Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-16 / 264. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 16. KOMMENTÁR Kucsma, a tanulékony GÖRFÖL ZSUZSA Amikor Leonyid Kucsma -1992 októberétől 1993 szeptemberéig Ukrajna kormányfője volt, Moszkva emberének tartották őt. Győzelme az 1994-es elnökválasztáson valósággal megdöbbentette a független ország új politikai sztárjait, a nacionalistákat. Támogatóit - a keleti és déli országrész ipar- és bányavidékén, valamint a Krím-félszigeten győzött - a későbbiek során lepte meg. Ezek az erősen baloldali beállítottságú, elszántan oroszbarát területek rövidesen azt tapasztalhatták, hogy Kucsma - reményeikkel ellentétben - nem a Szovjetunió feltámasztását, de még csak nem is a Moszkvával való rendkívül szoros kapcsolatokat szorgalmazza, hanem Ukrajna függetlenségének megalapozásán és megszilárdításán, a Nyugathoz való közelítésen munkálkodik - szolid sikerrel.Óvatos reformer - így lehetne a legpontosabban jellemezni Kucsmát. A Szovjetuniót visszavágyók, a szocializmus reneszánszát óhajtók szerint túl gyorsan halad a rossz irányba. A demokrácia és a piacgazdaság támogatói szerint jó irányba indult, de túl óvatosan, válla felett Oroszország felé tekintgetve. A nacionalisták számára egyszerűen nemzetáruló, aki bűnösen toleráns az oroszokkal és a nemzeti kisebbségekkel. A vádak aligha fognak változni, bár a bírálók és a hívek már nem ugyanazok: Kucsma most mindkét fordulóban a közép- és nyugat-ukrajnai megyékben, Kijevben és Szevasztopolban győzött, egykori választói az éppen aktuális baloldali, oroszbarát jelöltet támogatták. Nyugati és déli szomszédai számára Ukrajna az az állam, amely elválasztja őket a hektikus Oroszországtól. Ugyanakkor Kijevnek is nagyon fontos ez a szomszédság, hiszen az európai politikai és gazdasági szövetségeknek akarva-akaratlan figyelniük kell az 52 milliós országra. Kucsma elnök felismerte: Ukrajna számára csak nyugati irányban mutatkozik kitörési lehetőség a súlyos gazdasági helyzetből. Természetesen Oroszország és Fehéroroszország felé is barátságos arcot mutat, de a kebelbarátságtól ódzkodik. Elhárította a „szláv unió" magasztosként felkínált lehetőségét is, rámutatva: a szláv országok területén számos nemzetiség él, így az unió tervén „az etnikai felsőbbrendűség dohossága érződik". Ebből a kijelentésből azt lehet kiolvasni, hogy Kucsma európaiul tanul, s előmenetele jobb, mint sok nyugatabbi sziáv politikusnak. Most már csak abban kell reménykedni, hogy azt is megtanulta: az említett számos nemzetiség között magyarok is vannak. Nyugdíjas a piacon PÁKOZDI GERTRÚD Nem tudom, az egyik napilapban az idősek iránti szolidaritásnak köszönhetően vagy véletlenül került egymás mellé a fogyasztási adók javasolt emeléséről, meg a nyugdíjak jövő évi emelésének lehetséges elmaradásáról szóló hír. Mindenesetre a két tudósítás egymás mellé kerülése kiválóan jellemzi Szlovákia hatékony reformokért kiáltó gazdasági helyzetét. A kormány minden lehetséges módon próbálja összekaparni az egyes tárcák által felügyelt területek működéséhez elengedhetedenül szükséges eszközöket, miközben nyilvánvaló: megszorító intézkedéseit ismét az átlagfizetésből, az átlagsegélyből és átlagnyugdíjból élők tárcája érzi majd meg a leginkább. Ilyen viszonyok között nem várható el a mintegy 1,2 millió nyugdíjas mindegyikétől, hogy teljes megértéssel fogadja a Társadalombiztosító javaslatát: jövőre ne legyen nyugdíjemelés. A javaslat indoklásában szerepel, hogy ha 4-8 százalékkal valorizálnák a nyugdíjjáradékokat, 1,3-3,4 milliárd koronával növekednének