Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-19 / 267. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 19. POLITIKA HIRDETÉS 5 Beszélgetés Borisz Huszoviccsal, a belgrádi B 92 rádió és televízió alapítójával és főszerkesztőjével Információ, politika és futball Bizonyára sokaknak cseng ismerősen a B 92 rádió neve. A jugoszláviai helyzet kaotikussá válásának idején munkatársai élőben jelentkeztek a hazai Twist rádióban, számos más európai ország közvéleményét is tájékoztatták. Borisz Huszovics hét évvel ezelőtt sajátkezűleg cipelte fel az első antennát a tizedik emeletre. JUHÁSZ KATALIN Áprilisban a Milosevics-kormány emberei lefoglalták a B 92 rádió teljes felszerelését. Hogyan tudnak továbbra is sugározni? Pontosítsunk: nem csupán rádióról, hanem televíziós csatornáról is szó van, mivel egy idő után nem elégedhettünk meg azzal, hogy szóban számolunk be az eseményekről, képeket is mutatni akartunk az embereknek. Jelenleg az összes kamera, a stúdió teljes berendezése, sőt maga az épület is Milosevicséké. Mindent kölcsönöznünk kell, ez eleinte okozott csak fennakadást, mára már alkalmazkodtunk a helyzethez. Ám továbbra is én vagyok a B 92 tulajdonosa és főszerkesztője, előbbutóbb visszaszerzem, ami az enyém. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az államtól egy fillért sem kap- * > tunk soha. * > Hányan dolgoznak önöknél, és miből tartják fenn magukat? Összesen hatvan embert foglalkoztatunk, ez a szám persze állandóan változik. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az államtól egy fillért sem kaptunk soha. Külföldi „A nélkülözés talán rádöbbenti az embereket arra, hogy valami nincs rendben a jelenlegi kormánnyal." (Judita Čermáková felvétele) alapítványok és szervezetek segítik munkánkat, nélkülük nem tudnánk létezni. Szoros az együttműködésünk a BBC-vel és más jelentős társaságokkal is, amelyek ma már hozzánk fordulnak, ha első kézből származó információkra van szükségük, illetve ha pontosítani vagy megerősíteni akarják saját értesüléseiket. A B 92 rádió és televízió mára nem csupán az események krónikásaként ismert, hanem véleményformáló erőként is. Átérzik a dolog felelősségét? Igen, a kezdetektől tisztában voltunk azzal, hogy elsősorban a tájékoztatás a feladatunk. Egy idő után azonban óhatatlanul bekövetkezik az, amire célzott. Az embereknek fontos a véleményünk, és ez örömmel tölt el minket, viszont emiatt törekednünk kell a minél mélyebb tényfeltárásra. Nem vonunk le következtetéseket anélkül, hogy előtte alaposan ellenőriznénk a birtokunkba jutott információkat. Hangsúlyozom azonban, hogy mi nem politizálni akarunk, nem ez a feladatunk. Mégis arra kérem, mondja el véleményét az ország jelenlegi helyzetéről. Röviden összefoglalva: minél hamarabb valósulnak meg a választások, annál kevesebb lesz a felesleges pusztulás, a szó valamennyi értelmében. Az ország politikai és gazdasági rendszere sürgős módosításokra szorul, a jogrend úgyszintén, az ellenzéknek pedig mielőbb egységes véleményre kell jutnia, nem engedheti meg magának az ország, hogy ismét Milosevics jusson hatalomra. Belgrádban, ahol élek, a szegénység a legnyomasztóbb. A nélkülözés talán rádöbbenti az embereket arra, hogy valami nincs rendben a jelenlegi kormánnyal. Hogyan vélekedik Vuk Draskovicsról, a Szerb Megújhódási Mozgalom meglehetősen ellentmondásos elnökéről? Szerintem szinte teljes mértékben a tanácsadói irányítják. Megjelentek körülötte azok az emberek, akik a belpolitikai helyzet alapos ismeretén túl a külpolitikához is nagyon értenek. Ezzel egy időben eltűntek a régi tanácsadói, és Draskovics véleménye egy csapásra megváltozott sok mindenről. Ez azután történt, Jiogy Milosevics kormányából kilépett. Persze, nem állítom, hogy mások gondolkodnak helyette, csupán a befolyásolhatóságára céloztam. Mindeneset\\ Az embereknek fontos a véleményünk, és ez öröm- >> mel tölt el minket. ^ re jelentős fordulatnak tartom, hogy ma már egykori „főnöke" lemondását követeli a tömegek élén. Elérkeztünk a naponta folyó utcai tüntetésekhez. Azt hallottam, hogy egyik nap a B 92 miatt maradt el a tiltakozó ellenzéki nagygyűlés, mivel aznap labdarúgó-mérkőzést közvetítettek... Ez így igaz. Nagyon fontos meccs volt, az Európa-bajnoksági továbbjutás volt a tét. Az első gondolatom az volt, hogy lám, mennyire elegük van az embereknek a politikából, mennyire vágynak már egy kis szórakozásra, mennyire szeretnék, ha végre normális mederben folyna az élet. A sport menekülés a hétköznapok elől. Aztán tudatosult csak bennem, hogy mekkora nézettsége lehet a B 92-nek. Megbosszulták az ŠtB-gyanús művészt Visszasírjuk a kommunista rendszert? Még nem dőlt le a fal Kinek volt jó '89 ČTK-HÍR Prága. Váratían mellékzöngéket kapott a megemlékezés