Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-27 / 274. szám, szombat

10 Gazdaság és fogyaszTók ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 30. Rockfesztivállal indít a Luna tévé Pozsony. Rockfesztivállal ünnepli és annak élő közvetítésével kezdi meg adását az új szlovákiai magántelevízió, a Luna tévé. A nagyszabású koncert ma 18.00 órakor kezdődik az Incheba színpadán az Iné Kafe, Pavol Hammel és a legendás Prúdy, a cseh Buty, Richard Müller és az Andrej Seba n Band részvételével. (SITA) Holnap nyílik a Szomj című kiállítás Vágsellye. Holnap 16 órakor kerül sor a Galéria 99 megnyitójára a vágsellyei kultúrház aulájában. A Szomj című kiállítás december 16-ig látható, (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária szombat, vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Székek sz. 19 Oleanna v. 19 RUŽINOVI MŰVELŐDÉSI HÁZ: Cyrano sz. 15.30,19.30 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Parasztbecsület, Bajazzók v. 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A néma levente sz. 19 (vendégjáték Gömörhorkán) v. 15 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Apafej (am.) sz., v. 16, 18 Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz. 20.30 Oltári nő (am.) v. 20.45 OBZOR: Meghitt fészkek (cseh) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Egy bogár élete (am.) sz., v. 15.30 Mondd, mi a szerelem (svéd) sz., v. 17.30, 20 YMCA: Fergeteges forgatás (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A 13. harcos (am.) sz., v. 18, 20.30 Asterix és Obelix (fr.) sz., v. 15.30, 18 Az őrület határán (am.) sz., v. 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) sz., v. 18, 20.30 Star Wars: Baljós árnyak (am.) sz., v. 16 Az uradalom (cseh) sz., v. 18.15 Go (am.) sz., v. 16,18.30 Csak egy kis pánik (am.) sz., v. 17.30 Dilisek vacsorája (fra.) sz., v. 17,18.30 A bádogdob (ném.) sz., v. 20 Az én kis falum (cseh) sz. 19.30 Elemi iskola (cseh) v. 19.30 KASSA TATRA: Sztárom a párom (am.) sz., v. 16, 18, 20 CAPITOL: A 13. harcos (am.) sz., v. 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Apafej (am.) sz., v. 16, 18, 20 DRUŽBA: Apafej (am.) sz., v. 16, 18, 20 IMPULZ: Káma Szútra (am.) sz., v. 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A tábornok lánya (am.) sz., v. 17,19.15 LÉVA - JUNIOR: A Thomas Crown ügy (am.) sz., v. 16.30, 19.30 SLOVAN: Az elveszett paradicsom visszatér (cseh) sz. 19 Anasztázia (am.) v. 15 GALÁNTA - VMK: Legkedvesebb bárom (am.) sz. 17.30, 20 v. 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: 10 dolog, amit utálok benned (am.) sz., v. 18 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Taxi (fra.) v. 18 GYÖR CINEMA CITY: Fergeteges forgatás (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30,20.30,22.30 James Bond - A világ nem elég (am.) 12,14.45, 17.15, 18.30, 19.45, 21, 22.15 A 13. harcos (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Apafej (am.) 12.15, 14.15, 16.15 Állj, vagy jövök! (am.) 12.30, 14.30, 16.30, 18.30,20.30, 22.30 Tarzan (am.) 11.30, 13.30, 15.30,17.30, 19.30, 21.30 Oltári nő (am.) 11, 13.30, 16, 19.45, 22.15 Tágra zárt szemek (am.) 11.30, 14.20, 17.10, 20, 22.55 Csillagok háborúja (am.) 12, 14.30, 17, 19.45, 22.20 Az átok (am.) 11.30,14.45, 17.30,19.50, 22.30 Heltai Jenő színműve a kassai Thália Színházban. Hisszük, hogy a jó Agárdi Péter nem tehet mást: szereti Ziliát. Egy csók ára három év némaság Úgy tűnik, a színház hovatovább hit kérdése, legalábbis a néző részéről, akinek ajánlatos kialakítania magában a megfelelő alapállást: a nem látott dolgokról való szilárd meggyőződést. LAKATOS KRISZTINA A hit bizonyos mértékig helyénvaló, fogadjuk el, hogy a színház a művészet temploma, de mihez kezdjen az az újkor szellemével megfertőzött, kárhozott lélek, aki úgy képzeli, a színház arra van, hogy megmutassa az adott esetben egyetlen létező igazságot, bebizonyítsa, hogy ami történt, csak így történhetett, vagy éppen kérdőjelezze meg mindezt, de mindkét esetben érzékletesen tegye. Ha erre nem elég a szöveg, meg lehet tölteni a színpadot jelekkel, gesztusokkal, hiszen