Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-23 / 270. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 16. TÉMA: A CUKORBETEGSÉG G] Az inzulin felfedezéséért 1923-ban Bantingnak és MacLeodnak ítélték az orvosi és élettani Nobel-díjat Joguk van a munkához és az egészségügyi ellátáshoz Egy kisfiú volt az első páciens Öninjekciózásra ítéltek A cukorbajt - tudományos nevén a diabeteszt - sokan civilizációs betegségnek tartják, ami csak részben igaz. LACZA TIHAMÉR Már az ókori Rómában élt orvosok is leínak olyan tüneteket, amelyek alapján a cukorbetegségre ismerhetünk, de a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy magának a kórnak a mibenlétéről akkoriban és még vagy másfél évezreden át nem tudtak semmi bizonyosat. Általában a vese megbetegedésének tekintették, miközben még azt sem sejtették, hogy a beteg vizelete cukrot tartalmaz. Ezt először egy 17. századi angol orvos, Thomas Willis állapította meg, de további száz évnek kellett eltelnie, hogy egy Dobson nevű honfitársa a vizeletből kinyerje a cukrot. Diabéteszben elhunyt betegek boncolása során először a 19. században figyeltek fel a hasnyálmirigy kóros elváltozására. A korszak egyik legjelentősebb orvosa és fiziológusa, Claude Bemard volt az első, aki kísérletileg szerette volna tisztázni a cukorbaj és a hasnyálmirigy (pankreász) megbetegedése közti összefüggést. Próbálkozása nem hozta meg a kívánt eredményt, mert hiába kötötte el kísérleti kutyái hasnyálmirigyének kivezető csövét, vizeletükben cukrot nem tudott kimutatni. Ennek ellenére helyes úton járt, mert 1889-ben Josef Mering-nek és Oskar Minkowski-nak mégiscsak sikerült igazolnia ezt a feltevést. Ők radikálisabb megoldást választottak: eltávolították a kutyák hasnyálmirigyét, s ezzel cukorbajt idéztek elő náluk. Langerhans már 1869-ben felismerte, hogy a hasnyálmirigy szövetében található egy sejtcsoport, amely nincs összeköttetésben a pankreász váladékát elvezető csőrendszerrel. Mivel ezek a sejtek sziget szerűen helyezkednek el a mirigyben, Langerhans-féle szigeteknek nevezték el őket. Egyre inkább általánossá vált az a vélemény, hogy ezeknek a sejteknek közük lehet a cukorbaj kialakulásához. Ennek ellenére még vagy harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtalálják a Langerhans-féle szigetekben termelődő anyag kinyerésének a módját. Frederick Grant Banting (18911941) kanadai sebész az első világháború poklából hazatérve a Western Ontario egyetem élettani intézetének asszisztenseként helyezkedett el. Sebészi praxisával fel kellett hagynia, mert a háborúban olyan súlyosan megsebesült a karja, hogy kollégái még az amputálást is szükségesnek látták. Banting azonban nem hallgatott orvostársaira és végül sikerült megmentenie a kezét. Az egyetemi előadásokra készülve mélyült el a belső elválasztású mirigyek, köztük a pankreász működésének problémájában. Áttanulmányozott egy sereg ide vágó szakkönyvet és dolgozatot, végül 1920 októberében elhatározta, hogy utánajár a dolognak. De még néhány hónapig A kutyákat a kivonatot tartalmazó injekciókkal sikerült életben tartani... vacillált, amíg oda mert állni az egyetem élettani professzora, John James Richard MacLeod (1876-1935) elé és engedélyt kért arra, hogy 10 kutyával kísérleteket folytathasson. Macleod, aki akkor már a cukorbaj egyik nemzetközileg is elismert szakértőjének számított, végül igent mondott, sőt egy 21 éves orvostanhallgatót is Banting mellé rendelt. Ót Charles Bestnek hívták. A két kísérletező szerencséjére a professzor hamarosan európai előadókörútra indult, így az eredetileg engedélyezett nyolc hét helyett több hónapon át folytatthatták a kísérleteket, és nem