Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-23 / 270. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 23. POLITIKA- HIRDETÉS 5 Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke Bősön ünnepelte 87. születésnapját „A jövő csak tőlünk függ" Habsburg Ottó november 20-án Bősön, a Dr. Habsburg Ottó Baráti Kör tagjainak társaságában ünnepelte 87. születésnapját. A magyar ki­rályi herceg IV. Károly csá­szár és király fiaként szüle­tett. 1922 óta a Habsburg­család feje, 1973 óta a Pán­európai Unió elnöke, 1979­től az Európa Parlament képviselője, számos magyar település, köztük Bős dísz­polgára. SZABÓ MÓNIKA Elnök úr, milyen érzésekkel jött Szlovákiába? Nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak, márcsak azért is, mert amikor gyerek voltam, itteni voltam, hiszen akkor ezek az orszá­gok összetartoztak. Lassan megint összenő a Duna-medence. Ezt bi­zonyítja az is, hogy míg öt éwel ez­előtt a szlovák-magyar kapcsola­tok nem voltak a legjobbak, most nagymértékben javulnak. A Szlovákia és Magyarország kö­zötti kapcsolatok romlásához a bősi vízi erőmű is hozzájárult. Őszintén szólva én is nagyon fél­tem az érőmű építésétől. A máso­dik világháború után több hasonló \\ Az Unió egyszer már majdnem ki­zárta Szlovákiát a tár­gyalásokból. Akkor sok erőfeszítésbe ke­rült ezt megakadá- y y lyozni. >> építését kezdték meg, melyek ka­tasztrófával végződtek. Ezért aztán nem voltam lelkes támogatója a bősi erőműnek, sőt. Remélem, hogy most, amikor javul a két or­szág közötti együttműködés, a fe­Spanyolország és Portugália csatlakozása idején is sikerült elfogadtatni a bővítés gondolatát, és most is ez fog történni. (Archívum) lek megtalálják azt a megoldást, amely a környezetet is kíméli, ugyanakkor hozzájárul a vidék gazdasági fellendüléséhez is. Elnök úr, milyennek látja Szlová­kia esélyeit az Európai Unióhoz való csaüakozásra? Véleményem szerint Szlovákiá­nak joga van minél előbb bejutni az Unióba. Sajnos az utóbbi évek politikája lényegesen visszavetet­te az országot. Ha másképp ala­kultak volna a dolgok, a csatlako­zás is gyorsabb lehetne. Szlováki­ának van esélye arra, hogy a bőví­tés első körében váljon taggá, tel­jes bizonyossággal azonban ezt nem mondhatom, mivel sajnos nagyon későn kezdődött meg az ország integrációra való felkészü­lése. Lényegében csak a választá­sok óta halad jó irányban az or­szág. Hogy sikerül-e bejutni az el­ső csoportba, azt nem tudom, de mindent meg kell próbálni. Szlo­vák részről megvan az akarat. Az Unió egyszer már majdnem kizár­ta Szlovákiát a tárgyalásokból. Akkor sok erőfeszítésbe került ezt megakadályozni. Ez a probléma tehát elhárult, most viszonylag jól mennek a dolgok. Ön szerint ebben mekkora szere­pe van a szlovákiai magyarság­nak? Meghatározó szerepet játszott. Ak­tív részese volt a választásoknak, az európai megoldást kereső pár­tok érdekében jelentős tevékeny­séget fejtett ki. Ez az ország szá­mára és a szlovákok számára is hasznos volt. Említette, nem lehetünk bizto­sak abban, hogy Szlovákia beke­rül a tagjelöltek első csoportjá­ba. A nyugati államok talán fél­nek is a bővítéstől. Persze hogy félnek. Annak idején, amikor bejutottam az Európa Par­lamentbe, az Unió bővítését tartot­tam a legfontosabbnak. Az első bő­vítés idején, amikor Spanyolország és Portugália csatlakozott, éppúgy féltek. Akkor sikerült elfogadtatni a bővítés gondolatát, és most is ez fog történni. Nem szabad túlérté­kelni a félős kijelentéseket. Ezek többnyire egy kisebbség kijelenté­sei. Sajnos, mi nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, ami rossz, mint ar­ra, ami jó. Ön, aki az egységes Európa hir­detője, az egyes szeparatista cso­portok önállósági törekvései el­lenére is nagyon optimistán látja Európa jövőjét. Igen, mert minden tőlünk függ. Jó politikával mindent el lehet érni, rossz politikával pedig mindent tönkre lehet tenni, még a legjobb kilátásokat is. A baj ott van, hogy a sajtó azokról ad hírt, akik negatív dolgot csinálnak, és nem azokról, akik felépítik az országot. VV Az eltűnőfélben le­vő század kataszt­rofális, háborús idő­szak volt, három világ­háborút kellett . . megélnünk. >N A XX. század végén mindannyian mérleget vonunk, összegezünk. Visszatekintve az elmúlt század­ra, Ön hogyan értékelné azt? Az eltűnőfélben levő század ka­tasztrofális, háborús időszak volt. Három világháborút kellett megél­nünk, mert hát az első és második világháború mellet a hidegháború is annak számít. Most jó kilátásaink vannak arra, hogy ennek véget ves­sünk. Attól fog függeni, hogy mit csinálunk. Hogy bölcsek leszünk-e, megtanultuk-e a leckét vagy nem. Remélem, hogy megtanultuk. Azok emlékezhetnek rá, akik a 70-es, 80-as években hallgatták a müncheni Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásait Hanálc Tibor filozófus halálára VARGA SÁNDOR Bécs. A