a biztosító kiadásai, miközben hiánya már most is meghaladja a 10 milliárdot. Mellesleg a biztosító munkaadókkal szembeni követelései négyszer ekkora összegre rúgnak. Csakhogy behajtásuk lehetősége szinte a nullával egyenlő. Ha tehát a Társadalombiztosító saját szempontjából érthetőnek tűnő javaslatát netán a parlament is jóváhagyná, a kormánykoalíciónak alaposan össze kellene magát szednie, hogy az érintettek politikai szempontból nem elhanyagolható táborának meg tudja magyarázni egy ilyen lépés elengedhetetlen voltát. A jelenlegi társadalom- és ezen belül nyugdíjbiztosítási rendszer olyannyira elavult, hogy megreformálásának elkezdése már tegnap is későn volt. Az előző kormányból hiányzott ehhez a politikai akarat, így a mostaninak - ha nem lép - már a nyugdíjrendszer összeomlásával kell számolnia. Ez pedig a nyugdíjast érintené a leginkább, míg a nyugdíjreformtól csak a mai negyvenesek várhatják a javulást, azt, hogy a számukra esedékes nyugdíjrendszer a nyugatiakhoz lesz hasonló. A mostani nyugdíjast a várható reformok már semmiképpen sem érintik, őrá - akárcsak a segélyekből, a minimálbérhez sokáig közelítő jövedelmekből élőkre - csak az általános drágulás következményei zúdulnak. M ivei a lakosságnak jelentős rétegéről van szó, az ellenzék könnyen visszaélhet a helyzettel. A kormánynak és a parlamentnek a feszített költségvetés ellenére meg kellene találnia a drágulást ellensúlyozó forrásokat. Talán nem kellene eleve lemondaniuk a biztosító már behajthatatlannak tűnő követeléseiről sem. » Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella -panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Szívós ukrán választó. Ruha nélkül, de Kucsmával (ČTK/AP) TALLÓZÓ PRAVDA „A legszilárdabb pártnak" nevezte az MKP-t a kormányfő - az MKP szombati közgyűlésén. Utóbb kiderült: a legszilárdabb pártnak is lehetnek problémái: a Kassai és a Besztercebányai kerület küldötteinek elégedetlenkedése a kora reggeli óráig húzta a tanácskozást, amely ráadásul módfelett hasonlított a törvényhozás „éjszakai napjaira". Tíz órán keresztül értetlenkedtek - írja a Pravda -, a bágyadt küldöttek néha már nem is tudták, hol a probléma, ám a végén megszületett a megállapodás. Ez persze nem rázhat meg egy pártot, melynek stabilitását állandóan visszhangozza a sajtó. Sokan bizony irigykedhetnének, mint például a Szlovák Nemzeti Párt (SNS), saját, botrányba fulladt közgyűlésével együtt. A Pravda szerint az MKP képviselői a legfegyelmezettebbek, hiszen nem járulnak hozzá a kormánykoalíció szétszórtságához, mely bár összesen 92 szavazattal rendelkezik a parlamentben, sokszor mégis döntésképtelen. Ráadásul ilyen helyzetben - amikor az ellenzék eltökélte magát a törvényalkotási folyamatok bojkottja mellett - mutatkozik meg, hogy a pártok menynyire alábecsülték a honatyák megválogatásának fontosságát. Mindezek ellenére az MKP képviselői nem a legjobbak, csupán a koalíciós partnerek tehetetlenek állítja a Pravda. Tíz évvel a rendszerváltás után: a tüntetések vezérszónokai közül kevesen maradtak a politikában Bársonyos főszereplők - ma Csehszlovákiában az 1989 novemberi bársonyos forradalom főszereplőit négy csoportra szokás osztani: a Charta 77 körül csoportosuló ellenzékiekre, az 1968-as reformkommunistákra, az egyetemistákra és színészekre, valamint a kommunista párt és az állami szervek akkori képviselőire. MTI- és ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A rendszerváltás után rövid időn belül a hatalmi pozíciókat a chartások foglalták el. Václav Havel, az 1977 januárjában megjelent, az akkori