Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-29 / 275. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 29. •1 KOMMENTÁR Egy kanna anyacsavar TÓTH MIHÁLY Demokráciában a kormányra került politikai erők felhatalmazása meghatározott időre szól, így még kedvező viszonyok között se mind­egy, a végrehajtó hatalom mennyire törődik programja időtervének teljesítésével. Á helyzetelemzők nyilván e tényből kiindulva bírálják, hogy a miniszterelnök nem tartotta meg ígéretét; október utolsó nap­jáig nem tette közzé a kormány működésének értékelését, majd no­vember 17-én következett egy gyenge önértékelés. Voltaképpen a négy évre szóló mandátum szakaszolásának arányosságáról van itt szó; mennyit szán Dzurinda csapata a válság leküzdéséhez szükséges elrugaszkodás előkészítésére, és mennyit a fellendítésre, hogy 2002 elején már a lakosság is érezze: nem volt hiábavaló az áldozat. Nemcsak a társadalom egyre nagyobb részének nyomorán élősködő populista és nacionalista ellenzék véli úgy, hogy 13 hónap indokolat­lanul hosszú idő a beígért elrugaszkodás előkészítésére. Voltak moz­zanatai a kormány eddigi működésének, amelyek kimondottan hoz­zájárultak a kedvező változásra várók kiábrándulásához. Semmi sem valósult meg például a közigazgatás ésszerűsítésének igényéből. Pe­dig az ilyen terv megvalósításában milliárdok vannak rejtve. Azért hoztak létre sok kis járást, hogy több legyen az íróasztal és ezekkel minél többen váljanak lekötelezetté. Úgy tűnik, a mostani koalíció pártjainak többsége is ily módon elkötelezett támogatókban gondol­kodik. Teljesítheteden volt az az ígéret, amely szerint az új kormány­nak át kellett volna „rostálnia" az újgazgadok közösségét. Azoknak kellett volna áthullaniuk a rostán, akik a könnyen kapott vagyon ke­zelésére méltatlannak bizonyultak. Törvényes eszközökkel azért nem lehetett fellépni, mert Mečiarék olyan törvényeket hoztak, amelyek paragrafusaira hivatkozva úgyszólván senkit se lehetett az alagútépí­tők közül felelősségre vonni. Hosszan lehetne még sorolni a mulasztásokat, de a különbejáratú pártérdekeket is, amelyek a sokszínű kolaícióban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány elnöke nem merészelt nyilvánosságra hozni egy valóban helyzetfeltáró, felelősöket nevesítő helyzetjelentést. Jel­lemző, hogy az önkértékelést megelőző hetekben többször is nagyra értékelte a fegyelmezettséget, noha már a vak is látta, hogy éppen olyan pártokra, személyiségekre lenne szükség a kormányban, ame­lyek (akik) nem lennének restek felkavarni az oxigénhiányos állóvi­zet. Külön fejezet a miniszterek leváltásának kérdése. A koalíciós bé­kesség érdekében a választópolgárok úgyszólván semmit sem tudtak meg a leváltott és leváltandó kormánytagok hibáiról, illetve hibátlan­ságáról. A minisztercserék ahhoz hasonlítanak, mint amikor egyik kannából a másikba öntik a vascsavarokat; néhány másodpercnyi zö­rej, utána süket csend, és minden marad a régiben. Gyenge a minisz­terelnök, önzőek a pártok. JEGYZET Alterególc allűrjei MADI GÉZA Sokakban felmerült a gyanú, hogy az évszázad perében nem az a Mikuláš Čemák került a vád­lottak padjára, aki annak idején az országos körözés kiadása után „önként" jelentkezett a rendőrsé­gen, hanem a hasonmása. Egye­bek közt ezzel magyarázható, miért ül megváltozott külsővel ­bajusztalanul, más frizurával - a tárgyalóteremben. Jóllehet fele­sége könnyes szemmel „azonosí­totta", nem mindenkiben tudta elaltatni a gyanút. A politikában is gyakran felbukkannak altere­gók. Például a legfrissebb gyanús eset: nem az a Vladimír Mečiar vett részt azon a népgyűlésen, amelyre két héttel ezelőtt került sor, illetve azon a megbeszélé­sen, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt elnökével tartott a múlt hé­ten. Az úgynevezett lakossági fó­rumon