Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-15 / 263. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 15. KOMMENTÁR Új törésvonalak MOLNÁR NORBERT Másfél éve, a Magyar Koalíció Pártja viharos megalakulása idején a pártban három helyett két platform alakult: egy kis liberális, meg egy nagy nemzeti-keresztény. Az azóta eltelt időszakban több párt­tag bírálta a modellt, s szinte mindenki egyetértett azzal, hogy meg­érett a módosításra. A hétvégi közgyűlés előtt voltak olyanok is, akik a kétplatformos rendszert háromra bővítették volna. Aztán a kong­resszuson eltolódtak a hangsúlyok. Ismét kettesre zsugorítottak egy hármas modellt, azonban most már közép-kelet és nyugat csapott össze. Szemmel láthatóan az MKP vezetését is meglepte az a vehe­mencia, ahogy a keleti és közép-szlovákiai járások küldöttei - karölt­ve - követelik jogaikat és embereik beültetését a szűkebb vezetésbe. Fenyegetőztek, kivonultak, nem szavaztak, komoly feltételeket szab­tak, majd a végén beletörődve egy egészen ésszerű, de effektivitását erősen megkérdőjelezhető kompromisszumba, elfogadták, hogy há­rom emberük lesz az Országos Elnökségben. Ám nem sokon múlott, hogy ez se történjen meg. Megdöbbentő volt látni, ahogy a nyugati küldöttek fülük botját sem mozdítják, s nem voltak hajlandók támo­gatni a „kicsik" javaslatait. A végén nem is kapott egyik sem elég sza­vazatot, s csak az elnök nagyvonalúságán múlott, hogy egy újfajta szavazási módszerrel megerősítették őket. Persze ez a keleti és középszlovákiai küldötteket is jellemzi: nem volt lobbi, nincs ered­mény. Az is kérdéses, attól, hogy valaki keleti, automatikusan elnök­ségi taggá kell vállnia, mert nincs ott részükről senki sem? A vezetés­ben semmi különös változás nem történt. A küldöttek azoknak sza­vaztak bizalmat, akik a pártot a kormányba vezették. Az előzetes hí­resztelésekkel szemben - igaz, általában ellenfél nélkül - a csúcsve­zetés minden probléma nélkül a helyén maradt. Az egyetlen változás a 19 tagú elnökség, amelynek döntéshozatali tevékenysége valószí­nűleg alaposan bonyolódik. A hét új név akár azt is jelenthetné: meg­kezdődött a beígért új arcok politikája. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a régi szűkebb vezetésből csak hárman estek ki, s a hétből csak kettő igazán új név, szinte biztosak lehetünk abbanj hogy semmilyen irányváltás nem történik a pártban. Maximum hangsúlyeltolódás a regionalizmus felé, s egy kicsivel több figyelmet szentelnek majd ke­letnek és középnek. Hagymát hagymával TÓTH MIHÁLY Azok után, ami a szlovákiai politikában az elmúlt tíz év alatt történt, ne csodálkozzunk, hogy a Rudolf Schuster és Vladimír Mečiar talál­kozásáról szóló jelentés nem az ömlesztett kishírek rovatban jelent meg, hanem úgyszólván minden szerkesztőség a „kirakatba" tette. Még a koalíciónak drukkoló közvéleménycsinálók se biztosak abban, hogy a háromszor győzelmes mozgalom első embere maximum há­rom év múlva nem bizonyít negyedszer is. Van, aki bízik a köztársa­sági elnökben, és van, aki annyira tamáskodik, hogy a neve csak ál­lampárti múltját juttatja eszébe. Viszont elképzelheteden, hogy értel­mes ember feltételezné az elnöki palota lakójáról, hogy további poli tikai pályafutását Mečiarral lepaktálva képzeli el, ahogy azt egyes kommentárírók sorok között feltételezik. Az elnökről sok minden el­mondható, de az semmiképpen, hogy naiv lenne, és hogy minden­képpen szalonképtelenné akarja tenni magát. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszerűen csak arról van szó: az ország első számú polgára tá­jékozódni akar a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjének szándékairól. Egy akkora politikai erő esetében, mint amekkora a HZDS, egy állam­főnek akkor is meg kell kísérelnie a párt emberszabásúbbá, kiszámít­hatóbbá tételét, ha az ilyen próbálkozás a lehetedenséggel határos. Más dolog, hogy a HZDS vezetése a jelét se mutatja annak, hogy az elkönyvelt kudarcok láttán levonta a következtetéseket. Nem ismeri el, hogy a kontinens uralkodó eszméjével való szembefordulásuk mi­att vált az ország kiközösítetté, hogy ebben a mozgalom szövetségi politikájának, tehát a szélsőségesen nacionalista SNS-el és az óbolsevik Munkásszövetséggel kötött koalíciónak meghatározó sze­repe volt, és hogy a pártvezetés derékhadában, de a csúcsán is van­nak, akik miatt jobb társaságban teljességgel szalonképtelennek, bal­káninak minősítették át Szlovákiát. Már több mint egy év telt el Mečiarék legyőzése óta, és ezalatt tapasztalhattuk, hogy mennyire fu­tóhomokra épültek még azok a nem túlságosan merész jóvendölési konstrukciók is, amelyek szerint a mečiarizmus a lelkekben ugyan megmarad, de Mečiar nékül. Tehát a mozgalom egyeden tehetséges politikusa nélkül. Úgy vagyunk ezzel, mint a kulturált polgárosodás­nak keményen ellenálló újgazdag, a Hyppolit, a lakáj c. filmben: a hagymát hagymával eszi a nemzet úgy egyharmada. Ilyen arányban egy ideig még élni fog a „mečiarizmus Mečiarral" képlet. Domesztiká­lási kísérletéért az vesse az első követ a köztársasági elnökre, aki nem óhajtja a hagymát hagymával evők háziasítását. « Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva -régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hirfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk Hogy az ember ismert legyen, nagyon okosnak kell lennie. Vagy nagyon butának. Érted, Móricka? (Agócs Ernő karikatúrája) Egyhangúlag fogadták el a Szerbia demokratizálásáról szóló törvényjavaslatot Az amerikai szenátus a vajdasági magyarokért Az Egyesült Államok Szená­tusa 1999. november elején egyhangúlag elfogadta a Szerbia demokratizálásáról szóló S. 720-as törvényjavas­latot, amelynek 502-ik sza­kasza a vajdasági magyarság helyzetének méltányos ren­dezését sürgeti. JUHÁSZ LÁSZLÓ A módosítások nélkül elfogadott S. 502-es szakasz összefoglalja a 350 000-es létszámú magyar ki­sebbség helyzetét, az ellenük foly­tatott zaklatási, megfélemlítési akciókat, és megállapítja, hogy „az elmúlt tíz évben ez a fajta etni­kai tisztogatás már 50 000 kisebb­ségben élő magyart üldözött el a Vajdaságból." A szakasz rámutat, Az elmúlt tíz évben 50 ezer magyar menekült el a Vajdaságból. hogy a vajdasági magyar közösség 1990 óta egyik oldalon sem avat­kozott be egyetlen balkáni konf­liktusba sem. Éppen ellenkezőleg, „következetesen ragaszkodott erőszakmentes politikájához, mia­latt saját létét próbálta védeni a je­lenlegi politikai rendszer által szűkre szabott lehetőségeken ke­resztül." A szakasz rendelkező részében a OLVASÓI LEVELEK Helyesen: Károli-biblia Az Új Szó október 30-i számában Vörös Péter tollából Harangzúgás protestánsoknak cím alatt egy ki­tűnően összeállított és tartalmas cikk jelent meg, emlékeztetve ar­ra, hogy a világ protestáns egyhá­zai idén immár 480. alkalommal ünneplik meg október 31-ét an­nak emlékére, hogy Luther Már­ton 1517-ben e napon szegezte ki a wittenbergi vár kapujára 95 té­telből álló tiltakozását a hamis