Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-06 / 256. szám, szombat

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 6. KOMMENTÁR Harna és lánya MOLNÁR NORBERT Az MKP volt eddig az egyedüli kormánykoalíciós párt, amely azzal büszkélkedhetett, hogy egyetlen korrupciós ügybe sem keveredett bele, távol állt tőle a klientelizmus, nem lépett a KDH által megkezdett, a HZDS által folytatott s még nem befejezett útra. Büszkélkedett is, egészen mostanáig. Pontosabban addig, amíg Harna István leánya nem lett a Nafta Gbely felügyelőtanácsának tagja. S a hiénák, mint például az újságírók, az ellenzék, vagy éppen a koalícióban lakozó belső ellenség máris Lupták anyósához hasonlítják Harna lányát, persze, nem külsőleg, hanem az esetet. Különbség azért van, hiszen a munkásvezér anyósa amolyan igazi háziasszony a mosogatótál mellől, míg Jarmila Repassyová jó nevű közgazdász. A tényeken azonban nem változtat, hogy a klientelizmus egyáltalán nem diszkrét szele megcsapta a Magyar Koalíció Pártját. Tegyük hozzá gyorsan: teljesen fölösleges, mondhatnók gyermekded hiba miatt. Mert arra józan gondolkodású ember nem számíthatott, hogy a családi kapcsolat egy idő után nem derül ki. S egy ilyen apróság miatt most a Torgyán-féle Malév-üggyel, vagy a már említett Ľupták anyóssal egy szinten beszélnek Hamáról és lányáról. Hogy az MKP-ban ki követte el a hibát, a közvélemény valószínűleg nem tudja meg. Azonban az az alibizmus, ahogy Csáky Pál miniszterelnök-helyettes nyilatkozott a Twistnek arról, hogy ő nem tudta, ki is Jarmila Repassyová (esetleg Repassy Jarmila), nevetséges. A miniszter lányának neve ugyanis már korábban is felmerült, amikor a koalíció megalakulása után különféle állami cégek felügyelő- és igazgatótanácsába jelölt személyeket az MKP. Akkor Repassyovát valamilyen oknál fogva nem fogadták el. Most elfogadták, s állítólag hétfőn le is mond. Vagyis ő maga is úgy érzi, nem teljesen tiszta az ügy. Ehhez képest elég meglepő Harna István nyilatkozata is, aki semmi kivetnivalót nem lát a dologban. Miért is látna, hiszen neki kellemetlen. Talán, ha valaki korábban kezdett volna gondolkodni azon, mi árt és mi használ, Repássyovának most nem kellene lemondania. Az MKP pedig megkímélte volna magát az első botránytól. Meg az olyan nyilatkozatoktól, amilyeneket František Mikloško, a KDH - azé a mozgalomé, amely mindig is jeleskedett az efféle botrányok „megalkotásában" - képviselője tett, vagy Pavel Koncoš földművelési miniszter kijelentésétől. A tiszta módszereiről szintén nemigen híres Koncoš az eset kapcsán mostohalánya sanyarú sorsát emlegette, aki rehabilitációs nővérként keveset keres, s neki is jól jönne egy jövedelmező „tanácstagság". Kell az nekünk, hogy Koncošnak adut adjunk a kezébe? Éppen neki? JEGYZET Ausztria nem a KDH SÓKI TIBOR Vigyázó szemetek Helsinkire vessétek! - mondogathatjuk mostanság, hiszen vészesen közeledik a finn fővárosban tartandó EU-csúcs, amelyhez Szlovákia igencsak vérmes reményeket fűz. Főleg most, miután a sok-sok vállveregetés után konkrét elismerést is kapott az ország. Igaz ugyan, hogy az EB-jelentés, amely átsorolta Szlovákiát az első csoportba, s javasolta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, nem kötelelző érvényű, de jó jel lehet. Már ha az EU-csúcs minden résztvevője elfogadja. És itt van a bibi. A döntést ugyanis nem az Unió, hanem a tagállamok hozzák. Ahhoz, hogy egy új jelölttel megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások, minden tag igenlő szavazata kell. Ausztriáé is. Márpedig Ausztriának továbbra sem tetszik, hogy a mohi atomerőmű a tőszomszédságában működik. Pozsony ugyan ígéretet tett bezárására, de az osztrákok el szeretnék érni, hogy az erőmű már 2006 előtt (ezt a dátumot ígérte a szlovák kormány) abbahagyja a dohogást. Hivatalos osztrák körök ugyan nem fenyegetőznek semmivel, de itt-ott hallani olyan hangokat, hogy Bécs esetleg Mohi korábbi bezárásától teszi függővé Szlovákia csatlakozásának támogatását. Pozsony meg persze fél. Mi lesz, ha az osztrák vezetés is épp úgy viselkedik majd, mint nem is olyan nagyon régen Ján Čarnogurský? A jelenlegi helyzet ugyanis kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a nagyon kereszténydemokrata honatya megvétózta az MKP felvételét az EDUba. S tette mindezt azért, mert nem tetszett neki, hogy a magyar koalíció komáromi szervezete nem akart hozzájárulni egy számára oly kedves szobor felállításához. Ha jobban belegondolunk, az osztrák küldöttségnek legalább annyi oka lenne a vétóra, mint Čarnogurskýnak. Ha nem több. De Bécs nem a KDH. És az osztrák küldöttség vezetője nem Ján Čarnogurský. Legalábbis reménykedhetünk benne, hogy az osztrákok a sorsdöntő szavazáson nem kétoldalú perpatvaraik, pillanatnyi érdekeik, indulataik, és személyes ellenszenvük alapján döntenek majd. Ha mégis, az jó kis lecke lesz. De sajnos nemcsak Čarnogurskýnak, hanem mindannyiunknak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hjrfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Eidit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vrww.