Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-24 / 271. szám, szerda

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 24 A Böngésző nyertesei A Vasárnap 46. számában feltett kérdésre a héten 438 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Reňo Péter nagykaposi, Pócsik Valéria nyitracsehi és Sebők Júlia vezekényi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Budán, a Fonóban, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Vendégségben a Lilium Aurum Ipolyság. Ma 17 órakor a Lilium Aurum Könyvkiadó munkatársai a városi könyvtárban mutatják be egyrészt a kiadó legújabb, pedagógiai jellegű kiadványait, másrészt eddig megjelent egyéb tematikájú könyveit is. (ú) SZÍNHÁZ POZSON

Y HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A sirály 19 KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonnal! 19 KOMÁRO

M JÓKAI SZÍNHÁZ: Szerelem 18 (vendégjáték Losoncon) NYITR

A ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Gyilkosságok és gyengédségek 19 Terezka 19 (vendégjáték Kassán) MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Apafej (am.) 16, 18, 20.30 OBZOR: Dilisek vacsorája (fr.) 15.30, 19 Deep Blue Sea (am.) 17, 20.30 MLADOSŤ: Meghitt fészkek (cseh) 15, 20 Az uradalom (cseh) 17.30 YMCA: A tábornok lánya (am.) 15.30,18, 20.30 ISTROPOLIS: A 13. harcos (am.) 18, 20.30 Asterix és Obelix (fr.) 15.30, 18 NOSTALGIA: Little Voice (ang.-am.) 901-ES FILMKLUB: Alvilági melódia (fr.-ol.) 18 A medence (fr.-ol.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: Meghitt fészkek (cseh) 20.30 Star Wars: Baljós árnyak (am.) 16 Az uradalom (cseh) 18.15 Go (am.) 16 KASS

A TATRA: A múmia (am.) 15.45, 18, 20.15 CAPITOL: A 13. harcos (am.) 15.45, 18 A hatodik érzék (am.) 20.15 ÚSMEV: A tábornok lánya (am.) 16,18.15, 20.30 DRUŽBA: Apafej (am.)16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Oltári nő (am.) 17,19.15 LÉVA-JUNIOR: Krisztus utolsó megkísértése (am.) 16.30, 19.30 GALÁNTA VMK: A Thomas Crown ügy (am.) 17.30, 20 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: A miniszter félrelép (magy.) 18, 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 18 GYŐ