té­zisek ellen. A nagy reformátorok, Luther Kongresszus felhívja az Egyesült Államok elnökét, hogy - ítélje el bármely etnikai csoport üldözését, fenyegetését és megfé­lemlítését Jugoszláviában, mely­nek rendszerint az erőszakos etni­kai tisztogatások előzményei - fejezze ki mély aggodalmát a vajdasági magyar kisebbség ellen irányuló fenyegetőzésekről, meg­félemlítésekről és erőszakos cse­lekményekről szóló jelentések mi­att - szólítsa fel az amerikai külügy­minisztert, hogy rendszeresen fi­gyelje a vajdasági magyarok hely­zetének alakulását - hívja fel az Egyesült Államok NA­TO-szövetségeseit, hogy bármely, Koszovó jövőbeni státusáról szóió tárgyaláson kiemelt figyelmet szenteljenek a vajdasági magyar közösség és a tartományban élő más kisebbségek jogainak megfe­lelő garanciákkal történő biztosí­tására, beleértve a választott veze­tőikkel az önigazgatásra vonatko­zójavaslataikról szóló tanácskozá­sokat". Mint ismeretes, az S. 720-as szá­mú törvényjavaslatot ezt megelő­zően az amerikai szenátus külügyi bizottsága július 28-án, a szaraje­vói stabilitási konferencia előesté­jén fogadta el ellenszavazat nél­kül, a bizottság elnöke, Jesse Helms szenátor előterjesztése nyomán. A bizottság, Christopher Dodd connecticuti szenátor kez­deményezésére egy külön tör­vényszakaszban határozta meg el­Márton és Kálvin János mellett említést tesz további két nagy prédikátorról is, akik méltó követői lettek az előbb említett reformátoroknak - Károli Gás­párról és Szenei Molnár Albert­ről. Sajnos, ez nem az első eset, hogy a híres bibliafordítónak, Károli Gáspárnak nevét helytelenül Kár­olyinak írják. Ez lépten-nyomon előfordul, még olyan esetekben is, amikor hivatásos írók, műfordítók műveit olvassuk. Pár éve a Ma­gyar Televízió adásában felirat­ban is Károlyinak jelölték. Egy­háztörténeti könyvekben közzé­tett eredeti Károli-biblia fedőlap­ján is Károli olvasható. A személy­nevek írásával kapcsolatos alapel­várásait a vajdasági magyarság helyzetének rendezésével kapcso­latban. Az amerikai szenátus külügyi bi­zottsága a törvényjavaslathoz mel­lékelt, a szenátoroknak szóló, 1999. augusztus 5-én kelt ajánlá­sában a vajdasági magyarságot érő sorozatos megfélemlítéseket a ko­szovói albánokéihoz hasonlítja. „Milosevicset kilátástalan helyzete egy, a vajdasági magyarok ellen irányuló fegyveres támadáshoz ve­zetheti, hogy elterelje a figyelmet a kormánya ellen irányuló tünteté­A megfélemlítések a ko­szovói albánokéhoz ha­sonlíthatók. sekről, és megszilárdítsa hatal­mát" - figyelmeztet a bizottság, mely ajánlásában aláhúzza, nem a Vajdaság Jugoszláviától való el­szakadásátszorgalmazza. Majd rá­mutat: „a belgrádi kormány de­mokratikus alapokon való műkö­dése a vajdasági kisebbségek hasz­nára is válik." A szenátus által elfogadott tör­vényjavaslat ezután a képviselő­ház külügyi bizottsága elé kerül. Nem kizárt, hogy a javaslatot a képviselőház még a jelen ülésszak vége előtt elfogadja. Ha nem, a törvényjavaslat az új ülésszak megnyitásakor, januárban válto­zatlanul kerül a képviselőház programjára. veket a helyesírás szabályi is tar­talmazzák. Petőcz Kálmánné Komárom „Segédbetűt" a sofőröknek is A minapi légitársaság- ill. munka­ügyi-hivatalbeli R-betűs megjelö­lésekről szóló hírek kapcsán tá­madt az alábbi ötletem. A közuta­kon szerzett saját tapasztalataim alapján is merészelem javasolni, hogy az autóvezetők is kötelezők legyenek megkülönböztető jelö­lést használni, mégpedig Ž (žena) és M (muž) betűkkel