Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-14 / 288. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 14. TÉMA: A KÖZIGAZGATÁSI REFORM A tervezet szerint legkésőbb 2001-ig ki kell alakítani a regionális önkormányzatok rendszerét Reform - a hatalom új elosztása A kormánybiztos az iskolarendszer reformjáról Minden faluba iskolát? Hogyan tud majd gazdálkodni a község például az iskolaügyben, ha megkap egy olyan épületet, amely esetleg évtizedek óta nem volt tatarozva? - tettük fel a kérdést Viktor Nižňanský kormánybiztosnak. -A tervekben ugyan számolunk azzal, hogy az általános iskolák a községek hatáskörébe kerülnének, de ez nem úgy működne, hogy minden község megkapná a maga iskoláját, és azt maga is pénzelné. Valószínű, hogy iskolai körzetek vagy tanügyi igazgatóságok alakulnak, amelyekről a területi önkormányzat gondoskodna. A városokban ez a forma működhetne, a kisebb községek esetében több községet foglalhat magába, és itt összpontosulnának a pénzeszközök. Mert ha egy kis község egyedül kapná meg az iskolát, mégha a helyi adókból adnának is bizonyos összeget erre célra, ez valószínűleg olyan kevés lenne, hogy azt az iskola színvonala sínylené meg. Mert ha nem képesek elég szakképzett tanerőt megfizetni, sülylyedne a színvonal, a szülők pedig más faluba vagy a városba járatnák iskolás korú gyerekeiket. Erről szól a reform: ha nem is lehet minden iskolát a községnek adni, de az ellenőrzés maradjon meg egyrészt a magasabb szintű önkormányzatnál, másrészt helyi szinten az iskolatanácsok, a szülők kezében. Ez azt is jelentené, hogy helyi szinten, a szülők dönthetnének arról, hogy ki legyen az iskolaigazgató? Már ma is működik az előző kormány által megszüntetett, de azóta helyreállított törvény, amely szerint az igazgatói posztra a szülői tanács állít jelöltet. Természetesen a kinevezése jelenleg a járási hivatal hatáskörébe tartozik. A hatáskörök átadásával a területi önkormányzatnak a dolog alighanem úgy működne, hogy az iskolai önkormányzat javasolná az igazgatót, és azt a magasabb önkormányzati szerv hagyná jóvá. Ez vonatkozhat a iskola finanszírozására, a tanítók fizetésének a kérdésére is. Persze ez sem jelentené azt, hogy minden egyes község maga intézné a tanítók fizetését, hiszen ez külön apparátust, bérelszámolót igényelne. Ez is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket még meg kell tárgyalnunk az oktatásügyi minisztériummal. A cél az, hogy az oktatásügyi minisztérium végezze a törvényelőkészítői munkát, a tanfelügyeletet, a módszertan ellenőrzését, hogy a tanulók az egyik régióból egy másikban lévő iskolába is átléphessenek. Még az is megbeszélések tárgyát képezi, hogy az igazgató kinevezése és a finanszírozás is átkerüljön-e a helyi önkormányzatok hatáskörébe. A 13. századtól 1848-ig létező megyék Kis pénz miatt a nagyról is lemaradunk Még a szakemberek sem tudják pontosan Az információ hiánya Négy modell készülőben A Magas-Tátrában tartott szemináriumon, az SZVFT alelnöke, Jozef Mrva egyebek mellett megjegyezte, hogy néha nemzetközi találkozókon külföldi kollégáktól „véletlenül" tudják meg, hogy ilyen vagy olyan alapítványnál lehet támogatásért folyamodni, és a külföldi kolléga figyelmezteti a szlovák küldöttet, hogy igyekezzenek, mert még lekésik a benyújtási határidőt. Az alelnököt megkérdeztem, hogyan kellene ennek a dolognak működnie, kinek kellene a polgármestereket, önkormányzati képviselőket tájékoztatni arról, hogy mit lehet megpályázni? Ez természetesen a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának a feladata volna, csakhogy mi is bonyolult módon jutunk hozzá az információkhoz. Az SZVFT tagsági díjból élő szervezet, ezért nem vehetünk részt minden külföldi szolgálati úton, amelyen szeretnénk, és azokat vagyunk kénytelenek kiválasztani, amelyek nem túl drágák. Például ahhoz, hogy Szlovákiát az úgynevezett CEMR keretében a Visegrádi Négyek között besorolják a Régiók Tanácsába, egész sor szolgálati utat, tárgyalást kellene eszközölnünk. A CEMR az európán belüli régiók szövetsége, és ez a szövetség tesz ajánlásokat a regionális projektek finanszírozására. Szlovákia tagja a CEMR-nek, de nem jutunk el a szövetség minden ülésére, kénytelenek vagyunk kihagyni tárgyalásokat, mert nincs rá pénzünk. így Illusztrációs