Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-26 / 273. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 26. KOMMENTÁR Nyugdíjból kegydíj? TÓTH MIHÁLY Kevés valósult meg azokból az előrejelzésekből, amelyek alapján a nemzetközi gazdasági kérdésekben járatlan kisember azt gondolhatta, hogy az ország nyugati határán hosszú tömött sorokban várakoznak a nyugati tőkések, hogy Mečiar vereségének pillanatában megkezdjék a lélegeztető gépen működő gazdaság dollárral, márkával, fontsterlinggel való elárasztását. Az új hatalom első száz napja alatt kiderült, a koalíció struktúrájából következő pártszempontúság mindent háttérbe szorító ereje lehetetíenné teszi a gazdaság oly módon történő mozgásba lendítését, ahogy azt Lengyelország és Magyarország esetében. A nyugati pénzintézetek ismét bebizonyították, hogy nem tekintik magukat jótékonysági egyletnek; tudtára adták a Dzurinda-kormánynak, hogy tőkét csak akkor hoznak Szlovákiába, ha érezhetően csökken a HZDS-hatalom visszatértének lehetősége. Az 1989-es fordulat óta bőven volt az ország lakossága többségének lehetősége, hogy csalódjék Mečiarban. A populista-nemzeti maszlagból kiábrándultak elvárták, hogy hozzáértő kormány kerül hatalomra, természetes tekintélynek örvendő miniszterelnökkel az élen. Több mint egy év után látható, hogy sem a szakszerűség, sem a természetes miniszterelnöki tekintély követelménye nem érvényesül. A kormány szakszerúdenségének egyik megnyilvánulása, hogy a választópolgárok több mint egynegyed része - a nyugdíjasok - számára olyan társadalmi légkört teremtett, amelyben az érintettek hova tovább úgy érzik magukat, hogy nem megérdemelt nyugdíjból, hanem kegyelemkenyéren élnek. Az eredményt tekintve teljesen mindegy, hogy jobboldaliságtól vagy politikai primitivizmustól vezérelve sulykolják az emberek fejébe, milyen terhet jelent a társadalom nyakán az 1,2 millió nyugdíjas. Az ilyen agymosásnak semmi haszna. Csak arra jó, hogy a nyugdíjasok hatalmas tömegében az a vélemény alakuljon ki, hogy: erre a kormányra a teljes szociális érzéketlenség jellemző. És történik ez abban a negyedévben, amelynek során úgyszólván elviselhetetlen drágulás sújtja a bérből élőket, elsősorban pedig a nyugdíjasokat. Ilyen légkörben közölték a lakossággal, hogy 2000-ben nincs pénz a nyugdíjak valorizálására, amelyek átlaga erősen megközelíti a hivatalosan megállapított létminimumot. A továbbra is határainkon kívül veszteglő bankok elemzői számára a legközelebbi választások kilátásait illetően e tények alapján nem nehéz messzemenő és nyugtalanító következtetéseket levonni. JEGYZET Rendőrtelül, és mégsem SZABÓ MÓNIKA Szeptember elsejével felszámolták falunkban a rendőrőrsöt. A felsőbb határozat azután született, hogy a lakosság petícióban fejtette ki véleményét a dologról, és úgy döntött, nincs szükség „ilyen" rendőrökre. A faluban sok volt a betörés, a verekedés, és sajnos gyilkosságra is volt már példa. A rendőrök pedig mintha nem lettek volna tisztában feladataikkal. Csak véletlenül fordult elő, hogy elkapták a tetteseket. Pedig az esetek többségében gyerekjáték lett volna előállítani a betörőket, hiszen nem voltak profik, akik ügyelnek arra, nehogy ujjlenyomatokat hagyjanak maguk után. De hát rendőreink a daktiloszkópiáról „azt se tudják, eszik-e vagy isszák". Jó, tegyük fel, hogy akkor éppen hiányoztak az iskolából, amikor az ujjjlenyomatvételt tanulták, de hogy egy helyszínen felejtett személyazonossági igazolvány sem elég ahhoz, hogy eljussanak a tettesig, az már elég hihetetlen. így