Csehországban, mivel a hivatalos programban nem szereplő események zavarták meg a bársonyos forradalom tizedik évfordulóján tartott rendezvényeket több nagyvárosban. Príbramban még a tűzszerész szakembereket is riasztani kellett, hiszen egy névtelen levélíró a városi hivatal felrobbantásával fenyegetőzött. Ústí nad Labemben nem tartották meg Josef Talacko fotográfus kiállításának megnyitóját: a művész ugyanis a pártállami állambiztonsági szervekkel (ŠtB) való együttműködés gyanújába keveredett. Erre furcsamód a cseh állami rádió figyelmeztetett: Talacko állítólag szerepel a hírhedt Cibulkalistán. A helyi romák kihasználták a helyzetet, az összeverődött tömegben „zsebforradalmat" szerveztek a Matičná utcában felhúzott fal mellett, amely elválasztja őket a cseh lakóktól. „1989 vagy 1999: a cigányoknak ugyanaz a pokol" feliratú transzparenseket lobogtattak - és látványosan széttépték a cseh állami lobogót, és a „csehországi rasszizmus megfékezését" követelték. SITA-INFORMÁCIÓ Pozsony. A kommunizmus bukása után tíz éwel a Szlovák Köztársaság polgárainak 42 százaléka érzi csak úgy, hogy a rendszerváltásra elkerülhetetlenül szükség volt. Körülbelül ugyanennyien nyíltan vallják, hogy kisebb változtatásokkal is megelégedtek volna - jelentették az IVÓ és a Focus közvélemény-kutató intézetek. A '89 novembere előtti gazdasági kérdésekkel kapcsolatban azonban már tartózkodóbb feleleteket adtak: 28 százalékuk vallja, hogy ezen a téren is meg kellett volna történnie a teljes átszervezésnek, 46 százalékuk kisebb változtatásokat javasolt volna, 17 százalékuk pedig kimondottan meg volt elégedve a szocialista típusú gazdálkodással. Természetesen ismét óriási különbségek akadtak a műveltség és a politikai hovatartozás szempontjából. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 74 százaléka tartotta elkerülhetetlennek a rendszerváltást, szemben az alapfokú végzettséggel rendelkezőkkel (29 százalék). Az SDK és az SOP szimpatizánsai inkább a politikai, míg az MKP-t támogatók a gazdasági változások mellett törtek lándzsát. Az osztrák Die Presse a szlovákiai magyarokról, amelyben túlzott követelésekkel vádolja az MKP-t A nagypolitika szállítja a feszültséget? MTI-HIR Bécs. A Die Presse című konzervatív bécsi lap tegnap „Viszály Szlovákiában - a szlovákai magyar politikusok többet akarnak, mint amennyit sok magyar" címmel közölt írást Christoph Thanei tollából. A pozsonyi keltezésű írás szerint Szlovákiában az alapelveket érintő viszály robbant ki a (szlovákiai) magyar és a szlovák politikusok között abban a kérdésben, hogy a Szlovák Köztársaság csak a szlovákoké-e, vagy pedig minden állampolgáré. Leegyszerűsítve ez annak az ügynek a lényege, amelyről mostanában alkotmányvita zajlik. Azt követően, hogy az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt állandóan támadta a Magyar Koalíció Pártja részvételét a kormányban és kétségbe vonta a magyar kisebbség jogait, az utóbbi időben a kormánypártok köreiből is elhangzottak a magyarokat bíráló megnyilvánulások - áll a cikkben. Az alkotmány preambulumáról folyó vitát ismertetve Thanei azt írja: ennek lényege az, hogy a magyarok a „mi, szlovákok" helyett a „mi, a Szlovák Köztársaság polgárai" formulát szeretnék. A nacionalisták régóta azt állítják a magyarok képviselőiről, hogy azok célja a kétnyelvű Dél-Szlovákiát illetően az autonómia, majd a fokozatos csatlakozás Magyarországhoz. A MKP ezt folyamatosan cáfolja, de kisebb rendezvényeken náluk is hallhatók nacionalista hangok - írta Thanei. „Az SNS-politikusok nacionalista tirádáit és az MKP épp oly gyakori, a magyarok hátrányos helyzetéről szóló panaszait hallva meglepetéssel szolgál a helyszíni látogatás: kétnyelvű vidéken a parlamenti vitákat nemcsak az egyszerű emberek, hanem a regionális tisztségviselők is színházi viharnak minősítik - írta Thanei. Idézte Gódány Lászlót, a 96 százalékban magyarok lakta Egyházkarcsa polgármesterét: „Ezer éve élünk egymás mellett, miért ne tehetnénk ezt még ezer évig? Az igazi probléma nem a nemzetiségi kérdés, hanem a gazdaság: mit érdekel egy munkanélkülit az autonómia körüli vita?" Gódányt még a nemrég hevesen vitatott nyelvtörvény sem hozza lázba: „Egymás között magyarul beszélünk, ha jön egy szlovák, akí nem ért minket, szlovákra váltunk. Minek ehhez törvény?" Thanei megemlíti egy nagyobb város lakójának panaszát is, aki szerint a videotékában a magyar nyelvű kazetták például egészen hátul vannak, nehogy valakinek „szemet szúrjanak", pedig a területen a magyarok vannak többségben. A szerző szerint Dél-Szlovákiában láthatólag egyetértés van a tekintetben, hogy az ilyen viták nem a helyi lakosság körében élő feszültségeket bizonyítják, hanem a „nagypolitika szállítja őket" a helyszínekre. C

% Globtel GSM VK-1049/1