Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-30 / 276. szám, kedd

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 30. KOMMENTÁR Jobboldali fiaskó JARÁBIK BALÁZS Megtanulták kommentálni a közvélemény-kutatások eredményeit a szlovák polidkusok. A különböző pártállásúak hangzatos szólamait hallgatva csak kapkodjuk fejünket - és számolhatjuk a győzteseket. A HZDS vezet, Fico Iránya egyből 12 százalékot kapott, a volt erős jobb­oldaliak a béka feneke alól sem látszanak ki. Ha ez a „nincs baj, az SDK pártjai együttesen majdnem elérik a HZDS-t" reakciót váltja ki, skizofrén helyzetnek tekinthető. A jobboldal válságát mi sem jellemzi jobban, mint a kereszténydemokraták egyre őrültebb testvérháború­ja. Pittner belügyminiszter múlt heti bejelentését a KDH regionális tit­kárait fizető TV COM elleni gazdasági vizsgálatról csak tetőzte a hét­fői bomba a SIEMENS és a TV COM 30 milliós szerződéséről, mely az utóbbi társaság számláját gyarapítja. A szlovák jobboldali sajtó gyors reakciója egyértelmű: a belügyminiszter szembefordult Čarnogurský­val, vagyis Dzurinda-pártí lett. Joggal róják fel Pittnernek, hogy Režeš még mindig Spanyolországban sziesztázhat, Mečiar nyugodtan szer­vezheti a pártösszeröffenéseket 20 milliós panziójában. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy Dzurinda és Čarnogurský egymás elleni csörtéjé­ben szinte megsemmisül a jobboldal. A keresztény értékeket képvise­lő KDH-ról kiderül, nem jobb a Deákné vásznánál, míg a liberálisok­nak az iszákos, de a rossznyelvek szerint közel 40 milliós vagyonnal rendelkező Ďuračka okoz negyedévente erkölcsi problémát. Miköz­ben a jobboldal elveszíti erkölcsi tartását, szavahihetőségét és szava­zóit, a baloldali pártok szép lassan preferenciális hízásnak indultak. Egyre valószínűbb, hogy a következő választáson a baloldal kor­mányt lesz képes alakítani a jobboldali pártok nélkül is. Kulcskérdés, hogy a HZDS második vonala mikor lesz képes nyugdíjba küldeni az öreg és kiszámíthatatlan Mečiart, s a Malíková-Slota párbaj kimene­tele sem Mečiar esélyeit növeli. Abban a pillanatban, amikor ez sike­rül, kivették a kormánykoalíció legerősebb tartógerendáját. A TV COM elleni gazdasági vizsgálattal végérvényesnek látszik Dzu­rinda és Čarnogurský szakítása. A KDH jövője az igazságügy-minisz­ter kezében van. A kereszténydemokraták legnagyobb fegyvere erős - és Čarnogurský-párti - ifjúsági bázisukban van, elég ha Daniel Lip­šic nevét említjük. Egy elitváltással meg lehetne akadályozni a KDH ellehetetlenülését. A jobboldalnak azonban további veszélyt jelent, ha bebizonyosodik, hogy a miniszterelnök a DÚ-val kokettál. Roman Vavrikkal való vasárnapi tárgyalása, a DÚ viszonyulása Dzurindához akár erre is utalhat. Márpedig akkor a testvérháború könnyen a jobb­oldal (párt)viszályához vezethet. A baloldal legnagyobb örömére. JEGYZET Mindhalálig vodka GÖRFÖL ZSUZSA Távol áll tőlem bárkit megsérte­-ni, félve írom le: a szlávoktól nem idegen a megalománia, sőt. Kis szláv nép - kis nagyzási hóbort, nagy szláv nép - masz­szív megalománia. Az oroszok verhetetlenek e műfajban, ők a legnépesebb szláv nemzet. Va­lahol itt kell keresni a szovjetes­di okait is, hiszen a kommunis­ta ideológia lelkes terjesztése az orosz újgyarmatosítást volt hi­vatott leplezni. Közben fordult a világ, a gyarmatok függetle­nednek, ám az oroszok csak ím­mel-ámmal alkalmazkodnak az új széljáráshoz. Pedig már nem az övék a világ leghatalmasabb hadserege, sem a legkorszerűbb űrtechnológia. Egy dologban verhetetlenek: a vodkaivásban. Rossznyelvek szerint Gorbacsov a szesztilalomba bukott bele, s Jelcin attól lett olyan fenemód népszerű, hogy