Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-10 / 285. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 10. KOMMENTÁR Sűrű decemberi köd TÓTH MIHÁLY A legutóbbi általános választások napjaiban valamelyest még volt fo­gódzója, tájékozódási pontja az urna előtt álló voksolók többségének. A „bárkit, csak Mečiart, Slotát és Luptákot ne!" jelszóból kiindulva a Dzurinda vezette koalíciót juttattuk hatalomra. Ha így folytatódik a hatalomgyakorlás, a legközelebbi választásokon teljesen iránytvesztett lesz a gyalogszerrel közlekedő választók tömege. A ta­valy ősszel kormányra segített garnitúra működése teljesen kiábrán­dító, és melléfogásait azzal koronázta meg a végrehajtó hatalom, hogy úgy váltotta le a Nemzeti Vagyonalap volt elnökét, hogy a lakos­ságnak nem tudta megmagyarázni, működése alatt mit vétett Kaník. E ballépést azzal lehetett volna helyrehozni, hogy pártok közötti ku­peckedés nélkül megválasztják a fontos közhivatal főnökét. Lassan már hónapokban mérhető a vagyonalapi interregnum. Kaník leváltása óta már azok a politikusok is véleményt mondottak az új magánosítási főnök megválasztásának sokszoros elnapolásáról, akikre egyébként a szűkszavúság jellemző. Csak egyvalakit nem kér­dezett meg senki: a választópolgárt, akinek a voksaival e kormányko­alíció hatalomra került. Úgy tűnik, hogy a legkotnyelesebb közvéle­mény-kutatók se merik a kérdést feltenni: a lakosság mire véli, hogy a vagyonalapi elnök személyében a pártok nem tudnak megegyezni. A vezetőváltás gyors lebonyolításával elejét lehetett volna venni a Kaník bűnössége-ártatlansága, a pártszempontok erkölcstelen érvényesíté­se körüli mendemondáknak. Ahogy múltak a hetek, úgy növekedett az egyszerű emberek kiábrándultsága. Ma már senki se hiszi el, hogy a késedelem oka: a sok alkalmas közül a legalkalmasabb kiválasztása. Nincs az az aranyszájú szónok, aki ma a Dzurinda-koalícióra egykor voksolók akárcsak egy töredékével is el tudja hitetni, hogy a pártok nem anyagi önzéstől vezérelve marakodnak jelöltjük megválasztásá­ért. A Mečiar-érában kézzelfogható volt, hogy egy vagyonalapi elnök­kel mennyi mindent el lehet intéztetni. Talán most is innen fúj a szél? Az 1998 ősze előtti kormánykoalícióból elsősorban a privatizációs visszaélések miatt ábrándult ki a lakosság többsége. A politikában tel­jesen járatlanok is tisztában vannak azzal, hogy 1990 óta az „akié a Nemzeti Vagyonalap, azé lesz a privatizálandó vagyon" elv érvénye­sült. Köztudott, hogy a vagyonalap kedvezményezettjei közül kerül­tek ki a legszorgalmasabb alagútépítők. Csak az gyanítható a huzavo­na hátterében, hogy Mečiar ellenzéke végsősoron nem a törvényte­lenségek miatt méltatlankodott, hanem mert nem az ő embereik kö­vethették el azokat. Ilyen viszonyok között nem csoda, hogy sűrű ködbe került a választók tájékozódási pontja. JEGYZET Kenyér a kukában V. KRASZNICA MELITTA Gyerekkoromban telente órákig elnéztem a házunk előtt álló te­rebélyes almafára szállingózó ci­negéket: az apám által rendsze­resen kiakasztott szalonnadara­bok szinte karnyújtásnyi távol­ságra vonzották őket ablakunk­hoz. Volt köztük széncinke és kékcinke - ez utóbbit kedveltem inkább, mert csak néha-néha té­vedt arrafele -, voltak olyanok, melyek csak magukra gondolva féltékenyen űzték el minden éhes társukat még a fa környé­kéről is, és voltak, melyek béké­sen csipegettek egymás mellett, szinte fürtökben lógva a szalon­nán. Mondom, órákig el tudtak szórakoztatni ezek a kedves kis jószágok, bizony sokszor még a tanulás rovására is, ha belefeled­keztem nézésükbe. Mostanában másfajta néznivalóm akad föld­szinti lakásunk ablakából. írás közben - ugyanúgy, mint évek­kel ezelőtt tanulás közben - el­elkalandoznak gondolataim, és ilyenkor