Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-23 / 270. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 23. KOMMENTÁR Fordul az adókulcs? PÁKOZDI GERTRÚD Ha minden jól megy, több, a költségvetés alakulása szempontjából lényeges törvényről, köztük a jövedelemadó csökkentéséről szavaznak ma a honatyák. A vállalkozók adóterheinek mérséklését lehetővé tevő törvénymódosítást több kormány ígérte, de eddig egyik sem mert érdemben hozzányúlni. Most az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a baloldali pénzügyminiszter kardoskodik a kisebb mértékű adócsökkentés mellett, míg a jobboldali koalíciós partnerek némelyike a radikálisabb adócsökkentést javasolja, és ebben az az ellenzék kész őket támogatni, amely országlása idején e téren is csak ígért. Az a HZDS szorgalmazza a 25 %-os adókulcs bevezetését, amely katasztrofális gazdasági helyzetet hagyott a mostani kormánykoalícióra, s amelynek parlamenti képviselői most köntörfalazás nélkül mondanak ki minden komolyságot nélkülöző érveket. Ilyen „magvas" érv volt többek között Aibeková képviselő asszonyé: a HZDS örömmel szavazza meg a lehető legkisebb adókulcsot, bármi legyen is a következménye. A koalícióban bizonyára megszületik az elfogadható kompromiszszum, amelynek létjogosultságát a gyakorlat bizonyítja, leghamarabb 2001-ben. Addig lehet találgatni és a kormánykoalícó részéről szűkölni, kinek az érve állt közelebb a valósághoz. Azé a politikusé-e, aki azt állítja, a 25 %-os adókulcs az a határ, amelynél már nem érdemes megkerülni az adófizetést, ellenkezőleg, a magasabb adókulcsokkal szemben ösztönzi a vállalkozásfejlesztést, a munkahelyteremtést. Vagy Schmögnerováé, aki körömszakadtáig védte a kormány 30 %-os adókulcsot szorgalmazó javaslatát. Szerinte kiszámíthatatlan az adózók reagálása. Tény, hogy az adófizetői morál Szlovákiában jócskán hagy kívánnivalót maga után. Hogy így alakult, abban nagy szerepet játszik a magas jövedelemadó-kulcs is. De legfőképpen az, hogy a jelenlegi kormányzása idején a pártalapon vagyonhoz jutottak jó része élvezhetett jelentős adókedvezményeket, aminek következményeit mindmáig isszuk. Drága hitelek formájában viselik e következményeket azok a vállalkozók is, akik tisztességesen próbálnak állva maradni és adózni. Több megbecsülést érdemelne ez a réteg. Helytelen már most azzal ijesztgetni, hogy ha nem fizetik a kisebb adót sem, a parlament visszatér a jelenlegi adózási állapotokhoz... EBESZtelen módon GÖRFÖL ZSUZSA Isztambulban akarták az EBESZ-tagországok, főleg a nyugati hatalmak vezetői Moszkva tudomására hozni, hogy helytelenítik, amit Csecsenföldön tesz. Ehelyett olyan kompromisszum született, amelyet csak a nyugati országok tartanak annak, Moszkva viszont a saját győzelmeként, álláspontja megerősítéseként ünnepel. Jelcin is boldog, lehetőséget kapott arra, hogy még egyszer eljátszhassa egy nagyhatalom erős elnökének szerepét. A világ fanyalog, Oroszországban viszont osztatlan a siker: az egyre nacionalistább közvélemény, a kommunisták, a katonák vagy éppen Zsirinovszkij ugyanolyan elismerően szóltak Jelcin isztambuli teljesítményéről, mint Szolzsenyicin. A Nobel-díjas író az előző csecsen háborút még bírálta, most azt állítja, megváltoztak a dolgok, Oroszország nem mondhat le „védekezésijogáról", és legfőképpen azzal kell felhagynia, hogy folyamatosan „kapituláljon" a Nyugat előtt. Egyébként Szolzsenyicin érthetetlen politikai pálfordulása összhangban van az oroszok többségének álláspontjával: míg az első csecsen háborút ellenezték, a most zajlót orosz szóhasználat szerint „tisztogatást" - szinte egyöntetűen támogatják. A háború milliárdokba kerül, csak a tél igazán orosz, az ellátás, az energiaszolgáltatás, a közlekedés szudáni. Látványosan zajlik a nagyorosz dülleszkedés, miniszterek és tábornokok harsogják, hogy ami Észak-Kaukázusban történik, belügy, s ha már keményen leszámoltak a terroristákkal jöhet a