Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-18 / 266. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 18. A TÉMA: Az MKP KÖZGYŰLÉSE Nem elhanyagolható, hogy a platformok gyengítése milyen hatással lesz a Magyar Koalíció Pártja működésére Valójában csak nyertesek vannak Minden tisztújító pártköz­gyűlésnek vannak nyertesei és vesztesei. Az MKP komá­romi közgyűlésének sokkal több nyertese van, mint vesz­tese. A párton belüli erővi­szonyok pedig - valószínűleg - stabilizálódtak. MOLNÁR NORBERT Az MKP csúcsvezetése és maghatá­rozó emberei a helyükön marad­tak. Az egyedüli komolyabb válto­zás, hogy több ifjú ember ­Bastrnák Tibor, Berényi József, Hamerlik Richárd - is helyet kapott a vezetésben. Az ifjúságpolitikát mégis az egyik legidősebb elnöksé­gi tag, a nagy visszatérő Duray Miklós felügyeli. Az ifjúságpolitika különösen nagy hangsúlyt kapott Komáromban, hiszen kevés párt van, amelyiknek nincs hivatalos utánpótlása, az MKP ezt csak most szervezi. S nem mindegy, ki vezeti az új generációt, s kik kapnak tiszt­séget az ifjak között: hivatásos kö­nyökölök, akik már korábban más pártok ifjúsági szervezeteit is meg­járták, ám felismerve, hogy nem te­rem babér számukra, eltávoztak, vagy olyan fiatalok, akik komolyan gondolják, amit elkezdtek. Azáltal, hogy megszüntették a tisz­teletbeli elnöki funkciót, s létre­hozták az ügyvezetői alelnökit, megváltozik Duray Miklós szerepe a pártban. A tiszteletbeli elnöki tisztséggel ugyanis igazán nem le­hetett aktív tevékenységet kifejte­ni. Érdekes lesz megfigyelni, az el­nök és az ügyvezető alelnök köré csoportosulok száma és személye hogyan változik. Mert azt minden­ki látja: a párton belül van egy egészséges rivalizásálás. Duray mögé várhatóan az egykori „Együttélés-mag" (egy-két kivétel­Fej fej mellett tői eltekintve), az újak közül Zachariás István és Száraz József sorakozik fel. Na és mindenki, akit csalódás ér valami miatt. Bugár azonban még maga mögött tudja az elnökség nagyobb részét. Sok múlik azon is, hogy a keleti és kö­zép-szlovákiai régiók hogyan visel­kednek majd az elkövetkező idő­szakban. Mennyire ragaszkodnak a regionalizmushoz, vagy csak fel­lángolás volt a közgyűlésen. Müid­ezt befolyásolja az is, hogy a régiók hangja által a vezetésbe került Zachariás István, Hamerlik Ri­chárd és Köteles László aktív szere­pet vállal-e az elnökségben. És az sem elhanyagolható, hogy a plat­formok gyengítése milyen hatással lesz a párt működésére. Ugyanis a második közgyűlés után is kiszá­molták, mely elődpártnak mennyi funkció jutott. A volt Együttélésnek 8 embere van a vezetésben, a volt MKDM-nek 7, az egykori MPP-nek 4. Ha a jövőben nem „előélet", ha­nem pragmatizmus és ideológia mentén alakulnak ki a csoportosu­lások, ugyanaz lesz a helyzet, mint eddig. Csak éppen a halmazok vál­toznak. Ám egy demokratikus párt szempontjából ez nem baj, sőt. A sértődöttek ezen a közgyűlésen igazi vereséget szenvedtek. Rózsa Ernő és Sárközy Klára nem került vissza a vezetésbe. A keletieket és a közép-szlovákiaiakat nem lehet egyértelműen ide sorolni, hiszen (Somogyi Tibor felvétele) ők az utolsó pillanatban döntötték el, hogy meghatározó szerepet kí­vánnak játszani. így pedig ered­ményt nem lehet elérni. Többen Durayt is a vesztesek között emle­gették, mert nem sikerült elérnie, hogy ügyvezető elnök legyen, de ez nézőpont kérdése. Mások úgy érté­kelik, Duray győztes, mert