Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-08 / 232. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER KOMMENTÁR Válasz október végén TUBA LAJOS Nem tudott igazságot tenni Ivan Mikloš a kassai Ipari Bank ügyében. Mikuláš Dzurinda kormányfő ugyan a nyilvánosság számára zárolta a helyettese által kidolgozott jelentést, de annyit tudunk, hogy az érin­tett tisztségviselők továbbra is egymásra mutogatnak. Mint ismeretes, szeptember közepén a nehéz helyzetben levő bank közgyűlésén az addig döntő befolyással rendelkező állami cégek önként átengedték az irányítást négy ismeretlen magáncégnek. Akkor ez nagy pánikot okozott kormánykörökben, hiszen ezzel egyidejűleg a kassai vasmű sorsdöntő tízszázalékos részvénycsomagja is bizonytalan kézbe ke­rült. Bár ez a veszély akkor átmenetileg elhárult, nem tűntek el vi­szont a kérdőjelek. Milyen szerepe volt Ľudovít Černák gazdasági mi­niszternek, hogy az állami oldal kulcsszereplője, a Szlovák Gázművek nem tartotta magát az előzetes megegyezéshez. Miként bizonyítható Černák állítása, hogy a pénzügyminisztérium (Podstránsky Vladimil államtitkár) szervezte félre a dolgokat? Miként garantálható, hogy a jövőben nem történnek ilyen fordulatok az állami részesedések keze­lésében? Az 1,4 milliárd koronás alaptőkéjű Ipari Banknak igazán az tett be, amikor kiderült, a Szlovák Takarékpénztár 2,5 milliárd koro­nát bukott a tavaly augusztusi orosz pénzügyi válságon, amire garan­ciát viszont éppen ez a kisbank vállalt. Mivel ez jócskán meghaladta a bank saját tőkéjét, a hír hallatán a bankközi piacon többé senki sem kölcsönzött a kassaiaknak, a részvények 20 százaléka iránt érdeklődő londoni Európai Befektetési és Fejlesztési Bank pedig elállt a szándé­kától. A bankot azóta a gazdasági minisztériumhoz tartozó nagy cé­gek letétjei tartották a víz felett. Ezért is volt megdöbbentő, hogy a szeptemberi közgyűlésen ezek önként átengedték az irányítást négy magáncégnek. A Szlovák Gázművek például ezzel az ott tartott 300 millió koronáját kockáztatta. Pontosabban szerda óta az sem biztos, hogy annyira ismeretlenek ezek a cégek. Ivan Mikloš állítása szerint csak közvetítőkről van szó, és az ügy hátterében a Slavia Capital áll. Az a cég, amelyet a sajtó egyértelműen Ľudovít Černákkal hoz kap­csolatba, de, bizony, itt-ott még Mikuláš Dzurinda kormányfő neve is felmerült. A kormány pozícióit megroskasztó nyári botránysorozat után tehát újra egy hasonló esettel állunk szemben. Ha a Mečiar-kor­mány idején a pénzes bulik jó része mögül Rezešék bukkantak elő, akkor most lassan így vagyunk a Slavia Capitallal. Szerdán a jegy­bank átmenetileg megkegyelmezett az Ipari Banknak. Most a sor Dzurinda kormányfőn van, akinek hiteles választ kell adnia - nem­csak erre, az elmúlt hónapok történéseire is. Ivan Mikloš szerint októ­ber végén a kormánytagok munkájának nagy kiértékelése várható. Hatalmas hiba lenne, ha valaki fedezni próbálná a fő bajkeverőket. Fordított szelep TÓTH MIHÁLY Régi trükk, hogy feszültségektől terhes társadalomban különféle szel­epeket iktatnak be az elégedetlenség levezetésére. A középkorban ku­darccal végződött rablóhadjárat után pl. karóba húzták az alvezére­ket. Később humanizálódott az emberiség, és rövidebb úton statuál­tak példát. De a bűnbak lenyakazásának, felnégyelésének, akasztásá­nak rituáléjához mindig hozzátartozott, hogy a büntetés végrehajtása nagy nyilvánosság előtt történt. Hadd tudja meg a pórnép, hogy a ge­nerálisok, a miniszterek élete se fenékig tejfel. Manapság a robbanáselhárító szelepek működésében már nyoma sem fedezhető fel a drákói szigornak. Kimondottan emberbarát mód­szer pl., hogy a parlament Újév táján egyhangúan megszavazza a képviselők fizetésének befagyasztását. Vagy: nyilvánosságra hozzák a miniszterek fizetését, a honatyák prémiumának összegét, és a szelep minél olajozottabb működésének szavatolására összehasonlító táblá­zatokat hoznak nyilvánosságra. Hatalmas