Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-18 / 266. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 1 KOMMENTÁR Adóssághegy, bozóttűz SIDÓ H. ZOLTÁN Több rendkívüli kormányülés árán, ám végül a kitűzött határidőt betartva került a 2000-es állami költségvetés tervezete a parlament elé. A büdzsé egyes fejezetei, kiadási és bevételi tételei számos vitára adhatnak okot. A számhalmazból ragadjunk ki egyetlen fejezetet, nevezetesen az adósságtörlesztés kérdését! Bármennyire megszorító a 2000-es állami költségvetés, növeli a már eddig is óriásira duzzadt adósságállományt. A büdzsé eleve 18 milliárd koronás deficittel számol, ha ehhez hozzávesszük az állami alapok, a Szociális Biztosító, az egészségbiztosítók, a Nemzeti Vagyonalap és az önkormányzatok hiányra épülő gazdálkodását, akkor az államháztartás együttes hiánya 35-40 milliárd koronára is növekedhet. Márpedig a fedezetlen kiadásokat egyszer törleszteni kell. Elég arra gondolni, hogy jövőre az ország külső és belső adóssága túllépi a 200 milliárd koronát, vagyis minden állampolgárra 36 ezer korona adósság jut. A 2000-es költségvetésben máris komoly tételt jelent a törlesztésre fordítandó keret: 25,2 milliárd koronáról van szó, ami fejenként 3600 korona. A teljesség kedvéért: a 25,2 milliárd csupán a kamatteher, ebben a csinos összegben a hitelek lefaragása nem szerepel. Ehhez hozzá kell számítani az állami garanciával felvett, ám egyre kevésbé törlesztett vállalati hiteleket; az ütemterv szerint jövőre 10 milliárd koronát kell törleszteni, valószínűleg az állam állja ezt is. Az adósságlavina veszélyével állunk szemben, a régi adósságokat döntően új hitelekből fedezzük. A Dzurinda-kabinet egyelőre nem változtat a lényegen: jövőre közel 80 milliárd korona értékben bocsát ki államkötvényeket, megalapozva az újabb adóssághullámot. így megy évek óta, ezért az 1993-ban 100 milliárd koronánál is kisebb államadósság alig hét év alatt megkétszereződött. A parlamentben heves viták után, néhány apróbb változtatással bizonyára elfogadják a 2000-es állami költségvetést. Ez biztató jel lesz mind a hazai, mind a külföldi pénzügyi és gazdasági szféra irányában. De fontos tudatosítani, hogy minden költségvetés csak folyamatos tűzoltás, az apróbb bozóttüzek elfojtása mellett nem vesszük észre, hogy a félelmetessé duzzadt államadósság képében óriási erdőtűz fenyeget. A tyúk meg a tojás GÓRFÖL ZSUZSA Másfél évi terméketlen vita után körvonalazódni látszik a megállapodás esélye az észak-írországi unionisták és nacionalisták, azaz a britbarát protestánsok és a republikánus katolikusok között. A Nobel-békedíjat érő nagypénteki megállapodásról ugyanis időközben kiderült: a két tábor legalább háromféleképpen értelmezi. Ennek következtében furcsa helyzet állt elő: az Ulster koloncától szabadulni kívánó Blair-kormány lényegében az északír katolikusokkal került egy oldalra. A protestánsok, akik ragaszkodnak az unióhoz Londonnal, a másik oldalon cövekeltek le, s hírhedt egységük is fellazult. Mérsékelt vezetőjük, David Trimble, a választásokból legerősebbként kikerült Ulsteri Unionista Párt vezére kész lett volna elfogadni a nagypénteki megállapodás szerinti fokozatos előrehaladást, de az egyezség unionista ellenzői az „adj, uram, de rögtön" módszeréhez ragaszkodnak. Emiatt volt szükség az újabb és újabb tárgyalásokra a megállapodás értelmezéséről. A harciasságáról és provokatív meneteiről elhíresült Orániai Rend hívei által gerjesztett vita lényegében arról szól(t), hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Tavaly nagypénteken ugyanis abban állapodtak meg, hogy a választások eredményei alapján megszületik a nemzetgyűlés, feláll az unionista-republikánus kormány, amely átveszi az ulsteri ügyek jelentős részének irányítását, s megalakul az ír-északír