Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-29 / 275. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 29. •1 KOMMENTÁR Egy kanna anyacsavar TÓTH MIHÁLY Demokráciában a kormányra került politikai erők felhatalmazása meghatározott időre szól, így még kedvező viszonyok között se mindegy, a végrehajtó hatalom mennyire törődik programja időtervének teljesítésével. Á helyzetelemzők nyilván e tényből kiindulva bírálják, hogy a miniszterelnök nem tartotta meg ígéretét; október utolsó napjáig nem tette közzé a kormány működésének értékelését, majd november 17-én következett egy gyenge önértékelés. Voltaképpen a négy évre szóló mandátum szakaszolásának arányosságáról van itt szó; mennyit szán Dzurinda csapata a válság leküzdéséhez szükséges elrugaszkodás előkészítésére, és mennyit a fellendítésre, hogy 2002 elején már a lakosság is érezze: nem volt hiábavaló az áldozat. Nemcsak a társadalom egyre nagyobb részének nyomorán élősködő populista és nacionalista ellenzék véli úgy, hogy 13 hónap indokolatlanul hosszú idő a beígért elrugaszkodás előkészítésére. Voltak mozzanatai a kormány eddigi működésének, amelyek kimondottan hozzájárultak a kedvező változásra várók kiábrándulásához. Semmi sem valósult meg például a közigazgatás ésszerűsítésének igényéből. Pedig az ilyen terv megvalósításában milliárdok vannak rejtve. Azért hoztak létre sok kis járást, hogy több legyen az íróasztal és ezekkel minél többen váljanak lekötelezetté. Úgy tűnik, a mostani koalíció pártjainak többsége is ily módon elkötelezett támogatókban gondolkodik. Teljesítheteden volt az az ígéret, amely szerint az új kormánynak át kellett volna „rostálnia" az újgazgadok közösségét. Azoknak kellett volna áthullaniuk a rostán, akik a könnyen kapott vagyon kezelésére méltatlannak bizonyultak. Törvényes eszközökkel azért nem lehetett fellépni, mert Mečiarék olyan törvényeket hoztak, amelyek paragrafusaira hivatkozva úgyszólván senkit se lehetett az alagútépítők közül felelősségre vonni. Hosszan lehetne még sorolni a mulasztásokat, de a különbejáratú pártérdekeket is, amelyek a sokszínű kolaícióban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány elnöke nem merészelt nyilvánosságra hozni egy valóban helyzetfeltáró, felelősöket nevesítő helyzetjelentést. Jellemző, hogy az önkértékelést megelőző hetekben többször is nagyra értékelte a fegyelmezettséget, noha már a vak is látta, hogy éppen olyan pártokra, személyiségekre lenne szükség a kormányban, amelyek (akik) nem lennének restek felkavarni az oxigénhiányos állóvizet. Külön fejezet a miniszterek leváltásának kérdése. A koalíciós békesség érdekében a választópolgárok úgyszólván semmit sem tudtak meg a leváltott és leváltandó kormánytagok hibáiról, illetve hibátlanságáról. A minisztercserék ahhoz hasonlítanak, mint amikor egyik kannából a másikba öntik a vascsavarokat; néhány másodpercnyi zörej, utána süket csend, és minden marad a régiben. Gyenge a miniszterelnök, önzőek a pártok. JEGYZET Alterególc allűrjei MADI GÉZA Sokakban felmerült a gyanú, hogy az évszázad perében nem az a Mikuláš Čemák került a vádlottak padjára, aki annak idején az országos körözés kiadása után „önként" jelentkezett a rendőrségen, hanem a hasonmása. Egyebek közt ezzel magyarázható, miért ül megváltozott külsővel bajusztalanul, más frizurával - a tárgyalóteremben. Jóllehet felesége könnyes szemmel „azonosította", nem mindenkiben tudta elaltatni a gyanút. A politikában is gyakran felbukkannak alteregók. Például a legfrissebb gyanús eset: nem az a Vladimír Mečiar vett részt azon a népgyűlésen, amelyre két héttel ezelőtt került sor, illetve azon a megbeszélésen, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt elnökével tartott a múlt héten. Az úgynevezett