Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-11 / 286. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 11. Számítógéppel találták meg a sziklarajzokat Látható láthatatlan HÍRÖSSZEFOGLALÓ Számítógépes leképezéssel hoztak napvilágra olyan történelem előtti festett sziklarajzokat, amelyek sza­bad szemmel egyáltalán nem látha­tók. Evelyn Billo és Robert Mark, a Rupestrian (sziklafestészeti) Cy­ber-Services munkatársai több mint négyezer felvételt készítettek a te­xasi El Paso közelében lévő Hueco Tanks State Historic Parkban talált sziklarajzokról, aztán számítógép­be szkennelték őket. A rajzok kö­zötti területeken ekkor olyan rész­leteket is felfedeztek és láthatóvá tettek, amelyek addig alig, vagy egyáltalán nem látszottak. Különle­ges számítógépes programmal a színcsatornákon „előkereshetők" a nekik megfelelő pigmentek. Példá­ul a sárga színcsatorna az évek alatt valamilyen okból szemmel látha­tatlanná vált, de nyomaiban meg­maradt sárga pigmentet keresi. A kutatók e módszerrel eddig isme­retlen rajzokat fedeztek fel, más, is­mert rajzoknak pedig láthatatlanná vált kiegészítő elemeit találták meg. Az egyik „új" rajzon például világosan felismerhető egy Kachina-féle maszk. (É. T.) Intelligens vírus támadja a Microsoft programját Futótűzként terjedő kór HÍRÖSSZEFOGLALÓ Egy először júniusban észlelt szá­mítógépes vírus mutációja dollár­milliókban mérhető veszteségeket okozhat, főleg az USÁ-ban. Az ExplorerZip egy korábban elkül­dött levélre válaszoló e-mail üze­netnek álcázza magát, megnyitása után pedig megtámadja a Micro­soft Óffice szoftverekkel létreho­zott dokumentumokat. Az infor­mációvédelmi cégek jelentései alapján felbukkant a júniusban már beazonosított ExplorerZip ne­vű vírus legújabb változata. Dan Schrader szerint a Microsoft-prog­ramokra szakosodott vírus jelentős károkat okozhat gyors terjedésé­vel. Schrader három olyan cégről tudott, melyek a Fortune magazin amerikai 500-as cégtoplistájába tartoznak és jelentették a vírus észlelését. Az ExplorerZip most terjedő formáját az alkalmazott ví­rusölő szoftverek nem mindegyike tudja kiszűrni. A vírus e-mailen ér­kezik és egy olyan címről indított válasznak álcázza magát, amelyre az áldozat a közelmúltban üzene­tet küldött. A levél megnyitásával beépül a rendszerbe és kitörli a Microsoft Office szoftvercsomag­jaiban íródott dokumentumokat. Az ExplorerZip nem felejti el utasí­tani a fertőzött levelezőprogramot arra, hogy a fertőzést tartalmazó e-mail üzeneteket automatikusan küldje tovább, ezzel megsokszo­rozza önmagát. (VG) A számítógépek használóira az ExplorerZip „személyében" újabb ve­szély leselkedik (Illusztrációs felvétel) A legrégibb dinoszauruszok maradványaira leltek Ősemlősölc és hüllők HÍRÖSSZEFOGLALÓ A chicagói Field Museum kutatói valószínűleg a legrégebbi dino­szauruszmaradványokat ásták ki Madagaszkáron, amelyek a korai triászból, mintegy 230 millió éwel ezelóttról származhatnak. A két di­noszaurusz az eddigi megállapítá­sok szerint a Prosauropodák közé tartozott: ezek kis fejű, hosszú nya­kú, növényevő dinoszauruszok vol­tak, amelyek két vagy négy lábon jártak. A két borjú méretű állatnak az alsó és a felső állkapcsa került elő. A kutatók a maradvány korát a fogak és a közelben talált egyéb ál­latmaradványok vizsgálata alapján határolták be. Bár a kor meghatá­rozása nem tekinthető véglegesnek mindaddig, amíg azt radioizotópos vizsgálatok meg nem