Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-20 / 268. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 20. VENDEGKOMMENTAR Sikerre ítélve Nyilvánvalóvá vált, ami eddig is tudható volt: a Nyugaton élő magyarok egy része szorongatja a magyar kormányt, éije el, hogy egykori hazájukban választójogot kapjanak. A Magyarok Világszövetségének egyik képviselője a Magyar Állandó Értekezlet után ugyanis úgy nyilatkozott, nem is tudom, mit mondok majd, ha visszamegyek Amerikába, hogy nem sikerült keresztülvinni a záródokumentumból kikerült a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának még a felvetése is. A kormány bajban volt, mert a szocialisták és a szabaddemokraták is előre jelezték, nem úják alá a zárónyilatkozatot, ha ez a passzus szerepel benne, és kifogásolták a régióban élő magyarok majdani különleges státusát is. Valószínűleg mindkét ellenzéki párt abból a megfontolásból tette az utóbbit, mert tudta, hogy ez lehet az engedmény a szavazati jog megadásának elvetéséért cserébe. Szorult helyzetbe kerültek a szervezők, hiszen az évezred utolsó magyar-magyar csúcstalálkozója nem végződhetett kudarccal. Annál is inkább, mert egyes határon túli vezetők a zárt tanácskozáson, és persze újságírókkal folytatott beszélgetésekben is jelezték, nem Forró Evelyn mennek a dolgok olyan gördülékenyen, mint ahogyan azt a kormány igyekszik beállítani. A határon túli magyar szervezetek is szerették volna, ha nem végződik kudarccal a találkozó, és ennek a kettős nyomásnak engedve született meg a kompromisszum. Kiderült a szavazatijog emlegetése, bent maradt a régió magyatjainak különleges státusa, így aztán mindenki aláírta a zárónyilatkozatot. Vagyis a siker nem maradt el. Mindenesetre a jelenlegi vezető kormánypárt nem volt mindig azon az állásponton, hogy a külföldön élő magyar állampolgároknak szavazati jogot kellene adni. Áder János 1993ban kategorikusan elzárkózott ennek támogatásától. A parlamentjelenlegi elnöke akkor azt mondta: ,A Fidesz nem támogatja a választójognak az ilyen értelmű kiteijesztését (...), mert elvileg nem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak (...), és azért sem, mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága..." A szerző a Magyar Hírlap munkatársa JEGYZET Drága alpolgármester! JUHÁSZ KATALIN Egy időben ez a tréfás megszólítás járta a kassai városi képviselő-testületben. Rudolf Schuster akkori főpolgármester ugyanis kiszámolta, mennyibe kerül a városnak egy alpolgármesteri funkció. Évente mintegy 4-5 millió koronát tesznek ki az irodával, titkárnővel, szolgálati autóval járó költségek, és akkor nem beszéltünk még a fizetésről. Schuster ezzel a matematikai indoklással érte el, hogy a tavalyi helyhatósági választásokat követően az addigi három alpolgármester helyett csupán kettőt válasszanak, s kisakkozta az ellenzéket a vezetésből, lévén, hogy mindkét helyettes a baloldali koalícióból való volt. Az SOP-SDĽ-SDSS koalíció november 17-től teljhatalmú uralkodóvá vált a képviselő-testületben s a vezetésben egyaránt. A KDH-DS ellenzéknek gyakorlatilag nincs lehetősége befolyásolni a dolgok alakulását. Nem tudtak mit tenni az ellen sem, hogy a többségi koalíció saját jelöltet állított a nemrég megüresedett alpolgármesteri posztra Boris Farkašovský személyében, aki az SOP tagja. Az ellenzék érvelése, hogy legyen elég egy alpolgármester és kapjanak nagyobb hatáskört az egyes városrészek polgármesterei, szintén süket fülekre talált. Zdenko Trebuľa, az új főpolgármester, aki többször nyilatkozta, hogy Rudolf Schuster nyomdokain kíván haladni, tagadja, hogy