vegyes bizottság, amely a sziget közös dolgait irányítja majd. A félkatonai csoportoknak pedig 2000 májusának végéig kell beszolgáltatniuk fegyvereiket. Ez volt a gond: az unionisták makacsabbjai mindaddig elutasították a kormányalakítást, amíg az IRA le nem szerel. Az Ír Republikánus Hadsereg, s politikai szárnya, a Sinn Fein pedig azzal érvelt, hogy előbb jön a kormányalakítás, s csak azután a nemzetközi bizottság felügyelete melletti leszerelés. Most viszont a Sinn Fein nyilvános kötelezettséget vállalt a fegyverek leadására és megsemmisítésére a meghatározott időpontig, amivel David Trimble kijelölt kormányfőt lépéskényszerbe hozta. Ezek után Trimble van a nehezebb helyzetben: megfigyelők szerint nem kell attól tartani, hogy az IRA meghazudtolja a Sinn Feint, az viszont nem biztos, hogy Trimble meg tudja győzni a harcos protestánsokat: a most kapott újabb biztosíték valóban elegendő garancia a többségben levő protestánsok számára. Ha képes lesz erre, akkor december első hetében felállhat a kormány és a vegyes bizottság, januárban pedig az IRA megkezdi fegyverei beszolgáltatását. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P.O. BOX49, 82488

Bratislava26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Nálunk közel tízszer annyit kell dolgozni az üzemanyagért, mint Ausztriában A kormány lazít és feléli a privatizáció bevételeit - Ezzel akarsz vállalkozni, Jenő?! Hetek óta a jövő évi költségvetés kidolgozására figyel az ország, amelyet első látásra elfogadható makrogazdasági mutatók szerint állított össze a kormány. TUBA LAJOS Miután azonban a testület a múlt héten jóváhagyta a parlament elé szánt végső javaslatot, az elemzők azonnal kiszúrták, hogy az államháztartási hiányt befolyásoló többi tétel esetében bizony ez nem sikerült. Tulajdonképpen a Szociális Biztosítóban tervezett 4,5 milliárd koronás, az egészségbiztosítók 1,6 milliárd koronás, a munkahivatalok 0,5 milliárd és az állami alapok 4,5 milliárd koronás hiánya, illetve a Nemzeti Vagyonalap és az önkormányzati szféra kiegyenlített gazdálkodása, együtt az állami költségvetés 18 milliárd koronás hiányával még beleférne a bruttó hazai össztermék 3 százalékát kitevő és elfogadhatónak tartott államháztartási hiányba. Csak éppen az összes elemző azonnal észrevette azt az újabb 12 milliárd korona kiadást, amelyet a privatizációs bevételekből fedeznének. Márpedig egy ilyen konstrukciójú költségvetés továbbra sem számít teljesen áttekinthetőnek, ami egyenlő a külföldi befektetők bizalmatlanságával. Arról nem is beszélve, hogy ezeket kiadásként számolva az államháztartási deficit már a GDP négy százaléka fölé kerülne. Ez rosszabb, mint az idei eredmény, és mindenki a kormánykoalíció reformigyekezetének lanyhulásaként tekintene rá. Ján Tóth, a jónevű ING Barings bank elemzője szerint ennek oka, hogy idén a kormány nem volt képes alapvető reformokat végrehajtani a földművelés-, az oktatás- és az egészségügyben, ezért kell az oda szánt többlettámogatásokat ily módon bújtatgatnia. Mivel ezekben a szférákban tovább folytatódik az áttekinthetetlenségből eredő pazarlás, a lakosságot is jobban kell terhelni. Érdekes az is, hogy egyelőre a betervezett privatizációs bevételek sem biztosak. A kormány a zsebében tulajdonképpen csak a ČSOB részvénycsomagjának eladását érezheti, ezt a 6 milliárd koronát azonnal meg is címkézte a reménytelenül eladósoA múlt héten sikerült megegyezni a társasági adó változtatásáról is. dott vasút dotálására. Ez a pénz azonban továbbvándorol a Szociális Biztosítóba, vagyis a nyugdíjasoknak most már valóban nem kell tartaniuk attól, hogy jövőre veszélybe kerül a juttatásuk kifizetése. Az biztos viszont, hogy a privatizációs bevételekből egyetlen korona sem jut a vagyonalapi kötvények kifizetésére szánt