Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-26 / 273. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 26. KOMMENTÁR Nyugdíjból kegydíj? TÓTH MIHÁLY Kevés valósult meg azokból az előrejelzésekből, amelyek alapján a nemzetközi gazdasági kérdésekben járatlan kisember azt gondolhat­ta, hogy az ország nyugati határán hosszú tömött sorokban várakoz­nak a nyugati tőkések, hogy Mečiar vereségének pillanatában meg­kezdjék a lélegeztető gépen működő gazdaság dollárral, márkával, fontsterlinggel való elárasztását. Az új hatalom első száz napja alatt kiderült, a koalíció struktúrájából következő pártszempontúság min­dent háttérbe szorító ereje lehetetíenné teszi a gazdaság oly módon történő mozgásba lendítését, ahogy azt Lengyelország és Magyaror­szág esetében. A nyugati pénzintézetek ismét bebizonyították, hogy nem tekintik magukat jótékonysági egyletnek; tudtára adták a Dzurinda-kormánynak, hogy tőkét csak akkor hoznak Szlovákiába, ha érezhetően csökken a HZDS-hatalom visszatértének lehetősége. Az 1989-es fordulat óta bőven volt az ország lakossága többségének lehetősége, hogy csalódjék Mečiarban. A populista-nemzeti maszlag­ból kiábrándultak elvárták, hogy hozzáértő kormány kerül hatalom­ra, természetes tekintélynek örvendő miniszterelnökkel az élen. Több mint egy év után látható, hogy sem a szakszerűség, sem a természetes miniszterelnöki tekintély követelménye nem érvényesül. A kormány szakszerúdenségének egyik megnyilvánulása, hogy a választópolgár­ok több mint egynegyed része - a nyugdíjasok - számára olyan társa­dalmi légkört teremtett, amelyben az érintettek hova tovább úgy ér­zik magukat, hogy nem megérdemelt nyugdíjból, hanem kegyelem­kenyéren élnek. Az eredményt tekintve teljesen mindegy, hogy jobb­oldaliságtól vagy politikai primitivizmustól vezérelve sulykolják az emberek fejébe, milyen terhet jelent a társadalom nyakán az 1,2 mil­lió nyugdíjas. Az ilyen agymosásnak semmi haszna. Csak arra jó, hogy a nyugdíjasok hatalmas tömegében az a vélemény alakuljon ki, hogy: erre a kormányra a teljes szociális érzéketlenség jellemző. És történik ez abban a negyedévben, amelynek során úgyszólván elvisel­hetetlen drágulás sújtja a bérből élőket, elsősorban pedig a nyugdíja­sokat. Ilyen légkörben közölték a lakossággal, hogy 2000-ben nincs pénz a nyugdíjak valorizálására, amelyek átlaga erősen megközelíti a hivatalosan megállapított létminimumot. A továbbra is határainkon kívül veszteglő bankok elemzői számára a legközelebbi választások kilátásait illetően e tények alapján nem nehéz messzemenő és nyug­talanító következtetéseket levonni. JEGYZET Rendőrtelül, és mégsem SZABÓ MÓNIKA Szeptember elsejével felszámol­ták falunkban a rendőrőrsöt. A felsőbb határozat azután szüle­tett, hogy a lakosság petícióban fejtette ki véleményét a dologról, és úgy döntött, nincs szükség „ilyen" rendőrökre. A faluban sok volt a betörés, a verekedés, és sajnos gyilkosságra is volt már példa. A rendőrök pedig mintha nem lettek volna tisztában fel­adataikkal. Csak véletlenül for­dult elő, hogy elkapták a tettese­ket. Pedig az esetek többségében gyerekjáték lett volna előállítani a betörőket, hiszen nem voltak profik, akik ügyelnek arra, ne­hogy ujjlenyomatokat hagyjanak maguk után. De hát rendőreink a daktiloszkópiáról „azt se tudják, eszik-e vagy isszák". Jó, tegyük fel, hogy akkor éppen hiányoztak az iskolából, amikor az ujjjlenyo­matvételt tanulták, de hogy egy helyszínen felejtett személyazo­nossági igazolvány sem elég ah­hoz, hogy eljussanak a tettesig, az már elég hihetetlen. így aztán az esetek