napokban kaptuk a hírt, hogy hosszan tartó, súiyos betegség után, 1999. november 14-én Bécs­ben elhunyt Hanák Tibor filozófus, publicista. A szlovákiai magyarok­nak azok a generációi emlékezhet­nek rá, akik a hetvenes és nyolcva­nas években rendszeresen hallgat­ták a müncheni Szabad Európa Rá­dió magyar nyelvű adásait. Hanák Tibor Bécsi Levelének meghallgatá­sa mindig élményszámba ment. Kel­lemes bársonyos hangján igen pon­tos, valósághű elemzést nyújtott nemcsak a nyugati szellemi élet ese­ményeiről, hanem hazai viszonya­inkról is. Annak ellenére, hogy 1949 óta külföldön élt, jól ismerte az úgy­nevezett szocialista tábor belső helyzetét. A szélesebb hazai közön­ség számára tehát a publicista Hanák Tibor volt ismert, holott ez tevékenységének csak mellékter­mékekéntjelentkezett. Hanák Tibor elsősorban kiváló filozófus volt, aki feldolgozta és két kötetben megje­lentette a huszadik századi magyar filozófia gondolkodástörténetét (Az elmaradt reneszánsz. Bem, 1979; Az elfelejtett reneszánsz. Bern, 1981). Ezenkívül külön kötetben foglalkozott Lukács György filozófi­ájával. Könyvei, tanulmányai német nyelven is napvilágot láttak. Több mint egy tucat német szakfolyóirat­ban publikált kisebb-nagyobb rend­szerességgel. Tanulmányai, dolgo­zatai természetesen a nyugati ma­gyar folyóiratokban is megjelentek, elsősorban a müncheni Uj Látóha­tárban. Hanák Tibor 1929. szeptember 9-én született Kalocsán. Ausztriába me­nekülése után az Innsbrucki, majd a Bécsi Egyetem filozófia-történelem szakos hallgatója. Diplomát 1955­ben szerez. Eztán gimnáziumi ta­nárként működik az innsbrucki ma­gyar gimnáziumban. Később Bécsbe költözik. Tudományos kutató, pub­licista, majd 1980 és 1984 között a kéthavonta megjelenő Bécsi Napló első főszerkesztője. A Szabad Euró­pa Rádiónak 1966 óta bécsi levele­zője. Az itt elhangzott írásainak egy része 1986-ban külön kötetben is napvilágot látott. Filozófiatörténeti kutatásai és publi­cisztikai tevékenysége mellett tevé­kenyen részt vett a nyugati magyar­ság társadalmi életében. Számos testületnek, egyesület vezetőségé­nek volt tagja. Ez a tevékenysége sajnos 1991. december 18-án hirte­len és váratlanul megszakadt. Agy­vérzés következtében elveszítette eszméletét, és azóta, most bekövet­kezett haláláig kómában feküdt. Hanák Tibor hamvasztás előtti te­metési szertartására ma 14.30-kor kerül sor a bécsi krematóriumban. Akik ismerték vagy szívesen hallgat­ták, legalább gondolatban emlékez­zenek meg róla. Nemcsók János volt dunai kormánybiztos továbbra is úgy véli, fel kellene építeni az alsó duzzasztót Hetvenmilliárd forint a Dunára ÖSSZEFOGLALÓNK Budapest. Hetvenmilliárd forintot igényel a dunai kormánybiztosi tit­kárság elfogadásra váró dunai prog­ramja, szemben az előző kormány több száz milliárd forintot igénylő, alsó vízlépcsőt is magába foglaló ­írja a Magyar Hírlap Székely László dunai kormánybiztosra hivatkozva. Ez az összeg magába foglalja a há­gai ítélet végrehajtásának teljes költségét, a folyó Szap-Budapest­szakaszának szabályozását, a szi­getközi vízpótíás megoldását és a környezetvédelmi beruházásokat. A Duna-programot a magyar kor­mánynak kell jóváhagynia. Az alap­elveket már egy januári határozat rögzítette: ennek lényege, hogy alsó vízlépcső nem épülhet, a környezet­védelmi szempontok elsődlegesek. Az előző kormány idején merőben más megfontolások vezették a tár­gyalódelegációt. A hágai ítélet után, 1997 októberében Nemcsók János politikai államtitkár előterjesztést készített a kormány számára a ma­gyar- szlovák tárgyalások irányel­veiről. A kormány által végül nem tárgyalt, 1998. december 31-éig szi­gorúan titkosnak minősített doku­mentu m 15. pontja úgy szól: „Bár az ítélet nem kötelezi Magyarországot vízlépcső építésére Nagymarosnál, kötelezettségünk, hogy mérlegel­jük, milyen módon lehet az 1977. évi szerződés többrétű céljait szol­gálni, így a tárgyalások során foglal­kozni kell az alsó vízlépcső és a fo­lyószabályozás kérdéseivel, vala­mint a hajózási feltételek javításával is." Ez az előterjesztés bizonyítja, hogy a Horn-kormány már a ma­gyar-szlovák tárgyalások megkez­dése előtt foglalkozott az alsó víz­lépcső megépítésével - írja a lap. Nemcsók János, a Hom-kormány dunai kormánybiztosa megerősítet­te: a nagymarosi vagy egy ezt he­lyettesítő duzzasztó felépítését so­hasem zárta ki, ma is válíalja. Meg­győződése, hogy a Duna medersüly­lyedése miatt a bősi kérdés rendezé­sére végleges megoldást csak az al­só duzzasztás jelent. A politikus sze­rint lehet, hogy a következő évek­ben csak 70 milliárd forintot kell költeni a Dunára, de így Magyaror­szág elveszíti a Bősön termelt áram évi 75 millió dollár értékű Magya­rországot megillető hányadát, és fe­leslegessé válik a folyóra eddig köl­tött 300 milliárd forint beruházás. A Globtel GSM VK-1049/1

Next

/
Thumbnails
Contents