Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-02 / 278. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 2. KOMMENTÁR Fiskális bomba TUBA LAJOS Idén már mögöttünk van két gazdasági csomag, a januári és a nyári, de már készülhetünk a harmadikra, amely jövő januárban vár ránk. Érdekes, hogy ezt a kormány már nem is csomagként emlegeti. Talán azért, mert a hangulatelemzők úgy látják, a lakosság beletörődött az elkerülhetetlen csapásokba, így nem érdemes túllihegni a dolgot. Egyébként ez az év a gazdaságpolitika történetébe a szlovák makroökonómia sikereként kerül majd be. Ha megingásokkal is, de a kormány végül megszorító intézkedésekkel finanszírozható keretek között tartotta az állami költségvetés hiányát. Mi több, a jövő évre is hasonlót állított fel. Megvan azonban a jövő (és néhány következő év) új makrogazdasági slágere - az államháztartási deficit. A novem­bervégi becslések, bizony, ezen a téren a kormány idei nagy veresé­gét sejtetik. A hivatalos szlovák ígéret ugyanis úgy szólt, hogy az ál­lamháztartás hiánya nem haladja majd meg a bruttó nemzeti jövede­lem két százalékát. Ehelyett valószínűleg négy százalék felett lesz, ami már a kozlíki szint alsó határát súrolja (emlékszünk még, miként tépte a haját minden szakértő, amikor Mečiar pénzügyminisztere éveken keresztül öt százalék felett produkált). A négy százalék legna­gyobb veszélye, hogy alapjaiban rendítheti meg az új kormány iránt külföldön nehezen épülő bizalmat, ami egyenesen arányos a beérke­ző külföldi tőke nagyságával. Pedig ezúttal a kormány igazában nem is tekinthető vétkesnek. Az államháztartás mérlegében ugyanis az állami költségvetésen kívül szinte alig képes befolyásolni az ide számító intézmények: a Szociá­lis Biztosító, az egészségbiztosítók, a Nemzeti Vagyonalap vagy mondjuk az önkormányzatok gazdálkodását. Viszont az államház­tartási deficit nem véletlenül az uniós felkészültség egyik legfonto­sabb mértékegysége. Senki sem vesz fel olyan országot, amelyik rendre többet költ, mint amennyit kitermel, és fontos csatornákon tűnik el számolatlanul a pénz. Erre is van megoldás, csak ez egy ki­csit bonyolultabb, mint meghúzni a lakosság nadrágszíját. Erről szól majd a jövő év, amely semmivel sem lesz könnyebb, mint az idei. JEGYZET És eljő majd a káosz? SÓKI TIBOR Pozsonyban nemsokára alapo­san megváltozik az utasok hely­zete a városi tömegközlekedési eszközökön. A közlekedési vál­lalat vezetői új rendszert talál­tak ki, amely szerintük gazdasá­gosabbá teszi az utazgatást mind az utasok, mind a cég szá­mára. Csakhogy valószínűleg nem gondolták meg rendesen az egészet, a rendszernek van ugyanis néhány eléggé vitatható pontja. A bizonyos időszakra vá­sárolható jegyek elméletileg jó ötletnek tűnnek. Elvégre miért fizetne ugyanannyit az, aki tíz percet utazik, mint az, aki fél óráig élvezi a pozsonyi tömeg­közlekedés által nyújtott gyö­nyöröket. Csakhogy a tízperces jegyek igencsak veszedelmes­nek tűnnek. Ismerve a főváros forgalmát, a trolibuszok kiszá­míthatatlanságát, semmi sem garantálja, hogy egy elméletileg tízperces utat valóban sikerül megtennünk annyi idő alatt. A félórás, átszállást is lehetővé te­vőjegyek még ennél is kevésbé megbízhatónak tűnnek. Po­zsonyban az átszállás mindig kockázatos. Pláne, ha időhöz van kötve az ember. Márpedig gyakran előfordul, hogy egy-egy buszra vagy villamosra húsz percet is várnia kell az utazni vágyónak. Nos, húszperces vá­rakozás mellett a félórás átszál­lójegy nem sokat ér. Az igazi csemegét azonban a jegyek ke­zelésére szánt tizenöt másod­percjelenti. Főleg a rejtői vere­kedés hódolóinak. Az új szabá­lyok szerint ugyanis az ajtók be­záródása után tizenöt másod­perccel a jegykezelő automaták leállnak. így az elgondolás sze­rint hoppon marad