Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-25 / 272. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 25. KOMMENTÁR Idült időhiány MOLNÁR NORBERT Állítólag igen ideges és feszült légkörben zajlott az MKP hétfői el-' nökségi ülése. A kormány jövő évi szűkebb, húszpontos programtervébe ugyanis nem kerültek be a Magyar Koalíció Pártja által prioritásként kezelt problémák. Ezért egyrészt Mikuláš Dzurinda kormányfő felel, aki - időhiányra hivatkozva - nem tárgyalt a magyar miniszterekkel a kormány legfontosabb teendőiről. Nem először fordul elő, hogy a kormányfő kihagyja a magyarokat, a szólamokat helyenként tettekre változtathatná. A másik oldalon azonban a magyar miniszterek is hibáztak - az elnökségi ülés ezért volt a szokásosnál is zűrösebb. Állítólag három hétig feküdt a magyar miniszterek asztalán a húszpontos kormánytervezet. Az információáramlás azonban nem működött, a kormánytagok pedig nem tettek meg mindent azért, hogy a pártvezetés módosíttatni tudja a tervezetet. Bugár Béla, az MKP elnöke a majd két héttel ezelőtti tisztújító közgyűlésen elmondott értékelő beszédében többször is komolyan bírálta a kormánytagokat tétlenségük, illetve hozzáállásuk miatt, ami most ismét visszaütött. Bugár akkor konkrétan a regionális fejlesztés körüli hercehurcát és a kisebbségi nyelvhasználati törvényt említette. A képlet most valójában ugyanaz, csak éppen egy példán bemutatva: a regionális fejlesztés esetében a tétlenség és a lassúság, a kisebbségi nyelvhasználati törvény megszületésénél az információáramlás és az egyeztetés hiánya. Á húsz pont megfogalmazása, illetve az MKP véleményének kihagyása azt jelzi, az eddigi gondok halmozottanjelen vannak. Pedig a közgyűlés kialakította azt az alelnöki posztot, melynek betöltője felelősséggel tartozik az ilyen esetekért, s ez a miniszteri klub elnöke. Az már csak hab a tortán, hogy a köztársasági elnök a sokat deklarált polgári megbékélést is feláldozza a koalíción belüli kliensrendszer oltárán, s nem hívta meg az MKP képviselőit arra a megbeszélésre, amelyet minden koalíciós párttal lefolytatott a majdani sokpárti kerekasztalról. Úgy látszik, Dzurinda példája ragadós. De vajon meddig kívánják az MKP-tól, hogy meghátráljon? Egy év egy hónap TUBA LAJOS Emberek, ne vesztegessétek el bagóért - ezzel a jelszóval kellene most kampányt kezdeni, hallván, hogy a vagyonalapi kötvények piaci árfolyamát minden illetékes négy-ötezer korona közé várja. De nincs nagy kedvünk hozzá, hiszen már kétszer is hiába kampányoltunk, hogy az emberek ne adják pontjaikat a befektetési alapoknak. Utána pedig hiába „könyörögtünk", hogy a vagyonalapi kötvényüket ne bízzák az első gyanús ügynökre, aki beesik a faluba. A vagyonalapi kötvény már önmagában is torzszülemény, de hétfőtől legalább annak a fals helyzetnek vége, hogy hiába értékpapír szegény, mégsem lehet vele kereskedni. Ez már a múlté, bár egyelőre valóban mindenki arra számít, hogy a piacon sem lehet majd többet kapni érte, mint amennyit eddig is ígértek a falukban kóválygó brókerfiúk. Annyi különbséggel, hogy ezúttal legalább biztosan meg is érkezik a vételár. Persze, a piaci ár is meglódulna felfelé, ha már tudnánk, mi lesz a helyzet egy év és egy hónap múlva, a kötvény lejártakor. Akkor ugyanis több mint 11 ezer koronát kell érte kapnunk - csak éppen senki sem tudja megmondani, hogy a Nemzeti Vagyonalap miből teremti elő az ehhez szükséges 33 milliárdot. És a megoldás felé is lassan haladunk, hiszen a vagyonalap már hetek óta vezető nélkül vegetál. Érdemes lenne megkérdezni a leváltás mellett szavazóktól, miért asszisztáltak a vagyonalap lefejezésénél, amikor még nem volt megegyezés az utódok személyéről. Azzal ugyanis tisztában lehettek, hogy az SDK belső válsága a döntésképtelenség veszélyét hordozza, ezért a támogatást ehhez kellett volna kötni. Ez nem történt meg, és a következmények ma már mindenki számára világosak. Mert az csak smafu, hogy a vagyonalap MKP-s elnökségi tagjai főnök hiányában hetek óta nem mernek nyilatkozni az Új Szónak, így választóikat legfeljebb szűk körű pártgyűléseken tájékoztatják a visszaélések kivizsgálásáról és a várható fejleményekről. Sokkal szomorúbb, hogy a lefejezett intézmény ma nagyon lassan és bizonytalanul tudja végezni a dolgát - pedig a feltorlódott problémák megoldásához így is nagyon kevés ideje és korlátozott mozgástere van. Persze, nagypolitikáról van szó, és a múlt heti sajtóban azt is felvetette valaki, hogy ez a nyomorult állapot bizonyos köröknek nagyon kedvező mozgásteret biztosít ilyen-olyan üzletek bonyolítására. Ekkor pedig még várhatunk egy ideig az új vezetők kinevezésére. Csak éppen az idő fut, az egyszerű emberek kötvényei pedig értéktelenednek. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra- (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince-sport- (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Politikus uraimék legkedveltebb játéka a mindenki mindenki ellen. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Horn Gyula a lapnak adott interjújában arra a megállapításra, hogy 1994-1998 között egyetlen politikus sem találkozott olyan gyakran Vladimír Mečiarral, mint ő, elmondta: „Igyekeztem normalizálni a kapcsolatokat. Néhány dologban egyezségre jutottunk, Párizsban aláírtuk az alapszerződést, és a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete után a Dunát érintő kérdésekben is megszületett az egyezség. Sok dologban azonban nem tartotta be a szavát, vagy az egyezséget." Horn szerint azok a kormányok, melyek adnak hírnevükre, pozitív diszkriminációt alkalmaznak a kisebbségekkel szemben. Ez így van Magyarországon és Európában, és örülne, ha Szlovákiában is így lenne. Dzurinda kormányfő kijelentését, hogy a magyarság éppúgy államalkotó, mint a szlovákok vagy a többi kisebbség, Horn buzdítónak tartja. Szerinte az állam javát szolgálja, ha a kisebbség jogai is biztosítottak. És e téren a szlovákiai politikai erőknek van mit tenniük - jelentette ki Horn. Vallási vitának indult, politikai színezetet kapott, majd nemzetközivé dagadt a názáreti mecsetépítés ügye ...és legyen meg Allah akarata? Pár nap múlva kezdődik az advent. A várakozásnak, a születés misztériumára való felkészülésnek az ideje nem lesz egyben a békesség ideje is, különösen nem a Szentföldön és Jézus városában, Názáretben. GÖRFÖL ZSUZSA Ahogy közeledett az ezredforduló, a „szokásos" arab-izraeli, a vallási színezetű muzulmán-zsidó ellentétekről szóló hírek mellett olyanok is érkeztek a térségből, amelyek keresztény-muzulmán feszültségekről számoltak be. A szélsőséges iszlám mozgalmak egyre több helyen élesztették fel a keresztesek idején kialakult szokást: ahol templom áll, ott mecset is épül. Ez a középkori „ösztön" okozza a gondokat Názáretben is. Még mielőtt II. János Pál pápa meghirdette volna a most karácsonykor kezdődő Szentévet, a bibliai Szentföldön megkezdődött a készülődés Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulójára. Mintha még a nagypolitika is a hívők kedvében akart volna járni: kormányváltás történt Izraelben, ami nagyot lendített a rendezési folyamaton, érezhetően csökkent a feszültség, növekedett a biztonság. Ennek ellenére példátlan dolgok történtek a héten: a Vatikán nyíltan és nagyon keményen bírálta az izraeli kormányt, a keresztény egyházak pedig úgy fejezték ki nemtetszésüket, hogy hétfőn és kedden zárva maradtak a kegyhelyek. A tiltakozások oka pedig egy mecset építése Názáretben, amire Ehud Barak kormánya adott engedélyt. Tipikusan szentföldi a történet: Názáretben, ebben a mindössze 60 ezer lakosú galileai városkában, ahol Jézus gyermekkorát töltötte, a sok egyéb kegyhely és templom mellett ott áll a hatalmas Angyali üdvözlet bazilikája, amely arra a barlangra épült, ahol a keresztény hagyomány szerint Gábriel arkangyal tudtára adta Máriának, hogy gyermeket fogan, Isten fiának anyja lesz. A bazilika előtt egy viszonylag tágas tér van, ide érkeznek a zarándokok a világ minden részéből. Az iszlám hagyomány viszont úgy tartja, hogy itt van Sihabnak, a kereszteseket a 12. században legyőző, Jeruzsálemből kiűző, de a keresztény kegyhelyeket megkímélő legendás Szaladdin unokaöccsének a sírja. A sír körüli területet a muzulmánok szent helynek, így sajátjuknak tekintik, nem fogadják el az izraeli bíróság állásfoglalását, hogy ez állami telek. Tavalyelőtt nyáron még szent volt a vallási