Új Szó, 1999. november (52. évfolyam, 252-276. szám)

1999-11-13 / 262. szám, szombat

8 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA ÚJ SZÓ 1999. NOVEMBER 13. Jövőre megnyitják a legnagyobb internetes kávéházat A Jupiter óriásbolygó valóságos kis naprendszerrel rendelkezik a tényleges Naprendszerünkön belül Szörfözők Mekkája lesz HÍRÖSSZEFOGLALÓ Amszterdamban nyitják meg a világ legnagyobb internetes kávéházát. A márciustól egész nap nyitva tartó kávéházban mintegy hétszáz képernyő áll majd a vendégek rendelkezésére az interneten való szörfözéshez. A világ eddigi legnagyobb internetes kávéháza a londoni Victoria Stationban működik 400 képernyővel. Létrehozója, egy görög üzletember, az Easyjet légitársaság tulajdonosa most ezzel az amszterdami kávéházzal akarja önmagát felülmúlni. A tervek szerint a jövő év végéig Easy Everything néven internetes kávéházak nyílnak Párizsban, Madridban és Barcelonában. (É. T.) Nagyon aktívak az Io vulkánjai Rejtett portrét találtak az angol Stonehenge kövén? Fényviszonyok játéka HÍRÖSSZEFOGLALÓ Különös „felfedezéssel" állt elő egy brit régész, Terence Meaden. Azt állítja, hogy a brit neolitikus kultikus kőkör, a Stonehenge egyik darabjának oldalán egy több mint 4000 éves portrét fedezett fel, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Az arcmás csak bizonyos fényviszonyok közepette tűnik elő, nyilván ezért is nem vették eddig észre. A portrén állítólag egy szigorú, szinte már rosszalló tekintetű férfi látható. Hogy ki lehetett ő, azt tényleg csak találgatja a régész: talán a kőkör építtetője vagy maga az építő. Most elemzik a régészek a portréról készült felvételeket, de úgy vélik, elképzelhető, hogy valóban arcmás látható a Stonehengeen, annál is inkább, mert az onnan nem messze eső másik neolitikus kultikus helyen, az Aveburyköveken is felfedezhetők hasonló vésetek. (É. T.j Valószínűleg megkerült az elveszett dél-amerikai város Esőerdők feltárt titkai HÍRÖSSZEFOGLALÓ Egy amerikai kalandor-felfedező, Gene Savoy Peru esőerdejében rendkívüli leletre bukkant. Úgy véli, hogy a chachapoyasok utolsó, elveszettnek hitt városát, Conturmarcát találta meg egy hónapig tartó expedícója során. A chachapoyasok erős, ádáz harcosok voltak, akiket az inkák pusztítottak el mintegy 500 évvel ezelőtt, közvedenül a spanyol hódítók megjelenése előtt. A néhány túlélő a dzsungelbe menekült, és ott élt még egy darabig. Az 1996-ban megtalált chachapoyas „mauzóleum" azt bizonyítja, hogy a túlélők tartottak valamiféle kapcsolatot az inkákkal, hiszen megtanulták tőlük a mumifikálást, és attól kezdve ők is így temették halottaikat. Ennél sokkal többet azonban nemigen tudunk erről a rejtélyes népről, amelyet az inkák tiszteltek bátorságáért és erejéért. A 72 éves Savoy azután indult dzsungelbeli felfedezőútjára, hogy tavaly elsüllyedt katamaránja, amelyet az inkák hajóinak mintájára épített meg. Akkori útjával azt akarta bizonyítani: az inkák olyan jó hajósok voltak, hogy távoli partok népeivel is kapcsolatot tarthattak. Savoy több felfedezése közül a három eddigi legfontosabb Vilcabambának, az inkák utolsó menedékének megtalálása, Gran Pajaten és Gran Vílaya felkutatása. Az utóbbi nyomán több mint 20 ezer kőház maradványa került elő. Savoy úgy véli, ez volt a chachapoyasok fővárosa. A legenda szerint a chachapoyasoknak hét nagy városuk volt a mai Peru északi részén, a magasan fekvő dzsungelben, s ezek szoros kapcsolatban álltak egymással. Savoy azt nyilatkozta a sajtónak, hogy csodálatos, érintetlen tájat talált, ahonnan rengeteg lelet kerülhet még elő. Szerinte nagy csata dúlhatott itt, mivel a szerteszét szóródott fegyvereken kívül a halottak csontjain számos erőszak okozta sérülés látható. A régészek vitatják Savoy elméleteit, de eddigi felfedezései vitathatatlanok. (Discovery) Gene Savoy, a mai Indiana Jones elfelejtett városra lelt (E. T.