az, aki csak az ellenőrök megpillantásakor akarja lepecsételni a jegyét. Meg sajnos az is, aki a tülekedésben nem lesz képes ilyen kevés idő alatt stemplit szerezni. Márpe­dig azokat a piros bigyókat, me­lyek bűnbocsátó céduláinkat hi­telesítik majd, nem könnyű elér­ni. Sokszor már akkor is szeren­csésnek mondhatja magát az ember, ha feljut egy-egy zsúfo­lásig megtelt buszra, s ott prése­lődik az ajtó mellett. Nos, a bu­szokon, villamosokon, trolikon gyakran eddig is elég paprikás volt a hangulat. Hát még akkor milyen lesz, ha versenyfutássze­rűen, egymáson átgázolva kell majd megrohamoznunk a meg­váltást osztogató gépezeteket. Már most hallom a pofoncsatto­gással fűszerezett ordibálást. A rendszer kidolgozói valószínű­leg nem ezt akarták. Minden bi­zonnyal az utasok helyzetén szerettek volna könnyíteni, hi­szen mindenki tudja, hogy Po­zsonyon belül utazgatni nem le­ányálom. Ezután azonban való­színűleg még kevésbé lesz az... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétei: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk ' S.49 m:É mmmmKtmmmrnátL-srSm^.. '" » Pľŕsr ' Vége a kergemarha-kornak. London Camden Town negyedében már tegnap megkezdték a csontos marhahús árusítását, pedig a kormány hivatalosan csak 17-én oldja fel az eladási tilalmat. (TA SR/AP-felvétel) Ki kerül az alkotmánybírává kinevezett Mészáros Lajos (MKP) képviselői helyére? Mandátumj átszma Mészáros Lajos képviselő al­kotmánybírává való kineve­zése ismét egy komoly prob­lémát vet fel a Magyar Koalí­ció Pártjában. Ki kerül a du­naszerdahelyi jogász helyére a parlamenti padsorokba? MOLNÁR NORBERT Az MKP vezetésében a kérdésről még csak informálisan tárgyaltak, konkrét nevek egyelőre csak ötlet­ként merültek fel. A döntést min­denképpen a 94 tagú Országos Ta­nácsnak (OT) kell meghoznia, méghozzá január közepéig, tényle­gesen ugyanis ekkor válnak az al­kotmánybíróság tagjává a köztár­sasági elnök által kiválasztottak. Ami biztos, csak olyan személyről lehet szó, aki szerepelt a párt vá­lasztási listáján. Egyelőre nem szü­letett döntés arról sem, milyen el­vek alapján döntenek a pótképvise­lő személyéről. A miniszterek és ál­lamtitkárok kinevezése idején is óriási vita folyt a párton belül a négy pótképviselő megválasztásá­ról. Az OT ugyanis nem akceptálta az eredeti sorrendet. A lista első ti­zenöt helyezettje automatikusan mandátumhoz jutott. Azonban a 16. Balassa Zoltán, a 17. Mázik Ist­ván és a 20. Berényi József nem ka­pott kellő mennyiségű szavazatot az OT-ban, így a 18. Gyurovszky László, a 19. Dolník Erzsébet, a 21. Sárközy Klára és a 22. Szabó Olga jutott pótmandátumhoz. Balassa és Mázik valószínűleg ismét harcba száll a képviselői helyért. A kariká­zással jelentős támogatást maga mögött tudó Petőcz Kálmán, aki a 23. helyen indult, sjelenleg'Szlová­kia genfi ENSZ-nagykövete, való­színűleg nem mond le posztjáról OLVASÓI LEVÉL Kommunizmus, vagy amit akartok Mögöttünk van 1989. november 17-ének 10. évfordulója. A kom­munista világrendszer 10 évvel ez­előtti bukása új fejezetet nyitott történelmünkben. Ám a tíz eszten­dő sem hozta el számunkra az ígé­ret földjét. Legyünk őszinték, a no­vemberi köztereken sokan úgy gondoltuk, a szabadsághoz elegen­dő lesz a plurális politikai rend­szer, és könnyen fog menni min­den. A hirtelen jött szabadság meg­hozta azt a felismerést, hogy a ra­gadozó héjáké lett a szabadság, or­runk előtt osztogatták-fosztogatták azért, hogy esetleg megpróbálkoz­zon a mandátumszerzéssel. Beré­nyi József pedig a regionális fej­lesztés házi szakértőjévé vált a pár­ton belül, így - logikusan ez követ­kezik - inkább marad a végrehaj­tásban. Bár ez utóbbi két személy mellett szólna az is, hogy a liberális platform tagjai, úgy mint a távozó Mészáros. Az MKP közgyűlésén történtek után sejteni lehet, hogy a kérdés­ben hallatni fogják hangjukat a ré­giók. A regionalizmus elvére hivat­kozva közép-, illetve kelet-szlová­kiai jelöltet szeretnének mandá­tumhozjuttatni. Állítólag szóba ke­rült az elnökség új tagja, az ipolynyéki Hamerlik Richárd, aki jelenleg az államigazgatásban dol­gozik, de valószínű, hogy erre az elvre hivatkozik majd Mázik és Balassa is. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy az Országos Tanács­ban milyenek az erőviszonyok, ke­A legfontosabb elv a pót­képviselő kiválasztásá­ban a szakmája lesz. vés az esély arra, hogy kelet és kö­zép sikerrel járjon ebben a harc­ban. Nem beszélve arról, hogy nem is igazán rendelkezik olyan jelölt­tel, aki minden szempontból meg­felelő lenne a képviselői poszt be­töltésére. S ha már a regionális el­vet emlegetjük, aszerint a duna­szerdahelyi képviselő helyére dunaszerdahelyinek kellene kerül­nie, hiszen a magyarság ebben a városban és környékén a „legerő­sebb", nem beszélve arról, hogy Mészáros távozásával elveszítik egyetlen képviselőjüket. A pótképviselő kiválasztásában a a nemzeti vagyont. A plurális poli­tikai rendszer magával hozta a ha­talomért folyó könyörtelen harcot. A plurális demokráciákban folyó politikai versengés lényeges és szükséges, mivel megadja a társa­dalom dinamikáját. A probléma csak az, hogy e versengés nem mindig pozitív előjelű. Politikusa­ink és pártjaink gyakran nem azért versengenek, hogy melyikük ter­jessze elő a legjobb programot, me­lyikük oldja meg a társadalmi problémákat. Ehelyett a politikai ellenféllel szemben igyekeznek el­lenszenvet geijeszteni, ami igen hatásos politikai fegyvernek bizo­nyult. Főleg a gyűlöletkeltés nem­zetek, nemzetiségek és kisebbsé­gek közt. Ez a politikai harc hason­lít a kommunisták által alkalma­legerősebb érv - s minden bizony­nyal a legfontosabb elv is - a szak­mája lesz. Bár a frakciónak van jo­gász végzettségű tagja Szabó Olga személyében, aki a védelmi bizott­ságban ül, az alkotmányjogi bizott­ságba gyakorló, elméleti kérdések­ben is jártas szakember kell. Az MKP listáján Mészároson és Szabón kívül négy jogász indult. Veszelei Gyula, Rózsa Ernő, Bödők Aliz és Hájos Zoltán. Veszelei kereskedel­mi ügyvéd (azaz neve előtt nem szerepel a JUDr.), így eleve vesztes­ként indulna harcba a helyért, bár nem elhanyagolható, hogy az MKP­listán a 24. helyen szerepelt. Külön fejezetet érdemel Rózsa Ernő volt képviselő. Rózsa amolyan minde­nes szakembernek tekintve magát, a kormányalakítás során, a pótkép­viselők kiválasztásánál, különféle államigazgatási funkciók betöltésé­nél, de állami vállalatok felügyelő, illetve igazgató tanácsának összeál­lításánál is rendre több tisztségre je­lentkezett. Mindhiába, mindannyi­szor vereséget szenvedett. Hogy el­vesztette a párt bizalmát, az az új elnökség összeállításánál mutatko­zott meg igazán, hiszen a a párt tisztújító közgyűlésén a küldöttek Komáromban „kiszavazták" az el­nökségből. Ügye ebben az esetben is veszettnek tűnik. Bödők Aliz neve eddig nem merült fel komolyabban a pártban, s Komáromnak már van egy jogász képviselője, Szabó Olga. Hájos Zoltán mellett négy érv szól: fiatal, jogász, dunaszerdahelyi s a liberális frakció tagja. Persze kér­dés, hajlandó-e megválni kényel­mesnek tűnő pozíciójától, hiszen az MKP-nak köszönhetően jelenleg a Szlovák Takarékpénztár felügyelő tanácsának tagja. A döntés az Országos Tanácsé. A játszma még nem lefutott. zott osztályharchoz. A módszer a posztkommunista országokban mérhetetlen belső megosztottságot és gyűlölködést idézett elő, óriási emberi katasztrófát okozva a XX. század végén. S mindez azért, mert a hatalomban még mindig olyanok vannak, akik a marxista-leninista tanokon nőttek fel, illetve az esti foxi-maxi egyetemen