felvétel fordulhat elő, hogy később tudjuk meg: hogy bizonyos dolgokról éppen azon a megbeszélésen volt szó, amelyre nem tudtunk elmenni. Ezért kértük az integrációért felelős miniszterelnök-helyettest és a kormányt, hogy segítsenek az információk megszerzésében. Mielőtt 1996-ban döntöttek volna az állam új területi közigazgatási beosztásáról nagyon sok vita folyt a kialakítandó járások és kerületek számáról. De mivel az akkori kormány nem nagyon tartott igényt a szakvéleményekre, a beosztás nem sikerült a legjobban. Szakemberek szerint Európa legköltségesebb államigazgatási rendszerét alakítottak ki. Már az akkori előkészületek idején szó volt a területi önkormányzatok kialakításáról, hiszen eredetileg az államigazgatás átszervezésével egyidőben kellett volna ezt is végtrehajtani. Ebből azonban nem lett semmi, csak a jelenlegi kormány hatalomra jutását követően vették elő újra a kérdést. Hogy pontosan hány magasabb szintű területi önkormányzatot, azaz régiót kellene kialakítani, arra nézve sem létezik egységes nézet. Egyelőre az ügyben felelős kormánybiztos, Viktor Nižňanský is csak „alakulóban lévő" négy modellről beszél: Az első modell szerint a regionális önkormányzatok megegyeznének a jelenlegi kerületekkel. A második modell az úgynevezett megyerendszer, amelyet még 1992-ben kezdtek kidolgozni és az 1996-os beosztásnál is alternatív lehetőségként vitatták. Ennek a modellnek az esetében az önkormányzatok helyi szinten, illetve megyei szinten működnének, az államigazgatási szervek pedig a járási hivatalokban működnének körülbelül a megyékkel megegyező szinten. Ugyanakkor a helyi és a megyei önkormányzati szint között léteznének az úgynevezett összevont községi hivatalok, amelyek azokat a hatásköröket látnák el, amelyek ellátására a kisebb községek képtelenek. A harmadik modell az előzőek kombinációja lenne, a területi önkormányzat megyei szinten működne, az államigazgatási hivatalok azonban a megyéknél magasabb szinten működnének, például három vagy négy kerület formájában. A negyedik modell szerint az önkormányzatok helyi szinten, illetve járási szinten működnének, illetve ezek felett lenne valamiféle magasabb fellebbviteli szerv. Ez utóbbiak lehetnének kerületi hivatalok, de akár önálló fellebbviteli szervek is. A helyi önkormányzatok eredeti hatáskörei az összes modell esetében megmaradnának helyi önkormányzati szinten, ajárási hivatalok és a kerületi hivatalok azokat a hatásköröket látnák el, amelyeket egyelőre nem lehetne átruházni az önkormányzatokra. Közigazgatási beosztás 1949-től 1960-ig Közigazgatási beosztás 1960-tól 1990-ig Az oldal anyagát összeállította: Gaál László A címben idézett mondattal jellemezte a közigazgatási rendszer szükségszerű átszervezését Michal Sýkora, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke. Azon a Magas-Tátrában rendezett kétnapos szemináriumon mondta ezt, amelyet újságírók számára szervezett a társulás, hogy rajtuk keresztül tájékoztassa a készülő reform alapelveiről a lakosság minél szélesebb rétegét. A szeminárium fő előadója Viktor Nižňanský közigazgatásért felelős kormánybiztos volt. Ő maga magyarázta meg, miért volt szükség e kormánybiztosi poszt létrehozására: mert amíg a belügyminisztérium volt a reform felelőse, az leginkább a saját szempontjait tartotta szem előtt, de ha bármelyik más tárcát bízták volna meg a feladattal, mindegyiknek „maga felé hajlott volna a keze". Ezért volt szükség egy független, kívülálló szakemberre, aki közvetlenül az integrációért felelős miniszterelnök-helyettesnek tartozik elszámolni. így kizárólag szakmai alapon képes összefogni a különféle minisztériumok szakembereit. Persze nem egyedül dönt a kérdésekben - a munkáját segítő tanácsadói testületben helyet kapott a belügyi, a pénzügyi, az építési és vidékfejlesztési minisztérium államtitkára, valamint az SZVFT elnöke. Amit Michal Sýkora a hatalom elosztásaként említett, az valójában a hatáskörök elosztását jelenti, a hatásköröknek az államhatalomról az önkormányzati „hatalomra" történő átruházását. A legjobb az lenne, ha minden hatáskört - hatalmat - a helyi önkormányzatokra, vagyis a falvakra és a városokra ruházhatnának át. Hiszen a helyi vezetők tudják a legjobban, hogy az adott településnek mire van leginkább szüksége. A