-felvétel) Az éghajlat és a szén-dioxid kibocsátásának alakulása Egyelőre találgatások HÍRÖSSZEFOGLALÓ Az éghajlatváltozást alapvetően befolyásolja, hová fejlődik a jövőben a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló technika. Márpedig ezt olyannyira lehetetlen megjósolni, hogy 2100-ra mind a mainál ötször magasabb, mind valamivel alacsonyabb C0

2-színtet elképzelhetőnek tartanak a szakértők. Az ENSZ kormányközi szervezetet (IPCC) működtet az éghajlatváltozás problémáinak felderítésére. Régebben az IPCC jelentéseiben egy olyan forgatókönyv alapján számoltak, amely szerint a kormányok nem tesznek semmit a C0

2-kibocsátás csökkentéséért. Ennek alapján várhatóan a mainak a kétszeresére nőne az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációja, s így a globális felmelegedés 2 és 4 Celsius-fok között várható. Újabban azonban az IPCC a Föld népességének, a gazdaság és a technológia fejlődésének figyelembevételével új, egyformán valószínű lehetőségekről számolnak be. Mintegy 18 milliárd tonnára, a mainak a háromszorosára becsülték 2100-ra az évi C0

2-kibocsátását. Az újabban felmerülő lehetőségek figyelembevétele ez 4,3-tól 36,7 milliárd tonnáig terjedhet, a legvalószínűbb, hogy 6 és 29 milliárd tonna között lesz. (É. T.) A Galileo amerikai űrszonda közeli képeket készített a Jupiter egyik holdján, az Ión emelkedő, már húsz éve aktív, most éppen kitörésben lévő óriási vulkánról, amely meglepő hasonlóságot mutat egy hawaii társával - jelezte a kaliforniai Jet Propulsion Laboratory intézet. CSIZMADIA BÉLA Az Io Prométheusznak keresztelt tűzhányója figyelemre méltó hasonlóságot mutat a Hawaiin lévő Kilaueával, habár sokkal nagyobb annál - mondta Keszthelyi László (Laszlo Keszthelyi), a Galileoprogram egyik kutatója, aki az arizonai egyetemen dolgozik, Tucsonban. A forró láva 28 km hosszan, 14 km szélességben ömlik a vulkánt övező síkságra. A képek egy kamera és egy infravörös spektrométer felhasználásával készültek, amikor az űrszonda csak 611 kilométerre volt az lótól, a Naprendszer vulkánikusán legaktívabb tagjától. A kutatók már tíz éve várják ezeket a nagy fölbontású felvételeket. Azóta, hogy 1610-ben Galilei a Jupiterre irányozta a maga készítete távcsövét, s fölfedezte annak négy holdját, rendkívül sok adat gyűlt össze a bolygóról. Kezdetben csak a látható fény színképtartományában vizsgálták, ám az utóbbi évtizedekben a megfigyelés már a bolygó infravörös és rádiósugárzására is kiterjed. A legutóbbi három évtized alapvető változást hozott a Jupiter-kutatásban. 