mértékben csökken a nyo­más (gondolják a szelepkonstruktőrök), ha kiderül, a mi minisztere­ink csak parányi töredékét kapják, mondjuk, angliai II. Erzsébet mi­niszterei gázsijának. Dicséret Szlovákia vezetőinek! Úgy sikerült beállítaniuk a szelepeket, hogy túlnyomás következményeként legfeljebb az fordul elő, hogy a szepességi romák az éj leple alatt betakarítják valamelyik őstermelő 3 hektárnyi krumpliföldjéről a termést, netán 40-50 ezres szakszerve­zeti tüntetést tartanak azok, akik vagy már munkanélküliek, vagy még „csak" jelöltek e pozícióra. A szlovákiai „szeleptan" meglehetősen jobboldali művelői az elmúlt hónapokban meglepő ötlettel agitálják az országot. Abból indulnak ld, azért ért el nálunk hallatlan méreteket a lopás, a korrupció, az ala­gútépítés és a csalárd bukása (normális országokban így nevezik a mímelt csődöt), mert nem fizetjük meg rendesen töivényhozóinkat, minisztereinket, az ország irányítóit. Már azt latolgatják, ötszörösére illene-e növelni a „politikai osztály" krémjének a fizetését, vagy tíz­szeresére. Ha ez csak félig is megvalósul, a „szelepekben" nagyon rö­vid időn belül megfordul az áramlás iránya. Egyelőre tűnődjünk el, a mindenáron baloldali szemlélet veszélyesebb-e, vagy a ha törik, ha szakad jobboldali. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: I tolop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Tomi Vince -spon - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Uače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Mondjon le a mennyországról, maga az ellenzékkel szimpatizál (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ BBC Jörg Haider, az Osztrák Szabadság­párt (FPÖ) első embere a brit televí­ziónak nyilatkozva sajnálkozott olyan korábi kijelentései miatt, amelyek Adolf Hitler dicséreteként értelmezhetőek. Az FPÖ vezetője a harmadik birodalom foglalkoztatási politikáját tiszteségesnek, a Waffen SS-veteránokat pedig jellemes em­bereknek nevezte. A hitleri foglal­koztatási politika dicséretével kap­csolatban Haider azt mondta: a kar­tintiai tartomány parlamentben el­hangzott mondatáról van szó, ame­lyet politikai ellenfelei összefüggé­séből kiragadtak. A Waffen SS egy­kori tagjai előtt elhangzott, őket tisztességes embereknek nevező szavairól kijelentette: azok egy gyű­lésen hangzottak el, s nem tudhatta, kik vannak a hallgatóság között. A Haidernek felrótt mondatok közt szerepel az a kijelentése is, amely szerint „megmutatjuk, hogy nem le­het minket legyűrni, s ha ma nem is rendelkezünk többséggel, szellemi­leg a többiek felett állunk". Véget ért a kétpártrendszer több mint ót évtizeden át tartó korszaka, s ezzel a szocdemek és a néppártiak tündöklése Jól megkevert osztrák kártyák Joggal nevezhetőek törté­nelminek az ausztriai válasz­tások. Annak következtében, hogy az Osztrák Szabadság­párt (FPÖ) megelőzte az Osztrák Néppártot (ÖVP), a második világháború óta először valószínűleg nem a két „nagy" párt, a Szociálde­mokrata SPÖ vagy a jobbol­dali ÖVP foglalja el a képze­letbeli dobogó első két he­lyét. ONDREJCSÁK RÓBERT Véget ért az osztrák „kétpártrend­szer" több mint öt évtizeden át tartó korszaka, melynek során a szocde­mek és a néppártiak „tündököltek" ­és kormányoztak - hol koalícióban, hol külön-külön. Vasárnaptól mind­ez nem érvényes: a Szabadságpárt bekerült a nagyok közé. Ausztriá­ban létrejött a „hárompártrend­szer", amelyben három, körülbelül egyforma erős párt (SPÖ, FPÖ, ÖVP) verseng egymással, mindenki mindenki ellen módra. A Szabad­ságpárt vezére, Jörg Haider elérte egyik célját, az osztrák politikai erő­viszonyok teljes szétverését. Haider szavaival fogalmazva „kő kövön nem maradt" (a másik fő célkitűzés, hogy elnöki rendszert vezessen be). A választási vereség a Néppártnak a legfájóbb, amely 1970-ig a legerő­sebb volt. Az 1970-es voksolás után a jobboldal visszacsúszott a máso­dik helyre, a legerősebb politikai erő a Bruno Kreisky vezette SPÖ lett, amely 1983-ig kormányzott. A Kre­isky-érát követően, a két párt ismét nagykoalícióban kormányzott egé­szen mostanáig (13 évig). A Sza­badságpárt előretörése 1986-ban kezdődött, amikor Jörg Haider ke­rült az élére. Ő „csinált" az addig öt­hat százalék körüli eredményeket elérő pártból, alig több mint tíz év alatt, egy csaknem 30 százalékos pártot, amely most már az Osztrák Néppártot is megelőzte. Bár az SPÖ és az ÖVP együtt még mindig ren­OLVASÓI LEVÉL Orvosi példa Mindennap, ha megjön az újság, én nézem át először. így volt ez szeptember 11-én is, és szinte ki­áltva mondtam - ez az ember hozta vissza az életbe a mi Petrus­kánkat. Igen, Bauer Ferenc főor­vos úr fényképét meglátva már pergett bennem a tavaly nyári film. 1998. július 3-án nagyon be­tegen került hozzájuk az alig két­napos kisunokánk. Nem ámított delkezik a kormányzáshoz szüksé­ges többséggel a 183 tagú Nemzeti Tanácsban (Nationalrat), a nagyko­alíció gyakorlatilag vereséget szen­vedett. A tulajdonképpeni győztes az FPÖ, hiszen a választópolgárok jelentős része az általa szorgalma­zott (radikális) változásokra szava­zott. Tették ezt annak ellenére, hogy az osztrák gazdaság a kisebb­nagyobb gondok ellenére jól „mű­ködik". Az éves infláció egy százalék körül mozog, a munkanélküliség 4,7 százalékos. Ausztria az Európai Unió harmadik, a világ tizedik leg­gazdagabb országa. Ezek az irigy­lésre méltó adatok sem gátolták meg az osztrákokat, hogy elfordul­janak a jólétüket megalapozó nagy­koalíciótól. A választópolgár ugyan­is egyszerűen megunta, hogy bár­melyikre szavaz is a két nagy párt közül, sohasem történik jelentős változás. Az SPÖ és az ÖVP a 13 évig tartó közös kormányzás alatt min­den választás után elosztotta egy­más között az összes pozíciót. Olyan helyzet alakult ki, melyben a dönté­sek a két párt közötti egyeztetések során születtek, a nép akárhogy sza­vazott is, nem tudta befolyásolni azokat. A választók úgy érezték, ki vannak rekesztve a döntéshozatal­ból. A kiváló szónok, Jörg Haider képes volt kihasználni a megcsonto­sodott, nehézkes rendszert, és po­pulista rétorikájával növelte pártja (és saját) népszerűségét. Jó húzás­nak bizonyult az FPÖ választási lis­tájának élére az iparmágnás Tho­mas Prinzhornt állítani, aki szalon­képesebb, mint a szélsőjobboldali kijelentéseiről hírhedt pártvezér. A nagykoalíció ostorozásától függet­lenül politikájának alfája és óme­gája a xenofóbia. Sok osztrák bedőlt az .Ausztria az osztrákoké" jelszó­nak, mert az osztrák politika „enfant terrible"-je többnyire a sok embert érintő egzisztenciális problémákkal hozta összefüggésbe a külföldieket. Mondván, hogy a kevesebb pénzért dolgozó vendégmunkások elhalász­szák az osztrákok elől a munkalehe­tőségeket és csökkentik a bérszínvo­nalat. Ezek után nem meglepő, bennünket, nyíltan kimondta, hogy nehéz nappalok és éjszakák várnak majd mindannyiunkra, de „többet nem tudna tenni a saját gyerekéért sem, mint a rábízotta­kért." És ez a mondata tartotta bennünk a reményt. Tizennégy nap telt el, mire kimondta: „Ez a gyerek megérdemli, hogy éljen, mert sokat segített, hogy életben maradhasson". Igen, ő Bauer főorvos úr. Személyében olyan embert ismertünk meg, aki EM­BER, csupa nagybetűvel írva. Hív­hattuk telefonon, mehettünk hogy a Szabadságpárt népszerűsége Karintiában a legnagyobb, sőt ott Haider tölti be a tartományelnöki posztot is. Ausztriának ez a délkele­ti tartománya az országon belül a legkevésbé fejlett, Haider szerint az olcsó kelet-európai munkaerő el­özönli a tartományt. A baj csak az, hogy amikor az osztrák választó be­dől az osztrákok munkahelyeit állí­tólag elfoglaló vendégmunkások el­leni demagóg uszításnak, nem gon­dol arra, vajon ő maga végezné-e ugyanazt a munkát ugyanazért vagy akár jóval nagyobb bérért. Haiderék populizmusának alapja azonban az érzelmekre való apellá­lás, és nem a problémák ésszerű elemzése. Mivel a kormánypártok nem találták meg az ellenszert a haideri