aztán az esetek többségében csak a jegyzőkönyvírásig jutottak el, a tettesig nem. Úgy is mondhatnánk, a rendedenség őreivé degradálódtak. Hát ezért nem tartott a lakosság igényt a munkájukra. Tehát egy ideje nincsenek rendőrök a faluban. Ebből logikusan az következne, hogy azóta még több a betörés, a lopás, a randalírozás, mint annak előtte. De ez így, ebben a formában nem igaz. Már csak azért sem, mert sokaktól hallottam, hogy gyakran éppen a rendőrök voltak a lopott holmik vevői, sőt a megrendelői. Ha tehát nincs ügyfél, nincs kinek eladni a szajrét. Azt azért nehezen tudom elhinni, hogy a nagymamám spájzából ellopott tíz kilogramm kristálycukor is „rendőrkézre került", de sose lehet tudni. Az utóbbi időben viszont mintha lecsillapodtak volna a tolvajok. Talán azért, mert a „rendőri felügyelet" mellett, aki csak tehette, elkerítette magát, rácsot, riasztót szerelt mindenhova. Meg aztán, amióta megszabadultunk egyenruhásainktól, több razzia is volt a faluban. Álarcos kommandósok lepték el a kiszemelt címet, és néhány embert előállítottak. Hogy végül rács mögé kerültek-e, nem tudom, de tény: a rendőrségi akció akkor a leghatékonyabb, ha messziről jött rendőröket vetnek be, akik a helyi bűnbandákkal semmilyen kapcsolatban nem állnak. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Taííósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDI.F.R Kft. - Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vnvw.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Dezső, akkor te most orosz leszel, én meg csecsen (Peter Gossányi karikatúrája) Pozitív hangvételű határozatot fogadott el Szlovákiáról az amerikai kongresszus Lobbistálc vigyázzban Telitalálatként minősíthető az amerikai kongresszus november 16-án elfogadott, Szlovákiáról szóló határozata, amely rendkívül pozitívan üdvözli az országban a parlamenti választások óta bekövetkezett változásokat. JARÁBIK BALÁZS A határozat elfogadását Szlovákia egyesült államokbeli nagykövete, Martin Bútora Pozsonyban, a VPN megalakulásának tiszteletére rendezett megemlékezésen jelentette be. Tény, hogy a Kongresszus nem hoz minden héten hasonlójellegű határozatot, ezt hangsúlyozta John Mica, floridai republikánus szenátor is, aki szlovák gyökereiről ismert. Rendkívül nagy visszhangot kapott, hogy a szavazáskor 404 képviselő szavazott a javaslat mellett, mindössze tizenkét ellenAz MKP-nak mindent meg kell tenni egy pozitív határozat érdekében. szavazat mellett. A szlovák sajtó nagy jelentőséget tulajdonít Tom Lantos fellépésének is, a SME napilap kommentátora külön kiemeli, hogy a magyar származású, óriási tekintéllyel és szakértelemmel bíró Lantos a múlt év óta egyre inkább Szlovákia barátjaként könyvelhető el. A háttérben azért igazán kikandikál az a tevékenység, amelyet a szlovák külügyi vezetés évek óta forszíroz: a washingtoni szlovák lobbi kiépítése. Az ötlet még Mečiarék idejében kezdett realizálódni: az akkori szlovák vezetés OLVASÓI LEVÉL Üzenet egykori iskolámba Fontosnak tartjuk, hogy a diáknak legyen véleménye, és azt el is mondhassa. Ebből, persze, gondok szoktak adódni, hiszen kevés olyan ember van, aki bármilyen körülmények között vállalja a véleményét. Abban az iskolában, amelyről mostanában gyakran megtalálta saját jelöltjét John Mica, floridai képviselő személyében. Mica gyorsan meg is látogatta újra felfedezett saját országát, de igazából udvarias tévényilatkozatokon kívül több nemigen tellett tőle, legalábbis, ha a mostani határozati javaslattal hasonlítjuk össze. Mica a közelmúltban