csak úgy öntöt­te magába a vodkát. Mert az orosz nem kupicából issza a vodkát, hanem pohárból, ami testvérek között is legalább két deci. S egy hajtásra illik kiinni, utána harapni kell a sózott he­ringből, uborkából, az edzetteb­bek csak egy szelet fekete ke­nyéren át vesznek mély lélegze­tet az újabb pohárköszöntő előtt. Nem akármilyen látvány! Az ámuló puhány külföldinek szívesen elmagyarázzák, hogy vodkával könnyebb az élet: el­veri az éhséget, felmelegít, jó­kedvre derít, bátorságot ad. Er­ről feledkezett meg a Kaukázus­ba vezényelt orosz csapatok pa­rancsnoksága, s ez okozta a bajt. Mert a katonáknak lőszer­ből van elég, az élelemmel és a meleg ruhával gondok vannak. Bátorságból sosincs elég, ergo: vodka kellene, de sok. Ami van, csak arra futja, hogy a kiskato­nák nem a harchoz, hanem to­vábbi vodka kereséséhez gyűj­tenek bátorságot. Ha másképp nem megy, fegyverrel. Mit ér­dekli őket, hogy a muzulmánok nem isznak alkoholt, s hogy az ingus elnök ezen felül is alko­holtilalmat rendelt el a harcok kitörése után. Az orosz katona vodkára üzemel! Ha alig húsz­évesen elzavarták a mama szok­nyája mellől a háborúba, bár még nem ültetett fát, nem épí­tett házat, nem nemzett fiút, csak egy módja van, hogy férfi­asságát bizonyítsa: vodkát iszik. Mindhalálig vodkát... Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztóségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Sörhasas pasas. A horvát rendőrség elfogta az alvilág kilenc vezetőjének egyikét. A módszerekben nem válo­gattak. (TA SR/EPA-felvétel) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Miloš Zeman, cseh kormányfő a lap kommentárja szerint vékony jégre tévedt, amikor nem konzul­tálta meg politikai partnereivel a cseh-szlovák vagyonelosztási vita lezárásáról szóló kétoldalú meg­állapodást és ennek részét, a 26 milliárd cseh koronás szlovák adósság elengedését. A Polgári De­mokratikus Pártban (ODS) egye­nesen megalázó megegyezésről beszélnek, de több más csehorszá­gi párt is elégedetlen a miniszterel­nök lépésével. A kritikusok szerint Szlovákia nem volt eléggé készsé­ges és előzékeny. A szocialisták és a kommunisták parlamenti és sze­nátusi szavazatai nem lesznek ele­gendőek a cseh-szlovák szerződés ratifikációjához, így Zemannak lesz mit tennie, ha meg akarja győzni a képviselőket az igazáról. A megállapodás csak akkor kerül­het a tisztelt ház elé, ha ez sikerült. S hogy ez mikor fog bekövetkezni, csak az Isten tudja. Csehországban mindenesetre már szikrázik a leve­gő, s lehet, hogy még tűz is lesz be­lőle -, azt pedig rendkívül nehéz lesz eloltani vélekedik a Národná obroda kommentátora. A vasútvonalak helyett kőolaj- és földgázvezetékek képezik a gazdasági és politikai stratégiák tengelyét Új játszma - száz év után I. Találóan fogalmazott Zbigniew Brzezinski, amikor a Boszporusztól és a Földkö­zi-tenger keleti partvidéké­től, a Közel-Keleten és a Kau­kázuson keresztül Kína mu­zulmánok lakta Sin-Tiang tartományáig terjedő terüle­tet eurázsiai Balkánnak ne­vezte. ONDREJCSÁK RÓBERT A régióban 400 millió ember él 25 országban, etnikailag és vallásilag is heterogének, és a konfliktusok száma sokkal több, mint a Föld bár­mely más területén. Látszólag a csecsen válságnak, Iraknak, a Kau­kázuson túli három ország kül- és belvillongásainak, vagy a kurd problémának nem sok köze van egymáshoz, de ha mélyebb össze­függéseikben vizsgáljuk őket, kide­rül, szinte mindegyik része a „nagy játszmának", amely a gazdasági, politikai hatalom és befolyás meg­szerzése érdekében folyik a nagy­hatalmak között. A „great game" első felvonása a múlt század máso­dik felében keződött, amikor a né­metek elhatározták a