Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-20 / 268. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÜJ SZÓ 1999. NOVEMBER 20. Japán geológusok a földköpenyt akarják megfúrni A rengésgóc nyomában Az Amazonas öskörnyezetét, a zöld pokolnak hívott 5,3 millió négyzetkilométernyi területet csak 400 fő védi Megmenthető még Amazónia? Japán geológusok rafinált trükkel akaiják a földköpenyt megfúrni, a kontinentális eltolódások által kiváltott földrengések jobb előrejelzése végett. A nagy földtömegek a folyékony földköpenyen úsznak és annak áramlásait követve vándorolnak. A szárazföldeken a köpeny a ma még elérhetetlen 50 kilométeres mélységben kezdődik: a legmélyebb fúrás is csak tizenkét kilométerig jutott. A mély tengereken azonban a köpenyzóna a tengerfenék alatt mindössze öt kilométerrel kezdődik - és a Japán Tengerkutatási és Technológiai Központ (JAMSTEC) éppen itt akar fúrni. Zöld utat adtak egy különleges hajó megépítéséhez, amely egy speciális rudazat segítségével négy kilométer mélységű óceánfenékelérésére képes, majd innen kiindulva nyolc kilométeres mély ségbe fúr le. Itt előreláthatólag 300500 Celsius-fok hőmérséklet várható, ami a 800 Celsius-fok elviselésére képes, volfrám-karbid fogakkal ellátott fúróvésőnek nem jelent akadályt. Csak a mélyebben fekvő magmaáramlatokban emelkedik a hőmérséklet 1000 Celsius-fok fölé. A japánok terve az, hogy a kontinens közelében fekvő turbulens zónát megfúlják, ahol a hatalmas szárazföldlemezek a vékony óceánkéreggel találkoznak. Ezek egymáshoz súrlódnak, egymásba akaszkodnak, és kiváltják a rettegett földrengéseket a Csendes-óceán partvidékén. A fúrólyukon keresztül szeizmométereket eresztenek majd le a földrengésgócokba, hogy a földkéreg és a földköpeny mozgásait nyomon kövessék, és idejében földrengésriasztást adjanak. (N-g) Aszteroidák, üstökösök ezrei fenyegetik bolygónkat Eljöhet a világvége HÍRÖSSZEFOGLALÓ Egy a tízmillióhoz az esélye annak, hogy a földi civilizáció 40 éven belül úgy étjén véget, hogy egy 1 kilométernél nem nagyobb átmérőjű szikladarab eltalálja bolygónkat. A katasztrofális ütközés lehetőségét az 1999 AN10 jelű aszteroidával idén április elején vetette fel először Andrea Milani (Pisai Egyetem, Olaszország) olasz matematikusnő. Később, május 15-én és 16-án Frank Zolowski Ausztráliában dolgozó amatőr csillagász, Paul Chodas, a NASA Jet Propulsion Laboratory (Pasadena, Kalifornia, USA) munkatársa és Brian Marsden (Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ, Cambridge, Massachusetts, USA) az aszteroida pályáját sokkal pontosabban kiszámította. 2027. augusztus 7-én az aszteroida majd mindössze 37 000 és 800 000 km közötti távolsággal fogja „elhibázni" a Földet. Ám amennyiben e kis égitest középpontja a térnek egy kiszemelt - 90 kilométer széles - részén halad át, a Föld nehézségi ereje olyan pályára kényszeríti, hogy az aszteroida 2034 és 2039-ben kerül közel ahhoz, hogy mégiscsak eltalálja majd bolygónkat. Mindazonáltal egy a tízmillióhoz az esélye annak, hogy - 40 éves „keringési" idő alatt - a mostanihoz hasonló aszteroida eltalálja Földünket. A NASA reméli, hogy a következő tíz éven belül sikerül azonosítaniuk az egy kilométernél nagyobb átmérőjű Föld közeli aszteroidák 90 százalékát. Az 1999 AN10-es aszteroida külön probléma, ugyanis ez az égitestecske a következő hat évszázad alatt többször is keresztezni fogja a Föld pályáját, s így az ütközés valószínűsége is megnövekszik. „Ez az objektum már igen régóta kísért bennünket" - figyelmeztet Marsden. (T. V.) A leukémia okozója már a magzatban kifejlődik A génelváltozás a hibás HÍRÖSSZEFOGLALÓ A londoni Rákkutató Intézet kutatói 2-5 éves leukémiás gyerekek körében végzett vizsgálatok nyomán fedezték fel, hogy a leukémia legelterjedtebb fajtáját (lymphoblastic leukémia) két alapvető génelváltozás okozza. Az első még a vörösvérsejtek kifejlődésekor megy végbe a magzatban, a második rögtön születés után. Minden vizsgált beteg gyerek esetében megállapították, hogy a csecsemő már mutált génnel jött a világra. Az orvosok felfedezése új megvilágításba helyezi a betegség okait: korábban ugyanis azt feltételezték, hogy sugárzás, vagyis szennyezés vagy gyerekkori fertőzés okozhatja a fehérvérűséget. Azt még mindig nem sikerült feltárni, mi váltja ki a génmutációkat. Az orvosok feltételezése szerint a génváltozással a magzat vagy a csecsemő a szervezetét megtámadó fertőzésre válaszol. (É. T.) A világ legnagyobb összefüggő őserdejét, az Amazóniát kalandorok, nyomorgó földfoglalók, illegális favágók dúlják fel, óriási területeket tesznek tönkre. A brazil természetvédelmi főfelügyelőség reménytelen küzdelmet folytat az egyedülálló ökoszisztéma megbolygatóival. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Mission Impossible. A filmcím fogalom lett. Megvalósíthatatlan küldetés. Megoldhatatlan feladat. A brazilok ezt a fogalmat egy betűszóval is azonosítják: IBAMA, ez a földrésznyi ország természetvédelmi főfelügyelősége. Összesen 1168 emberrel kellene megóvni nyolc és fél millió négyzetkilométer (ennyi Brazília területe) természeti értékeit. De van ennél rosszabb is. Amazónia őskörnyezetének védelmére négyszáz ember jut. Márpedig a zöld pokol összterülete 5,3 millió négyzetkilométer. E négyszáz elszánt legény főnöke, Rodolfo Lobo marcona külseje marcona belsőt takar. A talpig terepszínben öltözött kőkemény katona kísérte a helyszínen a Newsweek magazinnak a világ végére elmerészkedett munkatársait. Csapatához hasonlóan ő sem tesz egy lépést sem kilenc milliméteres HK géppisztolya, a 45-ös pisztolya és annyi plasztik robbanóanyag nélkül, amivel levegőbe lehet repíteni egy húsztonnás kamiont elbíró hidat. Térségükben rengeteg a kincset érő trópusi fa. A súlymegjelölés nem véletlen. Loóék három hét leforgása alatt másodszor robbantottak fel egy éppen ilyen hidat. Mindössze huszonöt méter hosszú, de elbírja a húsztonnás monstrumot, és ami a fő baj: szupertechnikával és szuperszervezettséggel dolgozó fatolvajok a kayapo indiánok rezervátumában építették (és építik fel hamarosan harmadszor is). Ott ahová fehér embernek be sem szabadna tennie a lábát. Ez ugyanis a sok, kihalás előtt álló minitörzs egyike, és elég a külvilágból behurcolt bármilyen vírus ahhoz, hogy valaki megírja az utolsó kayapo történetét is. Térségükben rengeteg a kincset érő trópusi fa. A rezervátumban eddig hívatlan vendégek több mint egymillió dollár értékű mahagónit vágtak ki és vitték a civilizált világba, ahol már várták, és várják a szállítmányokat az illegális átvevők. A Pichachá folyó körüli sűrű erdőkbe már iszonyú sebhelyeket vágtak a modern körfűrészek. Ilyen zsákmányt persze érdemes megvédeni, és az érdekeltek pontosan ezt teszik. A tolvajok csak az egyik ellenség a sok közül. Jönnek az orvvadászok, akik fütyülnek arra, hány példány van még egy-egy értékes és kihalóban lévő állatfajból. Jönnek a földfoglalók, akik gyakran sok ezer kilométert tettek meg eddig autó-, szekérstoppal, vagy éppen gyalog, a nagyvárosok favela-, vagyis viskónegyedeiből, a zöld pokol peremén lévő irdatlan szegényházból, a sertao nevű bozótosból. A jövevényeknek semmijük nincs, csak néhány szál gyufájuk. Azzal gyújták fel a kiszemelt területet, és amikor elhamvadnak a