Új Szó, 1999. december (52. évfolyam, 277-301. szám)

1999-12-09 / 284. szám, csütörtök

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. DECEMBER 9. Felvidéki fohász - irodalmi műsor Budapest. A tízéves Rákóczi Szövetség jubileumi közgyűlésén (a Műegyetem dísztermében) a Csemadok lévai alapszervezetének Juhász Gyula Irodalmi Színpada is bemutatkozott. Varga Lívia Nagy László-verset mondott, majd Felvidéki fohász címmel az al­kalomra készített irodalmi-zenés műsorral léptek fel az irodalmi színpad tagjai. Az összeállításban Gál Sándor, Gyurcsó István, Ko­vács Magda, Márai Sándor, Ozsvald Árpád, Sándor Károly, Szabó Soós Lilla, Tóth Elemér, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos verseiből hangzottak el részletek. A műsorban felléptek: Alt István, Forgács András, G. Zoller Viktória, Mangult Mónika, Mészáros György, Molnár Csaba, Nyűl Rita, Polák Noémi és Váczi Judit. (Ú. L.) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Örvény 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 ASTORKA SZÍNHÁZ: Az anya 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Vértestvérek 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A néma le­vente 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Szerelem (vendégjáték Somorján) 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: A kis herceg 15 A pillangók szabadok 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Tarzan (am.) 15.15, 17, 19 Kék villám (am.) 20.45 OBZOR: Meghitt fészkek (cseh) 20.30 Kék villám (am.) 15.30, 18 MLADOSŤ: Mátrix (am.) 16.30 Itt van az életem (ném.) 19 YMCA: Fergeteges forgatás (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Gombköpők (cseh) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Az átok (am.) 18, 20.30 Tarzan (am.) 14,15.30 Visszavágó (am.) 18 A múmia (am.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 17 Mindenki, akit szeretek (cseh) 19, 20.45 Háborgó mélység (am.) 18.45 Sztárom a párom (am.) 18 Oltári nő (am.) 20.30 Főállomás (braz.-fr.) 17.30 Szárnyas fejvadász (am.) 20 KASSA DRUŽBA: Tarzan (am.) 15,16.45 Az átok (am.) 18.15, 20.30 TAT­RA: Kék villám (am.) 16,18, 20 CAPITOL: Tarzan (am.) 16,18 Pó­kerarcok (am.) 20 ÚSMEV: Fergeteges forgatás (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Elizabeth (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: 200 cigaretta (am.) 17, 19 LÉVA - JU­NIOR: Háborgó mélység (am.) 16.30,19.30 SLOVAN: Kötözz meg (sp.) 19 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Elizabeth (ang.) 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A csókgyűjtő (am.) 18 GYÖR CINEMA CITY: Tágra zárt szemek (am.) 14.30, 17.30, 20.30 Hyppolit, a lakáj (magy.) 14,16,18,20 Életfogytig (am.) 15.45,18, 20.15 Állj, vagy jövök! (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Amerikai pite (am.) 14, 16, 18, 20 James Bond - A világ nem elég (am.) 15.30,18, 20.30 Háborgó mélység (am.) 16,18.15,20.15 Oltári nő (am.) 20.30 Szentivánéji álom (am.) 14.30, 17.30 Tarzan (am.) 15.30,17.30, 20.30 Csillagok háborúja (am.) 14.30, 17,19.45 Fejes-Presser-Sztevanovity Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámája a Komáromi Jókai Színházban Szerelmi játék borotvaélen Az irodalmi alapművek szín­padi átiratával szinte mindig gond van. S ha a szerző ma­ga dramatizálta elbeszélését vagy regényét, egyenesen a fejétől bűzlik a hal. LAKATOS KRISZTINA Aligha várható el a prózaírótól, hogy kellő önkritikával tekintsen „gyermekére", s a szükséges tömö­rítés, hangsúly- és arányáttolás he­lyett ne próbáljon a lehető legtöb­bet megmenteni az eredeti válto­zatból. És megszületik a színmű, akár nevezhetjük drámának is, amely annyiban tér el a prózai vál­tozattól, hogy az egy az egyben át­emelt párbeszédek mellett a leíró részek instrukcióként szerepelnek: idő, tér, szereplők viszonya mit sem módosul, a cselekmény halad a maga eredeti, százötven vagy ép­pen ötszáz oldalas tempójában. Itt jön be a képbe a dramaturg és a rendező, akik - hogy csak a két végletet említsem - vagy gondol­nak egy merészet, nyersanyagként használják az átiratot, kiegészítik azt saját színpadi látásmódjukkal, s nem rettennek vissza a radikális