az egyik Mečiar még azt mondta, hogy „egy esztendő múlva a jelenlegi kormány levál­tására szeretne emlékezni", vi­szont az Anna Malíkovával foly­tatott megbeszélés után a másik Mečiar úgy nyilatkozott, hogy folytatni kell a kormánypárti-el­lenzéki párbeszédet. Azaz nem volt elég a kétszeri meghallgatás a köztársasági elnöknél, hanem újabb dolgokon töri a fejét. Pél­dául meghívót küldött „hagyo­mányos" tárgyalópartnerének, Ján Carnogurskýnak, a Keresz­ténydemokrata Mozgalom elnö­kének, s arra kérte, hogy „alel­nöki szinten tegyenek kísérletet a megállapodásra". Mečiar azzal a mozgalommal akar tárgyaló­asztalhoz ülni, amely Mikuláš Dzurinda és a többiek korábbi tagságának megújításával már nem csupán Čarnogurský révén része a kormánynak. Egyúttal azonban ugyanezt a kabinetet szeretné megdönteni legkésőbb jövő novemberig.Első ránézésre nem tűnik logikusnak a helyzet. Csak akkor, ha figyelembe vesz­szük az alteregók lehetőségét: a „valódi" Vladimír Mečiar nem tudja, mit akar hasonmása. De még valószínűbb, hogy csak egy van belőle, s az az egy sem tud­ja, mit csinál. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806. Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk r* - Borzasztó ez a karácsonyi bevásárlás. A politikusok az illúzióimtól, a zsebesek a pénztárcámtól fosztottak meg! (Peter Gossányi karikatúrája) Reálisabbak a jövedelemadó tételei, de jövőre újabb komoly korrekcióra lesz szükség Parlamenti számháborű Megszületett a jövedelem­adó-törvény régen várt mó­dosítása, amit két oldalról közelíthetünk meg. TUBA LAJOS Egyrészt mondhatjuk, hogy a jövő évre esedékes díjszabások még mindig nem eléggé motiválóak. Sokan vitatják, hogy a 29 százalé­kos társasági adó (jogi személyek jövedelemadója) az adózási kedv növekedésével valóban behozza-e az egyébként várható több milliár­dos kiesést. A személyi jövedelem­adóval kapcsolatban is lehetnek kifogásaink, hiszen elég csak meg­néznünk az 1993-ban még a szlo­vákiaival azonos cseh adótáblát. Másrészt viszont legalább értékel­jük, hogy vége a hat évig tartó ab­normális helyzetnek, hogy a kor­mány - főként a lakosságot tartva fejőstehénnek - még az infláció­hoz sem igazította a jövedelemadó tételeit. Megvan tehát a precedens és - amint erre a szavazás után a pénzügyminiszter-párti képviselők is utaltak - jövőre újabb komo­lyabb korrigálások várhatóak. A társasági adó esetében ugyanis az elemzések szerint 20-25 százalék között indulna meg a mozgás, sőt egy világbanki tanulmány azt is pontosan felsorolja, milyen leírási politikára lenne szükség, hogy a vállalatok lemondjanak a könyve­lési trükkökről, a külföldi befekte­tők pedig ne csak az olcsó munka­erő miatt érdeklődjenek az ország iránt. A személyi jövedelemadónál pedig az adósávokkal kapcsolatos örök vita mellett főként a gyerme­kekrejáró adóalap-csökkentő tétel sikerült továbbra is nagyon sze­rényre, pedig hát ez a modern csa­ládtámogatási politika egyik fő eszköze lehetne. OLVASOI LEVEL Egyenlőbb nadrágszíjat Az osztogatás-fosztogatás és az or­szág elzálogosítása után törvény­szerűen következett a második fel­vonás, mikor mindent újra a helyé­re kell tenni, az adósságokat visz­szafizetni, ami miatt a nadrágszíjat is összébb kell húzni. Sokáig úgy képzeltük, hogy ez mindenkire ér­vényes. Azt is elvártuk, hogy a sza­badrablás résztvevőit is megszoron­gatják. Ezzel szemben főleg azokat szorongatják, akik a legvédteleneb­A közvetlen adók rendszerének jó irányba történő elmozdulása ked­vező hír, még akkor is, ha a jövő év elejére betervezett áremelések jó­részt lenyelik az adócsökkentésből származó többletjövedelmet. Mert a környező országokban is láthat­juk, hogy egy sikeres gazdasági re­form esetén a megszorítások né­hány év alatt mindössze borzonga­tó közelmúlttá szelídülhetnek, egy