populizmussal szemben, ezért kénytelenek viselni a követ­kezményeket. Ami a kormányalakí­tást illeti, az Osztrák Néppárt vezé­re, Schüssel alkancellár bejelentet­te, pártja ellenzékbe vonul, ha a vá­lasztásokon a harmadik helyre szo­Jörg Haider politikájá­nak alfája és ómegája a xenofóbia. rul. A legtöbb szavazatot szerzett szociáldemokraták első embere, Klima kancellár kizárta az együtt­működést a szélsőséges Szabadság­párttal. Ha viszont az SPÖ stabil kormányt akar alakítani, az ehhez szükséges parlamenti többséghez nélkülözhetetlen egy koalíciós part­ner. (Persze még meg kell várni a 200 ezer ún. leveles szavazat ered­ményét, hiszen ez még módosíthat a végső sorrenden.) Ha Schüssel és az ÖVP a kijelentésekhez híven nem áll kötélnek, az SPÖ-FPÖ-együtt ; működés pedig kizárt, a szociálde­mokraták számára nem marad más, mint a kisebbségi kormányzás. Ez nagy valószínűséggel idő előtti vá­lasztásokhoz vezetne. Klima kancel­lár a választások előtt még abban re­ménykedhetett, hogy a két kispárt, a zöldek és a liberálisok segítségével személyesen a nap bármely órájá­ban, ő mindig kedves, barátságos és őszinte volt. Soha semmit nem fogadott el tőlünk. Osztályán mindig rend, tisztaság volt. A doktornők és nővérkék is mindig szolgálatkészek voltak, soha nem mondták, hgy nem érnek rá, vagy nincs látogatás. Nagyon örülök, hogy az Új Szóban írtak róluk, mert ha valaki(k) megérdemli(k), hogy tudjanak róluk, hát ő bizto­san. Nem kívánom senkinek, hogy hasonló helyzetben ismerjék meg az újszülöttklinika kollektí­kormányozhat. Mivel az utóbbiak nem érték el a parlamentbe jutás­hoz szükséges 4 százalékos küszö­böt, a szocdem-zöld koalíció pedig nem rendelkezne parlamenti több­séggel, ez a lehetőség is elúszott. El­méletileg lehetséges a második és a harmadik helyen végzett két párt, a Szabadságpárt és a Néppárt koalíci­ója is. Ennek lehetősége már az 1995-ös idő előtti választások után is fennállt, miután az SPÖ és az ÖVP közötti viszony megromlott. Az 1996-ra tervezett költségvetés nagy deficittel fenyegetett, amit a két ko­alíciós partner kétféleképpen akart megoldani. A viszály előrehozott választásokhoz vezetett, ami után komoly esélye volt az ÖVP-FPÖ ko­alíció létrejöttének. A választások után azonban az osztrák tévében megjelent egy bejátszás, amelyben Jörg Haider az SS volt tagjai köré­ben mutatkozott, és megköszönte munkájukat. Ezek után az ÖVP szá­mára nem maradt más, mint elhatá­rolódni Haidertől, és újra koalícióra lépni az SPÖ-vel. Ha a mostani vá­lasztások után a két párt közötti ko­alíció mégis létrejön, az ÖVP-nek ez a politikai öngyilkosságot jelentené, nem beszélve Ausztria külpolitikai izolációjáról (ezzel kapcsolatban szomszédunknak már vannak ta­pasztalataik, amikor a náci múltú Waldheim volt az elnökük). Az FPÖ kormányba kerülése katasztrófát je­lentene Szlovákia és a többi csatla­kozni kívánó ország integrációs am­bícióira nézve is, mivel az olcsó munkaerő inváziójára hivatkozva a „vezér" már többször elutasította a volt szocialista országokat. Haider eleinte ellenezte Ausztria EU-tagsá­gát is, de unióellenessége mára mér­séklődött. Mindez csak azért, mert az osztrákok többsége egyetért ha­zája tagságával. Populizmusára jel­lemző, hogy 1996-ban népszava­zást helyezett kilátásba Bécs EU­tagságáról. Mindenesetre a hétvégi választások során a választópolgár­ok jól megkeverték a kártyát Auszt­riában. A lapok le vannak osztva. Már csak arra kell várni, melyik párt mit tud kezdeni velük. váját, mint mi, de ha úgy adódik, bízzanak a főorvos úrban, mert ő nem ígér, hanem gyógyít. Kisuno­kánk 15 hónapos, aranyos, ügyes, de fő, hogy egészséges. Családom és a magam nevében kívánok Ba­uer főorvos úrnak és kollektívájá­nak nagyon sok erőt, jó egészsé­get, türelmet, hogy minél több kis embert tudjanak meggyógyítani, megmenteni. Nem akarok meg­bántani senkit, de sokan vehetné­nek példát róla. Lévai Józsefné Izsa

Next

/
Thumbnails
Contents