lakossági fórumon az egyik Mečiar még azt mondta, hogy „egy esztendő múlva a jelenlegi kormány leváltására szeretne emlékezni", viszont az Anna Malíkovával folytatott megbeszélés után a másik Mečiar úgy nyilatkozott, hogy folytatni kell a kormánypárti-ellenzéki párbeszédet. Azaz nem volt elég a kétszeri meghallgatás a köztársasági elnöknél, hanem újabb dolgokon töri a fejét. Például meghívót küldött „hagyományos" tárgyalópartnerének, Ján Carnogurskýnak, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökének, s arra kérte, hogy „alelnöki szinten tegyenek kísérletet a megállapodásra". Mečiar azzal a mozgalommal akar tárgyalóasztalhoz ülni, amely Mikuláš Dzurinda és a többiek korábbi tagságának megújításával már nem csupán Čarnogurský révén része a kormánynak. Egyúttal azonban ugyanezt a kabinetet szeretné megdönteni legkésőbb jövő novemberig.Első ránézésre nem tűnik logikusnak a helyzet. Csak akkor, ha figyelembe veszszük az alteregók lehetőségét: a „valódi" Vladimír Mečiar nem tudja, mit akar hasonmása. De még valószínűbb, hogy csak egy van belőle, s az az egy sem tudja, mit csinál. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806. Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk r* - Borzasztó ez a karácsonyi bevásárlás. A politikusok az illúzióimtól, a zsebesek a pénztárcámtól fosztottak meg! (Peter Gossányi karikatúrája) Reálisabbak a jövedelemadó tételei, de jövőre újabb komoly korrekcióra lesz szükség Parlamenti számháborű Megszületett a jövedelemadó-törvény régen várt módosítása, amit két oldalról közelíthetünk meg. TUBA LAJOS Egyrészt mondhatjuk, hogy a jövő évre esedékes díjszabások még mindig nem eléggé motiválóak. Sokan vitatják, hogy a 29 százalékos társasági adó (jogi személyek jövedelemadója) az adózási kedv növekedésével valóban behozza-e az egyébként várható több milliárdos kiesést. A személyi jövedelemadóval kapcsolatban is lehetnek kifogásaink, hiszen elég csak megnéznünk az 1993-ban még a szlovákiaival azonos cseh adótáblát. Másrészt viszont legalább értékeljük, hogy vége a hat évig tartó abnormális helyzetnek, hogy a kormány - főként a lakosságot tartva fejőstehénnek - még az inflációhoz sem igazította a jövedelemadó tételeit. Megvan tehát a precedens és - amint erre a szavazás után a pénzügyminiszter-párti képviselők is utaltak - jövőre újabb komolyabb korrigálások várhatóak. A társasági adó esetében ugyanis az elemzések szerint 20-25 százalék között indulna meg a mozgás, sőt egy világbanki tanulmány azt is pontosan felsorolja, milyen leírási politikára lenne szükség, hogy a vállalatok lemondjanak a könyvelési trükkökről, a külföldi befektetők pedig ne csak az olcsó munkaerő miatt érdeklődjenek az ország iránt. A személyi jövedelemadónál pedig az adósávokkal kapcsolatos örök vita mellett főként a gyermekekrejáró adóalap-csökkentő tétel sikerült továbbra is nagyon szerényre, pedig hát ez a modern családtámogatási politika egyik fő eszköze lehetne. OLVASOI LEVEL Egyenlőbb nadrágszíjat Az osztogatás-fosztogatás és az ország elzálogosítása után törvényszerűen következett a második felvonás, mikor mindent újra a helyére kell tenni, az adósságokat viszszafizetni, ami miatt a nadrágszíjat is összébb kell húzni. Sokáig úgy képzeltük, hogy ez mindenkire érvényes. Azt is elvártuk, hogy a szabadrablás résztvevőit is megszorongatják. Ezzel szemben főleg azokat szorongatják, akik a legvédtelenebA közvetlen adók rendszerének jó irányba történő elmozdulása kedvező hír, még akkor is, ha a jövő év elejére betervezett áremelések jórészt lenyelik az adócsökkentésből származó többletjövedelmet. Mert a környező országokban is láthatjuk, hogy egy sikeres gazdasági reform esetén a megszorítások néhány év alatt mindössze borzongató közelmúlttá