R CINEMA CITY: Bigyó felügyelő (am.) 14.15 Sztárom a párom (am.) 17.10, 19.50 Oltári nő (am.) 16, 18.10, 20.30 A 13. harcos (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja (am.)14.30, 17, 19.45 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Tágra zárt szemek (am.) 14.30,17.30,20.30 Az átok (am.) 14.45,17.30,20.15 Dilisek vacsorája (fra.) 14.30,18.30 Fergeteges forgatás (am.) 16.30,20.30 Az AB-ART Népek meséi sorozatának első kötete Állatok a csalitosból KÖNYVAJÁNLÓ Vércse Miklós nyugalmazott tanító, műfordító fordításait jól ismerjük a lapok hasábjairól. Karcolatok szerzőjeként is ismert a neve. Tizenhat önálló fordításkötete jelent meg, elsősorban kortárs szlovák és cseh írók átültetései, köztük gyerekkönyvek is. Most Mióta van eszük az állatoknak címen kötetbe gyűjtve vehetjük kézbe népek meséiből készült feldolgozásait. Bejárhatjuk Mongólia, Vietnam, Dél-Amerika tájait, elzarándokolhatunk Indiába vagy Afrikába, s találkozhatunk a népmesék találékony állatkáival, követhetjük őket fára, vizbe, csalitosba. Bárhol születtek is ezek a történetek, ismerősnek tűnnek, hozzánk közel állónak érezzük őket, hiszen a magyar népmesekincsből is visszaköszönnek. Hajdanában, amikor a mesét még a tűz fényénél, a csillagos ég alatt mondták az öregek, a törzs mesélői, ezek a történetek az oktondi vagy okos állatokról szájról szájra, földrészről földrészre szálltak. Nemcsak szórakoztatásnak szánták őket, különféle jellemeket, magatartásformákat is kifiguráztak általuk, s aki magára ismert a történetben jobban tette, ha sértődés helyett inkább magába szállt. Vércse Miklós jó pedagógiai Beszélgetés Bartók Csabával, a szepsi városi televízió főszerkesztőjével Sorsok című, két díjat nyert filmjéről „Mostanában visszaköszönnek" Tizennyolc ország ötven versenyfilmjét válogatta ki az előzsűri az idei Arany Koldus Díjért versengő mezőnybe. Az ötéves hagyományra visszatekintő fesztiválra a városi és körzeti televíziók nevezik be legjobbnak ítélt filmjeiket. Idén Sorsok című filmjével a szepsi városi televízió végzett a harmadik helyen. JUHÁSZ KATALIN Az eseménnyel kapcsolatban a rendezőt, Bartók Csabát kérdeztük, aki egyben a televízió főszerkesztője és stúdióvezetője is. Mielőtt magáról a versenyfilmről szó esne, mutassa be néhány szóban a szepsi városi tévét. Kilenc éve alakult a helyi kábeltelevízió, 1991 januárjától sugároz két nyelven. Csak a város területén fogható, mintegy háromezer háztartásban, azaz a lakosság közel száz százaléka számára elérhetőek vagyunk. Hetente három órát sugárzunk az ismétlő adással együtt, ezenkívül tíz órán át működik egy információs csatorna. További tizenhárom órát a városi képújság tesz ki, melyben a kassai vasúti menetrendtől kezdve a moziműsoron át a városi törvényekig sok minden olvasható. A versenyfilm témáját meghallva nem hittem volna, hogy díjat nyerhet egy Szlovákiában megrendezett fesztiválon. Valóban rázós a téma, a második bécsi döntés hatvanadik évfordulójára készült a film. Mindig közel állt hozzám a történelem és az idős emberek, a téma tehát adta magát. 1938. november 10-ig a magyar hadsereg mindenütt elfoglalta a demarkációs vonalat. A filmben nemcsak azokat a magyarokat akartuk megszólaltatni, akik örömujjongással fogadták a ma„A most nekem ítélt díj és egy másik fesztiválon nyert első díj azért tölt el büszkeséggel, mert úgy látom, végre vállalni tudja saját múltját ez a társadalom." (A szerző felvétele) gyar katonákat, hanem a szlovák oldal emlékeire is kíváncsiak voltunk. Szepsiben viszont nem találtunk szlovák szemtanúkat, mivel akkoriban itt még csak tizenöt szlovák nemzetiségű polgárt említ a krónika. Elindultunk tehát olyan szlovák falvakba, amelyek Magyarországhoz akartak tartozni. Ez még érdekesebbé tette a kirajzolódó történetet. Tudni kell, hogy amikor meghúzták a határokat, etnikai alapon döntöttek, és a Szlovákiába került falvak valahogy nem találták a helyüket az új államban. Egyfelől megvolt az emberekben a természetes visszavágyódás, másfelől pedig a természetes vonzáskörzetüktől lettek elvágva. Jászómindszent, azaz Pokroč például, uhui mi íoigaLLUiik, csak a Szepesség felé fordulhatott, ahová télen szinte járhatatlanok voltak az utak. Errefelé a magyar nemzetiségűek természetesnek vették a viszszacsatolást, a szlovákok pedig egy furcsa kampányba kezdtek: egész falvak vallották magyarnak magukat, hogy Magyarországhoz kerülhessenek. Úgy tudom, több falunak ez sikerült is. Igen, mivel azzal érveltek, hogy ha etnikai alapon történt az új határ kijelölése, akkor vegyék figyelembe, hogy náluk (papíron) mindenki magyar! 1939 tavaszán aztán elérték céljukat, és ezek az emberek a filmben „felszabadulásról" beszélnek, amikor erre emlékeznek. Énekelt és táncolt az egész falu, mikor bevonultak a magyar katonák, tehát nem volt gyász és szomorúság, mint ahogy utólag feltüntették a krónikák. Az ezt követő hónapokat hogyan jellemzik a film magyar és hogyan a szlovák szereplői? Mindkét nemzetiség képviselői megegyeznek abban, hogy jobb lett a gazdasági helyzet, több munkalehetőség adódott, erős volt a pengő, iskolát építettek a faluban. Az érzelmi kérdésekre már különböznek a válaszok, de csupán annyiban, hogy a szlovákok azt hitték, csak velük bántak úgy a kakastollas csendőrök, ahogyan bántak. Ebben tévedtek, mert a magyarok is megkapták tőlük a magukét. Megtudtuk továbbá, hogy a szlovákokat a saját fajtájuk nyomta el, a legnagyobb helyi gazdákból lettek a „magyarok". Ezek leszármazottai most is itt élnek. Gondolom, nem nagyon tetszett nekik ez a film. Sok ellensége van azóta a városban? Bizony, egy ideig messze kellett tartanom a fülemtől a telefonkagylót. Ez a díj