tíz, hanem száznál is több kutyát állíthattak a tudomány szolgálatába. A kísérletek lényege a következőképpen foglalható össze: a kutyák egy részénél elkötötték a hasnyálmirigy kivezető csövét és ezzei elsorvasztották a szervet. Erre azért Sir Frederick Grant Banting, az inzulin feltalálója november 14-én született. Charles Besttel közösen 1921-ben, ugyancsak november 14-én, hozták nyilvánosságra az életmentő szer felfedezését. A WHO 1991-óta ennek tiszteletére ezt a napot a cukorbetegek világnapjaként tartja számon. volt szükség, hogy a mirigy emésztőnedve ne bontsa le a Langerhans-féle szigetekben termelődő ismeretlen anyagot, amelyről feltételezték, hogy a vércukor szintjét szabályozza. Az elsorvasztott pankreászból kinyerték ezt a vegyületet, majd befecskendezték azokba a kutyákba, amelyekből korábban műtétileg távolították el a hasnyálmirigyet és ezáltal cukorbajt idéztek elő náluk. A beteg kutyákat a kivonatot tartalmazó injekciókkal sikerült életben tartani, sőt vércukorszintjüket is normalizálták. Banting és Best éjt nappallá téve, szinte megszállottként kereste a módját, hogyan lehetne nagy mennyiségű és tiszta „isletint" előállítani. így nevezték el ugyanis azt az anyagot, amelyről meggyőződéssel állították, hogy a diabetesz gyógyszere. Közben Macleod is visszatért Európából és igen meglepődött a fejleményeken. Eleinte nem akarta hinni a dolgot, de látva Banting csökönyösségét elhatározta, hogy maga is elvégez néhány kísérletet. Collip nevű asszisztensének közreműködésével sikerült meghatároznia, hogy milyen dózisokat kapjanak a betegek az időközben inzulinra átkeresztelt vegyületből. (A latin insula kifejezés szigetet jelent, s mivel az anyagot a Langerhans-féle szigetek termelik, így lett a hormon és a gyógyszer neve inzulin.) Banting és Best később rájött, hogy a vágóhidakon elegendő nyersanyag található, amelyből savas-alkoholos eljárással elegendő mennyiségű inzulint tudnak kinyerni. Az inzulin felfedezését a szakma lelkesen üdvözölte, de még nagyobb volt a sok-sok ezer cukorbeteg öröme, hiszen addig semmi esélyük nem volt a gyógyulásra. Banting első páciense egy kisfiú volt, de sikerült megmentenie egyik gyerekkori barátját is, aki felnőtt korában lett cukorbeteg. A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a kór egyelőre nem gyógyítható, de az inzulin rendszeres adagolásával a cukorbeteg normális életet élhet, és várható élettanama akár a nyolcvan évet is elérheti. Az inzulin felfedezéséért 1923ban Bantingnak és MacLeodnak ítélték az orvosi és élettani Nobeldíjat. Ezt Banting meglehetősen igazságtalannak tanotta, mivel szerinte MacLeod már csak a legvégső fázisban kapcsolódott be a munkába, a díjat oda ítélő bizottság ugyanakkor megfeledkezett Bestről. Éppen ezért a kitüntetéssel járó pénzösszeg felét nyilvánosan átadta munkatársának. FELDOLGOZÁS Indokolt a nagyobb odafigyelés, hiszen a rendelkezésre álló adatok szerint tavaly az orvosok 10,5 millió esetben diagnosztizálták a diabetes mellitust. A világon jelenleg 143 millió cukorbeteg él, s amenynyiben a jelenlegi növekedési ütem nem változik meg, számuk 2025ben eléri a 300 milliót. - A civilizációs betegségnek tartott diabetes mellitus Szlovákiában a népesség 4,1 százalékát sújtja, számuk meghaladja a 220 ezret, ám feltételezések szerint legalább százezren nem is tudnak betegségükről - állítják a hazai szakemberek. A 14 éven aluli cukorbetegek száma eléri a másfélezret, a serdülők száma meghaladja a kétezret. A betegek (90-95 százalék) a túlsúllyal, magas vérnyomással párosuló diabetes mellitus második típiusában szenvednek, s a tünetek - állandó szomjúságérzet, gyakori