többségében csak a jegyzőkönyvírásig jutottak el, a tettesig nem. Úgy is mondhat­nánk, a rendedenség őreivé deg­radálódtak. Hát ezért nem tartott a lakosság igényt a munkájukra. Tehát egy ideje nincsenek rend­őrök a faluban. Ebből logikusan az következne, hogy azóta még több a betörés, a lopás, a randa­lírozás, mint annak előtte. De ez így, ebben a formában nem igaz. Már csak azért sem, mert sokak­tól hallottam, hogy gyakran ép­pen a rendőrök voltak a lopott holmik vevői, sőt a megrendelői. Ha tehát nincs ügyfél, nincs ki­nek eladni a szajrét. Azt azért nehezen tudom elhinni, hogy a nagymamám spájzából ellopott tíz kilogramm kristálycukor is „rendőrkézre került", de sose le­het tudni. Az utóbbi időben vi­szont mintha lecsillapodtak vol­na a tolvajok. Talán azért, mert a „rendőri felügyelet" mellett, aki csak tehette, elkerítette ma­gát, rácsot, riasztót szerelt min­denhova. Meg aztán, amióta megszabadultunk egyenruhása­inktól, több razzia is volt a falu­ban. Álarcos kommandósok lep­ték el a kiszemelt címet, és né­hány embert előállítottak. Hogy végül rács mögé kerültek-e, nem tudom, de tény: a rendőrségi ak­ció akkor a leghatékonyabb, ha messziről jött rendőröket vetnek be, akik a helyi bűnbandákkal semmilyen kapcsolatban nem állnak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Taííósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDI.F.R Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vnvw.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Dezső, akkor te most orosz leszel, én meg csecsen (Peter Gossányi karikatúrája) Pozitív hangvételű határozatot fogadott el Szlovákiáról az amerikai kongresszus Lobbistálc vigyázzban Telitalálatként minősíthető az amerikai kongresszus november 16-án elfogadott, Szlovákiáról szóló határo­zata, amely rendkívül pozi­tívan üdvözli az országban a parlamenti választások óta bekövetkezett változá­sokat. JARÁBIK BALÁZS A határozat elfogadását Szlovákia egyesült államokbeli nagykövete, Martin Bútora Pozsonyban, a VPN megalakulásának tiszteletére ren­dezett megemlékezésen jelentette be. Tény, hogy a Kongresszus nem hoz minden héten hasonlójellegű határozatot, ezt hangsúlyozta John Mica, floridai republikánus szenátor is, aki szlovák gyökerei­ről ismert. Rendkívül nagy vissz­hangot kapott, hogy a szavazáskor 404 képviselő szavazott a javaslat mellett, mindössze tizenkét ellen­Az MKP-nak mindent meg kell tenni egy pozi­tív határozat érdekében. szavazat mellett. A szlovák sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Tom Lantos fellépésének is, a SME na­pilap kommentátora külön kieme­li, hogy a magyar származású, óri­ási tekintéllyel és szakértelemmel bíró Lantos a múlt év óta egyre in­kább Szlovákia barátjaként köny­velhető el. A háttérben azért igazán kikandi­kál az a tevékenység, amelyet a szlovák külügyi vezetés évek óta forszíroz: a washingtoni szlovák lobbi kiépítése. Az ötlet még Mečiarék idejében kezdett realizá­lódni: az akkori szlovák vezetés OLVASÓI LEVÉL Üzenet egykori iskolámba Fontosnak tartjuk, hogy a diák­nak legyen véleménye, és azt el is mondhassa. Ebből, persze, gon­dok szoktak adódni, hiszen kevés olyan ember van, aki bármilyen körülmények között vállalja a vé­leményét. Abban az iskolában, amelyről mostanában gyakran megtalálta saját jelöltjét John Mica, floridai képviselő személyé­ben. Mica gyorsan meg is látogat­ta újra felfedezett saját országát, de igazából udvarias tévényilatko­zatokon kívül több nemigen tellett tőle, legalábbis, ha a mostani ha­tározati javaslattal hasonlítjuk össze. Mica a közelmúltban már egy népes