már egy népes amerikai vállalkozókból álló csoporttal tért vissza a Dzurinda-kormány hívó szavára, s otthoni ténykedéséről sok mindent sejtet, hogy a javaslatot indítványozók között (jegyezzük meg a neveket: Stupak, Kucinich, Knollenburg, Smith) ott találhatjuk Ben Gilman republikánus képviselő nevét is, aki a Kongresszus Külügyi Bizottságának elnöke. A túlnyomórészt republikánus öszszetételű társaság nagy szolgálatokat tehet Szlovákiának, hát még, ha a szintén republikánus favoritot George Busht valóban elnökké választja az amerikai nép. A határozat mindenesetre azt sugallja, hogy a szlovák „lobbitákolási" kísérletek kezdenek beérni. Az amerikai képviselők - és főleg Tom Lantos - figyelmét nem keltette fel még a határozati javaslatnak az a két cikkelye sem, amelyben az indítványozók az etnikai magyarság helyzetének javulását Csáky Pál miniszterelnökhelyettes posztjával és a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvénnyel bizonyították. Főleg a botrányos légkörben elfogadott kisebbségi nyelvtörvény ügyében sántít egy kicsit a határozat 1/3-as cikke. Bizonyára nem véletlenül nem említik meg az amerikai képviselők, hogy a törvényt csupán a szlovák kormánykoalíció tagjaként - az etnikai magyarokat képviselő Magyar Koalíció Pártja nem szavazta meg. Ezután joggal tehető fel a kérdés, vajon Tom Lantos esett szó az Új Szó hasábjain, k ülönösen nem szeretik, ha egy diáknak önálló véleménye van, mert ott csak az igazgatónőnek lehet igaza. Ez az igazgatónő örült annak a ténynek, hogy néhány önálló véleménnyel rendelkező diákját nem vették fel semmilyen felsőoktatási intézménybe. Ugyanez az igazgatónő nem engedte negyedikes diákjait versenyre, mondván, hogy ez lógás. Olyan tanárt vett fel, aki annak idején a fiát, állítódícséretében nem kaphatott-e volna helyet ennek a ténynek a megemlítése. Ehhez hozzátartozik, hogy az amerikai külügyek irányításában nem a Kongresszus, hanem a Szenátus a mérvadó. Mica optimistán nyilatkozott a szenátusi határozat elfogadásáról, de az amerikai törvényhozást ismerők szerint ez sokkal nehezebb játszma lesz. Ott ilyen „nüanszok", mint a kisebbségi nyelvtörvény elhallgatása sokba kerülhet az emberi jogok védelméről híres testületben. Meggondolandó az MKP esetleges szerepe ebben a kérdésben. Valószínűsíthető, hogy a kisebbségi nyelvtörvényről készült pártelemzés nem jutott el a Kongresszus Az olyan „nüansz", mint a nyelvtörvény elhallgatása, sokba kerülhet. tagjaihoz. Az is vita tárgyát képezheti, milyen álláspontot képviseljen az ügyben az MKP. Felvállalhatja pusztán magyar ügyre való hivatkozással a szenátusban a határozat megtámadását, vagy éppen ellenkezőleg, besegít a sikerre áhítozó szlovák diplomáciának a határozat elfogadtatásában. Az MKP kormányszerepét figyelembe véve, politikusainak mindent meg kell tenniük egy pozitív szenátusi határozat érdekében, bizonyítva ezzel, hogy valóban segíteni akarnak Szlovákia integrációjában. Semmiképpen sem vetne jó fényt az MKP-ra, ha - akár tőle teljesen függetlenül - a kisebbségi nyelvtörvényre hivatkozva megakadályozná egy támogató nyilatkozat elfogadtatását. Persze, az sem biztos, hogy mindezt ingyen kell megtennie. lag nyomós okok miatt, a magyar gimnáziumból átíratta a szlovákba. De létezhet olyan ok, amely feljogosít egy magyar pedagógust ilyen lépésre? A szóban forgó iskolában nem működik rendesen a diákparlament, nincs iskolaújság, iskolarádió és megemlékezés sincs az iskola fennállásának 40. évfordulójáról. Az igazgatónő szerint azért, mert nincs rá