Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-25 / 272. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 24. POLITIKA Közönségsiker a fesztiválon Kassa. Tegnap délelőtt a Thália Színház megalakulásának harmincadik évfordulóját ünneplő fesztivál résztvevői és szervezői kiértékelték az egyhetes rendezvényt, melynek során tizenkét társulat mutatkozott be a kassai közönségnek. JUHÁSZ KATALIN A kezdetben csak a szűk szakmát mozgató fesztivál pár nap után a nagyközönség érdeklődését is felkeltette, a komáromi Jókai Színház kedd esti előadásán pedig már a nem létező csillárokon is lógtak. A szlovák napisajtóban szó sem esett a kassai rendezvényről, a helyi szlovák lapok sem fecséreltek rá egynél több hasábot. Hiányzott a Duna Televízió, e hiányzás akko» is igazolatlan a szervezők szemében, ha anyagi okokra hivatkoznak a távolmaradók. Márpedig ez a fesztivál nem országos, hanem nemzetközi figyelmet érdemelne, hiszen „a színház 37 dolgozójából negyvenen vettek részt az előkészületekben, mindennapi tevékenységükön felül hozták össze a rendezvényt". Kolár Péter igazgatót idéztük, aki szerint érdemes lenne évente vagy legalább kétévente megrendezni ezt a jól sikerült seregszemlét. Az értékelésen részt vett Jarábik Gabriella, a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrákért felelős főosztályának igazgatónője is, aki elmondta, hogy amennyiben megszületik a fesztivál kézzelfogható koncepciója, valószínűleg megértő fülekre talál Kňažko miniszternél, aki maga is színész volt. A tervek egyelőre ötletek szintjén mozognak, ám abban valamennyi résztvevő egyetértett, hogy egy regionális és nemzetiségi fesztivál számára Kassánál ideálisabb helyszínt keresve sem találni. Szükséges viszont, hogy a város sajátjának érezze az akciót, azaz fesztiválhangulatot kell teremteni Kassán erre az időre, amely a jövőKassa ideális helyszíne lenne egy regionális és nemzetiségi fesztiválnak. ben valószínűleg nem egy hét, hanem négy-öt nap lesz. A zsugorodás a résztvevő színházak üzemeltetése szempontjából lenne szerencsés, lehetővé kellene tenni továbbá azt is, hogy a társulatok egymás produkcióit is meg tudják nézni, azaz Kassán maradhassanak néhány napig. így lehetőség nyílna találkozásokra, szakmai vitákra is. A fesztiválzáró ünnepélyes gálaműsorról holnapi számunkban olvashatnak. Több mint fél évezrede van magyar nyelvű szemiotikai terminológia. Két év előadás-sorozatának anyaga egy kötetben A magyar jelrendszerek évszázadai LISZKA JÓZSEF A Magyar Szemiotikai Társaság rendezésében a közelmúltban került sor Budapesten a 21. Finn-Magyar Szemiotikai Szimpóziumra. Az inkább a szűkebb szakmát érintő tudományos tanácskozás ürügyül szolgálhat a Voigt Vilmos és Balázs Géza által szerkesztett, A magyar jelrendszerek évszázadai című tanulmánykötet bemutatására .A szóban forgó kötet lényegében szintén egy referátumsorozat írásban is elkészült darabjait sorakoztatja föl. A Magyar Szemiotikai Társaság ugyanis 1996-ban és 1997-ben havonta egy-két alkalommal megrendezett előadások keretében a magyar jelrendszerek elmúlt ezerszáz esztendejét kísé relte meg áttekinteni oly módon, hogy az egyes korszakok, témák bemutatására valóban a legszakavatottabbakat kérte föl. Jelen kötetben ezek közül pontosan egy tucatnyi sorjázik. Az alábbiakban nézzünk ezek közül néhány jellegzetes példát. A nyitó- és záródolgozat a kötetet szerkesztő Voigt Vilmos tollából származik, és mintegy tudományelméleti és -történeti keretbe foglalja a gyűjtemény többi tanulmányát. A Magyar Szemiotikai Társaság alelnöke, az említett előadás-sorozat szellemi atyja és egyik megvalósítója ezekben az áttekintéseiben a magyarjelek és jelrendszerek évszázados hagyományait, az azokkal való foglalkozások, a magyar szemiotika történetét vázolja föl (különben tőA MAGYAR JELRENDSZEREK ÉVSZÁZADAI i$tKÍ

a