1973 novemberében bolygóközeibe ért Pioneer-10, majd 1974 decemberében odaérkezett Pioneer-11 vizsgálatai nyomán, valamint az elméleti asztrofizika újabb, elsősorban a csillag és a bolygószerkezeti modellek terén elért vívmányainak eredményeként ma már a korábbinál sokkal gazdagabb, jóval egységesebb Jupiter-portré bontakozik ki előttünk. A bolygóról szerzett ismereteinket még fokozta a Voyager-1 és Voyager-2 műhold, amely 1979. július 9-én, illetve március 5-én közelítette meg a Jupitert. Ezek az újabb szondák felvételeket és méréseket végeztek a bolygóról. Megállapítást nyert, hogy nem hiába nevezik a Jupitert „félbemaradt" csillagnak: az égitestek olyan rendszere alakult ki körülötte, mint egy kis Naprendszer. Eddig 16 holdját és egy gyűrűjét fedezték fel. Már Galilei észlelte, hogy a Jupiter átmérője elég nagy, s legalább négy holdja van. E négy legfényesebb holdat ma Galilei-féle holdaknak nevezzük. 1982-ig már 16 Jupiterholdat ismertünk meg, közülük 12-t még az űrszondák ottjárta előtt, földi észlelésekkel találtak. Az űrszondák nemcsak 4 új holdat fedeztek föl, hanem a Jupiter halvány gyűrűrendszerét is. Ezek után, nézzük meg közelebbről a Galilei-féle holdakat, amelyeket szabad szemmel ugyan nem, de már közepes távcsővel megfigyelhetünk. Az Io a Jupiter Galilei-féle holdjának egyike, amely kb. 424 ezer lom sugarú pályán kering a Jupiter körül, átmérője 3640 km. Nagyon érdekes, hogy ez a hold a Naprendszer vulkánikusán legtevékenyebb égitestje. Felszínét működő vulkánok, hasadékok borítják, amelyekből főként kén és kénvegyületek törnek elő. A kirepülő anyag 200250 km magasra is feljut, mielőtt visszaesne, sőt egy kis része az Io pályája mentén eloszolva ritka anyaggyűrűt alkot. Az Io jellegzetes sárgásbarna színét a felszínt borító kén okozza. Érdekes kérdés, A Jupitert nem véledenül „félbemaradt" csillagnak nevezik. hogyan lehetséges ilyen kis égitesten ekkora vulkáni tevékenység. Honnan származik az ehhez szükséges energia? Valószínű, hogy a Jupiter és a nagy Jupiter-holdak tömegvonzása által keltett ún. árapály-erők szolgáltatják a vulkánossághoz az energiát, nem engedve az Io belsejében forrongó anyagot kihűlni. A Callisto sokkal jóban hasonlít a mi Holdunkra, mint társa. Felszínét kráterek szabdalják, amelyek éppúgy, mint a Holdon, becsapóA forrongó Io és a Holdunkra hasonlító Callisto. Napunk óriásbolygója körül mindig történik valami (A szerző archívumából) dásos eredetűek. A felszínt valószínűleg vastag jég borítja. A Callisto átmérője kb. 4840 km. A Ganümédész az előbbi kettő keveréke. Sötét kráteres felületét ősréginek, karcolásos sávjait pedig igen fiatalnak vélik a szakemberek. A Ganümédész (Ganymedes) sugara 2700+-25 km. A negyedik hold az Európé (Európa). Olyan sima és szabályos gömb, amilyennek a régi görögök képzelték az égitesteket, és amelyre hivatkozva nem hitték el a középkorban, hogy hegyek vannak a Holdon. Több földi észlelő már régen fölvetette, hogy a Jupiternek halvány gyűrűje van. 1979-ben a Voyager-1 űrszonda végre lefényképezte e gyűrű egy részletét. A gyűrűk fényesége, alakja, sűrűsége gyorsan változik, föltehetőleg a bolygó mágneses terével való kölcsönhatás következtében. A legtöbb Jupiterhold a gyűrűk övezetein kívül kering. A Jupiter a Naprendszer legnagyobb tömegű bolygója. Érthető tehát, hogy én már az 50-es évek elején vonzáskörébe kerültem. Érdeklődésem a bolygó iránt annyira megszilárdult, hogy építeni kezdtem egy Newton-rendszerű csillagászati távcsövet, mert látni akartam a Galilei-féle holdakat. Távcsövemmel az idén szeptember 25-én az éjjeli órákban a Jupitert figyelve váratlanul felfedeztem a bolygó környezetében egy üstököst. Ilyenkor mi a teendő? Ha gyanús égitestet találunk, figyeljük