vizeletkiválasztás, fáradtság, gyengeség, szédülés - rendszerint 40. életévük után jelentkeznek. A betegek 5-10 százalékánál a cukorbetegség már gyermekkorban megállapítható, s inzulin-adogolással kezelhető. A gyógyítás eredményessége az egyén igyekezetétől függ. Attól, mennyire képes megtartani az orvos utasításait, vagyis a rendszeres gyógyszerezés mellett miként ügyel a diétára, a mozgásra, mennyire figyeli vércukorszintje alakulását, illetve milyen mértékben hajlandó képeznie magát. Szlovákiában a betegellátás színvonala megfelelő, a rászorulókat szakrendelőkben látják el, s manapság, amikor gondot okoz a szükséges gyógyszer, az inzulin beszerzése, az orvosok szervezik a segítséget. Természetesen az egészségügy anyagi válsága kihat a cukorbetegekre is, noha éppen ez a világnap figyelmeztet alapvető emberi jogaikra. Joguk van a munkához, a képzéshez és az egészségügyi ellátáshoz. Sajnos, egyre több felnőtt - félve az elbocsátástól - munkáltatója előtt elhallgatja betegségét, az iskolás korú gyerekek ugyancsak a diszkriminációtól tartva, titokban, olykor a mosdó félhomályában szúrják be maguknak az inzulint. Minduntalan változik a betegség kezelését célzó, a vércukorszintméréshez nélkülözhetetlen segédeszközök térítése, sok esetben az idős cukorbetegtől megtagadják az étkezési hozzájárulást. A diabetes mellitusban szenvedők problémáinak megoldásával késlekedni azért sem szabad, mert állapotuk rosszabbodása többletkiadásokat von maga után. (erf) A gyógyulás sok esetben az ember igyekezetétől függ ,Talán négyéves lehettem, amikor az orvosok rájöttek a betegségemre. Általában jól érzem magam, bár néha mintha ingadozna a cukorszintem" Felbecsülhetetlen segítséget jelent a glukométer Petra korát meghazudtoló bölcsességgel mesélt arról, hogy szülei nehezen fogadták el betegségének tényét. Úgy mint a többiek, ők is abban bíztak, hogy lányuk valami csoda folytán meggyógyul. Csodák pedig nincsenek. - Anyukám viselte nehezebben, ennek ellenére ő tartotta a kapcsolatot az orvosaimmal, velem együtt részt vett azon a tanfolyamon, ahol megtanulta a nélkülözhetetlen tudnivalókat. Nemcsak beadni az injekciót, kiszámítani az inzulinadagot, az ételek kalóriaértékét, hanem elkészítésüket is. A cukrosok számára óriási segítséget jelent a glukométer, hiszen nehézség nélkül ellenőrizhetik cukorszintjüket s a pillanatnyi szükségletük szerint változtathatják az inzulinadagot. És bár állapotuk alakulásáról - legalábbis a pozsonyi gyerekkórház dia-központjában - pontos naplót vezetnek, majd az adatokat kezelőorvosuk ellenőrzi, előfordul hogy szépítenek. A kisebbek nem gondolnak arra, hogy az orvosoknak lehetőségük van - hat hétre visszamenőleg is - ellenőrző méréseket folytatni. Amíg az „átrázás" nem veszélyezteti állapotukat, nem szólnak, ugyanis tudatosítják: a gyerekek, mégha betegek is, gyerekesen viselkednek, s bajukat nem veszik túl komolyan. Ráaudásul ma már létezik gyorsan ható inzulin is, melyet akkor adnak be maguknak, sa „bűnbe esnek". A határ túllépése nem lehet gyakori, mert a tét nagy: látásuk, veséjük épsége. (P. Sz.) VALLOMAS Gyerekek. Olyanok mintha egészségesekvolnának. Óvodába, iskolába jámak, nincsenek felmentve a tornaóra alól sem. Csak hát... Tízóraiuk különbözik társaikétól és többnyire nem ebédelnek az iskolai étkezdében. Barátaiktól nem fogadhatnak el egy szem cukorkát, egy harapás csokit, s hazafelé tartva nem térhetnek be sem fagyizni, sem egy üdítőt meginni. Ha a tanítás elhúzódik, félrevonulnak és beszúrják maguknak az inzulininjekciót. Vannak, akik naponta többször is. Életük végéig. Ugyanis a cukorbetegség gyógyíthatatlan. - Talán négyéves lehettem, amikor az orvosok rájöttek a betegségemre - mesélte vérvétel közben a 16 esztendős Petra. - Általában jól érzem magam, bár az utóbbi időben mintha ingadozna a cukorszintem. Pedig az eltelt évek alatt megtanultam az étel kalóriaértéke szerint módosítani az inzulinadagomat. Bármennyire unom a betegségemet, megtanultam vele élni. Mégis elég gyakran keresem fel az orvosomat. Csak azért, hogy megbeszéljem vele dolgaimat. Bár az öninjekciózás életem részévé vált, van glukométerem és inzulinadagolóm, gyakran új dolgokat közöl. És pletykálunk is egy kicsit. Épp a minap mesélte, hogy egyik ismerősöm csak azért kényszerül havonta kórházba, mert képtelen betartani a diétát. Petra szerint a fiúk fegyelmezetlenek, nem tudnak ellenállni a kísértésnek. Bár tudják, hogy tilos, inzulin mellett édességet, üdítőt fogyasztanak. - Mellesleg Igor mindig ilyen volt, a kórházban az orvosoknak kellett rendbe tennük azt, amit elrontott. Pedig naponta háromszor szúrta magát, reggel és este a combjába, délben pedig a hasába adagolta az inzulint. Nevetve mesélte, hogy ha nem tanult eleget, az idegességtől mindig felment a cukra és az osztályban rosszul lett. A feleltetés pedig elmaradt. Petra nem tagadta, hogy megszoknia a másságot, a szülők féltését nagyon nehéz volt. Ma már érti, hogy a játékszabályok betartását a szülőknek igenis felügyelniük kell, mert a legkisebb kihágás is komoly következményekkel járhat. - Annak ellenére, hogy valamelyes javult a helyzet, az élelmiszergyártók nem gondolnak a cukorbetegek igényeire. Számtalan termékről nem olvasható le a cukor, zsír és kalóriatartalom, és ahol esetleg feltüntetik, nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak. Pedig a hypoglykémiás kóma elkerülése miatt az ételek összetétele nagyon fontos. Hogy mennyire, arra van egy kézenfekvő példám is. Amikor legutoljára bent feküdtem a kórházban, beszállítóiak egy nagy darab, erősen izzadó srácot. Nagy volt a felfordulás, intravénásán sorra nyomták belé az infúziókat, szerencsére estére jobban lett. Elmésélte, hogy előző nap délben nem ízlett a kollégiumi kaja, és a vacsora sem volt ehető. Beadta magának ugyan a normális inzulinadagját, de edzésre ment. Kihagyta a kötelező második vacsorát is miközben nem módosította az inzulinmennyiséget sem. Reggel a szobatársai, az ügyeletes nevelő nem bírták felébreszteJECYZET r-r-i " rr j r Tunodes... PÉTERFI SZONYA Igazán nem ünnepnap a cukorbetegek világnapja, akikről a „hatalmasok" a legszívesebben csendben megfeledkeznének. Pedig sokan vannak, egyre többen, akik önhibájukon kívül egy életen át kénytelenek gyógyszereken, inzulinon élni. Az Egészségügyi Világszervezet sem azért tart világnapokat, hogy ünneplésre ösztönözze a bajba jutottakat. Csak fel akatja hívni a figyelmet azokra, akik súlyos betegségben szenvednek. Mert hiába lézetnek életmentő inzulinok, öninjekciózást segítő szerkentyűk, vércukorszintmérők, kalóriaszegény ételek, tejtermékek, cukormentes italok, sőt cukormentes édességek is, amikor a betegek jelentős hányada nem tudja megvásárolni ezeket. Hogy támogatásban részesülnek? Csak azok, akiknek jövedelme amúgy is nagyon alacsony. S ha túllépik a törvényadta határt - akár húsz koronával is - már nem kapnak semmit. Az emelkedő létfenntartási költségek, a gyógyszerárak miatt pedig egyre idegesebbek lesznek, „felmegy a cukruk", egyre gyakrabban szorulnak orvosi ellátásra... Ördögi kör ez - panaszolják mind a betegek, mind az orvosok. Sajnos, nem sokra mennek vele. Az egészségügy költségvetésének emelésére nincs kilátás, ugyanis a hadügyi tárcát kell támogatni. A hadsereget, békeidőben. Nem tudósítja senki, hogy ha emelkedni fog a betegek száma, nem marad senki, akit meg kell védeni!