erősítik, any­nyi bizonyosra vehető, hogy az álla­tok az evolúció fontos szakaszában éltek, akkor, amikor a dinoszauru­szok növény- és húsevő válfajai szétváltak, s ez 160 millió éven át segítette fennmaradásukat. Az egyéb maradványok között nagy számban találtak birka méretű, né­mileg a kengurura emlékeztető fel­építésű állatok nyomaira. A kutatók szerint ezek az állatok ugyan nem ugráltak kenguruként, hanem négy lábon jártak, de képesek lehettek hátsó lábukra állva legelészni a fák lombjait. Ugyanitt bukkantak rá öt emlősfaj elődeinek a maradványai­ra is. A gazdag leletanyag a kutatók szerint sokat segíthet az izgalmas időszak feltárásában, amelyben a hatalmas őshüllők mellett már az apró, melegvérű emlősök ősei is megjelentek. (É. T.) Fluoreszkáló fehérjékre találtak a korallállatkákban Megfelelő nyomkereső HÍRÖSSZEFOGLALÓ Sok korall színes, de eddig nem tud­ták, hogy számos fluoreszkáló szí­nezéket is tartalmaznak. A moszk­vai Bioorganikus Kémiai Intézet ku­tatói most arról számoltak be, hogy az Indiai- és Csendes-óceán korall­szirtjeiben hat, eddig ismeretlen flu­oreszkáló proteint találtak. A fluo­reszkáló proteinek a sejtbiológiai kutatások értékes segédeszközei, mert ha sikerül olyat találni, amely az örökítőanyag egy bizonyos részé­vel kapcsolódik, könnyen követhető annak útja például egy sejt belsejé­ben, vagy ha egy növényi betegsé­get okozó vírusról van szó, a vírus tetjedése nyomon követhető a nö­vény szöveteiben. (É. T.) A közeljövőben leéghetnek a transzformátorok, a csatlakozások és kiszámíthatatlan ideig leállhat az áramszolgáltatás A napvihar idején káosz várható Akár a következő három év­re is megbéníthatja az USA műholdas kommunikációs rendszerét és energiahálóza­tát a fokozott naptevékeny­ség. A Nap aktivitásában pe­riodikus hullámzás ismerhe­tő fel, és ha a napkitörések elérik a maximális szintet, ez lényegesen befolyásolja a Föld életét, modern kommu­nikációs hálózatát. HÍRÖSSZEFOGLALÓ A napvihar jelentőségét csak a modern műholdas és kommuniká­ciós korban kezdték „értékelni" igazán: korábban legfeljebb az északi fények szemkápráztató vil­lózása emlékeztette az emberisé­get arra, hogy csillagunk erős és közvetlen hatással van a földfel­szín életére. Ha a naptevékenység eléri maximumát, akkor a Nap fel­színéről kiinduló napkitörések energiahulláma akár egy óriási bokszkesztyű, úgy „vágja orrba" a Földet. A kisebb napkitörések anyaga és energiája részben a Nap gravitációs ereje, részben a 150 millió kilométeres távolság miatt „útközben" elhal. A napvihar azonban más: a csillag szinte szétrobban a gyenge pontja­inál, az óriási anyag- és energiatö­meg kiszáguld az űrbe, és ha útirá­nya keresztezi a Föld pályáját, ak­kor annak látványos jelei lesznek a harmadik bolygó felszínén. Tizen­egy éve Kanadában a tél kellős kö­zepén megbénult az elektromos hálózat, két kanadai távközlési műhold súlyosan megsérült. Az elektromos vezetékek leégtek, a Föld körüli mágnesesség - amely mintegy védőernyőként téríti el a sugárzásokat - megváltozott, a légkör felett keringő műholdak elektronikus rendszereiben zavar keletkezett. James Baker, a National Oceanic and Atmos­pheric Inštitúty (NOAA - Országos Oceanográfiai és Légkörkutató In­tézet) igazgatója elmondta: a jövő évtől számítanak nap- és űrviha­rokra, amelyek eltarthatnak akár három évig is. Az Egyesült Államok különösen se­bezhető, minthogy egyre inkább függ a műholdaktól. Á