ötmillióba kerülne a városnak egy alpolgármester, azaz tulajdonképpen elődje számításait vonja kétségbe. Az új alpolgármester Trebuľához és a másik helyettes Jozef Filashoz hasonlóan a kommunista párt sorait gyarapította, majd 1990-ben az SDL-be lépett át, a SOP jelöltjeként pedig mostanáig az egyik kassai járási hivatal elöljárójaként ténykedett. Utolsó, elöljárói minőségében tartott sajtótájékoztatóján szidta az állami szektor vezetőit, mondván, a járási hivatalok hamarosan megbénulnak, nem tudják fizetni működési költségeiket, és ő már nem tudja, hogyan tovább. Nos, mondhatnánk rosszmájúan, Farkašovský elhagyta a süllyedő hajót, saját dolgát kívánta megkönnyíteni azzal, hogy átevezett a magisztrátusra. Az egyik kassai lap megjegyezte: épp november 17-én, ezen a történelmi napon került három volt kommunista a város élére. Lám, milyen fintorokra képes a véletlen! Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www. ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Azon elméletemet, hogy sokan a tíz évvel ezelőtti állapotokat akarják visszaállítani az is alátámasztja, hogy a kivonult szovjet hadsereg katonái is vissztértek az orosz maffia tagjaiként (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ DFR STANDAARD Magyarország az alapoktól kezdte a kapitalizmus építését, már jóval a vasfüggöny lehullása előtt - írja a belga lap. Az újság a kelet-európai országokról készült sorozat keretében veszi nagyító alá a rendszerváltással kapcsolatos történéseket. Emlékeztet arra, hogy a budapesti vezetés már 1968-ban meghirdette az új gazdasági mechanizmust, amely a liberalizálás csíráját is magában rejtette. Az elemzés szerint az elmúlt tíz évben az ország három váltást élt meg, de mindet anélkül, hogy az súlyos politikai sokkal járt volna. A lap sorra veszi az ország politikai és gazdasági sikereit, beleértve a külföldi befektetéseket. Kiemeli a Szlovákiával és Romániával kötött alapszerződést is, illetve azt, hogy Magyarország volt az első kelet-közép-európai állam, ahol saját önkormányzatot választhattak a cigányok. Nem rejti azonban véka alá azt sem, hogy az országot kedvelik a kelet- és dél-európai maffiacsoportok, a - többségében a romákkal összefüggésbe hozott - sok, többségében nem súlyos bűncselekmény pedig a cikk szerint rasszista érzelmeket kelt a lakosság egy részében. A kongresszus egyik legfontosabb üzenete, hogy a párt ifjúságpolitikával is foglalkozó ügyvezető alelnököt kapott Űj arcok az MKP-vezetésben Divatba jött a változás szó, bár a legtöbb ember úgy véli, csak a szó éli ki tudja hányadvirágzását, tulajdonképpeni értelme nem következett be a legtöbb esetben. Szép számmal születnek különböző elemzések is, épp a napokban olvastam egyet az egyik magyarországi hetilapban. A szerző nem mást kér számon a magyarországi pártelittől, mint a változást. JARÁBIK BALÁZS A minap elítélt NDK-s kommunista politikusok kapcsán könnyen jöhet az analógia: Közép-Európa többi országaiban nemhogy nem ítélték el őket, de visszaszivárgásukkal éppen ők alkotják a politikai és főleg! - a gazdasági elitet. Ennek kapcsán - meg persze a remélhetőleg közeledő EU-csatlakozással merül fel a pártelitek változása, amely értelemszerűen kötődik politikai pártjaink ifjúságpolitikájához. Éppen ezért számomra a múlt hét szombatján lezajlott MKPkongresszus egyik legfontosabb üzenete, hogy a párt Duray Miklós személyében ifjúságpolitikával is foglalkozó ügyvezető alelnököt kapott. Első hallásra talán meglepőnek hangozhat a hír, pedig a magyar párton belül Duray az, aki többé-kevésbé rendszeresen