meg, hogy elmozdul-e a csillagok között, esetemben a Jupiterhez viszonyítva. Ha igen - mint esetemben is történt - nyilván nem üstököshöz hasonló ködfoltot, halmazt találtunk, hanem valóban üstököst. Egy hónapon át figyeltem az üstököst pályáján, és meggyőződhettem arról, hogy távolsága a Jupitertől és a Galilei-féle holdaktól nőttön nő. Azt kellett eldöntenem, hogy eddig ismeretlen üstökösről van-e szó? Áttanulmányozva a csillagászati évkönyvet megállapítottam, hogy egy periódikusan visszatérő a Jupiter családhoz tartozó üstökösről van szó, 50P Arend néven van bejegyezve. Ezt az üstököst 1951-ben fedezte fel Silvio Arend, a belga Királyi Obszervatórium csillagásza. Az üstökösök keresése, megfigyelése egyik jelentős szakterülete a csillagászattal foglalkozó kutatóknak. Messze, a Plútó pályáján túl egyes kutatók szerint sok millió üstökös kering, de ezeket picinységük miatt sosem láthatjuk. Előfordul azonban, hogy valami zavaró hatás következtében valamelyikük pályája úgy módosul, hogy az üstökös elindul a Naprendszer belseje felé. Egy ilyen test főként jégből és apró porszemekből áll, amelyek a világűr hidegében keményre öszszefagytak, a Naphoz közelebb jutva azután annak sugárzása melegíteni kezdi az üstökösmagot összefogó jeget. Ebből az elpárolgó anyagból lesz az üstökös „feje", amit kómának nevezünk, s nagyobb üstökösöknél ebből alakul ki a csóva. Az elmúlt hónapokban jelentős fejlemények történtek az Alzheimer-kór megértése és gyógyítása terén Meg kell állítani az agysejtek elhalását HÍRÖSSZEFOGLALÓ Több tudományos részeredmény után az elmúlt napokban bejelentették, talán végre lesz esély az áttörésre az eddig gyógyíthatadannak mondott, teljes szellemi leépüléssel járó Alzheimer-kór megértésében, sőt gyógyításában. Az elbutulás e speciális fajtájának nevet adó német pszichiáter, Álois Alzheimer még a század elején figyelt fel egyik betege kezelése közben arra, hogy az alig több mint ötvenesztendős hölgy intellektusa orvosi és lélektani indok nélkül, megmagyarázhatatlan, fokozatos visszafejlődést mutatott. Amikor a különös beteg négy év múltán meghalt, a rejtély megoldásán fáradozó orvos elvégezte a páciens agyának szövettani vizsgálatát, és az elkészült metszeteken több, addig nem látott elváltozást fedezett fel, ám ezek összefüggése a betegséggel tisztázatlan maradt. Azt azonban már Alzheimer kortársai is felismerték, hogy a főként idős embereket sújtó és mindmáig gyógyíthatatlan Álzheimer-kómak két formája különböztethető meg. Az egyik a 65 év alattiakat megbetegítő korai, a másik a 80 évesnél idősebbek 40 százalékát érintő késői változat. Utóbb az is bizonyítottá vált, hogy a betegség a kezded stádiumban csupán emlékezetkiesésekkel jár, de néhány év - rendszerint 8-10 esztendő - alatt az emlékezet teljes elvesztéséhez, sőt az alapvető életfunkciók zavarához, súlyos magatartászavarhoz vezet. A beteg nem csak a tanult ismeretanyagának nagy részét veszti el, hanem tájékozódóképességét is, ezért teljesen kiszolgáltatottá válik. Az elmúlt két évtizedben derült ki, hogy a betegség fiatalkori formája öröklődik. A világ számos ismert ember szomorú sorsán is lemérhette a pusztító kór hatását. A betegség miatt távozott hivatalából a korábban mindig „sportosnak" látszó finn elnök, Urho Kekkonen, és ebben szenved a nyilvánosságtól már teljesen visszavonult amerikai exelnök, Ronald Reagan is. A keletkezését