tartalékalapba. Vagyis a kötvények futamidejének utolsó évében ugyanolyan bizonytalan a fedezetük, mint amikor Mečiarék annak idején kitalálták ezt a szerencséden konstrukciót. A múlt héten sikerült pontot tenni a társasági adó változtatására is. A pénzügyminiszter még a lemondá(Peter Gossányi karikatúrája) sát is kilátásba helyezte, míg végül tízszázalékos csökkentésben egyeztek meg. Néhány héttel ezelőtt Ivan Mikloš ezt elfogadható kompromisszumnak nevezte, de több elemzés egybehangzóan állítja, hogy ez valóban a felső határ, amikor még talán növekedhetnek emiatt a költségvetési bevételek. Már annak is örülnünk kellene, hogy a kormányban végre sikerűit elfogadtatni egy radikális változást, amely nem a lakosság zsebére megy. Ennél sokkal fontosabb, hogy talán megindul a normális adózási rendszer kialakulásának folyamata. Mert ugyan a szlovák gazdaság nincs túl jó kondícióban, de azért nehezen hihető az a múlt héten közzétett adat, hogy a 62 536 hazai cég kétharmada tavaly egyáltalán nem mutatott ki nyereséget, a többi pedig legfeljebb néhány koronát. A múlt héten végre megtudhattuk azt is, hogy mit kínál a pénzügyminisztérium a kisvállalkozóknak. Amíg Pavol Prokopovič képviselői törvényjavaslatában a közvetítői tevékenységgel foglalkozókon kívül mindenki élhetne az átalányadóval, addig a minisztériumi elképzelés szerint ez csak 35 szakmára vonatkozna. Az ügyben a parlament hozza meg a végső döntést. A múlt héten azt is gyorsan kiszámolták, hogy az üzemanyagok fogyasztási adójának emelése miatt a benzinárak a magyar és a cseh szintre emelkednek, a gázolaj esetében pedig már megéri majd Ausztriában tankolni. Csak éppen míg a szlovákiai havi nettó átlagkeresetből 280 liter gázolaj vásárolható, ugyanez Ausztriában 2329 liter. TALLÓZÓ DIE PRESSE A romák kelet-európai diszkriminációja olyan időzített bomba, amelyre nem figyelnek eléggé a Nyugaton. A társadalmi-gazdasági stabilitás a kelet-európai országokban és velük Európa egészében aligha tartható fenn, ha a lakosság 20-50 százalékát alacsonyabb rendűként bélyegzik meg, nyomorban tartják és kizárják az integrációból, a fejlődésből - figyelmeztetett Stephan Müller politológus. A cseh romákat érő diszkriminációs intézkedések, a falépítéstől a külön jelzésig a légitársaságnál vagy a munkaközvetítőnél, ráirányították a nemzetközi figyelmet a kérdéskörre. Kétséges azonban, hogy a mostani általános figyelem elvezet-e ahhoz a felismeréshez, hogy a romák egyenjogúságának biztosítása híján nem lehetséges a demokratikus fejlődés. A nyugat-európai politika és közvélemény ugyanis nem veszi tudomásul a diszkrimináció tényleges mértékét, mert különben kénytelen lenne menekültként befogadni a kelet-európai romákat. Pedig a helyzet a csehországihoz hasonló Közép- és Dél-Európa többi országában - Magyarországon, Szlovákiában és Romániában - is. Számos országban a roma népesség létszáma a többségénél gyorsabban nő, és noha a cigányok várható élettartama a többiekénél jóval csekélyebb, néhány évtized múlva a lakosság harmadát teszik ki, sőt Csehországban a számítások szerint 2050-re többségbe kerülnek. Egyelőre nincs átgondolt politikája a kérdés megoldására sem az EU-nak, sem az érintett országoknak. Egymásra hárítják a felelősséget, s abban reménykednek, hogy az a pár millió roma majdcsak meglesz valahogy - írta Müller. PRAVDA Több mint egyéves hallgatás után megszólalt a mindenható Alexander Režeš, aki valaha azzal dicsekedett, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű részvényeinek 46 százalékát birtokolja. A Slovenská republikának adott interjújában érdekes dolgokról beszélt. Például, az ő idejében olyan, hogy adóhátralék, nem létezett, az Eichlerék műve. Leegyszerűsítve ez valóban igaz, hiszen a hátralékok a jelenlegi vezetés alatt kerültek felszínre. A