Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-04 / 254. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 4. KOMMENTÁR Kanílc magyarul TUBA LAJOS Nincs mit tenni, a Nemzeti Vagyonalap lefejezése utáni hírözönből az MKP-s képviselők hirtelen véleményváltozásáról egyszerűen a következő kép rajzolódik ki: Mikulás Dzurinda kormányfő betű­ként azt állította nekik, hogy Ľudovít Kaník a csendes lemondásért cserébe a Szlovák Gázművek elnöki székét kérte. Erre Bugár Béla úgy feldühödött, hogy kijelentette, a Demokrata Párt még utódot sem jelölhet erre a posztra. Tiszteletlenség lenne feltételezni, hogy az MKP legmagasabb kép­viselőit a dühhöz hasonló pubertás érzések vezérlik stratégiai poli­tikai döntéseik meghozatala során. Tény viszont, hogy míg előző nap még támogatták Kaníkot, a szavazáskor ellene fordultak Talán egyszer kiderül, hogy ennek mi volt az igazi oka. Mert az árnak fel­tétlenül arányban kellett lennie a következményekkel. Az egyik ilyen, hogy az MKP ezzel elvesztette egyetlen szövetségesét, amelyben a nagypolitikában eddig megbízhatott. Az MKP azonban jelenleg kormánykoalíciós tagként nagy pártnak tekinti magát, és úgy érzi, ilyenkor a politikai üzletek fontosabbak, mint valamiféle romantikus bizalom. Pedig már néhány nap múlva is tapasztalhat­ta, hogy egy megbízható szövetséges sem jön rosszul. A nem éppen zökkenőmentesen működő kormánykoalíción belül a teljes arcu­latvesztést kockáztató Demokrata Pártot már csak az tartja bent, hogy Ivan Mikloš és Viktor Nižňanský révén még reménye van a stratégia befolyásolására. Márpedig az MKP önkormányzati bizott­sága a múlt héten Viktor Nižňanskýtól, a közigazgatási reform kor­mánybiztosától egy magyar többségű regionális önkormányzat fel­állítását kérte. A kérés érthető, csak éppen óriási politikai küzde­lemre (és sok-sok üzletre) van kilátás. Az MKP tehát úgy várja el a Demokrata Párttól, oroszlánként harcoljon a délnyugat-szlovákiai regionális önkormányzatért, hogy maga a lehető legbarátságtala­nabbul viselkedik vele. Ezért mondhatjuk talán, hogy a Kaník le­váltásáért kötött esetleges politikai üzlet nem feltétlenül volt az MKP legnagyobb hozamú döntése. Mindenkié nem lehet TÓTH MIHÁLY Sajátos „műfajba" tartoznak az államfő megválasztását követő idő­szakban írott elnökértékelő kommentárok. Az illem megköveteli a fogalmazásbeli mérsékletességet. Az ember akkor se galoppírozza el magát, ha politikailag nagyon nehezére esik. Michal Kováč ese­tében nem bántuk meg, akik előlegeztük a bizalmat, noha tudtuk, milyen politikai közegből érkezett az elnöki palotába. Jobb lett, mint a papírforma szerint lehetett volna... Rudolf Schuster most, alig öt hónappal megválasztása után beszé­det mondott a parlamentben. Helyzetértékelését emberszabásúvá tette, hogy nem statisztikusok, helyzetelemző közgazdaságtudo­mányi műhelyek, ideológiáktól fertőzött szempontbajnokok sugal­mazására vetette papírra mondandóját, hanem hangsúlyozottan saját tapasztalataiból indult ki. Ezek nem voltak kedvezőek. Azt tükrözte az ország helyzetéről szóló államfői jelentés, hogy egyre több a szegény ember, miközben azok, akik - vagy politikusként, vagy vagyonszerzőként, vagy mindkét minőségben - haszonélve­zői a rendszerváltásnak, csak félgőzzel dolgoznak. Vajon hogyan rezonálnak az elnök megállapításai a megszólítottak tudatában, érzésvilágában? Nagyon valószínű, hogy rezonanciáról legfeljebb a rendszerváltás kárvallottai körében beszélhetünk. Feltéve, per­sze, hogy elesettségükben még van pénzük újságra, a televíziózás luxuskiadásainak fedezésére. Hosszú idő után egy