és öröklődését tekintve már közel egy évszázada változatlanul misztikusnak tekinthető betegség feltérképezésében eddig annyi történt, hogy részletesen ismerjük az agyi elváltozások megjelenését és biokémiáját. Az elmúlt tíz év jelentős eredményének tartható az alapvető oknak vélt kóros idegrendszeri fehérjék megismerése is. A betegség keletkezésének kérdése azonban mind ez ideig megválaszolatlan. A nyomozás mindazonáltal mind kiterjedtebben folyt, és folyik most is. Korábban még az apolípoprotein E névre hallgató fehérje egyik formájára irányult az Álzheimer-kutatók fő figyelme, mondván, hogy ez a kórkép kialakulásának fő felelőse. Mindezt azokra az eredményekre alapozták, amelyek kimutatták, hogy ezen fehétje génje az alzheimeres betegek genetikai állományában kétszer gyakrabban mutatható ki, mint az egészséges emberekében. Továbbá arra a hipotézisre, hogy a fehétjét nagy mennyiségben felhasználó agysejtek könnyebben sérülnek, és ezek okozzák az agyban a betegségrejellemző tüneteket. Mások az agy különböző ingerületátvivő anyagainak pódásával kísérleteztek, hasonlóan a Parkinson-kórban szenvedőknek adott dopaminvegyületekhez. Sok olyan anyagot próbálnak ki, amely a betegség genetikai hátterének ismeretéből fakad. A titokzatos rejtély kulcsát manapság azonban sokkal inkább a főbűnösnek tekintett fehérjék káros hatásainak bizonyos vegyületekkel történő gátlásaival próbálják megtalálni, ily módon kívánva elejét venni a megállíthataüan folyamatnak. A már kialakult állapotjavítása ugyan még nem lehetséges, de a romlást talán le lehet lassítani, s talán meg is lehet akadályozni. A kilencvenes évek közepén találták meg amerikai kutatók azt az utóbb bétaszekretáznak elnevezett enzimet, amely felelőssé tehető egy, az agysejteket pusztító beta-amyloid nevű fehérje termelésééit. Miután azonban a bétaszekretázról kiderült, hogy csak a folyamat egy részéért felel, a kutatók kerestek egy másik, a folyamatot befejező, addig még nem ismert enzimet. A kaliforniai Amgen biotechnológiai cég két molekulárisbiológusának nemrég közzétett bejelentése e tekintetben biztató lehet. A most izolált másik enzim (gammaszekretáz) ugyanis talán utat nyithat egy olyan gyógyszer kifejlesztéséhez, amely a kóros folyamatot vezénylő enzimek hatásmechanizmusának leblokkolásával megállítja a főbűnösnek tartott beta-amyloid termelődését, és ily módon lassíthatja a betegség súlyosbodását. Sőt azzal a reménnyel is kecsegtethet, hogy megelőzhető lesz a kór kialakulása. Egyelőre azonban szó sincs a már megbetegedettek meggyógyításáról, ráadásul maga a gyógyszer kifejlesztése is még évekig eltarthat. De ha egy üzlet beindul: a napokban egy másik, reményekkel kecsegtető bejelentés is bejárta a világsajtót. Eszerint az amerikai Yale Egyetem neurobiológusának, Pasko Rakicnak és kutatócsoportjának sikerült újra növekedésnek indítania felnőtt egerek agysejtjeit. Rakic reménykedik, hogy az állatkísérletek alapján lehetővé válna az emberi agysejtek között megszakadt kapcsolatok - ez az oka az Alzheimer-kór kezdeti szakaszában megjelenő emlékezetkiesésnek - újraélesztése. A tudomány mai állása szerint elhalt emberi agysejtek újraélesztése kizárt. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lehetne az Alzheimer-kórban szenvedő betegek agyában a sejtek közötti kapcsolatok megszakadásakor kialakult állapotot legalább stabilizálni. (HVG)