béke, ha az idegenvezető nem hívja fel rá külön a figyelmem, észre sem vettem volna a sírt. Egy óra leforgása alatt talán ha két öreg igazhitű érkezett oda és hajtott fejet, rövid imát mormolt és elment. Amikor azonban híre kelt, hogy a Názáreti Keresztény Ortodox Egyház a szentföldi keresztény egyházak támogatásáKözépkori „ösztön" okozza a gondokat Názáretben is. val és a názáreti városi tanács jóváhagyásával rendezni akarja a teret, számítva a zarándokok számának jelentős növekedésére a 2000. évforduló kapcsán, a helyi iszlám erők nyomban bejelentették mecsetépítési szándékukat. Az előző, Netanjahu vezette izraeli kormány az építkezést betiltotta. A ma már muzulmán többségű Názáretben a mecset kérdése így lett az ellenállás próbaköve. Mire a megbékélésre törekvő Ehud Barak került kormányra, a helyzet már pattanásig feszült, idén húsvétkor pedig példátlan dolog történt: a keresztények és a muzulmánok összecsaptak, sebesültek is voltak. Nyilván ez késztette Izrael kormányát arra, hogy megadja az építési engedélyt azzal a kikötéssel, hogy a munkálatok csak 2001-ben, a Szentév lezárulása után kezdődhetnek meg. Semmit sem oldott meg a kompromisszum, Názáretben „Allah akarata" érvényesül: a bazilika mellett áll az ideiglenes mecsetnek nyilvánított sátor, s kedden helyére került a majdani négyemeletes, 700 négyzetméter alapterületű, tehát a fenséges bazilikával vetekedő méretű mecset alapköve. A Barakkormány most már csak magyarázkodhat, s Názáret városa sem tehet semmit: a tanács 19 tagja közül 10 az Iszlám Mozgalmat képviseli. Igaz, a polgármesteri posztot továbbra is a keresztény Ramiz Dzsarajszi tölti be, ami sokak szerint egyik oka a muszlimok erőfitogtatásának: meg akarják mutatni, hogy Názáretben mégiscsak ők az urak. De a vesztesek is, a város többi lakosával együtt. Feltételezhető ugyanis, hogy a történtek után kevesebb lesz a zarándok, és az sem kizárt, hogy a pápa sem megy el márciusban Názáretbe. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy Allah követői nagy győzelmet aratnak, de Názáret anyagi és főleg erkölcsi vesztesége még nagyobb lesz. Már a geodéták is megjelentek a bazilika előtti téren. (TA SR/EPA) OLVASÓI LEVÉL Főnök és ember Két eltérő történetről szeretnék írni, mivel mind a kettő az utasokkal kapcsolatos, a különbség csak annyi, hogy az egyik ember fölényes, embertelen, míg a másik megértő, emberséges. 1999. november 16-án a vőm Kőhídgyarmatról Ipolyszakállasra szeretett volna utazni, fontos ügyben. A jegy megvételekor nem volt 20 korona aprópénze, csak ezerkoronása. A jegyet először meg is kapta, de az állomás kasszájában nem volt elég pénz a visszajáróra, így vőm azt javasolta, hogy a 980 koronát majd odaadják neki, ha visszajön. Igen ám, csakhogy Szabó Müce (Szabó Emma, de Müce néven becézik), az állomás főnöknője, aki szolgálatban volt éppen, meggondolta magát, visszakérte a jegyet, visszaadta az ezrest, hogy váltsa fel valahol a vőm, hiszen a vonat indulásáig van még 7 perce. Lélekszakadva futott az üzletbe, de nem járt sikerrel, tovább szaladt a vendéglőbe, ahol felváltották a pénzt, és mire visszaért az állomásra, a vonat is beérkezett. A főnöknő ahelyett, hogy visszaadta volna neki a jegyet, kiengedte a vonatot. Hiábavaló volt a sok lótás-futás, és amikor megkérdezte, hogy ezt miért tette, az csak a vállát vonogatta és mosolygott. Milyen ember az ilyen? Talán így akarta fitogtatni a hatalmát? Ha Szabó Müce így fog viselkedni az utasokkal, akkor nem sok jót jósolok neki. Gyanítom, ha ezt az ugráltatást más emberrel teszi, nem biztos, hogy simán megússza, még akkor sem, ha éppen szolgálatot teljesít. De hát miféle szolgálat az ilyen? Kinek tett szolgálatot a primitív viselkedésével? A másik történetem sokkal emberségesebb gesztusra vall. 1999. november 17-én a barti busszal jöttem haza Kőhídgyarmatra, ami 16.30-kor indul Párkányból, a száma NZ 34 77. Már jócskán elhagyta a megállót, amikor három hölgy igyekezett felé, s a mellettük elhaladó busz láttán rájöttek, hogy lekésték. A sofőr bizonyára felismerte, hogy bajban vannak, mert lassított, megállt és fölvette őket. Lehet, hogy ez szabályellenes, mégis emberséges cselekedet. Juhász Irén Kőhídgyarmat