Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-14 / 288. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 14. KOMMENTÁR Terhelési próbák PÁKOZDI GERTRÚD Hamarosan ismét megemelt villany- és gázszámlákat kézbesít a postás, de még bizonytalan, hogy milyen ütemben folytatódik az egyelőre szabályozott árak liberalizálása. A villamos művek 30-50 százalékkal emelné a háztartások villanydíját, a vállalkozási szféráét 5-10 százalékkal. A kormányon múlik, mikortól és milyen arányú emeléssel szembesülünk a gazdasági intézkedések beígért folytatásaként. Az intézkedések lassú adagolását kifogásolók azzal is érvelnek, hogy az idei áremelések ellenére az év első kilenc hónapjában a lakosság vásárlóereje csak 3 százalékkal csökkent, míg a reálkereset 6 százalékot esett. Akadnak elemzők, akik a jelenség okát a szürkegazdaságban látják. Meg abban, hogy a lakosság jó része néhány hektárnyi „birtokán" megtermeli a konyhára valót. A parlament javában tárgyalja a jövő évi költségvetést, amely tele van - divatszóval élve - kockázatokkal. Magyarán, sok tényezőn múlik, sikerül-e tartani a bevételek és kiadások közti tervezett különbséget. Ugyanakkor a kormány stabilizációs politikája kétségkívül reménykeltő, és arra enged következtetni, talán nem is lehetetlen a jövő évi 2,5 százalékos gazdasági fejlődés. Ha ez így lesz, folytatódik az idei - lassú - emelkedés. S ez a kivitel növekedésének, nem pedig adósságnövelő kormányberuházásoknak köszönhető. Ha továbbra is sikerül meglovagolni a nyugati gazdasági emelkedést, a makrogazdasági eredmények lassan az életszínvonalban is megmutatkoznak. Persze, 2000-ben még aligha, hiszen az infláció a reálkeresetek további csökkenését vonja maga után. Hogy meddig mehet el a kormány a megszorító intézkedésekben, azt tanácsos lenne pontosabban felmérni. Nem igazodhat csak az átlagadatokhoz. Az eddigi szerény életszínvonal kisebb visszaesése is sokak elszegényedését jelenti. Hosszú távon nem számíthat arra, hogy - mint eddig - a lakosság ahogy tud, segít magán, hogy sikeresen állja a „terhelési próbákat". Várhatóan még több lesz a munkanélküli- és a szociális segélyre szoruló, miközben nemcsak az átlagkeresetek reálértéke csökken, hanem - valorizáció híján - a nyugdíjaké is. JEGYZET A gróf tülcre BUCHLOVICS PÉTER A gróf, ugye, gyűlöli a tükröket. Ha csak egyet is lát, mentem szétzúzza. A tükör rádöbbentené arra, hogy nem él. Mi több, nem létezik. Nem mutatna senkit. És semmit. Brom Stoker hőse, Drakula gróf szenved, mint a kutya. Ezért az apróságért is. Mintha mi is vámpirizálódnánk csöppinkót. Ezzel a fránya múlttal való szembenézéssel akadnak bajok. Nem akatjuk mi ezt igazán, valljuk be. Jobban szeretjük az összeborulósdit, elkenősdit, mint azt, hogy nyíltan kimondanánk, mi volt és mi van. Sőt képesek vagyunk többször kompromittálódott emberkéket vidéki pártelnöki posztokon elviselni, mert ez a „magyarság érdeke". Keserű szájízzel vesszük tudomásul, ha a november tizenhetedikei emlékünnepségen ismert besúgókat látunk forradalmat méltatni. Képesek vagyunk elvtelen kompromisszumokat kötni, döntéseinket azonnal megideologizálni, szemforgatva a fiatalságért bégetni, ugyanmá' érdekelje őket a politika! Hogy'89 elvei mikor valósulnak meg maradéktalanul a gyakorlatban is, az még mindig idő kérdéses. Ám a választó nem hülye, kimondottan utálja a pragmatikusjelmezben toporgást, rosszabb esetben a saját zsebre dolgozó szélhámoskodást. A Dzurinda-kormány egy év alatt sok mindent elért, de vidéken, úgy tűnik, nem eleget. Egyetlen következedenség visszamenőleg is lerombolhat mindent. A „tartsatok ki" szövegekkel az árokpartra vagy a budira lehet elmenni. Jut eszembe köztársasági elnökünk. Szép. Szép a stílusa. Máig nem értem, ő