szolidaritástól áthatott politikusi megnyilvánulás, amelyből nagyon nem lógott ki a populizmus lovának lába! Viszont zavarba ejtő volt, amilyen derűlátással szólt köztársasá­gunk elnöke a parlament két ellenzéki pártjáról, európai típusú de­mokráciát szorgalmazó tényezővé válásának lehetőségéről. Mint­ha sosem hallott volna a HZDS és az SNS viselt dolgairól, az Euró­pához csatlakozás kérdésében tanúsított kétarcúságáról. Az elnök nem győzi hangsúlyozni, mennyire hívó és gyakorló katolikus, (gy nyilván tisztában van azzal, hogy feloldozásról - világi kérdések­ben is - csak töredelmes „gyónást" követően lehet szó. Egyelőre még semmi jele annak, hogy akár csak lelkiismeretvizsgálatot is tartott volna a hivatalban levő kormány ellenzéke. Igen, azzal csak egyet lehet érteni, hogy egy államfő minden állampolgár elnöke akar lenni. Ez azonban nem szükségszerűen vonatkozik a pártokra is. Az ország első polgára azért tudjon különbséget tenni a demok­rácia és a nem demokrácia pártjai között. *> Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallősi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kováts Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Minél többet iszom, annál jobban látszanak a családi pánztárcán az elvonási tünetek (Peter Gossányi karikatúrája) A szlovák hadsereg megalakulása óta nem volt olyan rossz helyzetben, mint most Védelem és kultúra: közös a pénzhiány Már jó ideje a hadsereg vezeti az állami intézmé­nyek népszerűségi listáját. Elsősége talán annak is köszönhető, hogy a hadse­reg sokat ad a lakossággal való kapcsolattartásra - a vezérkari főnöknek külön e célre szolgáló tanácsadói testülete is van. GAÁL LÁSZLÓ Ebben katonai, polgári, kormá­nyon kívüli szervezetek képviselői kapnak helyet, például a parla­ment védelmi bizottságának tagja, a szlovákiai római katolikus, az evangélikus és a görög katolikus egyház feje, a Matica slovenská el­nöke, a Szlovák Sajtóügynökség, a Szlovák Televízió és a Szlovák Rá­dió igazgatója, a szlovákiai cserké­szek országos vezetője, illetve több emberjogi szervezet elnöke. A tes­tület rendszeres üléseire általában a hadsereg objektumaiban kerül sor, de már volt arra példa, hogy civil területen, a Szlovák Televízió székházában üléseztek, a legutób­bi ülés házigazdája pedig a Szlo­Egy nemzet épüléséhez szükség van a nemzetvé­delemre és a kultúrára. vák Nemzeti Színház igazgatója, Dušan Jamrich volt. Milan Ce­rovský vezérkari főnök ecsetelte, hogy a szlovák hadsereg megala­kulása óta nem volt olyan rossz anyagi helyzetben, mint az idén. Ez kényszerítette a vezérkari főnö­köt arra, hogy augusztusban drasztikus megtakarítási intézke­déseket hozzon a kiképzést illető­en, például, hogy teljesen beszün­tesse a harci pilóták gyakorlatozá­sát, hiszen a hadseregben a repü­lőgépek „eszik meg" a legtöbb pénzt. Korlátozta a szárazföldi ala­kulatok kiképzését is, a nehéz me­chanizmusokkal történő terepgya­korlatok helyett csak a laktanyá­kon belüli gyakorló berendezése­ken képezik magukat a katonák. Ezzel magyarázta a vezérkari fő­nök a nyugdíjas Ján Husák tábor­noknak, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége elnökének dicsérő szavait, melyek szerint a szlovák felderítők sorra megnyerik a NATO által szervezett nemzetkö­zi hadgyakorlati versenyeket. Mert a felderítők gyakorlatozásához nincs szükság drága haditechniká­ra, az „emberanyaggal" pedig nincs probléma a szlovák sereg­ben. Ennek az állításnak kissé el­lentmond, hogy a legdrágább „diszciplínában", a vadászrepülés­ben is szlovák a világbajnok. Ez pe­dig azzal magyarázható, hogy míg a világbajnok Húlek ezredes éven­te mintegy száz órát repülhet, a közönséges pilóták évi penzuma 25 repülőóra. Persze csak papíron, mert van, aki egy órát sem repül. Ugyanakkor a NATÓ-hedseregek pilótái évente átlagban 100-150 órát töltenek a levegőben. Ám ez csak az egyik pótolnivaló, ami a NATO-csatlakozás feltételei között szerepel. Más téren, például a szakmai és a nyelvi felkészülés te­rén viszont szép eredményeket tud felmutatni a hadsereg. A jövő év folyamán már mintegy ezer kato­natiszt kapcsolódik be az intenzív nyelvi felkészülésbe, a hazai tanfo­lyamokon kívül Nagy-Britanniá­ban, Kanadában, az USA-ban és Törökországban is részt vesznek szakmai és nyelvi továbbképzése­ken. De ennek is van hátulütője, amire szintén a nyugdíjas tábor­nok hívta fel a figyelmet: mit tesz a hadsereg azért, hogy a fiatal tisz­tek, miután jól megtanulták az ide­gen nyelvet, és ízelítőt kaptak a nyugati praktikákból, ne fordítsa­nak hátat a hadseregnek azzal az indokkal, hogy ott nem látnak ér­vényesülési lehetőséget?! Igaz, ez nem a legjobb kifogás, mert ha Szlovákia bejut a NATO-ba, éppen ezeknek az embereknek lesz leg­nagyobb esélyük az érvényesülés­re. Csakhogy hogyan jusson be a szövetségbe olyan hadsereg, amelynek a pilótái egyetlen órát sem repülnek?! Találóan jegyezte meg az ülésen az egyik emberjogi szervezet elnöke, jogosak ugyan a védelmi miniszter követelései, hogy a hadseregnek sokkal több pénzre van szüksége, csakhogy ugyanilyen jogosak az egészség­ügyi, az iskolaügyi, a szociális és más tárcák követelései is, és ugyan melyiktől kellene, megvonni a hadseregnek nyújtandó többlettá­mogatást? Első hallásra furcsának tűnt, hogy Az „emberanyaggal" nincs probléma a szlo­vák seregben. a vezérkari főnök tanácsadó testü­letét éppen a nemzeti színház igaz­gatója látta vendégül, de hamar ki­derült, hogy mindkét intézmény­ben van egy közös vonás, mindket­ten egyformán küzdenek a pénzhi­ánnyal. Dušan Jamrich a Szlovák Nemzeti Színház 13 éve épülő „új", Duna-parti épületébe is meg­invitálta a társaságot, ahol már rengeteg olyan speciális berende­zést szereltek fel, ami semmi más­ra, csak színházi célokra felel meg, és már eddig is olyan sokba került, hogy leállítása pazarlás lenne, vi­szont befejezéséhez nincs pénz. Pedig, és ebben mind a színház­igazgató, mind a vezérkari főnök egyetértett, egy nemzet épülésé­hez épp olyan szükség van a nem­zetvédelemre, mint a nemzeti kul­túrára. Jamrich még azt is hozzá­tette, az ő esetükben nem érvényes az inter arma silent musae, vagyis hogy háborúban hallgatnak a mú­zsák, mert „bármit csinál a hadse­reg, mi az utolsó leheletünkig ját­szani fogunk"! TALLÓZÓ LIDOVÉ NOVjNV Deutsch Tamás magyar ifjúsági és sportminiszter úgy véli, hogy az an­tikommunizmusnak 1999-ben is megvan a maga tartalma. ,Az em­ber, ha értelmesen gondolkodik, el kell hogy ítélje a volt rendszert. A rendszerrel együtt pedig annak kép­viselőit is. Őket nemcsak jogilag, ha­nem erkölcsileg is el kellene ítélni. A diktatúrákat ugyanis hús-vér embe­rek képviselték" - mondta Deutsch a konzervatív prágai lapnak adott in­terjújában. Ugyanakkor a politikus szerint a kommunista párt egyszerű tagjait, úgy ahogy az a második vi­lágháború után a Wermacht tagjai­val is történt, nem kell elítélni. „El kell azonban ítélni minden olyan egyént, aki felelős az emberiség el­len elkövetett bűnökért" - szögezte le a miniszter. „Az egyik barátom ta­lálóan fogalmazott: 1945 után nem volt lehetséges, hogy valaki kijelent­se magáról, hogy reformnáci, s ezért a demokráciát fogja építeni. Ez ugyanolyan hülyeség, mintha