reális adópolitika viszont évtize­des gyakorlatként ösztönözheti a gazdaság fejlődését és a hosszú tá­vú lakossági megtakarításokat. A parlamentben kormánypárti kö­rökben elég komoly vita folyt a még drasztikusabb adócsökken­tésről. A pénzügyminisztérium ál­láspontja is érthető volt, hiszen az ország még messze nem lábalt ki a veszélyes zónából. Ezt jól illuszt­rálta a Trend múlt heti összegzése, amely szerint a köztartozások ha­Ne csak az olcsó munka­erő miatt érdeklődjenek az ország iránt. zánkban már meghaladták a 400 milliárd koronát. Pedig a Szociális Biztosító esetében még a hivatalo­san kiegyenlített mérleggel szá­moltak, pedig tudjuk, hogy a de­cember végi összesítés már ott is milliárdos hiányt tartalmaz majd. Ha ehhez hozzáadjuk a vállalatok körbetartozásaiban befagyott 350 milliárdot, akkor tapasztalt köz­gazdászok is nehezen adnak vá­laszt arra a kérdésre, hogy tulaj­donképpen miből is él ez az or­szág. A múlt heti parlamenti szám­maratonból azért álljon itt még két adat. Ezentúl a jövedelemadónk egy százalékát valamelyik civil szervezetnek utalhatjuk, vagyis a bek, a büntetőjogi felelősségrevo­nást pedig a fátyolborogatás váltot­ta fel. Mert hát a Nyugat elbizony­talanodna velünk szemben, ha a jogtalanul elbitorolt vagyon visz­szakerülne az állam tulajdonába. Pedig a lopást és a csalást tőlünk nyugatabbra még nagyobb bűn­ténynek tartják, mint itt. Nagy adag naivitásról tesz tanúságot, aki úgy képzeli, hogy a jogi személyek adó­jának leszállításával fel fog lendülni a nemzetgazdaság, és több adó fo­lyik be az államkasszába. Lehet, hogy ez a mechanizmus az egész vi­lágon így működik, de Szlovákiá­ban más a helyzet. Itt csak a költ­ségvetési hiány fog növekedni, job­harmadik szektor végre nálunk is rendszeres bevételhez jut. Azt majd mindenki maga dönti el, hogy kit támogat ezzel az összeg­gel. Ezenkívül lezárult a tovább­dolgozó nyugdíjasok ügye is. Ók a megrokkant anyagi helyzetű nyug­díjbiztosítási rendszer miatt kerül­tek napirendre. Eredetileg nyugdíj vagy fizetés című választás elé akarták állítani őket. Végül a par­lament egy logikusabb megoldást választott: a továbbdolgozó nyug­díjas ezentúl szintén fizeti a nyug­díjbiztosítási elvonást, amennyi­ben viszont a korhatár elérése után nyugdíjba vonulás nélkül dolgozik tovább, az éves bonusza négyről 6 százalékra nőtt. A teljesség kedvé­értjegyezzük meg, hogy ezentúl a korkedvezményes nyugdíjba vo­nulásra sem-lesz lehetőség. A múlt hét egyéb eseményei közül kiemelkedik a cseh-szlovák va­gyonvita lezárása, bár a részletek eltitkolása miatt egyelőre csak spe­kulálhatunk, miről is mondott le kölcsönösen a két fél. Legalább ek­kora horderejű a Szlovák Távköz­lés privatizációjára kiírt pályázat. Az első szlovák állami monopóli­um magánosításáról van szó, rá­adásul a kisembernek nem kell az egészet azzal a kellemetlen érzés­sel figyelnie, hogy párttrafikos zse­bébe vándorol a bevétel. A mecha­nizmus egyébként figyelemremél­tó: az első körben kiválasztják azo­kat, akik képesek működtetni egy ekkora távközlési vállalatot, a má­sodik körbe meghívottak közül pe­dig már kizárólag a részvények 51 százalékáért felkínált ár számít majd. A várható bevétellel kapcso­latban általában 10 milliárd koro­náról beszélnek. Olvashattunk vi­szont olyan véleményt is, hogy a cseh távközlési állami vállalat el­adását véve alapul bizony 30 milli­árd körül lenne a reális ár. ban kinyílik a szociális olló, miköz­ben még fényűzőbb paloták fognak épülni. Természetesen megbecsü­lésjár azoknak, akik tisztességes módon vállalkoznak. De a mi tája­inkon nem divat a pénzeszsákot a cégbe cipelni, éppen ellenkezőleg, a vállalatokat a lehető legjobban ki­szipolyozzák. Az adóbevallásokban a gazdasági eredmények mínuszra kozmetikázása pedig már nemzeti sporttá vált. A