óhatatlanul az ablak előtt álló kukákra, de főleg a kö­rülöttük serénykedő kukázókra téved a tekintetem. A kukázók­ra, akik - kis képzavarral élve ­szinte egymás kezébe adják a ki­lincset, ahogy nyitogatják a kon­ténerek fedelét. Van köztük fia­tal, öreg, férfi, nő egyaránt. Leg­többjük magányosan érkezik, mások párosával, esetleg gyere­kestül járják végig a lakótelep kukáit. Azt is megfigyeltem, hogy sokan „szakosodtak": vala­ki csak papírdobozok után kutat, van, aki a kidobott kenyeret, kif­lit halássza ki, van, aki viszont szinte mindent visz. És éppen a „kenyérkeresők" munkálkodása közben kezdtem el rosszul érez­ni magamat. Látom, amint na­ponta kilószámra kerül elő a ku­kák mélyéről a száraz kenyér, melyet mi, városlakók, felelőtle­nül kidobunk. Falun az ilyesmi elképzelhetetlen, ott minden morzsa elfogy; ha más nem, az állatok eszik meg. Itt pedig a szemétből halásszák ki a kuká­zók - ismétlem, kilószám. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy - ha már mindenképpen kidobjuk - nem lenne-e jobb a kukák mellé zacskóba helyezni a számunkra már értéktelenné vált kenyeret. Legyen bármilyen véleményünk a kukázókról, leg­alább „mindennapi kenyerünk" iránti megbecsülésünk jeleként... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639. Rimaszombat: 0866/5684 214. Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Maga is az AC Bankban bízott? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ BLIKK Alfred Hitchcock madarai ártalmat­lan szárnyasoknak tűnnek azokhoz a csirkékhez képest, amelyek az inf­luenzavírust hordozzák. Európa or­szágaiban azonosították azt a szu­pervírust, ami százmilliókat dönt­het ágynak egyszerre. A járvány bár­mikor kitörhet, elég hozzá sült csir­két fogyasztani. A szupervírus bár­mikor végigsöpörhet Európán. A génelváltozások miatt ugyanis fel­bukkanhat egy új influenzavírus al­csoport. Werner Lange, a berlini Robert Koch Központ vezetője kifej­tette: Németországban hetek alatt 40-50 millió ember fertőződhet meg. A ökológusoknak két-három hétig is eltarhat, amíg azonosítani tudják a kórokozót, és további 3-4 hónap is eltelhet, mire a megfelelő ellenanyag elkészül. Európa több országában már azonosították az influenzavírust. A vírust a vándor­madarak teijesztik: földre pottyan­tott székletüket megeszi a baromfi. A kórokozó az állatokat nem betegí­ti meg, de a sült csirkétől az ember elkaphatja a fertőzést. Ma kezdődik Helsinkiben minden idők legizgalmasabbjának ígérkező európai uniós csúcsértekezlete Egységben erő, erőben egység Az egységesedés, a bővülés és az erősödés felé tesz egy­egy öles lépést ma és holnap az Európai Unió, ha tagor­szágainak állam- és kor­mányfői megegyeznek a hel­sinki találkozójuk napirend­jén szereplő törekvésekben. MTI-PANORÁMA A csúcsértekezlet az Unióhoz csat­lakozni vágyó országok számára szinte bizonyosan egyértelmű jelzé­seket ad arra, hogy a csatlakozási folyamat nem torpan meg, megma­rad bevonó jellege, de a tagság fel­tételei nem enyhülnek. Ezt ékesen bizonyítja, hogy az eddigi hat állam - Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia - mellett hat újabb or­szággal - Bulgária, Lettország, Lit­vánia, Málta, Románia, Szlovákia ­kezdik meg a csatlakozási tárgyalá­sokat, Törökországot pedig a jelek szerint tagjelöltté avatják. A csúcs egyik kérdőjele, hogy az utóbbira sor kerül-e, vagy a történelem meg­ismétli önmagát, és Ankarának a két éwel ezelőtti luxembourgi érte­kezlethez hasonlóan kirekesztve kell hazakullognia. Az állam- és kormányfők garanciát vállalnak várhatóan arra, hogy mindez nem jelenti a már megkezdett csatlako­zási tárgyalások lassulását, és min­den tagjelölt belépése csakis attól függ, milyen tempóban tudja elvé­gezni a felkészülést, és