Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-11 / 286. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 11 VENDÉG KOMMENTÁR Kivirágzik a műpárt? IGOR CIBULA Olyan stádiumba jutott a Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK) válsága, hogy a napnál világosabb, ebből a műpártból sohasem lesz az, amit elnöke, Mikuláš Dzurinda kormányfő elvárt tőle. Nyílt konfliktusa a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH) és az ehhez hasonló ellenségeskedés a Demokrata Párt (DS) képviselőivel lehetetlenné teszik Dzurinda tervezetének, a politikai pártok uniójának létrehozását. A KDH és a DS jobbközép koalícióval számol, amelynek harmadik tagja a DÚ lehet. A szociáldemokraták már jelezték, hogy a Polgári Egyetértés Pártja (SOP) felé hajlanak, a zöldek pedig oly kevesen vannak, hogy létszámuk nem befolyásolja az SDK jövőjét. Dzurindának - miután véget vetett a KDH-ban a testvérháborúnak egyeden perspektívája az SDK maradt, amely elvált az eredeti anyapártoktól. Mivel ez ideig az SDK mint politikai párt csak papíron létezik, Dzurinda követőinek igencsak fel kell kötniük a nadrágjukat, és teljes erővel el kell kezdeniük a pártstruktúra és az alapszervezetek építését. Számíthatnak az SDK választóinak egy részére, de számuk az utóbbi időben egyre csökken. Ezért a kormányfőnek mielőbb cselekednie kell, mert az idő egyelőre nem neki dolgozik. Ha szép lassan elmúlik a Mečiar visszatérésétől való félelem, az SDK volt választóinak sem lesz okuk, hogy három év múlva rá szavazzanak. A közvélemény-kutatások azt jelzik, az SDK szimpatizánsainak nagy része anno a DU-ra adta voksát, mely bár szolidan képviselteti magát a kormányban, a választási preferenciák felmérései szerint „küszöb alatti" parlamenti párt. Nem meglepő tehát, hogy a DÚ néhány tagja az SDK kebelén képzeli el pártja jövőjét. Egyelőre két széken egyensúlyoznak, mert nem biztosak benne, Dzurinda oly sikeresen politizál-e a következő választásig, hogy megtartják eddigi pozíciójukat. Csak ezzel magyarázható, merőben másként viselkedik, min a KDH és a DS, amelyek szemmel láthatóan semmibe veszik az SDK nevű intézményt. Az SDK mint reális politikai párt megteremtésénél a kormányfő kereszténydemokrata hívein kívül a választókra számíthat, no meg a DÚ elitjére. Ám nem biztos, hogy e párt minden egyes magas rangú képviselője olyan lojális lesz a miniszterelnökkel, hogy az SDK pártként kezdhet működni. Összetett lesz a folyamat, amelyet az is befolyásol, hogyan sikerül Dzurindának kormányoznia az országot, meg tudja-e tartani funkcióját a következő parlamenti választásig. A szerző az Internetové noviny munkatársa. JEGYZET A múltban élnek BAROS RÓBERT A köztársasági elnök szóvivője nemrég vendégeit a 9 évvel ezelőtt felbomlott Varsói Szerződés épp soron levő konferenciájának résztvevőiként köszöntötte. Nyelvbotlás, pillanatnyi koncentrációzavar lett volna? Meglehet. De az is lehet, hogy Schuster szóvivője még mindig a múltban él. Ahogy a szakszervezetek is. A kommunizmusban, ha az ember szidta a munkaadóját, az állammal volt elégededen. Ha kevés fizetést kapott, azért nem más, mint az állam volt a hibás. De az, ami 10 évvel ezelőtt még érvényes és természetes volt, ma már nem az. Az igazi piacgazdaságban - mégha nagyon távol vagyunk is tőle - a politikának és a pártoknak csak közvetett hatásuk van olyan dolgokra, mint pl. a vállalat által kifizetett munkabér. Igaz, a parlamenten keresztül a gazdasági rendszer alapfeltételeit és azon keresztül annak egész működését meg lehet határozni, de azért az már túlzás, olyan dolgokat követelni a kormánytól, amelyek egyértelműen a munkaadók hatáskörébe tartoznak. Magyarán: a szakszervezetek a kabinetet még mindig a fő munkaadójuknak tekintik, és mint olyantól, rendre saját helyzetüknek jobbátételét várják. A szakszervezet, mint egy gyerek csak követelni és tiltakozni tud. A