feketemunkáltatók is kijátsszák az adóhivatalt, az alapo­kat. Ilyen viszonyok mellett csak a fokozott ellenőrzés és a törvények következetes betartása segíthet. A luxusadó bevezetésével pedig leg­alább részben elégtételt lehetne TALLÓZÓ NÉPÚJSÁG Ma kezdődnek Budapesten a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség és a magyar kormány képviselőinek konzultációi az erdélyi magyar ma­gánegyetem létesítéséről - közölte Nagy F. István, az RMDSZ oktatási ügyekért felelős ügyvezető alelnö­ke. Interjújában elmondta, hogy be­fejeződött az a konzultációs folya­mat, amelyet a szövetség három részben szervezett meg a magyar felsőfokú oktatás ügye iránt elköte­lezett személyek - az önkormányza­ti képviselők, a már működő ma­gyar tannyelvű felsőfokú intézmé­nyek vezetői, szakemberei, az érde­kelt civil és szakmai szervezetek képviselői - számára. A konzultá­ció-sorozat célja az volt, hogy az RMDSZ kialakítsa álláspontját a magyar kormány képviselőivel kez­dődő megbeszélésekre. Nagy F. Ist­ván alapelvként szögezte le, hogy az RMDSZ továbbra se mond le arról a követeléséről, hogy magyar nyelvű állami egyetemet hozzanak létre Romániában. Ez azonban a román állam feladata és kötelessége. „Amíg ennek kedvező politikai fel­tételei megteremtődnek, ki kell használnunk azt a lehetőséget, amit a magyar kormány tervezett támo­gatása biztosít" - hangsúlyozta. VECSERN J E NOVOSTI Szombati számában a jugoszláv kormánypárti lap azt állította, hogy nemcsak a francia, hanem a német titkosszolgálat is belebonyolódott a Szlobodan Milosevics jugoszláv el­nök meggyilkolására szőtt tervekbe. Jól tájékozott körökre" hivatkozva azt írta, hogy a belgrádi hatóságok három olyan bűnözőcsoportot fed­tek föl és tartóztattak le, amelyek ehhez a két hírszerző szolgálathoz kötődtek. „Eddig három, főleg szer­bekből álló csoportot tartóztattak le, amelyek a francia és a német hír­szerzés égisze alatt négy merénylet­forgatókönyvet dolgoztak ki Milose­vics elnök ellen" - adta hírül a lap. KOMMERSZANTDAILY Több moszkvai napilaphoz hasonló­an a hadsereg szégyenének nevezte az újság, hogy orosz katonák Ingus­földön egy üveg vodkáért szétlőtték egy árus bódéját, megölve az eladó­nőt. A csecsen-ingus határon fekvő Szlepcovszkaja településen csütör­tök este ide-oda száguldozott egy páncélozott szállító harcjármű, s a részeg harcosok mindenáron italt akartak keríteni. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult, mert Ingus­földön Ruszlán Áusev elnök teljes szesztilalmat rendelt el. A napilap szerint „az elutasítást a haza védel­mezői nemcsak személyes sértés­nek vették, hanem az egész orosz hadsereg megalázásának": a harco­sok géppisztolytüzet zúdítottak a pavilonra, megölve a 21 éves eláru­sítónőt, s megsebesítve egy járóke­lőt is. Ezután a páncélos elrobogott Csecsenföld irányába. A gazdasági lap szerint a hadvezetés sokáig pro­vokációt gyanított - még Viktor Manyilov, a vezérkari főnök első he­lyettese is először azt tartotta való­színűnek, hogy átöltözött csecsen fegyveresek kalandoznak szabadon páncélosukkal Ingusföldön -, s csak péntek este vették őrizetbe a szent­pétervári 138. számú hadtest öt ka­tonáját gyilkosság gyanújával. venni a mohó privatizálókon, mi­vel a jogi eljárás reménytelen. A tervezett nyugdíjreform kapcsán is baj lenne rózsaszínű szemüvegen keresztül nézni a világot, és az ön­kéntességre alapozni az alkalma­zottakért történő befizetések bizo­nyos részét. Tudjuk, hogy ez most is miként működik. Sok helyen a munkavállalók nem is merik meg­említeni a munkáltatónak, hogy ilyen igényük lenne, mert mindjárt az utcán találnák magukat. Ezért a jövőbeli nyugdíjakat nem lehet a munkaadók jótékonykodására bíz­ni, hanem kötelező jelleggel kell törvénybe iktatni. Kelecsényi Imre, Pozsony

Next

/
Thumbnails
Contents