csehszlovák kommunista vezetést a demokrácia bevezetésére és a másként gondolkodókkal való párbeszédre felszólító dokumentum értelmi szerzője, előbb Csehszlovákia, majd a szövetségi állam szétesése (1992. december 31.) után Csehország államfője lett, s ma is meghatározó személyisége a cseh politikai életnek. Petr Uhl, aki a novemberi tüntetés idején a rendőrök által holtra vert diák - mint később kiderült, a valóságnak nem megfelelő hírét világgá röppentette, s gyakorlatilag ez a szikra vitte ki a tömegeket az utcákra, ma a cseh kormány ombudsmana. Jirí Dientsbier chartista és reformkummunista 1992-ig külügyminiszter volt, ma pedig az ENSZ jugoszláviai emberjogi biztosa. Ugyanakkor a volt ellenzékiek többsége ma már nem alakítója a nagypolitikának, bár többen parlamenti képviselők, szenátorok, vagy alacsonyabb állami tisztségeket foglalnak el. Szlovákiában a VPN vezetésével alakult a kormány. A „forradalmi párt" vezetőjét, Fedor Gált később elüldözte a közhangulat. Most Csehországban él - állítása szerint különösebb gondok nélkül. A 89-es fordulat után rövid ideig maradtak kommunisták a hatalomban, közülük Rudolf Schuster, a parlament elnöke vitte a legtöbbre. 10 év után visszatért, ma Szlovákia köztársasági elnöke. A reformkommunisták közül Alexander Dubček, az 1968-as csehszlovákiai események pártvezére és hőse a rendszerváltás után a szövetségi parlament elnöke lett, 1992ben azonban baleset áldozatává vált. A 68-asok megpróbáltak ugyan november 17-e után újra visszakerülni a meghatározó politikai porondra, de ez csak néhányuknak és rövid időre sikerült. A fejlemények a 68-as eszményeket ugyanis gyorsan túlhaladták, s a demokratikus és emberarcú szocializmus is befejezett múlt lett. Az egyetemisták, akiknek 1989. november 17-i prágai tüntetése a rendőrséggel való összetűzéshez vezetett, és közvetlen kiváltó oka volt a bársonyos forradalomnak, manapság már régen befejezték tanulmányaikat, s bekapcsolódtak a polgári életbe. Néhányan parlamenti képviselők, helyi szintű politikusok lettek. Vezető pozícióba az elmúlt évtized során egyikük sem került. Ludvík Žifčákról, aki a diákokat a külvárosi nagygyűlésről a Vencel tér felé irányította, aminek megakadályozása végett a rendőrség tulajdonképpen szétverte a tüntetést, kiderült, hogy a kommunista titkosszolgálat embere volt, s az ő, illetve az egész titkosszolgálat szerepe az akkori eseményekben így a mai napig is éles viták tárgya. Zifčák manapság vállalkozó Eszak-Morvaországban, de így is megmaradt kommunistának. Az egyik legmeghatározóbb szlovákiai diákvezér, Miloš Lauko a kilencvenes évek elején csalás miatt - megjárta a börtönt, majd az ifjabb Michal Kováé-ügyben sározódott tovább. A színészek, akik elsőként csatlakoztak a diáksághoz, napjainkra mind visszatértek a színpadra, és Csehországban senki sem maradt meg közülük a politikában. Szlovákiában egyedül Milan Kňažko politizál tovább, több tárcát is vezetett, jelenleg a kulturális bársonyszék tulajdonosa. Az akkori kommunista párt és államhatalom képviselői közül Miloš Jakeš pártfőtitkárt, Miroslav Štepán prágai első titkárt és még néhány más személyiséget maga a kommunista párt zárt ki november 17-e után soraiból, hogy ezzel is elhatárolódjon a tüntetők elleni kemény fellépésektől 1989 folyamán. Jakeš ma nyugdíjas, és saját tevékenységét igen szerény színvonalú könyvben indokolta meg. Štepán, aki a bársonyos forradalom egyetlen politikai foglyaként több hónapot töltött börtönben - mert ő hívta be Prágába a milicistákat, hogy esetleg őket is bevessék a tüntetők ellen radikális kommunista