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Ha nem nyílik ki az ejtőernyője, úgy jár, mint az oroszok Csecsenföldön (Peter Gossányi karikatúrája) Milyen lordok házát javasol a királyi bizottság. Javaslatai visszafelé sültek el. Lordok és ladyk sorsa Egy eddiginél szélesebb jogkörű, részben választott lordok házára tesz javaslatot a brit parlament felsőházának reformját kidolgozó királyi bizottság. MTI-HÁTTÉR „A parlament felsőházának magas fokú politikai hatalommal és független ítélőképességgel kell rendelkeznie oly módon, hogy ne veszélyeztesse az alsóház felsőbbrendűségét, és jelentős mértékű függetlenséget kell biztosítani számára a pártoktól" - olvasható a lord Wakeham vezette bizottság által elkészített, de még hivatalosan nem publikált jelentésben, amely a the Sunday Telegraph című vasárnapi lap birtokába került. A brit törvényhozás korszerűsítésének jegyében a héten törvényesen száműzték a parlamentből a lordok házának a főrendi tagjait, akik születési előjoguknál fogva vettek részt több mint hétszáz éven át a törvényhozás munkájában. Az újjáalakuló felsőház összetételére és feladatkörérejavaslatokat tevő királyi bizottság összeállította elképzeléseit a majdani felsőház hatalmi jogköréről és felállításáról, s eljuttatta a parlament illetékes bizottságaihoz. A bizottság azt javasolja, hogy a felsőház a jelenleginél szélesebb jogokat kapjon a mindenkori kormány ellenőrzésére. A lordoknak felügyeletet kell gyakorolniuk az európai uniós szerződések, az Unióval kötendő megállapodások fölött is. Ennek érdekében új felsőházi bizottságot hoznának létre, amelynek jogában áll az illetékes minisztereket beidézni, hogy ellenőrizhesse az EU-csúcstalálkozókon és a rendszeres EU-tanácskozásokon elfogadott megállapodásokat. Sőt, a minisztereknek egyeztetniük kell a lordok házával a készülő EUmegállapodásokról, és hallgatniuk kell a felsőház tanácsaira. OLVASÓI LEVÉL Hitbéli remények A Bódva melletti kis városunk fekvésénél fogva évszázadok óta a vidék gazdasági és szellemi életének a központja volt. Lakossága a küzdelmes történelmi múlt mellett is megőrizte magyarságát. Ez nem zárta ki, sót elősegítette újabb eszmék, szellemi áramlatok befogadását. Amikor a reformáció kibontakozóban és elA Wakeham-bizottság szerint a majdan több mint 500 főnyi felsőház egy részének, száz tagnak általános választások útján kell elnyernie megbízatását. A többieket egy független bizottság választaná meg, amelynek biztosítania kell, hogy a brit társadalom valamennyi rétege, köztük a kisebbségek is képviselve legyenek a felsőházban. Azok a lordok és ladyk, akik az Egyesült Királyságnak tett szolgálataikért kaptak nemesi rangot, halálukig a felsőház tagjai maradnának, de elképzelhető körükben a nyugdíjkorhatár bevezetése is. Az egyház képviselete továbbra is megmaradna, igaz szűkebb formában és oly módon, hogy az anglikán egyház főpapjai mellett helyet kapnának más vallások képviselői is. Megmaradna a felsőház legfelsőbb bírói hatalmat jelentő jogköre is. A lordok háza egyfajta alkotmányos bírósági szerepet töltene be, ellenőrizné az új törvényeket. Megmaradna a felsőháznak az a jogköre, hogy az alsóház által elfogadott törvények életbelépését, ha nem ért egyet velük, egy évvel elhalaszthassa. Viszont új egyeztető testületet hoznának létre a két ház között a törvények körüli viták értelmezésére, feloldására. A konzervatív brit lap úgy véli, hogy a királyi bizottság javaslatai visszafelé sültek el - Tony Blair miniszterelnök egy kisebb jogkörökkel felruházott felsőházat szeretne, amely nem veszélyezteti kormányának hatalmát. A legnagyobb csapást - a lap szerint - a választott felsőházra tett kezdeményezés jelentheti, mivel az biztosítaná, hogy ne a mindenkori miniszterelnök által javasolt főrendek népesítsék be a brit parlament felsőházát. Tony Blair kisebb jogkörökkel felruházott felsőházat szeretne (Archívum) terjedőben volt, városunk