miért Göncz Arpád barátja. Annak tartja magát, hajói értettem. Az elöljáróknak, önkormányzati tisztségviselőknek is elő kellene venniük a tükröt. Na nem borotválkozás céljára. Ne éljenek már abból, hogy a Mečiar - volt. A politikát pedig ne a mindenkori győztes flegma és felületes, olykor arrogáns, de mindenképpen lekezelő és megalázó modorában műveljék. Nem tudom mire vélni a Magyar Koalíció „néppártját". Mi van, jön az MDF semmi-korszaka? Egybemossuk a dogokat? Tessék már megmagyarázni. De ne kiszálláskor, a hidegbüfé mellett, felséges pózban. Különben se fordulhasson elő többé, hogy Mari néne, legyüttem magukhoz, mert rám kéne szavazni, hát hogy vannak? Itt egy zacskó Hašlerky, hogy ne köhögjön. A politika úri huncutság - így a mondás. Hazug mondás, pláne demokráciában. Ám vannak politikusok, akik sajnos mindent megtesznek igazáért. Apropó, mindjárt itt a karácsony. Reggel fölkeltem, a kezem a bilibe lógott, akkor konstatáltam: Naiv marha, te ezt az egészet az erkölccsel kevered. Fogyok a tükörben... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadésvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik ÉVa - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszá m: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://wwrw.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Brigita Schmögnerová: Idén a karácsonyfák alá is megszorító csomag kerül. Jó sokáig szorongasság, mert jövőre valószínűleg ezt se kapnak. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME A vízből nem lesz Coca-Cola, még ha Robert Fico mondja is - írja a napilap. Az SDĽ volt alelnöke szombattól saját pártját, a SMER-t vezeti, melynek életrehívását azzal indokolja, hogy a klasszikus politikai pártok teljes kudarcot vallottak. A cikkíró viszont megjegyzi: Fico nyilvánvalóan hamis feltevésre épít. Már 1990-től főleg nem hagyományos politikai pártok kormányozták az országot, ezek tényleg csődöt mondtak az államigazgatás és a politikai erők egyensúlyozása terén. Leginkább a HZDS - jegyzi meg a SME, hozzátéve: jelenleg sem az SOP, sem az SDK nem sorolható be egy világos politikai irányvonalba. Szlovákiában több sikert arat egy határozott ideológiát nélkülöző kezdeményezés, mint egy elfogadott világnézettel rendelkező. Robert Fico pártja szintén a kudarcot vallókhoz áll a legközelebb. Ki akarja használni, hogy a polgárok kezdenek torkig lenni azzal, hogy a politikusok rendre csütörtököt mondanak - amihez az utóbbi tíz évben maga is aktívan hozzájárult. Franjo Tudjman horvát elnök ellentmondásos személyiség volt, politikai tevékenysége már életében vitákat kavart Hős, államalapító - és diktátor Halottakról vagy jót, vagy semmit. A politikusokhoz azonban nem lehetünk ilyen kegyesek, hiszen tetteik országok, népek sorsát befolyásolják, jövőjüket határozzák meg. GÖRFÖL ZSUZSA Franjo Tudjman, a hét végén elhunyt horvát államfő tipikus balkáni politikus volt, pályafutásának legjellemzőbb vonása a szélsőségesség. Kommunista és nacionalista, demokrata és diktátor volt, pedig pályája töretlen ívet mutat. 1922-ben született, s már 1941ben beállt Tito partizánjai közé. A háború után elvégezte a katonai akadémiát, 15 éven át vezérkari tiszt volt. Még nem volt negyven, amikor Jugoszlávia legfiatalabb, s Tito legkedvesebb tábornoka lett. Sokan már Tito örökösét látták benne, ám ő 1961-ben vezérőrnagyként kérte leszerelését, s történelmet kezdett tanulni a zágrábi egyetemen. Két évvel később ugyanitt már előad a politikatudományi karon, közben létrehozza a zágrábi munkásmozgalmi intézetet. Ennek éléről menesztik 1967ben, mert aláírja azt a deklarációt, amely a horvát nyelv hivatalos nyelvként való elismerését követeli. Még ebben az évben kizárják a kommunista pártból is. Többször vádolják államellenes szervezkedéssel, nacionalista és usztasa nézetek terjesztésével. 