átalakításoktól sem, vagy a szó szoros értelmében irodalmi szín­házat csinálnak. A Komáromi Jókai Színházban a Jó estét nyár, jó estét szerelem ese­tében a dramaturg, Góczán Judit m.v., illetve a rendező, Tóth Mik­lós m.v. a kisebb ellenállás irányá­ba haladva dolgozott. Fejes Endre kisregényét, illetve színpadi átira­tát hűen követve az előadást a ki­sebb-nagyobb, de mindenképpen tört, olykor villanásszerű képek technikájára építették fel. Hogy szerencsés volt-e ez a megoldás, megkérdőjelezhető. A „rendszer" működőképessége nagyban a hát­térmunkától függ, a kellékesek gyorsaságától, a fénytechnikusok reflexeitől, s ez a módszer, leg­alábbis az előadás első felvonását tekintve nem bizonyult célraveze­tőnek. Az első felvonásban a szín­padon három kis dráma zajlik, há­rom lány kerül Viktor látószögébe, három lány dől be a fiúnak és vesz­ti el reményeit, s noha mindhárom alak más-más indíttatásból próbál­ja magához kötözni a fiút, a rétes­ként nyúló történetet a rövid jele­netek közé ékelt technikai szüne­tek, a helyenként feleslegesnek tű­nő színpadkép-átalakítások csak tovább „lapítják", a ritmusát, len­dületét pedig megtörik. A második „Egyikünk a végzet, vállalom." Karácsony Nagy Zsuzsanna (Agócs Judit m. v.) és Viktor (Gál Tamás f. h.). (Dömötör Ede felvétele) felvonás gondolatilag összefogot­tabb jelenetei, Viktor lelepleződé­se, vívódása, illetve kapcsolata Ka­rácsony Nagy Zsuzsannával ered­ményesebben hidalják át a hosszú­ra nyúló intermezzókat. Horváth Judit m. v. díszletei hideg, szigorú, sötét, reménytelenül be­zárt világot tükröznek. Az szürke­fekete, éles mértani formák által határolt térbe hatoló fénynyalábok sejtetnek, árnyékolnak, elvakíta­nak - szuggesztív képet teremtve. Az egyetlen zavaró elem az elő­adás folyamán végig nyitottan tá­tongó gödör; helyenként kihasz­nálják, Viktor a bekötött szemű Varga Veronikát vezeti végig a szé­lén (megóvva a veszélytől: a zuha­nástól, a haláltól), majd a gyü­mölcsárus lányok vonulnak ki a nyílásból, egyszer pedig Viktor tű­nik el a mélyben, hogy néhány pil­lanat múlva egészen más irányból tűnjön fel. A gyilkosság is a gödör szélén történik, Viktor borotvával vágja át Karácsony Nagy Zsuzsan­na torkát, aki a földre omlik, a színpad elsötétül, de azért nem annyira, hogy ne látnánk: az imént meggyilkolt lány virgoncan, saját lábán hagyja el a tett helyszínét. Egy pillanattal ezelőtt éppen meg­rendültem, ez az a pont, ami visz­szafelé is igazolna mindent, amit eddig láttam a színpadon, és nem örülök, ha megfosztanak ettől a le­hetőségtől. Főleg ha ott tátong az a gödör, s szinte sugallja a megol­dást... Gál Tamás f. h. Viktorként meg­győző alakítást nyújt: két monda­tori belül képes átesni több átala­kuláson: a figyelmes csábítóból egy pillanat alatt durva kötekedő, Az előadást a villanás­szerű képek technikájá­ra építették fel. majd bűnbánó kisfiú válik. Szemé­lyiségének egyetlen hiányzó réte­ge a „melós": gesztusai lazák, csak a direkt helyzetekben bizonytala­nok, karcosak. Czajlik Szilvia f. h. Juhász Katalinként a szépségét eszközként használja, Bánczi Rita Hűvös Ilona ugyancsak lerövidí­tett szerepében három villanásban is képes arcot adni az alaknak. Benes Nagy Anna Varga Veronikát alakítja, az érzelmek széles skálá­ján játszik, a csúnya, sovány, dur­va kezű vénlány, aki csak a vissza­utasítást ismeri, a kezdeti tartóz­kodó magatartástól jut el a szenve­délyes odaadásig, a féltékenysé­gig, a gyűlöletig. Agócs Judit m. v. tartásával, megjelenésével szüle­tett Karácsony Nagy Zsuzsanna, büszke nyárfa. Varsányi Mari, Mokos Attila és Pőthe István több kisebb, életkoruknak megfelelő szerepben is láthatók a színpadon, mindhárman elkerülték az egysze­rűsített kliséket. Kellemes megle­petés a színház stúdiósainak sze­replése, különösen Balaskó Edit (a fodrászlány) ,játéka a játékban". Voltak fenntartásaim a Jó estét nyár, jó estét szerelem zenés válto­zata okán, ezek azonban alapta­lannak bizonyultak: Presser Gábor és Stevanovity Dusán dalai mér­téktartóan épültek be az előadás­ba, a szenvedélyek csúcsán szólal­tak meg. Gál Tamás I am Viktorja, Czajlik Szilvia, Benes Nagy Anna és Ágócs Judit dalai, a gyilkossági