amerikai vállalkozókból álló csoporttal tért vissza a Dzurinda-kormány hívó szavára, s otthoni ténykedéséről sok min­dent sejtet, hogy a javaslatot indít­ványozók között (jegyezzük meg a neveket: Stupak, Kucinich, Knollenburg, Smith) ott találhat­juk Ben Gilman republikánus kép­viselő nevét is, aki a Kongresszus Külügyi Bizottságának elnöke. A túlnyomórészt republikánus ösz­szetételű társaság nagy szolgála­tokat tehet Szlovákiának, hát még, ha a szintén republikánus fa­voritot George Busht valóban el­nökké választja az amerikai nép. A határozat mindenesetre azt su­gallja, hogy a szlovák „lobbi­tákolási" kísérletek kezdenek be­érni. Az amerikai képviselők - és főleg Tom Lantos - figyelmét nem keltette fel még a határozati javas­latnak az a két cikkelye sem, amelyben az indítványozók az et­nikai magyarság helyzetének ja­vulását Csáky Pál miniszterelnök­helyettes posztjával és a kisebbsé­gi nyelvek használatát szabályozó törvénnyel bizonyították. Főleg a botrányos légkörben elfogadott kisebbségi nyelvtörvény ügyében sántít egy kicsit a határozat 1/3-as cikke. Bizonyára nem véletlenül nem említik meg az amerikai kép­viselők, hogy a törvényt csupán ­a szlovák kormánykoalíció tagja­ként - az etnikai magyarokat kép­viselő Magyar Koalíció Pártja nem szavazta meg. Ezután joggal tehe­tő fel a kérdés, vajon Tom Lantos esett szó az Új Szó hasábjain, k ülönösen nem szeretik, ha egy diáknak önálló véleménye van, mert ott csak az igazgatónőnek lehet igaza. Ez az igazgatónő örült annak a ténynek, hogy né­hány önálló véleménnyel ren­delkező diákját nem vették fel semmilyen felsőoktatási intéz­ménybe. Ugyanez az igazgató­nő nem engedte negyedikes diákjait versenyre, mondván, hogy ez lógás. Olyan tanárt vett fel, aki annak idején a fiát, állító­dícséretében nem kaphatott-e vol­na helyet ennek a ténynek a meg­említése. Ehhez hozzátartozik, hogy az amerikai külügyek irányí­tásában nem a Kongresszus, ha­nem a Szenátus a mérvadó. Mica optimistán nyilatkozott a szenátu­si határozat elfogadásáról, de az amerikai törvényhozást ismerők szerint ez sokkal nehezebb játsz­ma lesz. Ott ilyen „nüanszok", mint a kisebbségi nyelvtörvény el­hallgatása sokba kerülhet az em­beri jogok védelméről híres testü­letben. Meggondolandó az MKP esetleges szerepe ebben a kérdésben. Való­színűsíthető, hogy a kisebbségi nyelvtörvényről készült pártelem­zés nem jutott el a Kongresszus Az olyan „nüansz", mint a nyelvtörvény elhallga­tása, sokba kerülhet. tagjaihoz. Az is vita tárgyát képez­heti, milyen álláspontot képvisel­jen az ügyben az MKP. Felvállal­hatja pusztán magyar ügyre való hivatkozással a szenátusban a ha­tározat megtámadását, vagy ép­pen ellenkezőleg, besegít a sikerre áhítozó szlovák diplomáciának a határozat elfogadtatásában. Az MKP kormányszerepét figyelembe véve, politikusainak mindent meg kell tenniük egy pozitív szenátusi határozat érdekében, bizonyítva ezzel, hogy valóban segíteni akar­nak Szlovákia integrációjában. Semmiképpen sem vetne jó fényt az MKP-ra, ha - akár tőle teljesen függetlenül - a kisebbségi nyelv­törvényre hivatkozva megakadá­lyozná egy támogató nyilatkozat elfogadtatását. Persze, az sem biz­tos, hogy mindezt ingyen kell megtennie. lag nyomós okok miatt, a magyar gimnáziumból átíratta a szlovák­ba. De létezhet olyan ok, amely feljogosít egy magyar pedagó­gust ilyen lépésre? A szóban forgó iskolában nem működik rendesen a diákparlament, nincs iskolaújság, iskolarádió és meg­emlékezés sincs az iskola fennál­lásának 40. évfordulójáról. Az igazgatónő szerint azért, mert nincs rá pénz. Egy diákszínpad azért