1972-ben, majd 1981-ben két, majd három évre börtönbe kerül, s öt évre eltiltják a politikai tevékenységtől. Pedig csak az történt, hogy a Jugoszlávia nevű olvasztótégelybe kényszerített kisebb nemzetek, köztük a horvátok kezdtek lázongani a masszív szerbesítés ellen, szerették volna megőrizni nemzeti identitásukat. Tudjman - aki a szerbek uralta hadseregből horvát értelmiségi körökbe került - törvényszerűen lépett az új útra: a meggyőződéses kommunistából elszánt, de baloldali nacionalista lett. Az 1989 februárjában általa alapított Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) is ezt az irányvonalat képviseli mindmáig: Horvátország függetlenségének programjával nyerte meg az első választásokat, erős nemzetállam ígéretével a későbbieket. Magán viseli a baloldali hatalmi párt minden jegyét, a többpárti parlament ellenére tipikus egypártrendszert hozott létre. Tudjman pedig - egyszer a parlament, kétszer a nép akarától lett elnök - félig-meddig elnöki rendszert teremtett magának. A szemA rendszerváltás előtt sokan már Tito örökösét látták Tudjmanban. élyére szabott alkotmány asszisztálásra kárhoztatta a parlamentet, bólogatásra a kormányt. A gyenge és megosztott ellenzéknek nem volt fegyvere Tudjman és pártja ellen, hiszen ők voltak az „államalapítók", a horvátok nagy álmának megvalósítói, Tudjman pedig egyenesen a hősök hőse. Ugye ismerős? Úgy tűnik, ezen a gyermekbetegségen nemcsak a balkáni államoknak, hanem minden posztkommunista országnak át kell esnie. A „védőoltás" - a pluralizmus és a demokrácia - e tájakon nem nagyon hatásos. Horvátország gyermekbetegsége egy súlyos „komplikációval" is járt: a Szerbiával vívott háborúval. Elemzők szerint Horvátország is megúszhatta volna ugyanúgy, mint Szlovénia, ha Tudjman képes lett volna szót érteni az ország területén élő több százezer szerbbel, csakhogy ő nemzetállamot akart. Bosznia-Hercegovinában hasonlóan áldatlan szerepet játszott, egyes források szerint kötött egy titkos megállapodást ádáz ellenségével, Szlobodan Miloseviccsel is, hogy a köztársaságot felosztják egymás közt, a muzulmán bosnyákok feje fölött, akik azonban szabadon választhatnak: horvát vagy szerb fennhatóság alatt akarják-e befogni a szájukat. A Nyugat ennek ellenére béketeremtőt csinált Tudjmanból, mivel ő készségesebben írta alá a daytoni békeszerződést, mint Milosevics, aki akkor már egyéb bűnökkel is dicsekedhetett, nemcsak a boszniai kegyetlenkedésekkel. Franjo Tudjman mandátuma csak 2002-ben járt volna le, elnökösködése feltehetően nem lett volna már olyan diadalmenet, mint eddig. A HDZ ugyanis az eredetileg december 22-re kiírt parlamenti választások előtt erősen vesztésre állt: a 150 tagú alsóházban úgy 40 mandátumot jósoltak neki a felmérések, az eddigi abszolút többség helyett. Az államfő betegsége és akadályoztatása miatt január 3-ra halasztott voksolás azonban Tudjman halála után szinte kiszámíthatatlan. A még mindig megosztott, de kényszerből már szövetkező ellenzék legfőbb aduja ugyanis éppen Tudjman rendszerének romlottsága volt. A mind rosszabbul élő horvátok nem jó szemmel nézték családja gazdagodását, barátai és hívei előtérbe helyezését, a sajtószabadság megnyirbálását, a közszolgálati médiumok kisajátítását. De ha nincs Tudjman, akkor most már nem valaki ellen, hanem valakik mellett kellene szavazni a választék pedig meglehetősen fakó. így aztán az sem kizárt, hogy Tudjman kétes hagyatéka még jó ideig nagyon is eleven lesz Horvátországban. Pedig Európa és a tengerentúl már eddig is egyértelműen kinyilvánította: ha nem változik a rendszer, ha nem enyhül a nacionalizmus, ha nem térhetnek