napvihar megváltoztatja a Föld mágneses mezejét, és olyan erős elektromos töltelékkel rohamozza meg a Föl­det, hogy a hálózatok túlterheltek­ké válnak, és a terhelést nem lehet „lekapcsolni" - leégnek a transz­formátorállomások, csatlakozások és kiszámíthatatlan ideig leáll az áramszolgáltatás - jön a nevezetes „blackout", a teljes sötétség. A már említett kanadai zűrzavar idején az egész Québec tartomány sötét­ségbe borult, és elnémult sok mil­lió telefon. A korábbi napviharok éppen elég látványosan demonst­rálták, hogy az energiaszolgáltató iparnak fel kell készülnie a föld­mágnesességi viharokra - mondta John Kappenman, a minnesotai Duluth Metatech vállalatának Ime, a nyugodt Nap. Fokozott aktivitása idején a felszínéről induló óriási kirörései hétköznapjainkat is megzavarhatják (Illusztrációs felvétel) egyik főmérnöke. Az űripar csak most kezdi felfogni, milyen hatás­sal lehetnek a napviharok a tevé­kenységére - de akár az űrhajósok életére is. Először a Nap vizsgálatát kell erő­sen felfejleszteni, hiszen több és pontosabb adatokra van szükség a napviharok idő- és térbeli hatásai­ról. A műholdiparnak pedig telje­sen át kell állnia a fejlesztésben, és „napviharálló" szerkezeteket kell gyártania. A távközlés fejlődése, a műholdas kommunikáció már át­fogja az egész hadiipart és az élet minden területét. Miközben elsor­vasztják a földhöz ragadt kommu­nikációt, a modern ember minden információt - kezdve az időjárás­jelentéstől a rakéták programozá­sáig és a televíziós szappanoperá­kig - műholdak közvetítésével kap meg. Ha „megharagszik" a Nap, mobiltelefonjaink felmondják a szolgálatot, elhallgat a rádió, eltű­nik a televíziós kép, eltévednek a repülőgépek, s visszatérhetünk a füstjelekhez. Hacsak fel nem hasz­nálják a rendelkezésre álló eszten­dőt a tudósok. (MH) A sebészek kutyán, macskán és majmokon már sikerrel kipróbálták a bonyolult transzplantációt A fej átültetés napjainkban nem utópia HÍRÖSSZEFOGLALÓ Számos ember más emberek szer­veinek köszönheti életét. A szervát­ültetés orvosi technikájának fejlő­désével ma már egy idegrost átül­tetése sem okoz komolyabb techni­kai problémát. Egy amerikai ideg­sebész azt a „frankensteini" ötletet hozta nyilvánosságra, hogy a kö­zeljövőben technikailag megoldha­tó lesz az emberi fej átültetése is. A hagyomány szerint I. Károly angol király fejét halála után újra hozzá­varrták testéhez, természetesen si­ker nélkül. Közben a sebészeti technikák igen sokat fejlődtek. Róbert J. White, a Case Wastern Reserve Egyetem sebésze szerint ­aki több, mint tízezer agyműtétet végzett emberen - belátható időn belül az agyhalálban meghalt em­berek fejét „helyettesíthetik". A se­bészek a közelmúltban kutyán, macskán és majmokon végeztek fejátültetést. Charles C. Guthrie amerikai fíziológus 1908-ban egy kutya fejét egy másik kutyára varr­ta. Az orosz Vladimír P. Demikov az ötvenes években kutyákon vég­zett fejátültetést; az egyik kutya 29 napig életben maradt. White 1970 óta rhesusmajmon a technikát to­vábbfejlesztette. A műtét után a majmok nyolc napig életben tud­tak maradni, és a narkózis elmúl­tával visszanyerték eszméletüket. A körülöttük folyó életet regiszt­rálták. Az új fejjel láttak, hallottak és ízleltek. Ha valaki feléjük nyúlt, harapással válaszoltak. A műtéti technikát White az álla­toknál alkalmazott módon szándé­kozik véghezvinni embernél. Sőt a beavatkozást az állatokénál egy­szerűbbnek