lebonyolíta­ni a tárgyalásokat. A belépés feltét­elei nem változnak: a csatlakozó­nak a demokrácia és a piacgazda­ság működtetése, valamint az em­beri és kisebbségi jogok garantálása mellett saját törvényeivel alkalmaz­nia kell az Európai Ünió hatvanezer oldalnyi jogszabályrendszerét. Az VISSZHANG A barátság jegyében Az Új Szóban megjelent az Egyre kevesebb a magyar diák az egyete­meken című cikkben közölt állítá­sokra reagálok. Véleményemet az igazi barátság elérésének szándé­kával vetettem papírra, melynek lényegét Széchenyi István gróf így fogalmazta meg: „Az igazi barátság szent köteléke hízelkedéssel sosem él, a meg nem romlott Magyar pe­dig az egyenes bátor szót becsülni tudja." Ezért mint magyar a ma­gyarhoz kívánok szólni a Tanár Úr­hoz, egyenes, bátor szóval, minden hízelkedést kerülve a magyar nyel­EU ezentúl még alaposabban és rendszeresebben ellenőrzi a tagje­löltek felkészülését, különös tekin­tettel a csatlakozási tárgyaláson már mindkét fél által jóváhagyott változásokra. A keleti bővítést megelőzően azon­ban alkalmassá kell tenni az EU hat országra tervezett intézményrend­szerét arra, hogy húsznál több ál­lammal is működőképes legyen, il­letve nevéhez méltóan ténylegesen a politikai unió felé mozdítsa el az EÚ-n belüli együttműködést, amely még ma is inkább gazdasági kérdé­sekre összpontosít. A tagországok hatvanegy rendes és tizenöt rendkí­vüli csúcsértekezlet után Helsinki­ben eljuthatnak oda, hogy kézzel­fogható közelségbe hozzák a jövő évszázad Európai Unióját, egy kor­szerű intézményrendszerrel ren­delkező államközösséget, amelyet a szolidaritás, az összetartás és a közös fejlődés jellemez. Ennek ér­dekében jövőre be kell fejezni azo­kat az átalakításokat, amelyeket az amszterdami szerződés kidolgozá­sával kezdett el az EU a közös intéz­ményrendszeren. Ehhez két igen kényes politikai kérdést kell megol­dani: hány tagú legyen, és milyen A tagjelölt belépése a felkészülés tempójától függ. nemzetiségű tagokból álljon az EU „kormánya", az Európai Bizottság, illetve hogyan állapítsák meg azo­kat a szavazati arányokat, amelyek­kel a voksolásos kérdésekben az egyes tagállamok rendelkeznek majd. (A szavazati rendszer már ma is roppant bonyolult, nem min­den állam egy-egy vokssal rendel­kezik, hanem nagyságát és befolyá­ven folyó felsőfokú oktatás védel­mében. A Tanár Úr szerint „fogyó­ban van a magyar értelmiségi Szlo­vákiában". Állítását nem kívánom megkérdőjelezni, inkább az általa felfedezni vélt „okok" helyett az igazi okokkal foglalkozom. Ahhoz, hogy ezt elérjük, először is mellőz­zük a vádaskodásokat és az igazsá­got nem teljesen fedő kijelentése­ket. Ne beszéljünk nem létező „éles kampányokról", amelyeket állító­lag a „magyar közösségben" foly­tatnak az „egyéb felsőfokú képzési formák mellett". Ne vádoljuk a vá­rosi egyetemünkön létesített sza­kokat az igényesebb megmérette­tés hiányával, hiszen ezáltal az azokat működtető anyaországi fel­sőfokú oktatási intézményeket bé­lyegezzük „mondvacsinált iskolák­sát is tükröző szavazati súllyal.) Ami az előzőt illeti, ma a bizottság 20 taggal - főbiztossal - rendelke­zik, és minden uniós tagállam leg­alább egy politikust delegál a testü­letbe. A rendszert azonban a továb­bi bővülésnél nem lehet fenntarta­ni, mert a bizottság munkája a sok tag miatt megbénulna. A szavazati súlyok azért fontosak, mert az EU­ban a döntések zöme többségi sza­vazáson születik: az arányokat az új tagok belépése előtt újra kell oszta­ni, hogy ne omoljon össze a döntés­hozatali rendszer. Napirenden van a vétójog szűkítése is. Helsinki a legzsúfoltabb csúcsértekezletek kö­zé tartozik. Az említettek mellett megvitatnak például egy környe­zetvédelmi stratégiát a halászat, a pénzügyek és a külpolitika