szakszervezeti konföderáció a tiltakozás könnyebbik fajtáját választotta: ahelyett, hogy konkrét vállalatokkal egyeztetnének, és próbálnának segíteni saját helyzetükön, a kormánnyal vívnak szélmalomharcot. Ez főleg teljesítheteden követelések hangoztatásából áll. Elszomorító az is, hogy ezeket a követeléseket pl. az útlezárásokat, tiltakozó gyűléseket a társadalom kis hányada támogatja. Persze, sokan szeretnénk, ha ezek a követelések teljesíthetők lennének, hiszen ki ne akarná, hogy a hónap végén kétszer annyi pénz legyen a kontóján, vagy háromszor kevesebb adót kelljen fizetnie. De legyünk realisták: nincs rá keret. Éppen ezért értheteden a szakszervezetek fellépése, akik még midig a kormánytól várják a „megváltást", akik általános sztrájkkal fenyegetőznek és munkabeszüntetésre szólítják fel az embereket. Ők még mindig a múltban élnek. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla -kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitta: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače. Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Elnök úr, a bal hátsó sárhányón szorítottam egy kis helyet, "amit még kiadhat valamilyen szponzornak. (Agócs Ernő karikatúrája) Olyan jogszabályról van szó, mely jelentős mértékben meghatározza iskoláink további fejlődését Minőségi oktatást A szlovák törvényhozás a közelmúltban fogadta el az iskolatanácsok újraszervezéséről szóló törvényt. Célja az iskolai önigazgatás felújítása, mely az 1995-ben életbe lépett centralizálási törvény értelmében megszűnt. SVINGER ISTVÁN A most elfogadott törvény intézkedik a regionális iskolatanácsok, a járási és kerületi testületek megalakításáról, s meghatározza jogkörüket. Olyan jogszabályról van szó, mely jelentős mértékben meghatározza iskoláink további fejlődését, minőségi színvonalát. Az iskolatanácsok azért szükségesek, hogy gyakorolják, illetve megtestesítsék a demokráciában kívánatos társadalmi beleszólást és kontrollt az iskolák életében. Ebből következik, hogy csak akkor lesznek képesek e hivatásukat betölteni, ha alulról szerveződnek, az iskoláztatásban érdekelt rétegek, az iskolafenntartók, pedagógusok, szülők, helyi önkormányzatok képviselőinek társadalmi tevékenysége útján. Most, amikor elkezdődik az iskolatanácsok létrehozása, különösen ügyelni kell arra, hogy a felülről kiadott utasítás ne a bürokratikus lépcsőfokok számát gyarapítsa az iskolákban. Olyan demokratikusan választott, a partnerséget működési szabályzattal garantáló iskolatanácsokat kell létrehozni, melyeknek jogai, kötelességei és természetesen felelősségük van. A törvény értelmében az iskolatanácsok helyi, járási vagy kerületi szintjén kezdeményező szerepet töltenek be a szülők, pedagógusok. Beleszólási joguk van az iskolák oktatási-nevelési programjának összeállításába, nyilvános ellenőrző szerepet töltenek be az iskolavezetés, valamint a járási és kerületi iskolai OLVASOI

LEVEL Fejlődő újságírás Ma, amikor egyre több szó esik Szlovákia lakosságának elszegényedéséről, a munkanélküliség növekedéséről, a bérek csökkenéséről, nem meglepő, hogy a lakosok információéhsége egyre nő. A mai kor embere ráébredt, csak kellő információk tudatában képes helyesen dönteni, véleményt alkotni. Ezért nem elhanyagolandó, hogy a felvidéki magyar olvasó milyen információforrásból jut hírekhez, milyen szinten tudja azt magáévá tenszervek irányában. Az állami iskolákban a meghirdetett pályázat alapján javaslatot tesznek az iskolaigazgató kinevezésére, a magán- és egyházi iskolákban véleményezik az iskolaigazgatók kinevezését. A törvény rendelkezik arról is, hogy ezentúl sem kinevezni, sem leváltani nem lehet az iskolaigazgatókat az iskolatanácsok jóváhagyása nélkül. Ez akkor nem érvényes, ha a főtanfelügyelő az ellenőrzés során komoly hiányosságokat, törvénysértést tapasztal, melyek alapján javasolja az iskolaigazgató leváltását. Ilyen esetben is szükséges azonban az iskolatanács állásfoglalása. Mivel az iskolaigazgatókat a továbbiakban is a járási, illetve a kerületi hivatalok elöljárói nevezik ki, nem egyértelmű, hogy azok kötelesek-e elfogadni az iskolatanácsok javaslatát az iskolaigazgatók kinevezésével, il1. leváltásával kapcsolatban. További fontos törvény, mely január elsején lép hatályba, a független tanfelügyeleti rendszer visszaállítása. 1996-ban az akkori kormány megszüntette az addig függetlenül létező inspekciós központokat, s azokat a járási, illetve a kerületi hivatalok oktatási osztályaihoz csatolta. Elveszítették függedenségüket, az ellenőrzés minősége is jelentősen csökkent, gyakran a szakmai hiányosságok következtében. Az új törvény intézkedik az állami tanfelügyelet függetlenségéről, s egyik legfontosabb célkitűzése az iskolai oktató-nevelő munka hatékonyságának elemző felmérése, az objektivitás és a szakmaiság elveinek érvényesítésével. Jó lenne, ha a magyar iskolákat magyar tanfelügyelők ellenőriznék, akik ismerik azok specifikumait, szakmailag feladatuk magaslatán állnak, akiknek szívügye ezen iskolák jövője és az oktatás minőségének fellendítése. Az iskolai önigazgatás felé vezető út egyik fontos pillére lehetne a nemzetiségi isni és „értékesíteni". Ma, amikor az olvasótábor nagysága a fennmaradás végett létkérdése minden lapnak, a szlovák sajtó, legyen az napivagy bulvárlap, igyekszik olvasókat szerezni a délvidéki magyarok köréből is. Ezért lényeges, hogy magyar nyelvű lapjaink naprakészen, elfogulatlanul, de kellő politikai megfontoltsággal informálják olvasóikat. Ezt a politikai kultúrát vélem felfedezni az Új Szó hasábjain. A hírhátterek, vélemények, politikai kommentárok egyre jobban közelítenek a fejlett demokráciák sajtóinak híradásaihoz. Kiemelkedő, a politikai laikus számára is érdekes beszámolók, kommentárok jelentek meg a lap november 18-i szákolák önálló háttérintézményeinek (tanfelügyeleti rendszer, módszertani központok) kiépítése. Nagy figyelmet igényel az iskolatanácsok létrehozását, összetételét és működését szabályozó rendelet, amely meghatározza az iskolatanácsok működésének időtartamát, tagjainak összetételét és hatáskörét. A pedagógusok és a szülők türelmetlenül várják mielőbbi megjelenését, mivel nélküle nem lehet megalakítni az iskolatanácsokat. Az államnak nem iskolatulajdonosként kellene megjelennie, hanem olyan törvényeket kell megalkotnia, melyek az iskolák és a polgárok közötti viszonyokat szabályozzák. Nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az iskolák szakmai munkájának értékelését csak olyan szakértői vélemény alapján lehet eldönteni, mely a tanulmányi eredmények szakszerű értékelése mellett a helyi viszonyok értékelését is tartalmazza. Meg kell határozni a központi és a helyi hatalom közötti felelősségmegosztást és a hatásköröket. Jó lenne, ha a közigazgatási reformról szóló törvénybe bekerülnének ezek az alapelvek. Az iskoláknak szakmai önálíóságra és megfelelő jogi garanciákra van szükségük: egységes rendszer bevezetésére a szakmai programok, a vizsgarendszer, a tanulói teljesítmények mérésében. Örvendetes, hogy egyes tantárgyakból megjelentek tanulmányi-szakmai standardok, melyek megjelentetése azonban magyar nyelven is szükséges lenne, akárcsak felhasználhatóságuknak biztosítása felmérések céljából az iskolavezetés, valamint a tanfelügyelet számára. Erre annál is inkább szükség van, mert egy iskola, oktatási intézmény szakmai önállóságát csakis egy általánosan elismert mérce védelmezheti. A szerző a Felbári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója mában az MKP közgyűlésével kapcsolatban. Ugyanilyen jó a kommentár a november 20-i számban. Az szinte természetes, hogy az írásokban az MKP jelenét, jövőjét elemezték. Miért is ne, hiszen az MKP a felvidéki magyarság egyetlen, szinte mindnyájunkat képviselő pártja, s számunkra sem mindegy, kik a vezetői, mennyit érnek ígéreteik, van-e hitele kijelentéseiknek. A párt 11 665 tagja arra van ugyan, hogy döntsön, de ahhoz, hogy az MKP parlamenti párt maradjon, szükség van a szlovákiai magyarság szavazatára. Arról viszont a választópolgár dönt, kinek adja a sajátját. Ezért nagyobb tiszteletet a választópolgárnak! Mert lehet ugyan, TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Az orosz sajtókommentárok szerint igazából nem volt szenzáció Borisz Jelcin Pekingben megfogalmazott, Clinton elnökhöz intézett válaszüzenete: az orosz államfő hosszasan készült a Csecsenföld kapcsán mind erősödő nyugati bírálatok félresöprésére, s talán csak ezért a néhány mondatért vállalta a hosszú repülőutat a kínai fővárosba. A nukleáris-hazafias retorika a Kreml politikájának alapfonalává vált: alig egy héttel az orosz parlamenti választások előtt váratlanul kiderült, hogy a vasfüggöny lebontása után tíz évvel Moszkva kezében az atomgombon kívül nem maradt más hatalmi eszköz - összegezte véleményét a Szevodnya. A liberális napilap szerint a nyugatellenes áriát ezúttal az orosz-kínai egyesített kórus dalolta el, vasfüggönnyel a háttérben. Oroszország és Kína kft.-t hoz létre a Nyugattal szemben, hiszen a csecsen probléma hasonlít Tibet kérdéséhez, vagy az ujgurok helyzetéhez - írta az Izvesztyija Jelcin Clintonhoz intézett pekingi „üdvözlete" kapcsán. Moszkva és Peking is tudja, hogy semmiféle katonai szövetségüknek nincs esélye, de nem is ez a céljuk: az együttműködés lehetséges az amerikaiak által tervezett ázsiai regionális rakétaelhárító rendszerrel szemben, illetve a hadiipar terén is. Ismét rögtönzött az orosz elnök, s pekingi kijelentései még külügyminiszterét is készületlenül érték vélte a Kommerszant Daily. Az orosz gazdasági napilap kiemelte, hogy a kemény hangú elnöki nyilatkozat érdekes módon Putyin kormányfőnek teremtett lehetőséget a „békéltetésre", az orosz-amerikai együttműködés szükségességének hangsúlyozására. Akarta az orosz elnök, vagy sem, pekingi megnyilatkozása valószínű utódjának alkalmat adott arra, hogy „visszafogott és békeszerető" politikusként álljon a világ közvéleménye elé. MLADA F RONT A DNES „Ezeknek a szavaknak sosem lett volna szabad elhangzaniuk, mert nyűt fenyegetést jelentenek" - írja a prágai liberális napilap Borisz Jelcinnek azt a kijelentését kommentálva, hogy Bili Clinton Oroszország bírálatakor ne feledje: Moszkvának atomfegyverei vannak. A hidegháború óta orosz elnök ilyen keményet nem mondott. A konfrontáció éveiben is csak rendkívüli esetekben lehetett hallani ehhez hasonlót" - véli az újság. Jelcin szavai másképpen hangzanak, mintha egy főtitkár mondta volna őket harminc évvel ezelőtt. Kihallatszik belőlük a kisebbrendűségi érzés, a bizonytalanság, az az aggodalom, hogy Oroszországot nem veszik komolyan, s a csecsenföldi háborúból eredő ingerültség is, hiszen ez a háború, mint minden háború, a lejtőn lefelé vezető mozgást jelent" - mutat rá a lap. A cikkíró megjegyzi: nem tudni, hogy ezeket a szavakat melyik Jelcin mondta. A szenilis és szószátyár, vagy a másik, egy atomhatalom elnöke? Bizonyára mindkét állítás igaz részben. De mindkettő rossz, mert Oroszország mai hangulatáról és állapotáról tanúskodik - szögezi le a prágai újság. hogy az MKP elnöke azt gondolja, csak a párt vezetését (elnökét, sic!) illeti a dicsőség, amiért a párt így áll, ám az esetben nagyon keveset jár a választói közé. S ha az ügyvezető alelnök az „ifjúságfelelős", akkor Lagzi Lajcsi nótáira már táncolhat is a ,jövő záloga". Ezért is hat frissítően az „újszós" újhullám. Kívánom, hogy a lapba még sok politikai háttérlátással megáldott újságíró kerüljön. Az Új Szónak kívánom, hogy még sikeresebb napilap legyen, hogy híreivel csak örvendeztesse az olvasót, s kellő politikai útmutatást adjon akkor is, amikor a választások még „arrébb" vannak. Bencze István, Tardoskedd