tartja, mert a véredé­nyek és más szövetek az ember esetében nagyobbak és sebészeti­leg könnyebben operáihatók, emellett az emberi szöveteket az állatokéinál jobban ismerik. A mű­tét alatt állandó vérellátást kell biztosítani, mert az agy vérellátás hiányában igen gyorsan károsul. Közben az agy működését az ope­ráció idején elektroencephalo­gráffal állandóan ellenőrizni kell. White szerint egy ilyen műtét alig néhány óra hosszat tartana - máj­vagy idegátültetésekhez ennél sokkal több időre van szükség. A fejátültetés egyelőre még csak a lehetőségek területére tartozik. Amerikai kutatók olyan készüléket szerkesztettek, amely az agyat el­látó vért tízfokos hőmérsékleten tartja, mert az agy csak ilyen hőfo­kon tartható életben, ha a testtől elválasztják. További nehézséget jelent az immunrendszer alkal­mazkodása az új szervezethez. A fejátültetés további, megoldatlan problémáját jelenti a nyúltagyvelő összeoperálása. Detlev Linke, a Bonni Agysebészeti Klinika pro­fesszora szerint mintegy húsz év múlva megoldják a gerincvelő és a nyúltvelő összekapcsolásának pro­blémáját. White a fejtranszplan­táció lehetőségét olyan esetekben látja megvalósíthatónak, amikor például az illető teste a fejtől lefelé megbénul. Olyan esetekben is el­végezhetőnek véli az átültetést, ha valaki fiatalabb testre vágyik. És olyankor is elképzelhető lesz majd a műtét, amikor az illető testében áttételes rák fejlődött ki. (M. N.) A paleontológusok úgy vélik, a Földön valaha élt legnagyobb dinoszaurusz maradványaira bukkantak A Sauroposeidon hat emelet magasra nőtt HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amerikai paleontológusok úgy vé­lik, a Földön valaha élt legnagyobb dinoszaurusz maradványaira buk­kantak. A mintegy 60 tonnás, 18 méter magas, kolosszális teremt­mény, amely a Sauroposeidon ne­vet kapta, ma könnyedén benéz­hetne egy hatodik emeleti lakásba. Az Oklahomai Egyetem kutatói szerint a Földön ez lehetett a leg­hosszabb nyakú állat, amely jóval az egyébként jobban ismert, mint­egy 13,5 méter magas Brachio­saurus fölé tornyosult, pedig még az utóbbi mellett is eltörpült volna az ember. Az Oklahoma állam dél­keleti részén 1994-ben kiásott ma­radványokat most vizsgálta meg tüzetesebben a Richard Cifelli pro­fesszor vezette kutatócsoport. A fosszíliákat annak idején megkö­vült, őskori fatörzsekként könyvel­ték el, és csak a mostani behatóbb vizsgálódás során derült ki, hogy valójában egy olyan dinoszaurusz maradványairól van szó, amely­nek nyakcsigolyái 120 centiméter hosszúk voltak. A Sauroposeidon megjelenésében némileg a zsiráfra emlékeztetett, ám tömege mintegy harmincszorosa volt a legnagyobb zsiráfénak. A terhelést némileg enyhítette, hogy az egyetem kór­házában elvégzett számítógépes tomográfiás vizsgálatok eredmé­nyei szerint a csontokat kicsi, leve­gővel telt üregek tették könnyeb­bé. „Bármennyire kicsi volt is a di­noszaurusz feje, már az is jókora kihívás volt, hogy egyáltalán fel­emelje és megtartsa" - mondta Cifelli professzor, aki szerint el­képzelhetetlen, hogy ennél hosszabb nyak rendeltetésszerűen működhessen. „Ez egy régi és el­avult tervrajz, amely már régen megbukott és kihalt" - tette hozzá. A Sauroposeidon mintegy 110 mil­lió éwel ezelőtt élt, egy kiterjedt folyamrendszer deltájában. (É. T.) A Brachiosaurus eltörpül a Sauroposeidon mellett (Illusztrációs felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents