogy azonnal csatlakoznak-e az eurózónához (azaz bevezetik-e a közös fizetőeszközt). Ez ugyanis szerintük jelentős gondokat okozhat. A teljes körű tagság fogalmának lazább értelmezésére jó példa a semleges Finnország és Ausztria is, hiszen a két ország valószínűleg nem csatlakozik majd az Unió közös védelmi erejéhez, tagságuk mégsem lesz kétségbe vonva. kisfiam - mondta csendesen. Utolsó találkozásunkkor sokáig kutatott emlékezetében, mire megtalált. Dolgos kezei erőtlenül pihentek a paplanon. A lámpás már csak pislákolt. Tudtuk, hogy nemsokára teljesen kialszik. Most mégis óriási hiányérzetünk van. Egy darab történelem távozott vele. Drága Zámkó tanító néni! Köszönjük! Már fentről tekintesz tanítványaidra. Kérünk, fogd a kezünket most is, és mu tasd a helyes utat, ahogy mindig is mutattad. Jalsovszky Vilmos, Marcelháza