jelenet kettőse az előadást összefo­gó ív tartópontjaiként működtek. S ha az ember úgy lép ki a színház­ból, hogy az előadás nem hull le róla nyűtt rongyként, hanem ké­pes magával vinni egy csipet fényt, egy csipet sötétséget, egy marék depressziót - már nem volt hiába. Ma élő írók és költők kommentárjai teszik izgalmassá a gyakran méltatlanul elfeledett verseket, szövegeket A MAGYAR AVANTGÁRD IRODALOM (1915-1930) OLVASÓKÖNYVE Kommentált ízflvcggyfljtcmény Több dimenzióban látható avantgárd avantgárdját: egyrészt olyan kitű­nő, majd félszáz oldalas tanul­mánnyal, „előszóval" látta el, amely akár egy önálló tanulmány­kötet vázlata is lehetne, másrészt olyan elfeledett vagy feledésre ítélt avantgárd szövegeket bányá­szott elő, amelyek méltán tarthat­nak számot az elismerésre. Deréky „kommentált szöveggyűjtemény­nek" nevezi az alcímben könyvét. Ez azt jelenti, hogy az összegyűj­tött versek, szövegek egy részét ma élő írók és költők kommentál­Élővé is akarja tenni a szövegek bizarr esz­tétikumát. ják. Ezáltal olyan távlatot nyernek a bemutatott versek, annyira ér­dekfeszítővé válik ez a játék múlt és jelen között, hogy gyakran a kommentár teszi izgalmassá az avantgárd „produkciót", éppen az olvasat lehetőségeinek bemutatá­sával. A kötetet bibliográfia zátja, bemutatva a szöveggyűjteménybe felvett alkotások szerzőit, a rövid életrajzot és avantgárd műveik jegyzékét. Deréky könyvében is­mert, a magyar irodalom élvonalá­ba tartozó írókat, költőket éppúgy találunk, mint másod-, harmad­vonalba tartozó vagy éppenséggel teljesen elfeledett alkotókat. Nem biztos azonban, hogy az avantgárd szempontjából minőségibb a ké­sőbb klasszikussá vált költők telje­sítménye, mint elfeledett társaiké. Hiszen például Barta Sándor, Reiter Róbert, Mihályi Ödön vagy Palasovszky Ödön szövegei épp­úgy megállják helyüket, mint Déry Tibor, Illyés Gyuía, József Attila, Márai Sándor vagy Szabó Lőrinc írásai. De míg ez utóbbiak nem avantgárd teljesítményeik által váltak a magyar irodalom megha­tározó egyéniségeivé, addig az előbbiek az avantgárd által, az avantgárdban lettek „naggyá". Jel­lemző a magyar irodalom kontex­tusára, állapotaira, hogy szigorúan véve talán csak egyetlen olyan al­kotónk van, aki avantgárd teljesít­ményei miatt vált a magyar iroda­lom elismert, klasszikus alakjává. Természetesen Kassák Lajosról van szó, aki egy személyben volt avantgárd költő és író, lapkiadó és szerkesztő, festő és „mozgalmár". Manapság elsősorban az ő neve jut az eszébe a laikusnak, ha a magyar avantgárd irodalmáról hall. Deréky könyve viszont tágítani szeretné a kört. Nemcsak emléket szeretne állítani, hanem élővé is akarja tenni ezeknek a méltatlanul elfeledett szövegeknek a bizarr esztétikumát. A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve, Ar­gumentum Kiadó, 1998 Pozsonyban járt Franco Nero, az olasz mozi egyik legjelesebb sztárja. A tegnap véget ért első nemzetközi filmfesztiválra fia, Carlo Gabriel Nero Hívatlanok című alkotását kísérte el. De a papa sem jött egyedül. Budapestről ruccant át Koltay Gábor kíséretében, akivel most forgatja harmadik közős, történelmi filmjét. (TA SR-felvétel) NÉMETH ZOLTÁN A XX. század irodalmi történései­nek képe teljességgel elképzelhe­tetlen az avantgárdnak mint a századeleji irodalmat megújító stí­lusnak vagy eszmerendszernek a vizsgálata nélkül. így van ez a ma­gyar irodalom kontextusában is, még annak ellenére is, hogy szinte mindenki előtt ismeretes, hogy századunk 10-es, 20-as éveinek irodalmi irányát - ellentétben a legtöbb nyugat-európai irodalom­mal - a magyar irodalomban nem az avantgárd határozta meg, ha­nem az a Nyugat című folyóirat, amelynek eszmeisége minden „újat mondás" ellenére is gyökere­sen eltért az avantgárdétól. (Talán ismeretes az az anekdota, amely szerint Ady, miután beleolvasott Kassák egyik kötetébe, földhöz vágta azt, és megtaposta.) Deréky Pál ezt az olyan sokszor és oly sokak által elítélt és megtaga­dott magyar avantgárdot próbálta láthatóvá tenni A magyar avant­gárd irodalom (1915-1930) olva­sókönyve című kötetben. Könyve több dimenzióban mozogva tárja elénk a 10-es és 20-as évek magyar

Next

/
Thumbnails
Contents