foglalkozik az ifjúsággal. A pártegyesítéskor bejelentett „visszavonulását" a pártstruktúra építése mellett az ifjúsággal való törődés töltötte OLVASÓI LEVÉL A nyomor bugyrában Az új évezred kapujában toporgó emberek egyre növekvő hányadának gazdasági, szociális helyzete egyre rosszabbodik Szlovákiában, a lassan beköszönő tél küszöbén továbbra sem számíthatnak javulásra, inkább a korábban elképzelhetetlen, afroázsiai viszonyok kialakulása várható azok számára, akik a nyomor bugyrában küszködve tengetik örömtelen életüket máról holnapra. Vajon kivel és mivel találkozik a nyitott szemmel járó ember bármely városunk bármely utcáján végighaladva? Egy hideg, ködös novemberi napon láttam, hallottam a következőket. ki, rádaásul a Magyar Ifjúsági Közösség - amely nem hivatalosan ugyan, de az MKP ifjúsági szervezeteként szekundál - struktúráját a volt Együttélés fiataljai teszik ki. Mindez szép, de már előrevetíti az MKP majdani ifjúságpolitkájának tartalmát is. Ha minden így folytatódik, ahogy eddig, akkor megint nem az számít majd, ki mennyire „tud" ifjúsági vonalon is, hanem hogy a „mi kutyánk kölyke-e". A magyar pártokat soha sem jellemezte az ifjúsággal való különösebb törődés. Egyrészt ez természetes, hiszen az MKP legfelsőbb vezetése még most is „szemtelenül" fiatal, főleg ha egyes szlovák pártokkal vetjük össze őket. Másrészt a magyar ifjúsági mozgalmak (esetünkben az egyetlen működő, s koncepcióval rendelkező szerveA hatalmi döntések közelébe először jutottak fiatalok. zet, a Diákhálózat) mindig is kissé a szlovák „testvérmozgalmak" árnyékában maradtak. A Diákhálózat lassan, de biztosan visszafejlődik, vezetésében szintén kevés a valódi, energiával és kedvvel teli fiatal. A Diákhálózat jövője viszont éppen abban rejlik, hogy független szervezetként koordinálhatná, szervezhetné a fiatalok továbbtanulását, képzését, elláthatná őket megfelelő információkkal. Ebben elengedhetetlenül fontos az MKP-val való együttműködés. Egyszerűen megengedhetetlen az ifjúság elhanyaAz egyik szemétlerakat tartalmát vámolta egy borostás képű ember, rozzant kétkerekű járgányára rakta a „hasznosítható" dolgokat (papír, vashulladék, üveg), egyre kisebb a reménye, hogy talál valamit, hiszen ma már nem olyan idők járnak, hogy az emberek kidobáljanak még használható dolgokat. A közeli buszmegállóban valaki cigarettavégeket szedegetett szorgalmasan, továbbmenve az egyik bankautomata közelében gyanús tekintetű egyének figyelték a pénzt kivevő embereket. Rozzant, romos épületből diákforma gyerekek rajzottak elő, fáradt tekintetük arról árulkodott, hogy alkohollal, esetleg droggal erősítették jövőbe vetett hitüket, és így folytathatnám tovább. Az üzletek, kocsmák környékén lézengő alakok tarhálnak, hátha sikerül valagolása az MKP szempontjából, mivel magával vonhatja az olyan jellegű szakemberhiányt, amellyel a párt a választások után küszködött. A bársonyos forradalom elindítóit egyébként sem ajánlatos figyelmen kívül hagyni: ez ugyanis akár a párt bázisának fokozatos elöregedéséhez vezethet. Nem véletlenül hangsúlyozta a választások után éppen Duray Miklós, hogy mintegy 80 ezer magyar nem az MKP-ra szavazott, hiszen éppen a fiatalok között található a legtöbb „elhajló". Bizonyítja ezt a Nemzetközi Republikánus Intézet által 1996-97-ben, az ifjúsági szervezetek számára és a fiatalok körében készített reprezentatív felmérés. Eszerint a magyar fiatalok több mint 20 százaléka nem szavazna a magyar pártok egyikére sem (1997-ben), amit minden bizonnyal tetéztek a pártegyesítéskor tapasztaltak, valamint az SDK fiatalokat megszólító választási kampánya. Jellemző, hogy az MKP kampányában is a fő bázisát nyújtó közép (korú) réteget szolgálta ki: Lagzi Lajcsi, a választási plakátok üzenetei nem éppen a fiatalokat voltak hivatottak megszólítani, ill. az ifjúságnak szánt szlogenekre már nem futotta. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy Magyarországon a Fidesz-MPP vette át a hatalmat. Egyes információk szerint a fiatalokat nagyszámban kormányba, ill. pozíciókba ültető új hatalom a határon túliaknái is szívesen látna valamiféle generációváltást. Erdélyben Tőkés László szellemi vezetésével ígéretesen be is indult a Reform Tömörülés, ám Szlovákiában Szilágyi Zsoltok (a kit megvágni. Találkoztam emberekkel, akik utolsó pénzüket dobálták be a félkezű rabló (játékautomata) telhetetlen bendőjébe, különböző szerencsejátékok vesztesei ők. Egyre nő az öngyilkossági arány, főképpen a munkanélküliek, a nyugdíjasok körében, de a nyomor nem kíméli a fiatalokat sem. A humanizmus kigúnyolása, az emberi szenvedések, a közömbösség bizonyítéka az is, hogy a hideg elől meghúzódni akaró emberek előtt még az állomások várótermeit és bezárják éjszakára. Hogy ezek a hajléktalanok esetleg megfagynak a hideg télben? Ugyan kit érdekel, hiszen csupán csavargókról van szó, ugyebár? Gyenge lábakon áll az indoklás, hogy csupán megelőző intézkedésről van szó a gonosztevők, tolvajok ellen, hiszen azok degeszre tömött hassal és Reform Tömörülés egyik vezéralakja) nem teremnek minden bokorban. Akadnak olyan vélemények, amely szerint a Magyar Ifjúsági Közösség egyik feladata éppen fiatalok felkutatása. Ha semmi más nem is, egyes MKP-vezetők (elsősorban Duray Miklós) kijelentései az új arcokról akár alá is támaszthatnák ezeket. Bár az MKP körül szép számmal akadtak és akadnak fiatalok, a hatalmi döntések közelébe most először jutott három közülük. Az elnökség bővítése során helyet szorítottak Berényi Józsefnek (32 éves), Hamerlik Richárdnak (33) és Bastrnák Tibornak (35). Bármennyire generációváltásként is aposztrofálják hármójuk beválasztását, valójában nem erről van szó: Hamerlik a Nagykürtösi járás választottjaként került az elnökségbe, Berényi pedig az MKP megalakulása óta lobbizik funkcióért. Hiba lenne azonban lebecsülni azt a tényt, hogy az MKP legfelsőbb szervébe új arcok kerültek, ez viszont nem jelenti az ifjúságpolitika fellendülését. Valószínű, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, az MKP-n belül a szakértelem helyett továbbra is a pártkáderek képzését fogják előnyben részesíteni, vagyis ugyanazt a példát követik, melyet a legtöbb szlovák párt. Az MKP viszont abban a specifikus helyzetben van, hogy a magyarság egészét hivatott képviselni. Márpedig akkor ez a kiszorítósdi, „ki kinek az embere", és az egyes szakemberek vagy potenciális politikusok beskatulyázása nemcsak fölösleges, hanem káros is a szlovákiai magyarságra nézve. pénztárcával alusszák édes álmukat valamelyik előkelő szállodában. Csekély vigasz a nincstelenek számára, hogy hasonló a helyzet a volt posztkommunista országokban is. A Kárpát-medencében Ady szavai sajnos nem veszítettek időszerűségükből: Árpád hazájában jaj annak, aki nem úr és nem bitang. Ezektől az emberektől hiába várják el, hogy tiszteljék az ország törvényeit, az éhségnek más törvényei vannak, jó lesz jobban odafigyelni az ilyen jelenségekre, hiszen most még „csak" kér a nép, most adjatok neki, mert később már nem kér, de vesz, ragad. Semmi új a Nap alatt az elszegényedés folytatódik, marad a madáchi verzió: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál. Szabó Sándor, Királyrév