vissza­tért, s az alapszabály is az elképze­lései szerint alakult. A közgyűlés előtt felröppent a hír: Csáky Pál fel­veszi a harcot az Országos Tanács elnöki posztjáért Farkas Pállal, amit végül nem vállalt. Talán ezért tekinthető Csáky győztesnek. Mindent összevetve standard köz­gyűlés áll az MKP mögött. Remény­teli jövővel. Hama Istvánnak, Duray Miklósnak, A. Nagy Lászlónak, Csáky Pálnak és Duka Zólyomi Árpádnak nem volt szavazati joga Mazsolák a magyar párt közgyűléséről IMPRESSZIÓK Tizenkilenc órás maratonná fajult az MKP második közgyűlése az alapszabály-módosítás és a régiók hangja miatt. Mégsem esett szét a közgyűlés, a szervezők és a küldöt­tek is fegyelmezettek voltak. Termé­szetesen egy-két kivételtől eltekint­ve, éjjel kettőkor már akadt bóbis­koló, s olyan idősebb küldött is, aki felszólította társait: menjenek haza, mert megszül. De kezdjük az elején. A közgyűlé­sen fel akart szólalni Agócs Béla, a Mečiar-kormány idején meghurcolt pedagógus, aki azóta is meghurcol­va érzi magát. Mivel Agócs nem volt sem küldött, sem meghívott ven­dég, egyszerűen nem szólalhatott fel, amit csak nehezen vett tudomá­sul. Még órákon át fagyoskodott a Jókai Színház előtt. Odabenn ez idő alatt Mikuláš Dzurinda kormányfő mondott nagysikerű beszédet. Igaz, előtte mosolyt csalt az arcok­ra az ülésvezető Duka Zólyomi Ár­pád, akinek negyedszerre sikerült eltalálnia Mikuláš Dzurinda nevét és tisztségét. Ez azonban még min­dig jobb arány, mint a szintén meghívottként felszólaló Tóth Im­réé. A Demokratikus Baloldal Párt­ja képviselőjének egyszer sem si­került kimondania helyesen pártja nevét. Beszéde idején a küldöttek lassan kezdtek kiszivárogni a te­remből. A kormányfő mellesleg el­mondta: elégedett az MKP-s mi­niszterekkel, bár férfiasan bevallot­ta: sokszor nem érti, mit mond Miklós László környezetvédelmi miniszter, ám az biztos, nagyon lel­kesen beszél a környezetvédelem­ről. Beszéde után állítólag jól érez­te magát a közgyűlésen. Legurított három vodkát, minden jót kívánt, és távozott. Az elején történt az is, hogy a Kassai járás szóvivője javasolta: az újság­írók ne legyenek jelen a teremben néhány programpont megvitatásá­nál. A járások vezérszónokai között mindjárt az elején lépett a pástra Mihajlovics József Pozsony képvise­letében, aki alapszabály-módosítási javaslatként afféle Örkényi ötpercest vitt a Jókai Színház színpadára, kü­lön elbírálást kérve a fővárosnak, s arra kérve a közgyűlést: változtas­sák az MKP elnevezést Magyar Párt­ra, azaz MP-re. Arra biztosan nem gondolt, hogy a szlovák rövidítése így megegyezett volna a Matica slovenskáéval. Akadt vezérszónok, aki - ki tudja, mit tud - már most az MKP árnyékkormányának megal­kotására gondolt. Érdekes színfoltja volt a közgyűlés­nek az Országos Ellenőrző Bizottság beszámolója. Mint kiderült: a bi­zottság a másfél év alatt nem műkö­dött, mert az első ülésen nem sike­rült megválasztani az elnököt, pon­tosabban két jelölt ugyanannyi sza­vazatot kapott. Később nem sikerült határozatképes ülést összehozni. De a beszámolóból tudhatták meg a je­lenlevők azt is, hogy a volt MPP pénzei még mindig nincsenek az MKP közös számláján - persze, ez az alapszabály módosításával va­lószínűleg rövidesen változik. S ami még érdekes: valójában a közgyűlésen derült ki, hogy az alapszabály módosításáig Harna Istvánnak, Duray Miklósnak, A. Nagy Lászlónak, Csáky Pálnak és Duka Zólyomi Árpádnak nincs sza­vazati joga, mert az illetékes járási közgyűlés nem jelölte őket kül­döttnek. (-rn-) Az MKP-nak 11 665 tagja van, ami becsült adat Adatok a pártról ÖSSZEFOGLALÓ Az MKP-nak 11 665 tagja van, ami becsült adat. A pontos szám csak a következő hónapokban derülhet ki, ugyanis az alapszabály módosításá­val bevezetik a tagkönyveket és a tagdíjat. 