politikai megoldás. És azt is maguk végzik, nem kellenek közvetítők, ellenőrizni nincs mit, elvégre Oroszország szuverén állam. No meg nagyhatalom, amelynek atomfegyverei vannak, alig kevesebb, mint az Egyesült Államoknak - újabban ezt nem felejtik el hozzátenni. Az az Igor Ivanov külügyminiszter pedig, aki Isztambul előtt szorongott és elszántan ismételgette, mégis inkább Európa biztonságáról kellene tárgyalni, vasárnap este felszabadultan humorizált az NTV esti híradójában. Attól kerekedett olyan jókedve, hogy szerinte a francia elnök és a német kancellár túlteljesítette a Washingtonból kapott utasítást, és szórakoztató volt látni-hallani, hogy még Clintonnál is keményebben bírálták Oroszországot, de mire mentek vele? Tényleg: mire mentek vele? Groznij körül lassan bezárul az ostromgyűrű. Bár Moszkva kegyesen engedélyezte a humanitárius segélyek szállítását, természetesen csak a „felszabadított" csecsen területekre, hogy megint más kalapjával köszönhessen. S egyelőre még a nyugati hitelek folyósítása sem állt le. Mintha Csecsenföld nem ugyanabba a sorba tartozna, amelyet Kuvait nyitott meg, s Koszovó folytatott. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262.58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk III!', /II'IIU //I/Ill Hi fii IWIIIIIIIII Mostohatestvérek (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ SME Az egész világon fizetni kell a fogorvosi ellátásért - jegyezte meg a Szlovák Fogorvosi Kamara elnöke. Eugen Szép az egészségügyi ellátásról szóló készülő törvénycikkelyről beszélt a lapnak adott interjúban: „Az alapellátás tizennyolc éves korig és hatvan éven felül továbbra is ingyenes marad. A polgárok nagy részének azonban hozzá kell majd járulnia egyes beavatkozások térítéséhez, sőt a különleges kezelést teljes egészében ki kell fizetnie". Ennek ellenére megjegyezte: nehéz megmondani, vajon a betegek valóban képesek és készek-e többet fizetni. Az alapellátáson is csak az egyszerű foghúzás, valamint egy sima tömés értendő. „Ezen a téren is Európába igyekszünk. Tizennyolc évig az állam gondoskodik az emberek fogairól, de aztán kénytelenek törődni saját magukkal. Mindenki felelős saját egészségéért" - szögezte le Szép. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának állásfoglalása a külhoni magyarok jogállása kérdésében Napi politika és nemzetpolitika A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) megelégedéssel nyugtázza, hogy a Magyar Állandó Értekezlet november 11-12-i ülésén tárgyalta a külhoni magyarok és a magyar állam jogviszonyának kérdését, amelyet a köznyelv a kettős állampolgárság fogalmával azonosít. HÁTTÉR Az elmúlt másfél év alatt ez a kérdés hosszú utat járt be. Tavaly április 5én a Magyarok Világszövetségének Választmánya határozatot hozott, és társadalmi vitát kezdeményezett a világon bárhol élő magyarok magyar állampolgársághoz való alanyi jogáról. Az MVSZ V határozata után Magyarországon intenzív sajtóvita kerekedett. A Kárpát-medencében több száz írás jelent meg. A vita jótékony hatásúnak bizonyult, kidomborította a kérdés neuralgikus elemeit: a nemzetközi közösség viszonyulása, az eltérő politikai akaratok, a nemzetközi jog előírásai; magyarországi politikai erők félelme, hogy az állampolgársággal járó választójog birtokában a több millió szavazatot leadó külhoni magyarok befolyásolhatnák a magyarországi választásokat; néhány külföldi magyar vezető aggálya, hogy a magyar állampolgárság elnyerése exodusszerű áttelepedési hullámot váltana ki, ami a Kárpát-medencében, a magyarlakta területek elnéptelenedéséhez vezetne; a külföldön élő magyar állampolgárok szavazati jogának páraüan korlátozása. A vita anyagát a VET szakénők bevonásával feldolgozta, és eredményét közzétette. Ezt eljuttatjuk mindazoknak, akik e kérdés kezelésében, a társadalmi, illetve politikai életben meghatározó szerepet játszhatnak. A külhoni állampolgárságról szóló javaslatunk