és egy másik fesztiválon nyert első díj azért tölt el büszkeséggel, mert úgy látom, végre vállalni tudja saját múltját ez a társadalom. Az ellenségeimnek pedig megpróbálok előre köszönni. Mostanában már visszaköszönnek. Munkájával látomást szolgált érzékkel válogatta össze azokat a törénteket, amelyek szórakoztatóak, lineáris eseményfűzésúkkel le tudják kötni a kisgyermek figyelmét, amellett jól hasznosítható élettapasztalattal gazdagítják. Az állatmeséket tartalmazó kötetet Lábik János klasszikus stílusú akvarelljei illusztrálják. A mesekönyv az AB-ART Kiadó Népek meséi sorozatának első köteteként látott napvilágot, és egyben része a Magyar Millennium alkalmából idén és 2000-ben megjelenő mesekönyvsorozatnak is. (hm) Holnap bárki ellátogathat Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapott dr. Karol Tomiš hungarológus, irodalmár Nyitott nap a vegyipari szakiskolában Pozsony. Nyitott napot tart november 25-én 12-től 17 óráig a pozsonyi Vegyipari Szakközépiskola (Račianska 75). A csaknem fél évszázados fennállása alatt kiváló szakemberek hosszú sorát kibocsátó intézmény tagja az UNESCO iskolatársulásának, és szoros együttműködést folytat a stuttgarti Dr. Fiad Vegyipari Intézettel. Jelenleg két tagozata van. A vegyipari, ahol a második évfolyam elvégzése után választhatnak szakot a növendékek (analitikai kémia, gyógyszerészeti vegyészet, környezetmonitoring stb.) és a műszaki és informatikai szolgáltatások. Ez az utóbbi, dinamikusan fejlődő, aránylag új szak elsősorban olyan közgazdaságtani ismereteket kínál, amelyek a vegyiparban hasznosíthatók. A távolabbról érkező diákok a kollégiumban nyerhetnek elhelyezést, ahol délutánonként sportolhatnak, különböző szakköröket látogathatnak. A Récsei utca iskola ismert arról, hogy növendékei rendszeresen kiváló eredménnyel szerepelnek a kémiai, matematikai és fizikai versenyeken, diákolimpiákon. A Bat'a Junior Achievment védnöksége alatt rendszeresen részt vesznek a szakközépiskolák szakmai tevékenységében, amelynek gerincét esetükben az alkalmazott közgazdaságtan és a számítástechnika alkotja. A szakközépiskola végzős növendékeinek egy része egyetemen, főiskolán folytatja tanulmányait. (ú) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Hámori József, a Nemzed Kulturális Örökség minisztere hetvenedik születésnapja alkalmából Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesítette dr. Karol Tomiš irodalomtörténészt, hungarológust a szlovák magyar irodalmi kapcsolatok fejlesztésében kifejtett tevékenységéért. A rangos elismerést tegnap a nagykövetség épületében Boros Miklós, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete nyújtotta át Tomiš professzornak, aid ma a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalom Intézetének főmunkatársa. „Tudományos pályájának kezdetétől a szlovák irodalom mellett érdeklődést tanúsított a magyar iro-' dalom iránt, folyamatosan írt recenziókat, kritikákat és ismertető cikkeket magyar irodalmi művekről. A magyar irodalom értékeinek szlovákiai elsajátításához kritikai, lektori és szervezői tevékenysége is hozzájárult. Folyamatosan kapcsolatban állt a magyarországi irodalomtörténészekkel, mindmáig szervezi a tudományos együttműködést a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetével. Különleges figyelmet szentelt a szlovákiai magyar irodalomnak. Mint a Szlovák írószövetség vezetője, szorgalmazta a szövetség szervei és a magyar szekció kapcsolatának elmélyítését, rendszeresebb együttműködését. Értékelő tanulmányai és kritikái hozzájárultak a szlovákiai magyar írók megismertetéséhez a szlovák irodalmi közvéleménnyel. A nyolcvanas években tagja volt az Irodalmi Szemle szerkesztőbizottságának, valamint a Madách-díj kuratóriumának. A hetvenes évek derekától kutatásainak központi témájává a magyar irodalom és a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok váltak. Álapelvnek tekintette a közös múlt pozitív értékeinek és előremutató mozzanatainak feltárását. Ezen tárgykörből több tucat cikket és tanulmányt jelentetett meg szlovákiai, magyarországi és külföldi szakmai lapokban, gyűjteményes kötetekben. 1997-ben a budapesti Régió Könyvkiadóban megjelent Szlovák tükörben című kötete, amely a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatokkal foglalkozó tanulmányait tartalmazza. Ebben kiváló tárgyismerettel, szakmai alapossággal és igénnyel foglalkozik a szlovák-magyar irodalmi kontextusokkal. A kötetet a magyarországi főiskolák szlovák és szláv tanszékein jelenleg is kötelező tananyagként használják. A magyar irodalom területén végzett munkásságáért 1991-ben a Magyar írószövetség rendkívüli tagjává választották" mondta a jeles szlovák irodalmár pályafutását méltatva Boros Miklós. „Közel fél évszázados pályafutásom csupán egyetlen láncszem a szlovák-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok hosszú ideje tartó történetében" - vélekedett Tomiš professzor. Tevékenységével a szlovák értelmiségnek azon, immár több generáción keresztül tartó törekvéséhez kapcsolódik, amelynek célja, hogy a kultúra révén segítse két szomszédos nemzet közeledését, egymás jobb megértését. A hungarisztika mellett Emil Boleslav Lukáč nógatására kötelezte el magát végérvényesen, így az ő szavait kölcsönvéve köszönte meg a Pro Cultura Hungarica kitüntetést is: „Szolgáltam a látomást, két nemzet irodalmának tolmácsolásán át a magas értékek megismerésén és megbecsülésén keresztül eljutni a Duna mente sorsközösségi testvériségéhez. Ez a mi munkánk, és nem is kevés, mint József Attila mondaná." (me) Dr. Karol Tomišnak Boros Miklós, Magyarország pozsonyi nagykövete adta át a kitüntetést (Somogyi Tibor felvétele)