T>«t. IW le származik a mindmáig egyetlen magyar nyelvű szemiotikai összefoglalás is: Bevezetés a szemiotikába. Budapest 1977). Voigt Vilmos a most szóban forgó kötetben többek között arra is figyelmeztet, hogy a magyar nyelv mily alkalmas a szemiotikai fogalomkészlet kifejezésére. Már Apáczai Csere János 1653ban megjelent Magyar Encyklopaedia című munkája tartalmazza mindazokat a kifejezéseket (jel, jegy, jelent, jegyez), amelyeket a magyar szemiotikai munkák ma is használnak. Korábbi adatunk is van azonban a magyar nyelvű szemiotikai terminológia meglétére. Egy 1456 és 1470 között keletkezett latin nyelvű kódex karácsonyi történetet bemutató glosszája tartalmazza a következő, nyilván a magyarul tudó kódexmásoló szerzetes által odaírt mondatot: „signatum vei pro signo Jel". Az említett kódex e passzusának hasonmása ma egyébként a Magyar Szemiotikai Társaság emblémája. Viszont, ha a magyar jel/jegy szavunk etimológiáját vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy finnugor eredetű kifejezésekről van szó, és a finnugor jälke (= nyom, lábnyom) szóra vezethető A, jel" szó nyelvünkben egy ősrégi vadászkultúra emlékeit hordozza. vissza. Ily módon nyelvünkben egy ősrégi vadászkultúra emlékeit hordozza. Gráfik Imre tanulmánya is a magyar jelrendszer mélyrétegeibe kalauzolja az olvasót. Legősibb jeleink: tulajdonjegyek, rovásjelek című írása a népi kultúrának azokat az archaikus jelrendszereit vizsgálja, amelyek nyilvánvalóan az írásbeliség előtti korokba vezethetőek vissza, s a népi kultúrában mégis szinte a közelmúltig fönnmaradtak. Hoppál Mihály az ősi magyar hitvilág jelrendszerének (nap, égig érő fa stb.) szemiotikai szempontú megközelítését adja. Nézete szerint „azért kell hangsúlyozni a szóbeli néphagyomány, a szokások és a népművészet (különösen a fafaragás és a hímzések ornamentikájának) forrásértékét, mert mindezek a kulturális 'nyelvezetek' a sokféle idegen hatás ellenére meg tudták őrizni a hajdani mitologikus gondolkodás egyes elemeit". Gondolatmenete elgondolkodtató lehet, bár jómagam jóval szkeptikusabb vagyok bármilyen jelek, szimbólumok több ezer évet átívelő, egy nyelven, nyelvcsaládon belüli értékelhetőségével kapcsolatban. Egy másik kultúrkör, a kereszténység körébe vezet Török József tanulmánya, aki a templomszentelés keresztény jelrendszerét vizsgálja. Gazda Klára gazdagon adatolt munkájában a 19-20. századi székelyföldi népviselet jeleit, jelrendszereit, azok alakulását mutatja be. A pozsonyi Mészáros András tudománytörténeti előadásában az eperjesi filozófusok (Ladiver Illés, Bayer János, Carlowsky Zsigmond, Vandrák András stb.) szerepével foglalkozik a magyarországi szemiotika történetében. Két tanulmány a közelmúlt nemzeti és politikai szimbólumait, jelrendszereit, szemiotikai-nyelvi jelenségeit taglalja (Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor: Nemzeti és politikai szimbólumok változásai a 20. században, valamint Balázs Géza: A rendszerváltás időszakának politikai-közéleti szemiotikai-nyelvi jelenségeiről. Előbbiek munkája egyébként azóta már egy önálló vaskos kötetben is megjelent: Magyarságszimbólumok. Budapest 1999. Erről azonban majd egy másik alkalommal). A szemiotikai vizsgálódások széles körű lehetőségeit villantja föl Orosz Magdolna a Narratív struktúrák filmen és irodalomban, avagy Esti Kornél, a filmhős című tanulmányában. A munka, amely a Magyar Szemiotikai Társaság kiadásában jelent meg, egy olyan tudományos irányzat eredményeit tárja elénk, amely a korunkban oly divatos interdiszciplináris kutatások erjesztője. Etnográfus és irodalomtörténész, filozófus és nyelvész, kultúrantropológus és történész egyazon kutatási metódust alkalmazva, a kultúra más-más (idő- és térbeli) vetületeit vizsgálva a magyar kultúra ezerszáz esztendejéről tárt elénk egy sajátos, ám jellemző képet. Kazinczbarcika város Önkormányzata, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Önkormányzata, a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ, a Magyar Színjátékos Szövetség és a Magyar Művelődési Intézet 15. alkalommal hirdeti meg a i íj. Horváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivált Kazincbarcikán, 2000. június 28-tól július 2-ig. Az új évezred küszöbén a találkozót - a közel három évtizedes hagyomány szellemében - az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövetségével (aita/iata) együttműködve szervezzük, külföldi résztvevőkkel és nemzeközi megfigyelőkkel. A szervezőbizottság a Magyar Színjátékos Szövetség állásfoglalását magáénak vallva, a fesztivált a hazai nem hivatásos színjátszás „reprezentatív" találkozójának tekinti. A millennium évében a színházi seregszemlét a társművészetek (a képzőművészet, a fotó, a film és video, a színházi irodalom) bekapcsolásával kívánjuk gazdagabbá tenni. Ennek lehetőségeiről és formáiról a Színjátékos Szövetség elnöksége a közeljövőben dönt. A 2000. évi fesztiválra a hazai és határokon túli felnőtt amatőr színjátszó együttesek jelentkezését várjuk. Országos vagy regionális egyesületek is javasolhatnak tagjaik közül egy-három előadást/ együttest. Nevezhető bármilyen stílusú és műfajú produkció, amelynek időtartama lehetőleg nem haladja meg a 90 percet, s amelynek szereplői és technikai segítői együttesen nem haladják meg a 15 főt. A nevezéshez ajánljuk mellékelni valamely országos hírű színházi vagy közművelődési szakember támogatását. A fesztivál szervezőbizottsága ismét Solténszky Tibor dramaturgot kérte fel, hogy a nevezett előadásokat nézze meg, és a találkozó hagyományait figyelembe véve döntsön meghívásukról. Összesen 8-10 magyar előadás hívható meg. A nevezéseket 2000. április 15-ig juttassák el a Magyar Művelődési Intézetbe (1011 Bp., Corvin tér 8.). Az előzsűrizésre folyamatosan kerül sor 2000. április 30-ig. Döntés a meghívásokról május első hetében várható. A nevezéshez kérjük csatolni az előadás részletes színlapját és lehetőség szerint három eltérő időpontot, amikor a válogató a produkciót megtekintheti. A fesztivál szervezői a meghívott együtteseknek szállást (kollégium), étkezést (napi háromszori) és próbalehetőséget, valamint a fesztivál kísérő rendezvényeibe való bekapcsolódás lehetőségét biztosítják. A Kazincbarcikára való utazás és a szállítás költségeit a résztvevő együttesnek kell állnia. A száznál kevesebb nézőt befogadó térben előadott produkciókból a meghívott együttesnek két előadást kell tartania. Ma este a Thália Színház legújabb előadását, Heltai Jenő A néma levente című színművét láthatja a közönség. Képünkön a két főszereplő, Petrik Szilárd (Agárdi Péter) és Bandor Éva (Zilia). (TA SR-felvétel) Határon túliakat is támogatásra érdemesítettek Lezárult a pályázat MTI-TUDÓSÍTÁS Budapest. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma hetvennyolc magyarországi és tizenegy határon túli jelentkezőt érdemesített támogatásra millenniumi programjában a köztéri képző- és iparművészeti alkotások megvalósítására kiírt pályázaton. A100 millió forintos keretösszegre összesen 134 hazai, zömében önkormányzati, továbbá 36 határon túli pályázat érkezett. Szoborállítási szándékát tekintve igen aktív volt Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Komárom-Esztergom megye. A fővárosból benyújtott kilenc pályamű közül hetet támogattak. A Fővárosi Önkormányzattól, valamint Baranya megyéből egyetlen köztéri alkotás felállítására vonatkozó terv sem érkezett. A pályázaton elnyerhető legnagyobb összeg 5 millió forint, a legkisebb pedig 100 ezer forint volt. A kiírásban az is szerepelt, hogy a támogatás mértéke nem haladhatja meg a mű elkészítési költségeinek 50 százalékát, illetve a 10 millió forintot. A pályázók általában történelmi személyiségeknek akarnak emléket állítani a millenniumi ünnepi évben. A személyiségek között van Szent István, Szent László és Széchenyi István. Andy Warhol Pozsonyban címmel látható kiállítás a Városi Galéria Pálffypalotában lévő kiállítótermeiben. A kiállítás anyagát - amelyben egyebek között a popart királyának egyes szeriográfiái, a róla készült fényképek, dokumentummásolatok tekinthetők meg - a mezölaborci Andy Warhol Múzeum kölcsönözte. Képünkön Andy Warhol Mick Jagger című alkotása látható. (Reprofotó) Befejeződött a Thália Színház megalakulásának harmincadik évfordulójára rendezett egyhetes seregszemle FELHÍVÁS