valaki azzal az érvvel keresne 1989 után helyet magának a demokráciában, hogy reformkommunista volt. Az összehasonlítás nem is olyan ab­szurd. Azok tartották magukat reformnácinak, akik letették a fegy­vert. A reformkommunisták pedig azzal érvelnek, hogy hozzájárultak a rendszer bukásához. Nem létez­nek azonban reformnácik, ha egy­szer már nácik voltak" - állítja. Hoz­zátette, ez a két rendszer nem volt teljesen egyforma. „De két szélsősé­ges irányzatról van szó - a szélsóbal­oldalról és a szélsőjobboldalról. Sok meghökkentő hasonlóságot mutat­nak" - vélte. Deutsch abból az alka­lombóljárt a cseh fővárosban egy Fi­desz parlamenti küldöttséggel, hogy tíz évvel ezelőtt, 1989 augusz­tusában részt vett a szovjet megszál­lás elleni tüntetésen, s ezért a cseh­szlovák hatóságok Kerényi László­val együtt letartóztatták, majd ki­utasították az országból. VECERNJI LIST A horvát alkotmánybíróság elnöke szerint Franjo Tudjman elnök álla­potának alakulása nem teszi szüksé­gessé az államfő tartós akadályozta­tásának kimondását és a köztársasá­gi elnöki jogkör átruházását célzó eljárás megindítását. Jadranko Crnic emlékeztetett arra, hogy a hétfőn éjszaka kétórás műtéten át­esett államfő egészségi állapotáról kiadott első orvosi jelentésben jó­nak minősítették Tudjman műtét utáni lábadozását. Ez azt jelenti, hogy feltehetően csak az államfői teendők ellátásának ideiglenes aka­dályoztatásról van szó. Az alkot­mánybíróság csak akkor indítana el­járást az államfői feladatok átruhá­zásának céljából, ha az államfő tar­tósan akadályoztatva lenne a köz­társasági elnöki funkciók ellátásá­ban. Tudjman hivatala bejelentette, a köztársasági elnöki iroda egy ré­szét áttelepítették abba a kórházba, ahol a 78. életévében levő államfőt ápolják. így az elnök szoros kapcso­latban állhat legközvedenebb mun­katársaival, bár eddig csak családja látogatta meg az operáció után. Az ellenzéki lapok azzal vádolták a köztársasági elnök hirtelen megbe­tegedéséről kiadott jelentés megfo­galmazóit, hogy ismét becsapták a közvéleményt, mert semmit sem kö­zöltek Tudjman betegségének való­di természetéről. Az ellenzéki sajtó rendszeresen emlékeztet arra, hogy amerikai forrás szerint Tudjmant rákos megbetegedéssel kezelték 1996-ban az Egyesült Államokban, míg a horvát források csak gyomor­fekélyes megbetegedést ismertek el. OLVASÓI LEVÉL Újabb közgyűlési kísérlet Szombaton a Léva melletti Vámosladányban a Magyar Koalí­ció Pártja küldöttválasztó konfe­renciát szervezett. Az MKP keresz­ténydemokrata és liberális szár­nya viszont az Országos Etikai Bi­zottság és az Alapszabály-felügye­lő Tanács ajánlásai alapján, vala­mint az október 2-án, Füleken megtartott Országos Tanács-ülé­sen elhangzott Országos Elnöksé­gi (OE) javaslat szerint egyben já­rási tisztújító közgyűlés megtartá­sát is javasolta. Az előzetes meg­beszéléseken erre vonatkozóan látszólag ugyan már kialakult bi­zonyos nézetazonosság, de a kül­döttek a meghívó programjában csupán küldöttválasztó konferen­ciára kaptak meghívást. Ajárási összejövetelen még az ülés prog­ramjánakjóváhagyása előtt javas­lat hangzott el a tisztújítás meg­tartására, de ez a kezdeményezés sikertelen maradt. Az ülés további irányításának menetét az egyik volt politikai szubjektum felerősí­tésének szándéka jellemezte, melynek következtében a küldöt­tek kb. 40%-a elhagyta a helyisé­get. így a küldöttgyűlés döntés­képtelenné vált. A közgyűlésen OE-küldöttként jelen volt az MKP két alelnöke: Duka Zólyomi Árpád elnökhelyettes és Gyurovszky László alelnök. Urbán Lajos, Nagyölved

Next

/
Thumbnails
Contents