Berlin-Ba­gdad vasút megépítését. A közel­keleti érdekeltséggel bíró britek megértették, hogy a vasút megépí­tését a német gazdasági befolyás kiterjesztése, majd Berlin politikai dominanciája követné. London mindent megtett, hogy keresztül­húzza a németek számításait: tá­mogatták Szerbiát, amely kapocs, de egyben gát is volt Németország és Kelet között, és elfoglalták a mai OLVASÓI LEVÉL Vigasz helyett fájdalom Vága község egyik találkozóhelye a temető, ahol összejön a rokon­ság, barát, szomszéd és mindenki, aki érzi, hogy a temetésen ott kell lennie. Ide nem meghívásrajön­nek az emberek, hanem szívbéli együttérzéssel és fájdalommal. Egy angol prédikátor mondta: „Ha valakiről valami rosszat hallasz, azt oszd kétfelé, a maradékot négyfelé, és ami megmaradt, arról hallgass!" Erről a temetésről, amely a községünkben volt, saj­nos, nem lehet hallgatni. 1999. november 10-én tragikus körül­mények között meghalt a 7 éves kisfiunk. Még nem volt elsőáldo­Kuvait területét, s megakadályoz­ták a bagdadi vasút meghosszabbí­tását a Perzsa-öbölig. Úgy tűnik, száz év elteltével megkezdődött a .játszma" következő fordulója. A fő .játékosok" ezúttal is az informális ellenőrzést akarják megszerezni, azzal a különbséggel, hogy a vasút­vonalak helyett kőolaj- és földgáz­vezetékek képezik a gazdasági és politikai stratégiák tengelyét. A 90­es évek elején a British Petroleum és Chevron társaságok kutatásokat végeztek a Kaspi-tenger térségé­ben. Az ottani olaj- és gázlelőhelye­ken található nyersanyagok meny­nyiségének és minőségének megál­lapítása után a nyugati országok úgy döntöttek, elsőrendű nemzeti érdekük, hogy a kaukázusi és kaspi térség minél jobban függetlenítse magát Oroszországtól, és a Nyugat befolyási övezetébe tartozzon. A Szovjetunió szétesését követő ká­osz után az oroszok is igyekeztek visszanyerni korábbi szerepüket az Az oroszok is igyekeztek visszanyerni korábbi szerepüket. energiahordozók ellenőrzése érde­kében. Hogy végül ki nyeri a kaspi olaj körüli játszmát, az dönti el, mi­lyen útvonalon lesz szállítva. Ugyanis az, aki ellenőrzi az olajve­zetéket, egyben ellenőrzi a kiter­melő országokat és befolyásolni tudja az importálókat is. Ennek megfelelően két érdekcsoport ala­kult ki: az USA-Azerbajdzsán-Tö­rökország tengely, az Oroszor­szág-Örményország-Irán trióval szemben. Moszkva a Bakuból az orosz fekete-tengeri kikötőbe, Novorosszijszkba vezető útvonalat preferálja. Ezen a szakaszon már használatos egy olajvezeték, csak a kapacitását kellene növelni, ami vi­szonylag egyszerű és olcsó megol­dás. A törökök, az USA támogatá­sával egy új, 1730 km hosszú veze­ték megépítését szorgalmazzák Ba­ku és Ceyhan török kikötő között. Egyelőre az oroszok kedvezőbb helyzetben vannak. A nyersanyag­gal rendelkező országok közül ugyanis egynek sincs közvetlen ki­járata a tengerekre, tehát a világpi­acra, ezért jelenleg a már haszná­latban levő vezetékekre vannak utalva. Gyakorlatilag ezeket egy orosz állami vállalat, a Transznyeft ellenőrzi, amit Moszkva igyekszik maximálisan kihasználni, tudván, hogy csak átmeneti állapotról van szó, az új vezetékek megépítéséig. A moszkvai stratégia legfontosabb eleme a nem orosz területen ke­resztülhaladó vezetékek építésé­nek akadályozása és lassítása. Erre utal az oroszok taktikája abban a vitában is, mely arról folyik, nyílt avagy beltenger-e a Kaspi-tenger. Ha beltenger, akkor a kandamí­nium elve érvényes, tehát a forrá­sok közös tulajdona. Ha viszont nyílt tengernek minősül, a nemzet­közi egyezmények alapján zónákra kell osztani. Az utóbbi esetben az orosz zónába egyetlen fontos lelő­hely sem jutna. Moszkvának lehe­tősége van, hogy az