hatásköröket azonban csak a megfelelő anyagi háttérrel együtt lehetne átvenni, mert például egy általános iskolát vagy szociális otthont hiába adnak át a községnek, ha nem adnak pénzt annak működtetéséhez. De még a pénzzel együtt sem lehetne minden intézményt egy-egy falu vagy város hatáskörébe helyezni. Mert vannak intézmények - kórházak, középiskolák, színházak, amelyek fenntartása meghaladja egy település erejét. Az ilyen intézményeket, hatásköröket csak egy nagyobb terület - régió - szabadon megválasztott vezetőségének, a területi vagy regionális önkormányA közigazgatési reform felelősei a Magas-Tátra-i Podbanské községben az újságírók számára tartott szemináriumon. Az asztalfőn jobbról balra: Jozef Mrva alelnök, Viktor Nižňanský kormánybiztos, Michal Sýkora elnök (A szerző felvétele) zatnak a hatáskörébe lehetne átadni. Ez a testület hasonlóképpen intézhetné a régión belüli ügyeket, akár ma a járási vagy a kerületi hivatal, azzal a különbséggel, hogy a régió ügyeiről csakis a lakosok által szabadon megválasztott „regionális parlament", vagyis az önkormányzat dönthet, neki sem a minisztérium, sem más állami szerv nem adhat rendeletbe semmit. Habár ennek a parlamentnek a létrehozási mechanizmusa még nem tisztázott, egyes vélemények szerint rendes választásokon kellene megválasztani a regionális önkormányzat képviselőtestületét, a „parlamentet", más vélemények szerint azt delegálási alapon kellene létrehozni, például a régióban fekvő települések mindegyike a saját polgármesterét delegálná ebbe a „regionális parlamentbe". Hogy ezek a régiók mekkorák lennének, egy régió mennyi települést, mennyi lakost foglalna magába, azt egyelőre a szakemberek sem tudják megmondani, de többségi vélemény szerint nagyobbak lennének a mai járásoknál. A közigazgatási reform egyúttal a pénzeszközök jobb elosztását is jelentené. A kormánybiztos szerint a községek sokkal jobban tudnak majd gazdálkodni, mint az állam, mert a minisztériumokban, ahol milliárdokról döntenek, sokkal könnyebben szétfolyik a pénz, mint a néhány ezer, legfeljebb millió koronás döntéseket hozó községben. Nem beszélve arról, hogy helyi szinten a lakosok sokkal jobban tudják ellenőrizni, hogy mire használták fel a község pénzét. Azért is szükség van az új pénzelosztásra, mert a jelenlegi közigazgatási rendszer rendkívül drága: a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyítva egy lakosra számítva legalább 10 százalékkal drágább, mint más európai országokban, a vásárlóerőhöz viszonyítva ez az arány 25 százalék. Jelenleg a szlovákiai adókból befolyó összeg 88 százaléka kerül a központi állami költségvetésbe, és mindössze 12 százalék jut a helyi önkormányzatoknak. Összehasonlításképpen: az OECD országaiban az önkormányzatok részesedése legalább 19-20 százalék, de például Svédországban vagy Hollandiában az adók 50 százalékával a helyi önkormányzatok rendelkeznek. A városok és falvak társulása azt szeretné, ha a jelenlegi rendszer helyett, amikor a költségvetési keret évente változik és mindig a kormány és a parlament aktuális döntésétől függ, az önkormányzatok finanszírozási keretét hosszabb időre, például egy megbízatási időszakra, azaz négy évre, stabilan meghatároznák. Hogy az önkormányzatok ne csak hónapokra, legfeljebb egy évre tudják betervezni a tennivalóikat, hanem hosszabb távon gazdálkodhassnak. A regionális önkormányzatok pénzelosztási rendszerében meg kell tanulni a szolidaritás elvét is, mert az elmaradottabb régióknak, községeknek nagyobb segítséget kell majd nyújtani a közösből, mint a kevésbé rászorultaknak. Persze csak bizonyos célokra, például szociális- vagy iskolaügyre, kultúrára használhatják majd a többlettámogatást, nem pedig a községháza márványborítására. A régiófejlesztéshez nagy segítséget lehet kapni különböző külföldi alapítványokból, vagy európai uniós pénzekből. Ennek egyik alapvető feltétele azonban az, hogy legyen kinek odaadni a pénzt, legyen a támogatást nyújtó szervezetnek megfelelő szlovákiai partnere, ez pedig ebben az esetben csakis a regionális önkormányzat lehet. Ezért is kell mielőbb végrehajtani a közigzagatási reformot és létrehozni a területi önkormányzatokat. A tervek szerint a regionális önkormányzatok rendszerét legkésőbb 2001 január elsejéig ki kell alakítnai.