lángok, megpróbálják bevetni az így nyert földet. Tudják, hogy ez hamar kimerül. Sebaj, tovább állnak, és újra fellobban a láng, nemegyszer megyényi területek égnek le, elemésztve mindent, ami ott valaha élt, növényt, állatot. Nem csoda, hogy Pará amazónia állam IBAMA-portyázói sorra válnak meg hivataluktól. „Senki nem szeret bennünket - panaszkodik Lobo. - Útban vagyunk a fatolvajoknak, meg azoknak, akik hevenyészett kunyhókban szállást és ételt-italt adnak nekik. Útban vagyunk a parasztoknak, akiknek semmi vesztenivalójuk nincs és akiknek a kezében könnyen lesújt ránk a machete. És igenis útban vagyunk a kayapo és más indián törzsek főnökeinek, akiket a fások megvesznek, a parasztok megfélemlítenek. És ami minket megvédne, a civilizált állam, innét nagyon messze van." Redencaóban, egy kelet-amazóniai ilyen településen a fatolvajok által lepénzelt kayapo indiánok túszul ejtették Rodolfo Lobo három legényét. Szerencsére három nap múlva kiszabadultak. Éppen ez a három nap kellett valakinek ahhoz, hogy újabb hatalmas mahagóniszállítmánynak keljen lába. Jósé Sales do Souza, az Amazóniai Nemzeti Park főigazgatója, azt mondja, feleségét sem engedi ki az utcára fegyver nélkül, és a telefoA tolvajok és az orvvadászok csak két ellenség a sok közül. nok nagy része halálos fenyegetés. De a főigazgató élete maga a biztonság a dzsungelben, a nedves félhomályban csörtető járőrökéhez képest. Edson Cur, az egyik fegyveres úgy fogalmaz, az őket gyűlölő embereken kívül a zöld pokol szinte minden lénye bármikor végezhet velük. Igaz, mindezért a fizetés helyi viszonlatban fejedelminek mondható: havi 450 dollár. 1992-ben a környezetvédelmi csúcson minden állam és minden szervezet segítséget ígért Amazónia megmentéséhez. 1997-ben 16 ezer, tavaly már 18 ezer négyzetkilométer erdőt égettek fel a földfoglalók és a nagyüzemi rablók évi 30 millió köbméter(l) értékes fát vágnak ki. Ennek értéke meghaladja az egymilliárd dollárt. Lobo 400 emberének négyezer fűrészmalmot és több tízezer kamiont kellene ellenőriznie. Eddig a legmagasabb büntetés 2500 dollár volt. Nagy kérdés, mi marad meg az egész ország-világ klímáját befolyásoló Amazóniából. És hányan maradnak életben a kayapo indiánok, valamint Lobo legényei közül. (N-g) Turbojet, ramjet, scramjet: a tervezett hiperszonikus repülőgépek gyors és még gyorsabb fokozatai A tudósok már készítik az új hajtóműveket A korábban veszélyes funkció előnyösnek bizonyult Tele hassal őrködnek HÍRÖSSZEFOGLALÓ Több csoportban élő emlős- és madárfajtánál megfigyelhető, hogy bizonyos egyedek őrszemként működnek, míg a többiek táplálkoznak, vagy egyéb napi teendőiket végzik. A kutatók úgy vélték, az őrszem mindig nagyobb veszélynek teszi ki magát, tehát önzetlen magatartást tanúsít. P. Bednekoff amerikai etológus azonban megkérdőjelezte ezt az elméletet, és modellt állított fel annak magyarázatára, hogy az őrszemkénti ténykedés önző viselkedésformaként fejlődött ki. Észrevette, hogy az őrszemek semmivel sem esnek gyakrabban ragadozók áldozatául, mint a többiek. Az elméletet a Kalahári Gemsbok Parkban szurikátákon (afrikai mongúzok) egy kutatócsoport igazolta is. A szurikáták 3-30 fős csoportban élnek, vannak köztük rokonok és nem rokonok. Amikor a talajon élelem után kutatnak, kevésbé képesek arra, hogy időben észleljék a ragadozó közeledtét. így míg egyesek táplálkoznak, mások két lábra állva fürkészik a terepet, és ha veszélyt észlelnek, vészjelet adnak le. Az őrszemfunkció nem járt túl nagy kockázattal, mert a megfigyelés 2000 órája alatt egyetlen őrszem sem lett ragadozók zsákmánya. Az is feltűnt, hogy nem rokon egyedek