figyelembe veszi azokat az elmozdulásokat, amelyek nemzetközi síkon mentek végbe, és épít rájuk. Elsősorban az 1997-ben az Európa Tanács által kimunkált Európai konvenció az állampolgárságról című dokumentumot említjük, mely az európai integrációs folyamatot szem előtt tartva, szakít az addigi nemzetközi jogi hagyománnyal, amely ellenjavallta a kettős vagy többes állampolgárságot, és annak sokasodását vetíti előre, paragrafusokban ajánlva megoldásokat a kettős állampolgárság járulékos kérdésköreire (adózás, katonai szolgálat stb.). A kettős, illetve a többes állampolgárság megjelenítésével, ez az európai dokumentum, miként a NATO koszovói beavatkozása is, egyértelmű üzenetet hordoz: Európa és a nagyvilág hatalmai egyre kevésbé tűrik egy létszámbeli kisebbségben élő nemzeti (vallási) közösség tagjainak tömeges elűzését, kitelepítését. Ez a kettős üzenet elsősorban azok számára fontos, akik maguk, vagy szüleik révén megélhették a beneši dekrétumok borzalmait és következményeit. A külhoni állampolgárság intézménye kezeli azokat a neuralgikus kérdéseket, amelyek a társadalmi vitában hangsúlyozódtak. Azzal, hogy a külhoni státushoz nem rendel választójogot, oszlatja a „külföldiek beavatkozásától" ódzkodó politikum aggályait, és kioltja a polgárok méltánytalansági érzetét, akik a maguk adófizetői státusában nemkívánatosnak tartanák, hogy az őket illető kérdések kezelésére létrehozott hatalmi testületek összetételébe a határon túliak is beleszóljanak. Azzal, hogy a külhoni státus nem hordoz le-, illetve áttelepedési jogot, megakadályozza a kinagyítottan tálalt exodusveszélyt. A külhoni állampolgárság fogalma, amely az állampolgárságot elsősorban státusként határozza meg, magában foglalja a külhoniak magyarországi státusának rendezését anélkül, hogy erre státusmeghatározó eszközt igényelne. Egy olyan megoldás, amely a státus kezelését önálló törvénybe tereli, alkalmas arra, hogy parttalan vitákba torkolljék, hisz az eljárás tárgyát képező kérdésről lefejtették a célokat. A külhoni állampolgárság, amint azt az EBESZ Felülvizsgálati Konferenciáján ismertetett VET-álláspont alátámasztja, csökkenti az etnikai feszültségeket, erősíti a szülőföldön való megmaradást, és feloldja az EU-ba integrálódó Magyarország és a határon túli magyarok között keletkező elszakíttatási görcsöt. A kimunkálásra váró külhoni állampolgárságjelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU-s integráció folyamatának közepén álló Magyarország eurokonform megoldást találjon az állampolgárságot is érintő kérdésben. Magyarország első állampolgársági törvénye 1880. január 8-án lépett hatályba, és majdnem 60 éven át érvényben maradt. Miként Európa állampolgársági törvényeinek zöme, ez is a ,jus sangvinis"-ra épült, magyar állampolgárságrajogosulttá téve, akiknek vérségi elődei magyar állampolgárok voltak. Az állampolgárságot a második világháború után három új törvény Nem tűr halasztást a külhoni magyarok jogállásának rendezése. szabályozta: az 1948. évi, valamint az 1993. évi, melyek megőrizték az első állampolgársági törvény fő jellemzőjét. Most, az európai integrációs folyamat kellős közepén, az angolszász hagyományokból táplálkozó ,jus soli" előretörésének idején Magyarországnak módosítania kell állampolgársági törvényét. Az új törvénynek hordoznia kell a vállalás, az előrelátás és a türelem jegyeit. Az állampolgárság nem válhat a rövid távú, konjunkturális rögtönzés tárgyává. A kettős állampolgárság és a külhoni magyarok magyarországi jogállásának kérdése sem válhat a pártpolitikai porondon szokványos taktikázások játékszerévé. Azt, hogy mitől kell ezt a kérdést a leginkább megóvni, példázza Duray Miklós esete, aki másfél évvel ezelőtt a Napi Magyarországban A halogatás taktikája súlyos károkat okozhat cím alatt ekként vall a kettős állampolgárságról: „A határon túli magyarok számára megoldást kell találni, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után