pénz. Egy diákszínpad azért nem léphetett fel az iskolában, mert az igazgatónő ilyen apTALLÓZÓ CSEH LAPOK Csehország talán túlságosan is nagylelkű volt, amikor kormányfője szerdán Pozsonyban aláírta a volt közös cseh-szlovák szövetségi vagyon eddig nyitott kérdéseinek a lezárásáról szóló megállapodást - véli a tegnapi prágai sajtó. Az újságok szerint Prága és Pozsony elsősorban politikai okokból zárta le az immár hét év óta húzódó vagyoni vitákat, hogy ez a szomszédsági per semmiképp se veszélyeztethesse csatlakozásukat az Európai Unióhoz. Elsősorban Miloš Zemannak szembe kellene néznie azokkal a kérdésekkel, hogy nem adta-e fel túlságosan is könnyen azokat a milliárdokat, amelyekre Csehországnak joga van - írja a Mladá Fronta Dnes. A lap úgy tudja, hogy a kormányfők semmiképpen sem tudtak megegyezni a Prágában levő szlovák arany problémájának megoldásában, s amikor ezt felismerték, akkor a kérdést egyszerűen kiradírozták, hogy a megállapodás létrejöhessen. „Ma már nem létezik, s nyugalom lesz. Az egykoron közös állam két része szempontjából ez minden kérdőjel ellenére is valószínűleg jó" - szögezi le az újság. A Slovo kommentátora szintén úgy véli, hogy a cseh fél nagy árat fizetett a probléma lezárásáért, mert a Cseh Nemzeti Bank Szlovákiával szembeni követelése és a Prágában visszatartott szlovák arany értéke között „hatalmas a különbség". Nem ellenzi a cseh nagylelkűséget, de azt állítja, hogy ennek is van „ésszerű határa". A megállapodás ezt a határt túllépte - szögezi le a lap, amely szerint a Zemankormány nem volt türelmes, és feleslegesen sietett a probléma megoldásával. A Právo úgy látja, hogy Prága és Pozsony azért egyezett meg olyan hirtelen, „mert mindketten szeretnének bekerülni az Európai Unióba, s egy állam számára nem a legjobb bizonyítvány, ha vitái vannak a szomszédjával". A tekintélyes Hospodárske noviny leszögezi: ,A vagyoni kiegyenlítésről szóló megállapodás nem a Cseh Köztársaság pénzügyi kapitulációja, hanem egy kis engedménnyel elért pragmatikus, politikai megoldás." Az újság szerint a vita lezárása mindkét fél számára kedvező. SME Senki senkinek semmivel nem tartozik - humorizált a szlovák kormányfő a cseh-szlovák vagyonelosztási szerződés aláírása után. Bár tavaly ilyenkor még nem sok remény látszott erre, Dzurinda és Zeman megtették, amire a két ország „atyja", Mečiar és Klaus mindeddig képtelen volt - véli a napilap jegyzetírója, megjegyezve: hét év után igazán ideje volt pontot tenni a vagyonelosztási folyamat végére. Azaz mégsem, hiszen a most elfogadott „nullvariáns" mellett már 1997-ben állást foglalt az akkori cseh nagykövet. Továbbra is kérdéses, kinek használ a tegnapelőtt aláírt szerződés, és talán a két miniszterelnök is épp ezért nem kívánt erről vitát nyitni. Egyszerűen megmondva: Szlovákia elégedettsége Csehország gyanúját kelti fel és fordítva. Ha a következő napokban a negatív reakciók válnának uralkodóvá, a két ország megegyezése ugyanolyan „nullás" marad, mint Klaus és Mečiar egyezkedése idején volt - véli a cikkíró. A két nulla között azonban néhány milliárd és néhány tonna arany a különbség. róságokkal nem foglalkozik, a komáromi Jókai Színház előadása sem lehet elég érdekes, de a diákokat havonta el kell vinni valamilyen mozifilmre. Az igazgatónő bátran kijelentette az egyik osztály előtt, hogy őt nem érdekli, van-e Szencen magyar gimnázium, mivel német szakosként bárhol találhat munkát. Ilyen hozzáállás esetén a kérdés csak az: akkor mire vár? Neszméri Csilla és Tünde, az iskola volt diákjai