az autó hát­só részén. Esetleg használható TALLÓZÓ COTI DIANU! „Rémisztő pillanatokat élt át a Bri­tish Airways légitársaság London­Bukarest járatán utazó román dele­gáció, mert a gép pilótája nem tud­ta, hogy Romániában mi a hivata­los nyelv" - írta a romániai lap. Be­számolójából kiderült, hogy a Ve­nezuelából London érintésével ha­zatérő hivatalos küldöttség döb­benten figyelt fel arra: a felszállás után az útvonal adatainak megszo­kott ismertetése nem román, ha­nem magyar nyelven történt. A küldöttség először csak megijedt, hogy tévedésből a Budapestre tartó gépre szálltak fel, de aztán megré­mültek, mert azt hitték, hogy a re­pülőt magyar terroristák kerítették hatalmukba. Leszálláskor a gép személyzete ajándékokkal próbál­ta lekenyerezni a küldöttséget, melynek tagja volt Gheorghe Funar kolozsvári polgármester is. Hazaté­rése után azonnal tiltakozott a bu­karesti brit nagykövetségénél, és hivatalos bocsánatkérést követel. NEUE ZÜRCHER ZEITUNG „A csecsenföldi háború kapcsán ki­derül, hogy célravezető-e a Nyugat politikája, amellyel Oroszországot be akarja vonni a nemzetközi kö­zösségbe és finanszírozni akarja társadalmi-gazdasági tehetetlensé­gét. Ami folyik, elegendő ok a tá­mogatások megvonására" - ítja a lap. A Nyugatnak, amely be akar avatkozni mindenütt, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat, most el kellene határolnia magát Oroszor­szágtól, diplomáciai lépéseket kel­lene tennie, fenyegetőznie, és a Fe­kete-tengerre kellene vezényelnie repülőgép-hordozóit. A nagyváros­okban humanitárius okokból tün­tetéseket kellene tartani, az oro­szok különleges brutalitása ugyan­is leírhatatlan. Tanultak az első csecsen háború óta: a NATO-val el­lentétben a települések szándékos támadásával íifféle etnikai tiszto- • gatást hajtanak végre, újfajta rob­banóanyagokat és vegyi fegyvere­ket vetnek be, s a tervek célja egész Csecsenföld megsemmisítése. DER STANDARD Az osztrák lap kétkedéssel fogadta Jörg Haidernek, a jobboldali Oszt­rák Szabadságpárt elnökének pén­teki bocsánatkérését. Leírta: Haider, aki a pártjának kormányra kerülése ellen tartott tiltakozó tün­tetés napján, válogatott meghívott vendégek előtt nyilatkozot, bocsá­natot kért ugyan a nácizmus üldö­zöttéitől, akik „félreértett kijelenté­sei" által megbántva érzik magu­kat, de „neki tulajdonított" meg­nyilvánulásokról beszélt. Azaz is­mét az állította, hogy ilyeneket nem mondott. ,A megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Haider nem látta be hibáit. De bo­csánatot kért. Elhatárolódott az an­tiszemitizmustól és kicsit az ide­gengyűlölettől is. Érdekes, hogy miért nem kért Haider bocsánatot például pártjának mélységesen faj­gyűlölő választási kampányáért vagy a brosúrákért, amelyek a feketebőrűeket sértették mélysége­sen. így bocsánatkérése csakis pártpolitikai taktikázásként érté­kelhető" - írta a lap. lenne az M (male), F (female) is amennyiben az illető nemzetközi utakra indulna. Nők esetében ra­dikálisabb változatként még java­solnám egy piros háromszögben lévő szoknyás alak feltüntetését. Mindezt pedig egyáltalán nem tartanám diszkriminatívnak, hi­szen óvatosabb vezetésre figyel­meztetné az autósokat és ezzel a nők és az egész közlekedés bizton­ságát növelné. Szükség esetén to­vábbi kódolás is bevezethető len­ne, például a visszaeső gyorshaj­tók ill. más veszélyt hordozó cso­portok azonosítására szintén egy a szélvédőre ragasztható matricá­val. Fehér Zoltán Nyitra

Next

/
Thumbnails
Contents