szelídülhetnek, egy reális adópolitika viszont évtizedes gyakorlatként ösztönözheti a gazdaság fejlődését és a hosszú távú lakossági megtakarításokat. A parlamentben kormánypárti körökben elég komoly vita folyt a még drasztikusabb adócsökkentésről. A pénzügyminisztérium álláspontja is érthető volt, hiszen az ország még messze nem lábalt ki a veszélyes zónából. Ezt jól illusztrálta a Trend múlt heti összegzése, amely szerint a köztartozások haNe csak az olcsó munkaerő miatt érdeklődjenek az ország iránt. zánkban már meghaladták a 400 milliárd koronát. Pedig a Szociális Biztosító esetében még a hivatalosan kiegyenlített mérleggel számoltak, pedig tudjuk, hogy a december végi összesítés már ott is milliárdos hiányt tartalmaz majd. Ha ehhez hozzáadjuk a vállalatok körbetartozásaiban befagyott 350 milliárdot, akkor tapasztalt közgazdászok is nehezen adnak választ arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen miből is él ez az ország. A múlt heti parlamenti számmaratonból azért álljon itt még két adat. Ezentúl a jövedelemadónk egy százalékát valamelyik civil szervezetnek utalhatjuk, vagyis a bek, a büntetőjogi felelősségrevonást pedig a fátyolborogatás váltotta fel. Mert hát a Nyugat elbizonytalanodna velünk szemben, ha a jogtalanul elbitorolt vagyon viszszakerülne az állam tulajdonába. Pedig a lopást és a csalást tőlünk nyugatabbra még nagyobb bűnténynek tartják, mint itt. Nagy adag naivitásról tesz tanúságot, aki úgy képzeli, hogy a jogi személyek adójának leszállításával fel fog lendülni a nemzetgazdaság, és több adó folyik be az államkasszába. Lehet, hogy ez a mechanizmus az egész világon így működik, de Szlovákiában más a helyzet. Itt csak a költségvetési hiány fog növekedni, jobharmadik szektor végre nálunk is rendszeres bevételhez jut. Azt majd mindenki maga dönti el, hogy kit támogat ezzel az összeggel. Ezenkívül lezárult a továbbdolgozó nyugdíjasok ügye is. Ók a megrokkant anyagi helyzetű nyugdíjbiztosítási rendszer miatt kerültek napirendre. Eredetileg nyugdíj vagy fizetés című választás elé akarták állítani őket. Végül a parlament egy logikusabb megoldást választott: a továbbdolgozó nyugdíjas ezentúl szintén fizeti a nyugdíjbiztosítási elvonást, amennyiben viszont a korhatár elérése után nyugdíjba vonulás nélkül dolgozik tovább, az éves bonusza négyről 6 százalékra nőtt. A teljesség kedvéértjegyezzük meg, hogy ezentúl a korkedvezményes nyugdíjba vonulásra sem-lesz lehetőség. A múlt hét egyéb eseményei közül kiemelkedik a cseh-szlovák vagyonvita lezárása, bár a részletek eltitkolása miatt egyelőre csak spekulálhatunk, miről is mondott le kölcsönösen a két fél. Legalább ekkora horderejű a Szlovák Távközlés privatizációjára kiírt pályázat. Az első szlovák állami monopólium magánosításáról van szó, ráadásul a kisembernek nem kell az egészet azzal a kellemetlen érzéssel figyelnie, hogy párttrafikos zsebébe vándorol a bevétel. A mechanizmus egyébként figyelemreméltó: az első körben kiválasztják azokat, akik képesek működtetni egy ekkora távközlési vállalatot, a második körbe meghívottak közül pedig már kizárólag a részvények 51 százalékáért felkínált ár számít majd. A várható bevétellel kapcsolatban általában 10 milliárd koronáról beszélnek. Olvashattunk viszont olyan véleményt is, hogy a cseh távközlési állami vállalat eladását véve alapul bizony 30 milliárd körül lenne a reális ár. ban kinyílik a szociális olló, miközben még fényűzőbb paloták fognak épülni. Természetesen megbecsülésjár azoknak, akik tisztességes módon vállalkoznak. De a mi tájainkon nem divat a pénzeszsákot a cégbe cipelni, éppen ellenkezőleg, a vállalatokat a lehető legjobban kiszipolyozzák. Az adóbevallásokban a gazdasági eredmények mínuszra kozmetikázása pedig már nemzeti