tánulták a politikát. Antikommunista harcot tehát emlegetni kicsit túlzás. Köz­vetlenül '89 után nagy jelentősége lett volna az antikommunizmusról beszélni, és nem megengedni, hogy a hatalomba bekerüljenek a kommunisták. Ezért érthetetlen, hogy tíz év után most kezd a KDH és vezére antikommunizmusról be­szélni! Most jól jöhet azt hangoz­tatni, hogy minden, ami 1989 után TALLÓZÓ KURIER A bécsi napilapban Erhard Busek volt osztrák alkancellár élesen bí­rálta az osztrák kormányt a szom­szédos országokkal szembeni ma­gatartása miatt. Szerinte ezt a rej­tett idegengyűlölet okozza. Példa­ként a bohunicei atomerőmű kap­csán Szlovákiával szemben folyta­tott politikát hozza fel, amely sze­rinte olyan, mintha egy lakóházban az egyik lakó időnként feltépné szomszédja ajtaját, magatartási utasításokat kiabálna be és megfe­nyegetné, hogy ha nem fogad szót, ki kell költöznie. Busek másik pél­dája, hogy nem működik a közleke­dés a szomszédokhoz. Szerinte Ausztria nagyon sokat profitált a keleti nyitásból, és jórészt ennek köszönheti mai gazdagságát. Egy­ben szüksége is van szomszédaira, mert különben rosszul állnának egyes szociális területek. Figyel­meztetett arra is, hogy Bécs a jövő­ben is akar piacokat szerezni ezek­ben az országokban. Végül feltéte­lezésének ad hangot, hogy Ausztria nyilván békében szeretne élni szomszédaival, és tudja, hogy maga is megsértődik, ha mások bírálják és kioktatják. ,Aki mindezt tagadja, az mondja meg, ugyan milyen XXI. századi Európában akar élni. Vagy netán Ausztria már elbúcsúzott a világtól?" - tette fel a kérdést a volt alkancellár. SME A kormányhivatal hétvégi nyugal­mát egy szokatlan esemény zavar­ta meg. A hivatal folyosójának egyik ablakában egy 6-7 mm átmé­rőjű golyó ütötte lyukat, a szőnye­gen üvegtörmeléket és egy 7,65-ös kaliberű lövedéket fedeztek fel. „Mindez szombaton 17.20 és 17.55 között történt, lövöldözést azonban nem jelentettek a bizton­sági őrök" - mondta a közjogi mél­tóságok védelmét biztosító hivatal vezetője, František Zemko. A bal­lisztikai szakértők feltételezései alapján a lövedék az üvegen még áthatolt, utána azonban a földön landolt. Ez azt jelenti, hogy 1600­1800 méteres távolságból lőhet­tek, ami alapján akár egy eltévedt golyóról is szó lehet. A bűnügyi szakértők azt egyelőre nem állapí­tották meg, milyen fegyverből ad­ták le a lövését. Az épület bal szár­nyában, ahol a kormány alelnökei­nek irodái vannak, szombaton a biztonságiakon kívül senki sem tartózkodott. PRÁCA A napokban tartotta alakuló ülését a fogyasztói mozgalmak társulása, melynek nyolc tagja van. Ezt a lé­pést az tette indokolttá, hogy a jog­alkotásnál leginkább a termelők és forgalmazók érdekei kerülnek elő­térbe. A társulás ezért szeretne együttműködni a kormánnyal, a parlamenttel és az államigazgatás központi szerveivel a fogyasztóvé­delmi jogszabályok megalkotásá­nál. Ez a terület egyébként az Euró­pai Unióban is a legfontosabbak kö­zé tartozik, és tükrözi az adott állam színvonalát. 1998-ban az EU 6,3 millió eurót különített el 81 fogyasz­tóvédelmi program támogatására. nem sikerült, a kommunisták vét­ke. (gy is feltéüenül fel kell tenni a kérdést: kik ők, az SDĽ vagy a HZDS? Ugyanis e két alakulatban bőven vannak politikai szélkakas­ok. Ha annak idején nem léptünk fel kellően az „elvtársakkal" szem­ben, akkor miért most hangoztat­ják az antikommunizmust? Talán éppen Čarnogurskýnak kellene fe­lülvizsgálnia önmagát, más szel­lemben kellene politizálnia. Tuda­tosítania kell minden józanul gon­dolkodónak, amit W. Churchill mondott: Ha a jelen megkísérli el­ítélni a múltat, elveszíti a jövőt. Országunkban ki kellene irtani a gyűlöletet ahelyett, hogy felszínre hozzuk és mérlegre dobjuk a sok szemetet. Böhm A, Somorja

Next

/
Thumbnails
Contents