éppen olyan szívesen vállalkoztak őrszem funkcióra, mint a csoport rokon tagjai. Befolyásolta azonban viselkedésüket a jóllakottság foka. Azok az egyedek, melyek a kísérletben regelente 25 gramm főtt tojást kaptak, 30%-kal több időt töltöttek őrködéssel, mint a megelőző napokon, amikor nem kaptak táplálékot. Ráadásul, ha 30 napon át kaptak reggelit, háromszor több időt fordítottak erre a tevékenységre, mint azok, melyeket nem etettek. Mindez nem jelenti azt, hogy minden, csoportban élő állat őrszemei önzők lennének, de ennél az egy, magasan szocializált fajnál bebizonyosodott, hogy önzésből vállalják az őrködést, különösen, ha tele a hasuk. (T. V.) HÍRÖSSZEFOGLALÓ A mérnökök régóta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy hiperszonikus hajtóművet építsenek, amely a hangsebesség több mint ötszörösével képes repülni. A speciális meghajtás azon alapul, hogy a motor haladása során levegőt szív be. Egy ilyen motornak sok előnye van a rakétával szemben: nincs szükség oxidánsra, sokkal kevesebb üzemanyagot használ, és emiatt kisebb az induló tömege is. Összehasonlításképpen: ugyanakkora tolóerő kifejtéséhez a levegőt beszívó motornak hetedannyi üzemanyagra van szüksége, mint egy rakétának. A hajtóerőnek megfelelő alak miatt egy repülőnek sokkal jobb a manőverezési képessége is, mint egy rakétának. A turbojet-motorok szintén a beszívott levegő és az üzemanyag keverékét égetik el, de velük csak mintegy 3-4 Mach érhető el (a Mach-szám az eszköz sebességének és a közegbeli hangsebességnek a hányadosa), mert a turbina és a kompressziót létrehozó lapátok túlhevülnek. Szerencsére ezek el is hagyhatók, ha a nagy sebességet felhasználják a megfelelő kompresszió eléréséhez. Az amerikai NASA scramjet típusú tanulmányterve Az úgynevezett ramjeteknél a levegőbevezetés speciális kialakítású: lelassítja és egyúttal össze is sűríti a levegőt. Mivel ezek a motorok nem működnek egy bizonyos sebesség alatt, turbojetekkel A scramjet-szakasz mintegy 10-12 Mach sebességig tart. vagy rakétákkal kell kombinálni őket. így mintegy hatszoros hangsebesség érhető el, efölött ugyanis az égéstér annyira fölhevül, hogy az égéstermékek elbomlanak. Nagyobb sebesség eléréséhez scramjeteket használnak, amelyekben szuperszonikus sebességű légáramlásba fecskendezik az üzemanyagot, s a másodperc ezredrésze alatt elégetik. Ezzel a módszerrel elvileg elérhető az a sebesség is, amely a Föld körüli körpályához kell (20-25 Mach). A hiperszonikus sebeségű levegőt beszívó motorok sokféle üzemanyaggal működnek. A folyékony hidrogén előnye, hogy felhasználás előtt hűti a motort. A scramjetmeghajtásban nemcsak a motor, hanem a jármű is részt vesz: a levegőt a jármű orrától a motorig a jármű törzse irányítja. Az égéstermékek kiáramlása a célszerűen kialakított fúvókákon keresztül hozza létre a tolóerőt és a megfe(É. T.-felvétel) lelő emelést. Az alul ható nagy nyomás ugyancsak emeli a gépet. A sebességskála teljes lefedéséhez két-három meghajtást is használnak. Az űreszközök esetén például egy rakétát építenek be a scramjet égésterébe, és így tudják a start után a szubszonikus, az alsó szuperszonikus és a ramjettartományt lefedni. A scramjetszakasz 10-12 Mach sebességig tart, majd rakéta viszi Föld körüli pályára a járművet 18 Mach fölött. Az Egyesült Államok legendás űrhivatala, az elsősorban űrhajók, műholdak fellövésével foglalkozó NASA jelenleg több változatot is tesztel. Ezek mindegyike csak az ezredfordulót követően valósulhat meg. (É. T.) Az Amazonas őserdejében óriási sebeket ejtenek a földfoglalók, illegális favágók és autópálya-építők (Archívumi felvétel)