sporttá vált. A feketemunkáltatók is kijátsszák az adóhivatalt, az alapokat. Ilyen viszonyok mellett csak a fokozott ellenőrzés és a törvények következetes betartása segíthet. A luxusadó bevezetésével pedig legalább részben elégtételt lehetne TALLÓZÓ NÉPÚJSÁG Ma kezdődnek Budapesten a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a magyar kormány képviselőinek konzultációi az erdélyi magyar magánegyetem létesítéséről - közölte Nagy F. István, az RMDSZ oktatási ügyekért felelős ügyvezető alelnöke. Interjújában elmondta, hogy befejeződött az a konzultációs folyamat, amelyet a szövetség három részben szervezett meg a magyar felsőfokú oktatás ügye iránt elkötelezett személyek - az önkormányzati képviselők, a már működő magyar tannyelvű felsőfokú intézmények vezetői, szakemberei, az érdekelt civil és szakmai szervezetek képviselői - számára. A konzultáció-sorozat célja az volt, hogy az RMDSZ kialakítsa álláspontját a magyar kormány képviselőivel kezdődő megbeszélésekre. Nagy F. István alapelvként szögezte le, hogy az RMDSZ továbbra se mond le arról a követeléséről, hogy magyar nyelvű állami egyetemet hozzanak létre Romániában. Ez azonban a román állam feladata és kötelessége. „Amíg ennek kedvező politikai feltételei megteremtődnek, ki kell használnunk azt a lehetőséget, amit a magyar kormány tervezett támogatása biztosít" - hangsúlyozta. VECSERN J E NOVOSTI Szombati számában a jugoszláv kormánypárti lap azt állította, hogy nemcsak a francia, hanem a német titkosszolgálat is belebonyolódott a Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök meggyilkolására szőtt tervekbe. Jól tájékozott körökre" hivatkozva azt írta, hogy a belgrádi hatóságok három olyan bűnözőcsoportot fedtek föl és tartóztattak le, amelyek ehhez a két hírszerző szolgálathoz kötődtek. „Eddig három, főleg szerbekből álló csoportot tartóztattak le, amelyek a francia és a német hírszerzés égisze alatt négy merényletforgatókönyvet dolgoztak ki Milosevics elnök ellen" - adta hírül a lap. KOMMERSZANTDAILY Több moszkvai napilaphoz hasonlóan a hadsereg szégyenének nevezte az újság, hogy orosz katonák Ingusföldön egy üveg vodkáért szétlőtték egy árus bódéját, megölve az eladónőt. A csecsen-ingus határon fekvő Szlepcovszkaja településen csütörtök este ide-oda száguldozott egy páncélozott szállító harcjármű, s a részeg harcosok mindenáron italt akartak keríteni. Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult, mert Ingusföldön Ruszlán Áusev elnök teljes szesztilalmat rendelt el. A napilap szerint „az elutasítást a haza védelmezői nemcsak személyes sértésnek vették, hanem az egész orosz hadsereg megalázásának": a harcosok géppisztolytüzet zúdítottak a pavilonra, megölve a 21 éves elárusítónőt, s megsebesítve egy járókelőt is. Ezután a páncélos elrobogott Csecsenföld irányába. A gazdasági lap szerint a hadvezetés sokáig provokációt gyanított - még Viktor Manyilov, a vezérkari főnök első helyettese is először azt tartotta valószínűnek, hogy átöltözött csecsen fegyveresek kalandoznak szabadon páncélosukkal Ingusföldön -, s csak péntek este vették őrizetbe a szentpétervári 138. számú hadtest öt katonáját gyilkosság gyanújával. venni a mohó privatizálókon, mivel a jogi eljárás reménytelen. A tervezett nyugdíjreform kapcsán is baj lenne rózsaszínű szemüvegen keresztül nézni a világot, és az önkéntességre alapozni az alkalmazottakért történő befizetések bizonyos részét. Tudjuk, hogy ez most is miként működik. Sok helyen a munkavállalók nem is merik megemlíteni a munkáltatónak, hogy ilyen igényük lenne, mert mindjárt az utcán találnák magukat. Ezért a jövőbeli nyugdíjakat nem lehet a munkaadók jótékonykodására bízni, hanem kötelező jelleggel kell törvénybe iktatni. Kelecsényi Imre, Pozsony