szem­szögéből, döntve arról is, hogy 2001-ben az egész Uniót átfogó környezetvédelmi értékelésnek kell készülnie. Foglalkoznak a sportra vonatkozó EU-szereppel, továbbá a foglalkoztatás növelésére irányuló lehetőségekkel, és megpróbálják átvágni a megtakarításokat sújtó adók egyeztetése körül kialakult gordiuszi csomót. A helsinki csúcs­találkozót az egységesedés mellett az erő jellemzi. Az Európai Unió a kormányfői értekezlet után vissza­vonhatatlanul saját fegyveres ala­kulattal lép ki a világpolitika szín­padára: mintegy 60 ezer fős gyors reagálású ereje elsősorban válság­helyzetek kezelésére lesz képes, tel­jes értékűen csak 2003-tól, és első­sorban Európában. Az EU az elmúlt években rohamos léptekkel haladt az önálló - de a NATO-val nem ver­senyző, hanem segítő jellegű köl­csönhatásban levő-védelmi és biz­tonságpolitikai arculat megterem­tése felé. A folyamatnak érezhető lökést adott a koszovói válság, illet­ve Javier Solana átültetése a NA­nak". Ilyen és hasonló kijelenté­sekkel a magyarországi oktatási rendszert támadjuk. Ez intézmé­nyek ugyanis nem lehetnek felelő­sek a szlovákiai magyar értelmisé­gi „fogyásért". Hiszen attól, hogy valaki éppen nem a szlovák egye­temek valamelyikén végez, még magyar értelmiségivé válhat. S ha néhányan az elutasítottak közül mégis élnek a lehetőséggel, és ma­gyarul tanulnak tovább, minden lehetséges eszközzel hátráltatják és akadályozzák az érvényesülésü­ket. A Tanár Úr szerint „nálunk pe­dig nem lehet úgy továbblépni a tudományos lépcsőfokon, hogy va­lakinek le legyen egyetemi vég­zettsége". A tudományos lépcsőfo­kon valóban nem. Ez viszont nem jelenti azt, hogy újabb akadályo­TO-főtitkári székből az EU közös kül- és biztonsági képviselőjének, illetve a Nyugat-európai Unió (NYEU) főtitkárának székébe. Hel­sinkiben - egy semleges ország fő­városában - további gyakorlati lé­pések várhatók a saját haderő és az önálló védelmi politikát szolgáló intézményrendszer kiépítése felé. Alighanem még arról is nyilatkoz­nak az állam- és kormányfők, hogy nem igényli az uniós szerződések módosítását a tervezett politikai, valamint biztonsági bizottságok felállítása - különösen azok jövőre indítandó ideiglenes változatáé. Mint a European Voice írja, az EU A helsinki csúcstalálko­zót az egységesedés mel­lett az erő jellemzi. Helsinkiben kiteljesedő parado­xonja lesz, hogy a Franciaország és Németország közötti újabb hada­kozások elkerülésére létrehozott szervezetnek be kell fejeznie a vi­lágháború után szétszakadt konti­nens megosztottságának felszámo­lását, ugyanakkor bizonyítania kell, hogy ki tud nőni abból a ko­rábban - a német fegyverkezés mi­atti félelmek következtében - csu­pán támogató jellegűre korlátozó­dott biztonsági szerepből, amelyet a hidegháború alatt játszott. Az szinte bizonyos: a találkozón az EU állam- és kormányfői megmutat­ják, hogy egyfelől a jövő Uniójának ereje egységében lesz, másfelől a szervezet egységessé válik a kato­nai erő tekintetében is. Mindkét fo­lyamatban számolnak és számíta­nak a kelet-európai államok rész­vételére és támogatására is. Veres Béla kat kell gördíteni az ún. „egyenér­tékű diplomát" elérni kívánók elé­be. Azoknak viszont, akik meg­elégszenek az általuk elért ered­ménnyel, és nem kívánnak a „tu­dományos lépcsőfokon" tovább lépni, meg kell(ene) adni a lehető­séget a tanításra! Hiszen a főisko­lát végzett tanárember is hasznos tevékenységet folytathat(na) ma­gyarságunk körében. Csak remélni tudom, gondolataim egy „igazi ba­rátság" kialakítását teszik lehető­vé. Ennek szolgáljon mottójául Bessenyei György sokat idézett gondolata: „Minden nemzet a ma­ga nyelvén lett tudós, de idegen­ben sohasem". Darnai Zsolt, egy magyarországi főiskola hallgatója

Next

/
Thumbnails
Contents