tartozások nagy részét a pénzbüntetések teszik ki, melyek a Rezeš-banda kormányzásának idéjén halmozódtak fel. Az, hogy csak most derült fény rájuk, nem Eichler bűne. Ez inkább a vasmű vezetése és az adóhivatalok, vagy egyenesen a miniszterek és a kormányfő közötti átlagon felüli kapcsolatok érdeme. A közzétett beszélgetés csak a kezdet. Úgy tűnik, újabb médiahadjárat kezdődik a vasműért. Viszont a határon túlról irányítani a hadjáratot nem túl bátor tett. A bátorság az volna, ha Režeš, meggyőződve saját igazáról, hazamerészkedne, és több dologra magyarázatot adna. Akkor viszont fennállna a veszélye annak, hogy többet nem juthatna ki külföldre, és kénytelen volna lemondani a meleg spanyol tengerpartról vagy a luxusszállók kényelméről. VISSZHANG Quousque tandem? Hát még meddig? - Ezzel a kérdéssel kezdte Cicero egyik leghíresebb beszédét. Most én is megkérdezem, meddig hagyják támadni a magyar pedagógusokat és iskolákat az itteni sajtóban? Az Új Szóban 1999. október 20-án Csak kommunikációs zavar? címen olyan cikk jelent meg, mely a szenei magyar gimnáziumot és védelmezőit támadta meg. A jelenlegi igazgatónő Budapesten szerzett egyetemi diplomát, és a nyitrai főiskoláról jött iskolánk élére. Én 49 éve állok a magyar iskolák szolgálatában, ugyanennyi tankönyvet írtam, fordítottam vagy recenzáltam. Az itteni magyar iskolák országos tanfelügyelőjeként jöttem ide iskolát alapítani és igazgatni. Talán ezért is: egy nyolcadik évtizedébenjáró pedagógus koráról a sajtóban nem illik élcelődni. Október közepétől három támadó és egy védelmező cikk jelent meg rólunk. Erdélyi származású kollégánk, az alapiskola igazságszerető tanítója aligha látott ilyen testvérharcot hazájában a magyarok között. Jelenlegi viszonyaink az ottani „cine mintye", a bosszúvágy rettenetét juttaija az eszembe. Komáromi kollégám jól tudja, három gyermekünk közül miért járt az egyik három évig a szomszédos iskolába. Mégis a barátomnak tartom, mert tudom, hogy több megtévesztettel ő is a manipuláltak közé sodródott. Az iskolából és a városból is tudom, hogy az ellenzék részéről újabb offenzíva készül a már alapjaiban megrendített iskolánk ellen. Az ellenzék vezetőjét, aki a diákom, és mintegy húsz évig velem szemben ülő titkárnőnk volt, kétszer igyekeztem rábírni, kössön békét az igazgatónővel. Nem értem célt. Hasonló sikertelenségben volt részem szeptemberben az előző szülői munkaközösség utolsó gyűlésén, ahol a tantestületi ellenzék is megjelent. Tantestületünk többi tagja, beleértve az igazgatónőt is, távol maradt erről az összejövetelről. Furcsa volt, hogy talán egyedül maradtam ebben a nehéz, egyetértést óhajtó küzdelemben. Az audiatur et altera pars elvét érvényesítettem, amikor, immár harmadszor javasoltam a kibékülést. Közvetítettem az igazgatónő és a gyűlés tagjai között. Érzésem szerint az új irányítású, megújhodott szülői munkaközösség igazgatói együttműködéssel nagyon sokat segíthet ennek a már csaknem egy esztendeje tartó áldatlan állapotnak a felszámolásában. Ennek az iskolának a megalapítását életem egyik legkiemelkedőbb tettének tartom, ezért nem akarom látni pusztulását. Tudom, ha a gát itt egyszer átszakad, a főváros árnyékában levő iskola menthetetlenné válik. A szerencsétlenség hírnökének érzem magam, de nem akarom, hogy a Kaszandra-jóslat beváljon. Ezért minden jóakaratú embernek békejobbot nyújtok. A megnyugtató, biztató szavak október 24-én, az MKP szenei díszgyűlésén már elhangzottak. Ott a vita keretében azt kérdeztem, veszélyezteti-e iskolánkat az összevonás vagy a megszüntetés? Bugár Béla és Bárdos Gyula országgyűlési képviselő, Szigeti László iskolaügyi államtitkár is kijelentette, ilyen veszély nem fenyeget bennünket. Főleg ezt a bejelentést kellett volna közölni az olvasóközönséggel. PhDr. Párkány Antal, Szene