pártot alakított, amelynek azonban nincs komoly befolyása a társadalomban. Gustáv Husák, az 1968 utáni időszak mindenható embere, aki 1989-ben államfő volt, rövid időn belül távozott tisztségéből, s nemsokára súlyos betegen el is hunyt. Ladislav Adamec kormányfő, aki a novemberi kritikus napokban is hajlandó volt a párbeszédre az ellenzékkel, s ezzel hozzájárult a békés átmenethez, egy ideig még parlamenti képviselő volt, majd nyugdíjba vonult. Alois Indra, a szövetségi parlament volt elnöke röviddel azután, hogy lemondott, meghalt. Miroslav Kapek, aki a hetvenes és a nyolcvanas években a prágai pártszervezetet irányította, a kilencvenes évek közepén öngyilkos lett. Ľubomír Štrougal, aki az említett időszakban a szövetségi kormány élén állt, ma nyugdíjas, s egyike azoknak, akiket kommunista múltja miatt a legkevésbé bírálnak. Vasil Bil'ak, a CSKP ideológiai titkára békésen éli életét, és szedi kiemelt nyugdíját. Marián Čalfa, aki a rendszerváltás után kilépett a pártból, és a szövetségi kormányt vezette két évig, ma jól menő ügyvédi iroda vezetője és tulajdonosa Prágában. Havelen kívül tehát Csehország legfelső vezetésében már az új korszak emberei vannak. Václav Klaus, aki 1992-ig pénzügyminiszter, majd 1997-ig kormányfő volt, ma a képviselőház elnöke, és megalakulása óta vezetője az ország legerősebb pártjának, a Polgári Demokratikus Pártnak. A pragmatikus közgazdász a rendszerváltás napjaiban csatlakozott Havelékhez, akárcsak Miloš Zeman, aki pedig Klaus bukása után vezette a Cseh Szociáldemokrata Pártot kormányzati pozícióba, és lett maga is kormányfő. A mintegy húsztagú szociáldemokrata kormány egyharmadának viszont kommunista múltja van. VISSZHANG Riogató szándék? Megdöbbenve olvastam az Új Szó 1999. október 30-i számában megjelent „Egyre kevesebb a magyar diák az egyetemeken" című interjúban Hushegyi Gábor nyüatkozatát, aki a magyarországi egyetemek és főiskolák felvidéki kihelyezett tagozatait, illetve az ez intézményekben megszerezhető diplomát alacsony színvonalúnak titulálja. Még jobban meglepett a következő gondolat: „Ma olyan a helyzet Szlovákiában, hogy csak szlovák tanítási nyelvű egyetemeken lehet olyan diplomát szerezni, amely feljogosítja a végzősöket arra, hogy továbbléphessenek és tudományos fokozatot szerezzenek. Mi ezt tudomásul vesszük..." Sajnos, ma valóban ez a helyzet. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ebbe nekünk bele kell nyugodnunk. Jómagam a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetem dunaszerdahelyi kihelyezett tagozatán szereztem agrármérnöki diplomát, s jelenleg az egyetemi diploma megszerzésén munkálkodom. Szó sincs tehát arról, hogy ne volna lehetőség a főiskolai diploma után a továbblépésre. Ami a színvonalat illeti, álmomban sem merném azt állítani, hogy az a magyarországi felsőoktatási intézményekben alacsonyabb, mint a szlovákiaiakban - aki pedig ezeknek az iskoláknak a tagozatait „mondvacsinált főiskolának" nevezi, az itt végzetteket pedig „felépítményi szintű főiskolai rétegnek", az szerintem ezt állítja. Jó példa erre, hogy míg Magyarországon a patinás múlttal rendelkező főiskolák gyakran hiábavaló küzdelmet folytatnak az egyetemi cím elnyeréséért, Szlovákiában a legutolsó kis főiskolából is egyetemet csináltak. Ez lenne a magas színvonal? Hushegyi úr ezeket nem nevezi „mondvacsinált egyetemeknek"? Nem kellene a magyarországi egyetemek, főiskolák kihelyezett tagozataira jelentkezni szándékozókat azzal riogatni, hogy alacsony színvonalú képzésben részesülnek, és diplomájukkal nem mennek semmire. Mészáros Csaba, Baka