nem léphetett fel az iskolá­ban, mert az igazgatónő ilyen ap­TALLÓZÓ CSEH LAPOK Csehország talán túlságosan is nagylelkű volt, amikor kormányfője szerdán Pozsonyban aláírta a volt közös cseh-szlovák szövetségi va­gyon eddig nyitott kérdéseinek a le­zárásáról szóló megállapodást - véli a tegnapi prágai sajtó. Az újságok szerint Prága és Pozsony elsősorban politikai okokból zárta le az immár hét év óta húzódó vagyoni vitákat, hogy ez a szomszédsági per semmi­képp se veszélyeztethesse csatlako­zásukat az Európai Unióhoz. Első­sorban Miloš Zemannak szembe kellene néznie azokkal a kérdések­kel, hogy nem adta-e fel túlságosan is könnyen azokat a milliárdokat, amelyekre Csehországnak joga van - írja a Mladá Fronta Dnes. A lap úgy tudja, hogy a kormányfők sem­miképpen sem tudtak megegyezni a Prágában levő szlovák arany problé­májának megoldásában, s amikor ezt felismerték, akkor a kérdést egy­szerűen kiradírozták, hogy a megál­lapodás létrejöhessen. „Ma már nem létezik, s nyugalom lesz. Az egykoron közös állam két része szempontjából ez minden kérdőjel ellenére is valószínűleg jó" - szögezi le az újság. A Slovo kommentátora szintén úgy véli, hogy a cseh fél nagy árat fizetett a probléma lezárá­sáért, mert a Cseh Nemzeti Bank Szlovákiával szembeni követelése és a Prágában visszatartott szlovák arany értéke között „hatalmas a kü­lönbség". Nem ellenzi a cseh nagy­lelkűséget, de azt állítja, hogy ennek is van „ésszerű határa". A megálla­podás ezt a határt túllépte - szögezi le a lap, amely szerint a Zeman­kormány nem volt türelmes, és fe­leslegesen sietett a probléma meg­oldásával. A Právo úgy látja, hogy Prága és Pozsony azért egyezett meg olyan hirtelen, „mert mindket­ten szeretnének bekerülni az Euró­pai Unióba, s egy állam számára nem a legjobb bizonyítvány, ha vitái vannak a szomszédjával". A tekinté­lyes Hospodárske noviny leszögezi: ,A vagyoni kiegyenlítésről szóló megállapodás nem a Cseh Köztársa­ság pénzügyi kapitulációja, hanem egy kis engedménnyel elért prag­matikus, politikai megoldás." Az új­ság szerint a vita lezárása mindkét fél számára kedvező. SME Senki senkinek semmivel nem tar­tozik - humorizált a szlovák kor­mányfő a cseh-szlovák vagyonel­osztási szerződés aláírása után. Bár tavaly ilyenkor még nem sok remény látszott erre, Dzurinda és Zeman megtették, amire a két or­szág „atyja", Mečiar és Klaus mind­eddig képtelen volt - véli a napilap jegyzetírója, megjegyezve: hét év után igazán ideje volt pontot tenni a vagyonelosztási folyamat végé­re. Azaz mégsem, hiszen a most el­fogadott „nullvariáns" mellett már 1997-ben állást foglalt az akkori cseh nagykövet. Továbbra is kér­déses, kinek használ a tegnapelőtt aláírt szerződés, és talán a két mi­niszterelnök is épp ezért nem kí­vánt erről vitát nyitni. Egyszerűen megmondva: Szlovákia elégedett­sége Csehország gyanúját kelti fel és fordítva. Ha a következő napok­ban a negatív reakciók válnának uralkodóvá, a két ország megegye­zése ugyanolyan „nullás" marad, mint Klaus és Mečiar egyezkedése idején volt - véli a cikkíró. A két nulla között azonban néhány milli­árd és néhány tonna arany a kü­lönbség. róságokkal nem foglalkozik, a ko­máromi Jókai Színház előadása sem lehet elég érdekes, de a diá­kokat havonta el kell vinni vala­milyen mozifilmre. Az igazgatónő bátran kijelentette az egyik osz­tály előtt, hogy őt nem érdekli, van-e Szencen magyar gimnázi­um, mivel német szakosként bár­hol találhat munkát. Ilyen hozzá­állás esetén a kérdés csak az: ak­kor mire vár? Neszméri Csilla és Tünde, az iskola volt diákjai

Next

/
Thumbnails
Contents