nem rádiójátékról van szó, a szereplők egymás közti viszonyát nem csak az teremti meg, hogy beszélnek egymáshoz Heltai Jenő A néma levente című színművében ez nyilvánvaló okokból nem működhet. Zilia (Bandor Éva) a játék elején szerencsésebb helyzetben van: övé a tér, elhisszük neki, hogy büszke özvegy, aki az erényt a gőgös önmegtartóztatásban leli meg, sértőnek érez minden felé irányuló vágyat. Agárdi Péter (Petrik Szilárd) viszont úgy kerül a színpadra, mint Pilátus a krédóba. Tudjuk, hogy a szerelem, a vágyakozás betege, de hogy mit akar elérni és főleg hogyan, rejtély. A kért és megkapott csók, Zilia felszikrázó szenvedélye, majd a viszonzásul követelt három év némaság néhány pillanatra egy hullámhosszra hozza a két főszereplőt, de a második felvonásban megint csak értetlenkedve nézünk a megváltozott helyzetre: tízezer arany ígérete elég, hogy Zilia elinduljon a messzi Pannóniába, és az életét is kockára tegye a győzelemért, majd a halál torkában rájöjjön, hogy végzetesen szerelmes Agárdiba. Bandor Éva Zilia alakjának több oldalát is sikeresen mutatja meg a színpadon, a gond az, hogy mindig a készterméket kapjuk, az átalakulásba nem avattatunk be. Petrik Szilárd határozottabb rendezői instrukciókat igényelt volna, némaságra ítéltetve a szomorú tekintet és a szenvedőn-dacosan összeszorított száj mellett árnyaltabb gesztusrendszerrel bizonyosan el lehetett volna kerülni a csapdát: azt, hogy az előadás nagy részében passzívan szenvedi el a történéseket. Ugyancsak ez a fajta rendezői látás hiányzik a játéktér „bejátszásakor", elég furcsa, amikor a szeAmikor felszikrázik a szenvedély. Agárdi Péter (Petrik Szilárd) és Zilia (Bandor Éva) (Svätopluk Písecký felvételei) A kerítő szorult helyzetben. Beppo, Agárdi csatlósa (Fabó Tibor) Zilia társnői között replők a színpad négy sarkában megállva beszélnek egymáshoz, legyen szó királyról és szolgáról, vagy epekedő szerelmesekről. Nem hiányzik viszont az intenzív interakció Mátyás király (Bocsárszky Attila) és Beatrix királyné (Szvrcsek Anita) erotikusán túlfűtött kettőséből, még ha kettőjük személye és kapcsolata nem is felel meg mindenben a történelmileg kanonizált változatnak. Beppo, Agárdi csatlósa és „kerítője" (Fabó Tibor) szintén képes helyzetet teremteni maga körül, Zilia háznépéhez több köze van, mint a címszereplőnek. Az előadás az álarcot viselő színészek táncával kezdődik - a színház előterében, az előjáték a színpadon orgiával folytatódik. A rendező, Szegvári Menyhért m.v. ezzel a farsangi vagy vásári komédiára utaló jelenettel indítja az előadást, amivel egybecseng Rák Viktória becsalogató és az egyes jeleneteket gongütéssel, némi közjátékkal elhatároló szerepe. A darab jelenetekre, képekre bontása a látványos jelmezekkel együtt határozottan leporelló-jelleget ad az előadásnak, Csík György m.v. - egyébként ötletes, könnyen alakítható és mozgadiató - díszletei, például a lankás giccspanoráma Zilia ablakaiból szintén az „olcsóság" piaci hatását keltik, a második felvonásbeli toronyjelenet sima szürke felületekből álló, puritán díszlete viszont olyan minőségi, formai ugrástjelent, amit semmi nem indokol a színpadon. Az egész előadás hangulata, stílusa pedig valahol a kettő között lebeg. Szónokverseny, előadások Z. Németh István új kötete érdekes megvilágításba helyezi eddig publikált szövegeit A vágy lírai lehetőségei NÉMETH ZOLTÁN Szinte hihetetlen: az alig harmincéves Z. Németh István immár kilencedik kötetét publikálja. Z. Németh verseivel „robbant" a szlovákiai magyar irodalomba, szövegeit rendszeresen közölte az Irodalmi Szemle, a Kalligram, majd pedig a Szőrös Kő. Talán azzal az ,,édes stílussal" hozott egyéni hangot irodalmunkba, amely a szövegben létezés örömét fejezte ki, az avantgárd világot megváltani akaró késztetése után friss könynyedséggel. Ezzel párhuzamosan Z. Némethszövegeket olvashattunk még a Heti Ifi, azaz a HiFi lapjain is. Bombasztikus ötletei, parádés nyelvi bravúrjai, dadaisztikus montázstechnikája mind arra utaltak, hogy Z. Németh túl van az irodalom naiv felfogásán, hiszen a szövegben létezést