vissza az elűzött szerbek, akkor Horvátországot a nemzetközi közösség továbbra is minimum szürke báránynak tekinti, a pénzforrásokat, támogatási programokat szigorúan elzárja. A döntés lehetősége a horvátok kezében van: vagy túlteszik magukat a HDZ uralta médiumok által mesterségesen szított mélynemzeti gyászon, vagy továbbra is érvényben lesz a Horvátországgal szembeni félembargós állapot. Ebben a tudatban nemcsak parlamentet, hanem majd elnököt is kell választaniuk. Pillanatnyilag a legesélyesebbnek Mate Granic külügyminiszter látszik. Tudjman környezetéből való, de nem annyira nacionalista, igyekszik pragmatikusnak mutatkozni, és a külföld számára is elfogadhatónak tűnik. Horvátország helyzete tehát pillanatnyilag nem is olyan kilátástalan. Szlovákia a példa arra, hogy egy ilyen helyzetből ki lehet lábalni. VISSZHANG AD: MANOATUMJATSZMA, DECEMBER 2., ÚJ SZO Ismét játszma Molnár Norbert „Mandátumjátszma" főcím, illetve „Ki kerül az alkotmánybíróvá kinevezett Mészáros Lajos képviselői helyére" alcím alatt megjelent cikkére reagálnék. A szerző egyebek között a következőket írja: „Az MKP listáján Mészároson és Szabón kívül négy jogász indult. Veszelei Gyula, Rózsa Ernő, Bödők Aliz és Hájos Zoltán. Veszelei kereskedelmi ügyvéd (azaz neve előtt nem szerepel a JUDr.), így eleve vesztesként indulna harcba a helyért, bár nem elhanyagolható, hogy az MKP listáján a 24. helyen szerepelt." Függetlenül attól, valójában kinek milyen is az esélye a Mészáros Lajos után felszabadult képviselői hely elnyerésére, mind újságírónak, mind politikusnak egyrészt tisztában kell lennie bizonyos fogalmakkal, melyekkel mérni vagy értékelni próbál másokat, másrészt a kritériumok meghatározásánál nem állhat meg a felületesség szintjén. Úgy gondolom, hogy ez az alapkövetelmény nem volt adott, amikor a fent idézett sorok leíródtak. A cikkben tévesen használt fogalom, „kereskedelmi ügyvéd" nem létezik. Van ugyanis „kereskedelmi jogász" és van „ügyvéd". A kettő között túl nagy különbség nincs, annyi azonban van, hogy a kereskedelmijogász nem láthat el büntetőjogi képviseletet. Minden más ügyben képviselhet és tanácsadást is folytathat. Utóbbit akár büntetőjogi ügyekben is. S még egy többé-kevésbé formális különbség az, hogy külön érdekvédelmi szervezetekben szerveződnek. A cikknek személyemet illető negatív kicsengésével kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a magiszteri (Mgr.) címen kívül bírói és kereskedelmijogászi szakvizsgával rendelkezem, szlovák kereskedelmijogászi és cseh ügyvédi licencem van, és talán azt is megemlíthetem, hogy magyarként a zsolnai székhelyű, majd 1600 jogászt tömörítő, Szlovák Kereskedelmi Jogászok Kamarája Felügyelő Tanácsának alelnöki tisztét töltöm be. Eddigi 24 éves szakmai gyakorlatom alatt 10 évig bíróként dolgoztam, további 10 évet az ógyallai Aranyfácán Sörgyár jogászaként, utána magánpraxist folytattam. Áprilistól a Komáromi Járási Hivataljogi, illetve pontosabban általános igazgatási hatósági főosztályát vezetem. Én ezt az „áttekintést" tartom személyemet illetően reálisnak, ellentétben a cikkben említett doktori címmel, ami talán mégis inkább csak formai szempontból értékelhető. Ami pedig a választási listát illeti, úgy gondolom, hogy a 24. hely mégis kell, hogy jelentsen valamit, mert ha nem így van, akkor fölösleges rangsorolni. Úgy a listát akár a végéről is lehetne, lehetett volna kezdeni. Veszelei Gyula Én a lehetséges kombinációkat próbáltam leírni, és háttérinformációkkal szolgálni az olvasónak. A kereskedelmi jelzőt illetően igaza van, ám nem erről van szó. Amit írtam, újságíróként írtam, nem politikusként, mivel nem vagyok az, és nem is szeretnék az lenni. Ellentétben másokkal, akik igen. Molnár Norbert