18 járási szervezete van. A közgyűlésre 300 küldöttet delegál­tak az alap-, illetve járási szerveze­tek. Ebből 240 a konzervatív­keresztény-népi platform, 60 a pol­gári-liberális platform tagja. 226 küldött az egykori nyugat-szlováki­ai kerületből, illetve Pozsonyból ér­kezett, 74 pedig Közép-, illetve Ke­let-Szlovákiából. A küldöttek szá­mát a választási eredmények alap­ján határozták meg. Az Országos Tanács tagjainak számát 90-ről 94­re emelték. Automatikusan tagjai az elnökségi tagok és a járási elnö­kök. Ezen kívül még a járások dele­gálhattak képviselőket az OT-ba: a legtöbbet - 12-t - a Dunaszer­dahelyijárás, míg hat járás csak l-l személyt. Jelenleg az OT-nak csak 92 tagja van, ugyanis az elnökségbe bekerült, s így automatikusan OT­taggá vált Bastrnák Tibor és Fehér Miklós helyére a komáromiak nem jelöltek póttagot. Az oldal anyagát összeállította: Molnár Norbert KOMMENTÁR Fentről a példa HOLOP ZSOLT Siker, áttörés, kompromisszum, beletörődés - ki-ki a maga módján értékeli, hogy a Magyar Koalíció Pártja elnökségébe három közép-, illetve kelet-szlovákiai küldött is bekerült, tulajdonképpen alanyi jo­gon. Tény, hogy a kongresszus nem végződött fiaskóval, a kivonulók visszavonulót fújtak, és végül senki sem tért haza nagyon rossz száj­ízzel. A történtek pozitív kommentárja úgy szól, hogy végre történik valami a jó egy éve felülről, kényszerből összerántott és irányított pártban, végre hallatszik a régiók hangja, szép lassan alulról építke­ző párttá válhat az MKP. Ennek pontosan az ellenkezője történt. A közép-kelet - honnan más­honnan? - fentről vette a példát, és aszerint a szoftver szerint járt el, mely szerint az alakuló közgyűlésen az MKP csúcsszervei létrejöttek. A mostani közgyűlésen is elhangzott néhány óvatos bírálat azt illető­en, hogy a párt elnöksége tavaly mesterségesen lett felduzzasztva, mert az alakuláskor mindenkinek, aki arra járt, találni kellett vala­milyen posztot, alanyi jogon, a békesség kedvéért. Most a tizenöt ta­gú testületet sikerült tizenkilencre bővíteni, ismét csak a békesség kedvéért. Ekkora elnökség már szinte egészségtelen, és aligha lehet­ne hasonló példát találni más, ekkora kaliberű - vagy akár nagyobb pártoknál. A közép-kelet (és az egész kongresszus) ismét csak abból indult ki, hogy az elnökségben egytől egyig szent tehenek ülnek. Még csak vé­letlenül sem az jutott eszükbe, hogy néhány nyugati járással össze­fogva, lobbizva, saját szakértőiket próbálják meg bejuttatni egy-egy eddigi tag helyett, hogy kicsit megmozgassák az állóvizet. Csak any­nyi tellett tőlük, hogy az eddigi tagok mellé ültessenek párat, plusz­ba. Valódi megmérettetés nélkül, egy kifacsart regionalizmuselv alapján, hiszen ha már a választási eredményeknél tartunk, csak egy, nem pedig öt pozsonyi tagnak jutna hely az elnökségben. A keletiek végül annak örültek, hogy kiszúrták a szemüket. Pedig érthető e régiók aggodalma. Gazdaságilag elmaradottabbak Nyugat­Szlovákiánál, nagyobb a munkanélküliség, a magyarság több he­lyütt szórványban él és gyorsabban