mint játékot éli meg, olyan játékként tehát, amely a nyelvi alakváltozatok során építi fel a lírai személyiséget, amely az irodalom célját a gyönyörködtetésben, az ötletek kavalkádjában találja meg. Ennek tükrében nem is meglepő az a sokoldalúság, amely Z. Németh szövegjátékait jellemzi. Hiszen írt ő gyermekversektől kezdve krimiparódiákon át színművekig mindent, novelláskötete és regénye is megjelent. És persze ne feledkezzünk meg arról az „irodalomtörténeti" ihletettségű „tudományos" kutatómunkáról sem, amellyel Tsúszó Sándor újabbnál újabb szövegeit bányássza elő a feledés mindent elborító erejével hősiesen szembeszegülve. Lélegzet című verseskötete érdekes megvilágításba helyezi eddig publikált szövegeit. Hiszen mintha szembeszegülne azzal a frissességgel, játékossággal, amely eddigi opuszait jellemezte. A Lélegzet versei olyan tragikus színezetű tudást hordoznak magukban, amely némileg ellentmond az eddig megteremtődött Z. Németh-képnek. A létbe vetettséget, halálközeliséget, a létezést fenyegető állapotokat, az elégikus, felelősségteljes létet, az élet méltóságát, s e méltóság egyénített vagy kozmikussá növesztett képeit találjuk a Lélegzet szövegeiben. A komolyság olyan alakzataira figyelhetünk fel ebben a könyvben, amelyek hiányoztak eddig a Z. Németh-korpuszból. Ezek a versek azonban retorikussá, színpadiassá válnak néha a komolyság szinte emberfeletti terhe alatt, a kozmikus, metafizikai és transzcendes gondolatok súlya alatt, s mintha megfeledkeznének arról a tényről, hogy „csak" szövegek, hogy „csak" nyelvi tények, azaz: önmaguk hozzák létre önmagukat. Az az általános, a kötet egészére jellemző elégedetlenségérzés tehát, amely minduntalan tetten érhető a Lélegzet verseiben, eszerint valójában önmagára, önmaga ellen irányul. Hiszen mintha Z. Németh versei is minduntalan „túl" akarnának lenni, minduntalan az elérhetetlen után vágyakoznának, s e vágyakozás érdekében elfeledkeznének a „saját" hangról. A szöveg méltósága tehát e vágyakozás reménytelensége függvényében foszlik szét, tragikus ízt hagyva az olvasó számára. A Lélegzet verseiben az érett Z. Némethtel találkozhatunk, szabatos, megfontolt, komoly versekkel. A veszély azonban az, hogy ez a komolyság túlságosan is komolyan veszi önmagát, s így gyakran leépíti az egyéniség szimpatikus vonásait. Z. Németh István: Lélegzet, ABART, 1999 Szükség van-e a retorikára? November 30-án 18 órakor a pozsonyi Mladosť moziban láthatják a nézők a Szeressük egymást, gyerekek cimü rövidfilm-trilógia A nagy halál című darabját is, amelyet Jancsó Miklós rendezett. A Cserhalmi György és Hernádi Judit főszereplésével forgatott ezredvégi krimi a mester pár évvel ezelőtti fantázijátéka. (Miloš Fikejz felvétele) Budapest. Szükség van-e a retorikára a 3. évezredben? A kérdés főszerepet kapott azon a kétnapos rendezvényen, amelyet a közelmúltban rendeztek meg az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán. Az első nap az ókori és a mai retorika társadalomban betöltött szerepével, ill. a szónoki felkészülés és felkészültség kérdéseivel foglalkoztak az előadók (Adamik Tamás, Bencze Lóránt, Wacha Imre, Grétsy László). A második nap a Kossuth Szónokverseny zajlott 33 egyetemi-főiskolai hallgató részvételével. Az előre megadott témát - Szükség van-e retorikára a 3. évezredben? - a versenyzőknek pro és kontra változatban is ki kellett dolgozniuk, s az elődöntőben valamelyik változatot a szónoki beszéd követelményeit figyelembe véve, szabadon előadniuk. A verseny résztvevője volt Tóth Gábor, a Nyitrai Konstantin Egyetem Hungarisztika Tanszékének ötödéves hallgatója, aki 12 társával bekerült a döntőbe, s az erős mezőnyben a 7. helyen végzett. Bánffy György színművész, a zsűri elnöke értékelésében kiemelte Tóth Gábor szónoki beszédének érvekkel alátámasztott logikus felépítését és hiteles, meggyőző előadásmódját. Szlovákiai magyar viszonylatban is fontos lenne meghonosítani az elméleti és gyakorlati retorika kérdéseivel foglalkozó nyilvános fórumot, hiszen a szónokká váláshoz szükség van az elméleti és a gyakorlati képzésre is. (S. A.) Z. Németh István