erről folyó tár­gyalásokat blokkolja, és az így ki­alakult helyzet csak erősítené mo­nopolhelyzetét a tranzitvonalak el­zó, de vasárnaponként ministrálni járt. A helyi plébános úr vállalta a temetést. Kívánságunk az volt, hogy amikor a tisztelendő úr el­végzi a szertartást, halk zene (Honfoglalás: Szállj, sólyomma­dár) kísérje elhunyt kisfiúnkat a sírhelyig. Ott a plébános úr befeje­zi a szertartást, majd az énekkar után, amikor sírba helyezik a ko­porsót, az elhunyt kisfiunk ked­venc dala szóljon (Zámbó Jimmy: Kisfiam, Legszebb könnyek). Ezt a kívánságunkat előre megbeszél­tük az énekkar tagjaival. Ha így zajlott volna, nem kényszerülünk arra, hogy tollat fogjunk és papaírra vessük soha el nem múló bánatunkat. Sajnálatos módon ez másképp történt. 1999. november 13-án, szombaton volt a temetés. A halottasháznál a plébános úr el­végezte a gyászszertartást. Utána megkondult a lélekharang, majd halkan megszólalt az általunk ki­választott zene. Erre a plébános úr, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta a több mint ezerfős gyá­szoló tömeget, és hazament, mert „ő világi temetésen" nem akart részt venni. Közel 40 percig vár­tuk vissza a tisztelendő urat, mi­közben a tömeg nagy felháboro­dását nyilvánította ki. Legalább tíz ember igyekezett visszahívni ót, de nem engedett be senkit. Végső elkeseredésünkben a galántai tisz­telendő urat hozattuk el. Közben valakinek sikerült jobb belátásra bírni a vágai plébános urat, de már csak fekete reverendában je­lent meg, zsebre tett kézzel. Meg­szentelte a sírt, elimádkozott egy miatyánkot és két kezével rámuta­tott a koporsóra: LE! A temetés után az elhunytért mise volt. A lenőrzésében. Az oroszok számára rendkívül fontos, hogy a Baku-No­vorosszijszk útvonallal szemben al­ternatívát jelentő más vezetékek ne épüljenek meg, vagy minél ké­sőbb. Ennek érdekében Moszkva igyekszik destabilizálni azokat a régiókat, amelyeken esetleg ke­resztülvezethet egy másik tranzit­vonal. A Nyugat által szorgalma­zott Baku-Ceyhan vezeték megépí­tését - nem véletlenül - számos te­Moszkvának egy dolog fontos: az olaj útjának ellenőrzése. szükség nehezíti. Ide tartozik pél­dául az azerbajdzsáni területen fekvő hegyi Karabah, vagy a grúz-abház ellentét. Ezek rendezé­se jelentős mértékben Oroszor­szágtól függ, s Moszkvának jól jön melegen tartásuk. Moszkvai szem­szögből mindegy, ki és hogyan kor­mányoz Azerbajdzsánban vagy Grúziában, lényeg az olaj útjának ellenőrzése. A Kaukázuson túli or­szágokban az orosz hadsereg tá­maszpontokat tart fenn, és a moszkvai vezetés igyekszik minél mélyebben az általa irányított Füg­getlen Államok Közösségébe integ­rálni őket (Grúzia esetében az ab­házokkal való zsarolás vezetett „eredményre"). Ezen túl Örmé­nyországban, félve Azerbajdzsán olajdollároktól növekvő erejétől, még az Oroszországhoz csatlako­zás gondolata is felmerült. Az írás befejező részét holnapi szá­munkban közöljük. mise végén számon kértük a plé­bános úrtól, miért tette ezt ve­lünk. Felelet: Ha világi temetést akarnak, akkor kaparják ki a sír­ból, és temessék el oda, ahol discóval lehet temetni. Nincs na­gyobb fájdalom annál, ha valaki a saját gyermekét kényszerül elte­metni. Kérdezzük: mi vezérelte a plébános urat ilyen tettre? Milyen egyházi törvény tiltja az ilyen te­metést? Véleményünk szerint egy pap egyben pszichológus is. Neki vigasztalni, lelki erőt, reményt kell adni a gyászoló családnak, nem pedig fokozni a fájdalmukat. A miatyánkról jut eszünkbe: „...és bocsásd meg a mi vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Mi megbocsátjuk, de ezt a tettét soha nem feledjük. Forró Rozália, Vága

Next

/
Thumbnails
Contents