lakosságának jó része a református hitre tért át. Bizonyára ennek tulajdonítható az a szellemi felpezsdülés, amelynek nyomán kiváló, Európa-hírű egyéneket, tudósokat adott a magyarságnak. A két vallás együttlétét, egymásra utaltságának szép példáját máig követhetjük. Református lévén a hívek valláshoz való kötődését, ragaszkodását figyelhettem meg az egyházon belül. Azt, amikor az ünnepi istentiszteletek alkalmával szinte mindig megtelt a templom, és a felcsendülő énekszó messzire elhallatszott. Táplálta mindezt az eleven hitélet, amikor a gyermekek a szülőktől s a környezettől vették át a lelki táplálékot, és később életük tartozékává vált a vallás, a hitélet. Sajnos, az a káosz, mely a világrengés után a gazdasági, a szellemi és a vallási életben végbement, megrendítette a mi gyülekezetünk hitéletét is, nyomában az emberi értékek meghalványultak, elkoptak. Milyen fájdalmas érzést vált ki bennünk az istentiszteletek gyér látogatottsága, a foghíjas és üres padok látványa. Ebben a közönyTALLÓZÓ COURRIER INTERNATIONAL A berlini fal lerombolásának kedvező hatásaival a franciák és lengyelek a legelégedettebbek, a magyarok a „középmezőnyben" vannak, a legkevésbé pozitív véleménye az oroszoknak van a tíz évvel ezelőtti eseményről. A hat országban - a németek, olaszok, franciák, magyarok, lengyelek és oroszok legalább ezer-ezer fős reprezentatív körében - végzett közvélemény-kutatás adatait a Courrier International közli. A franciák és lengyelek 70 százaléka, az olaszok 74, a magyarok 69, a németek szintén 69 (a nyugati részen 73, a keletin 68), s az oroszok 68 százaléka véli, hogy e történelmi eseménynek „pozitív hatásai vannak". A kédésre, hogy a berlini fal eltűnése menyben változtatta meg életüket, a válaszok igencsak eltérnek. A franciák szerint azóta „a dolgok alapvetően jó irányban haladnak", az orosz többség ennek ellenkezőjét vallja. Mind a hat országban úgy vélik, a nemzetközi bűnözés és a korrupció terjedése szempontjából a falomlásnak negatív hatása van. A demokrácia erősödését illetően 56, illetve 54 százalékkal a franciák és a lengyelek vannak a legjobb véleménnyel az esemény hatásáról. A magyarok 41, a németek 37, az orosz 34, az olaszok 20 százaléka tartja ebből a szempontból pozitívnak a fal eltűnését. A bűnözést illetően a fal leomlását a franciák 25, a magyarok 17, az olaszok 12, az oroszok 9, a németek 7 és a lengyelek 2 százaléka tartja kedvező hatásúnak. A földrész békéjének megnövekedett esélyeiről a franciáknak van a legpozitívabb véleményük (55 százalékkal), míg a másik végletet az oroszok jelentik (9 százalék). M LA DÁ F R O N T A DNES Szájer József interjút adott a cseh napilapnak. A Fidesz - Magyar Polgári Párt frakcióvezetője szerűit az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatban Magyarország legnagyobb problémája az, hogy a hazai életszínvonal elmarad az uniós országok szintjétől. Hozzátette: nem a csatlakozás technikai kérdéseiben látjuk a legnagyobb problémát, hanem sokkal inkább abban, hogyan sikerül a lakosságot felkészíteni az EU-csatlakozásra. „Kormányunk ezért határozottan igyekszik megerősíteni a középosztályt, jelentősen emelni a lakosság életszínvonalát, és megtartani a legalább ötszázalékos gazdasági növekedést, ami 10-15 év alatt lehetővé tenné, hogy elérjük az Európai Unió életszínvonalát" — mutatott rá a politikus. Szájer szerint Magyarország ma azért áll a csatlakozni kívánó országok között az élen, mert a politikai pártok között ebben a kérdésben egyetértés van, s a lakosság is egyértelműen támogatja a csatlakozást. Kulcsfontosságú, hogy a magyar gazdaság konszolidált, a növekedés stabil, s az infláció alacsony. A Fidesz-politikus úgy véli, hogy Magyarország 2002-ben kész lesz a csatlakozásra, s bízik abban, hogy az EU bővítésére 2003-ban sor kerül. Az újság ugyanakkor összeállításában több magyar és nyugati politikus véleményét közli a magyar csatlakozásról, s azt állítja, hogy a magyar siker titka az „önbizalom". Szájer interjúja végén nagyobb önbizalmat tanácsol a cseheknek is. ben, lelki tompaságban még egyegy keresztelő jelenthet hitbeli reményt a megmaradás és a jövő irányában. Sajnos, sokan nem érzik a helyzet súlyát és valódiságát, s amikor egy-egy népes család újabb gyermekáldását tartják keresztvíz alá, sokan felszisszennek magukban. Elítélik azt, aki a mai világban több gyermek felnevelését vállalja. Pedig e zuhanásban a megmaradást, a jövőt csakis a megszületett gyermekek jelenthetik. Demeter Ferenc Szepsi