az országhatárok ne válasszák el őket még jobban az anyaországtól: ez a megoldás a kettős állampolgárság lehetne." Most, a MÁÉRT idején ugyanő így vall: „A kettős állampolgárság nem jelent megfelelő megoldást." Ez a meghökkentő szemléletváltás nem egyeden jegye annak, hogy a napi politika befolyásának növekedése milyen következménnyel járhat: a külföldön élő, vagy ott tartózkodó magyar állampolgárok szavazati joga ismét politikai alkudozások áldozatává vált. Hasonlóképpen nem tartozhat a napi politikára azoknak a magyaroknak az állampolgársági kérelme, akik az utódállamokból a nemzeti kommunizmusok elől nyugatra menekültek, és akik alkalmasint ugyanolyan elbírálásban részesülnek ma, mint azok, akik hontalanná tették őket. A külhoni magyarok magyarországi jogállásának kérdését nem szabad a politikai szélfuvallatok gyakori változásainak kitenni. Ez a kérdés nem a napi politikára tartozik, hanem a nemzetpolitika része. Az idő múlása mára nyilvánvalóvá tette, és a MÁÉRT napirendje is sugallta: a kérdés rendezése halasztást nem tűr. Annak, aki e kérdéshez nyúl, nem csak a máért, sokkal inkább a holnapért kell cselekednie. Patrubány Miklós, a VET elnöke VISSZHANG Ad: Ismét szabadlábon, Új Szó, 1999. november 11. Nem hajlítom meg a derekam Mélységes felháborodásomnak adok hangot az aljas és lejárató szándékkal írt hazug állításaikkal kapcsolatban. Nem tudom, hogy a hazug szenzációhajhászásnak hol a határa, és hol veszik a jogalapot arra, hogy ország-világ előtt kész tényként állítsanak be vélt dolgokat, és rágalmazzanak meg egy fiatalembert, akinek az említett ügyhöz az ég adta világon semmi köze azonkívül, hogy ártadanul, dilettáns módon és rendőrbosszúból végrehajtott bizonyítási eljárás nyomán vizsgálati fogságba helyezték. Nem volt semmiféle kínzás közben történő letartóztatás, amint azt az említett cikkükben írták, és hogy szabadlábra helyezték, az természetes folyamata a bírói eljárásnak, ahol szerencsére mindenféle csámcsogás ellenére alapos és hozzáértő szakemberek végzik a dolgukat, akik nem dőlnek be a bosszútól, habzó szájjal lihegő, megkérdőjelezhető képességű rendőrök koholmányainak. Felháborító és aljas rágalomnak tartom a módot, amellyel R. Csabát bemutatják, mely szerint „R. Csaba az, aki a közelmúltban Pápay Tibor keresztjével járta Dunaszerdahely utcáit, demonstrálva, hogy már ő a főnök". Ez a rágalom már egyszer napvilágot látott az Új Szó hasábjain, de akkor nem kívántam foglalkozni egy ilyen aljassággal, azt tartván, hogy ugass kutya, messzi vagy. Most viszont, hogy a családom, a gyerekeim becsületébe és szabadságába gázoltak, követelem a nyilvános jóvátételt, ugyanis R. Csaba semmiféle zsarolást el nem követett, senkinek semmiféle keresztjét a hátán nem hurcolta, hacsak a magyarság keresztjét nem, amiért családunk vért izzadva megharcolt, de erről Önöknek halvány sejtelmük nincsen. Évek hoszszú során nem rohantak sikerélményt nyújtani a családomnak a halomra hordott országos bajnoki címekért, nem siettek olvasóik tudomására hozni a nemzetközi, európai és világbajnokságról hozott sikereket. Nem rohantak, amikor 1995. január 24-én tévedésből „kibaszott kurva magyar" jelszavakat kiáltozva darabokra törték a csontjaimat a rendőrség különleges alakulatának tagjai. Arra sem voltak kíváncsiak, hogy R. Csabát, aki az én fiam, ártadanul letartóztatták, kínozták, négy hónap után szabadlábra helyezték, és a bíróság a vád alól felmentette. Történt mindez azért, hogy Raisz Bandinak befogják a száját a rendőri túlkapásért és baklövésért, amely peres ügyben a belügyminisztériummal szemben nyerésre állok. Ha Önök úgy gondolják, hogy a másik felet meg nem kérdezve ilyen aljas rágalmakkal emelhetik az Új Szó napilap példányszámát, ám tegyék, de akkor számoljanak a jogi következményekkel is. Nem hajlítom meg a derekam sem az Önök rágalmai, sem a rendőrbosszú előtt. Raisz András, Dunaszerdahely