fogy, és még lehetne sorolni, ezért istápolást, nagyobb odafigyelést kérnek. A járási vezérszónok­ok érveiket okosan, higgadtan, szimpátiát és empátiát keltve adták elő. Csak éppen a kivitelezésnél a saját hajuknál fogva akarták ma­gukat felemelni, illetve beemelni az elnökségbe. De mint látjuk, az MKP-ban még ez is sikerülhet. AZ MKP VEZETESE: Bugár Béla - elnök Duka Zólyomi Árpád - elnökhelyettes Duray Miklós - ügyvezető alelnök Csáky Pál - alelnök, a miniszteri klub elnöke Harna István - alelnök, a gazdasági tanács elnöke Szigeti László - alelnök, az oktatási és kulturális tanács e. Bauer Edit - alelnök, a szociális és foglalkoztatási tanács e. A. Nagy László - alelnök, az emberjogi tanács e. Gyurovszky László - alelnök, a pártközi kapcsolatok Kvarda József - alelnök, az önkormányzati tanács e. Farkas Pál - az Országos Tanács elnöke Bárdos Gyula - frakcióvezető Bastrnák Tibor (ú) Berényi József (ú) Száraz József (ú) Fehér Miklós (ú) Hamerlik Richárd (ú) Köteles László (ú) Zachariás István (ú) - utóbbi három Közép- és Kelet-Szlovákia képviseletében Az elnökségnek hét új tagja van, az előzőből hárman estek ki: Ró­zsa Ernő, Sárközy Klára és Petőcz Kálmán. A jelszó: nem lehetünk teljesen elégedettek Kevés szó esett a jövőről Egy nyitott párt (Somogyi Tibor felvétele) ÚJ SZÓ-ELEMZÉS Az MKP közgyűlésén kevés szó esett a jövőről, az egyéves kormányzás, a miniszterek és a pártvezetés mun­kájának értékelése pedig felszínesre sikeredett, a „nem lehetünk teljesen elégedettek" jelszó jegyében zajlott. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes ütötte meg a legkritikusabb hangot, amikor kijelentette, a Magyar Koalí­ció Pártja nem volt felkészülve a kormányzásra. Ilyen egyértelműen ezt még nem mondta ki a párt egyet­len tagja sem. Az MKP mentségére Csáky hozzátette, a felkészületlen­ség a teljes volt ellenzékről elmond­ható, és túlzottak voltak a választá­sok előtti elvárások is. Viszont sze­rinte az igyekezet sem volt kellő. ­Az MKP plusza, hogy a koalíció leg­határozottabb eleme - hangsúlyoz­ta Csáky, aki a kormányzati szerep élteimét a demokratizálási folya­mat erősítésében látja, s ez nemcsak az országra, hanem egész Közép­Európára nézve hasznos. Ugyanak­kor megjegyezte, sok esetben »he­lyi és járási szintű magyar-magyar viszonyok is hátráltatták az előrelé­pést. Az elkövetkező időszak legfonto­sabb célkitűzései közé sorolta a köz­igazgatási reform magyarok lakta vidékek számára is elfogadható megvalósítását, az önálló magyar egyetemi kar létrehozását és a nevesítetlen földek önkormányzati kezelésbe juttatását. Bárdos Gyula frakcióvezető szintén a nevesítetlen földek kérdését hang­súlyozta, amikor arról beszélt, hogy a kormányprogram bizonyos részei egyáltalán nem teljesültek. Ezt nyilván addig nem is lehet meg­oldani, amíg Pavel Koncoš lesz a mezőgazdasági miniszter, így való­színű, hogy a kormány munkájának kiértékelését követően az MKP kér­ni fogja leváltását. Ezt a párt vezetői még nem mondták ki, annyit közöl­tek, hogy két miniszter munkájával elégedetlenek. Hiányzott azonban a komáromi beszámolókból azoknak a lépéseknek, erőfeszítéseknek a fel­sorolása, amelyeket az MKP tett az elmúlt hónapokban a nevesítetlen földek kezelésének kérdésében. A pártvezetés az év első hónapjaiban jelentette be, azt szeretné elérni, hogy őszre ez a kérdés rendeződjön. Nem rendeződött, (hol)

Next

/
Thumbnails
Contents