Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-01 / 226. szám, péntek

10 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 1 Megkésett levél helyett Tóth Lászlónak ötvenedik születésnapjára emléknek és emlékeztetőnek Mind Ádám nyomában járunk Günther Grassé az irodalmi Nobel-díj Stockholm. A Svéd Akadémia csütörtökön Günther Grass német írónak ítélte oda az ez évi irodalmi Nobel-díjat. Grass a hír hallatán „büszkeségét és meghatottságát" hangoztatta. (MTI) SZÍNHÁZ POZSON

Y NEMZETI: Mefistofeles 19 KIS SZÍNPAD: Demokraták 19 KASS

A ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Temetés 19 THÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló 11 MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Gadget felügyelő 15.30, 17.15, 19 Lola az életéért fut 20.45 MLADOSŤ: Szerelmes Shakespeare 15.15,17.30, 20 ISTROPOLIS: Star Wars: Baljós árnyak 18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKI

A ROZSNYÓ: Én miért nem? 17, 19 GALÁNTA: Patch Adams 17.30, 20 LÉVA - JUNIOR: Üzenet a palackban 16.30,19.30 GYÖ

R CINEMA CITY: Csúcsformában 14.30, 16.30, 18.30, 20.30, 22.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak 12, 14.30, 17, 18.30, 19.45, 21, 22.20 Ötvennégy 14.15,16.15,18.15, 20.15, 22.15 A magyar adás kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvége a rádióban „Te képes vagy megszervezni azt is, ami önmagában megszervezhetetlennek látszik." (Prikler László felvétele) MŰSORAJÁNLÓ Szombaton reggel nyolckor kezdődik publicisztikai magazinunk, a Hétről hétre, melyben beszámolunk a hazai politikai történésekről, a fő téma a Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanács további sorsa lesz. A szerkesztő, H. Rudas Dóra várja a hallgatókat. Fél 12-kor kezdődik a Hazai tükör. A szerkesztő, N. Kákarov Szilvia Nagyudvarnokra látogatott el mikrofonjával. 13 órakor jelentkezik kabaréműsorunk, a Lazítani. Vidám jelenetek, tréfák hangzanak el sok jó zenével fűszerezve. 14.05-kor kezdődik zenei fejtörőnk októberi kiadása. Az Irodalmi mozaikban (15.00) a Szlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűléséről számolunk be, és megszólal a volt ügyvezető elnök, Hodossy Gyula is. 15.30-tól zenei miniatűrök szólnak többek között Rubinsteintől, Smetanától. Vasárnap is reggel nyolctól közvetítünk. Fél 9-kor ismét műsorra tűzzük egy régebben készült ifjúsági ismeretterjesztő műsorunkat. Ezúttal Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét elemezzük. A Világosság (9.00) református félórával jelentkezik. Ifj. Hranyó Mihály tornagörgői lelkipásztor szól igehirdetéssel a hallgatókhoz, valamint röviden érintjük a jóslással és a csodálatos gyógyításokkal kapcsolatos tudnivalóIskolánk, a Pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, 2000-ben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy emlékkönyvet szeretnénk megjelentetni, amelyben egykori diákjaink vallomásait is szerepeltetni kívánjuk. Kérjük, szíveskedjék összefoglalni egy-két oldalon, mit jelentett az ön számára az itt töltött néhány esztendő, és hogyan tudta hasznosítani mindazt az élményt, tanítást és nevelést, amelyet az alapiskolai és gimnáziumi évektől, az alma matertől kapott. Visszaemlékezéseikből a legjellegzetesebb részleteket szeretnénk megjelentetni. A teljes anyagot az iskola könyvtára őrizné. írását 1999. november 15-ig kérjük eljuttatni a szerkesztőbizottsághoz. Külön jelenik meg az épület, az iskola mint intézmény története. Az iskola vezetése kéréssel fordul mindazokhoz, akik szívükön viselik a Duna utcai iskola múltját, jelenét és jövőjét. Találkozzunk és kat. 9.30-tól Beethoven- és Dvorákművek szólnak. Az állatok világnapja kapcsán természetesen az állatokkal és az állatvédelemmel foglalkozik a Randevú (10.05-14.00). Indul a Süsü, a sárkány mesesorozat, a stúdióvendég a somorjai Rómeó vérzik zenekar lesz. A műsorvezetők Csenger Ferenc és Szabó László. 14.05-kor Anyanyelvünk Simon Szabolcs olvassa fel írását a kétnyelvűség és az iskola kapcsolatáról. 15 órakor kezdődik az őszidő. A műsorban egy aranylakodalmát ünnepelő csallóközcsütörtöki párral beszélgetünk, és megszólal egy rajzolással és festéssel foglalkozó nyugdíjas pedagógus. Néprajzi összeállításunkban (15.30) a Rimaszécsben élő Szalay Istvánné Kós Petronella beszél a kukoricafosztási szokásokról. A magyar adás mindkét nap 18 óráig közvetíti műsorait. (ML) emlékezzünk az eltelt 50 évre közösen 2000. április 29-én a PKO nagytermében. Mivel az ilyen kiadványok és rendezvények csak külső támogatással jöhetnek létre, hálásan fogadunk minden anyagi segítséget. Korona számlaszám: VÚB Bratislava-centrum Gorkého 7 818 51 Bratislava 1826444-112/0200 RATIO EDUCATIONS Valuta számlaszám: VÚB Bratislava-centrum Gorkého 7 818 51 Bratislava 34278-565350-112/0200 RATIO EDUCATIONS VS (rodné číslo darcu) Šp. s. - 50. výročie školy A rendezvény keretében sor kerül egy találkozóra, mely vacsorával, zenével és bállal zárul. Jegyigénylést a fent említett bálra az iskola titkárságán jelezzék az alábbi telefonszámon: 07/5296-43-15 íme hát itt van, téged is utolért az isteni időszámítás szerinti felező. Ennyi már bizonyosan megadatott neked, s talán kétszer ennyi is lenne még, ha a vágyak nem égetnének stigmákat a szívedre. Így gondolom én... DUSZA ISTVÁN ...aki nevének következnie kellett egy mások által megszabott sablon szerint. Nem baj! Olyan ez a levélpótlék is, mint az életünk: feledékenységgel terhelten sietős. Szinte már gondolkodni sincs időm, nem hogy rád gondolni, s figyelni születésnapodra, az ötvenedikre. Pedig verseidet még gyakrabban olvasom, mint ahányszor találkozunk. Olyankor képzeletben ugyanúgy összekacsintok veled, mint amikor szavak nélkül is érteni véljük a színházat, s benne egymást. Vagy tán éppen a drámádat, amit élsz, ahogyan azt az egyik szeretett nő mondta neked, kit megörökítettél versedben. Te elmentél ugyan, nem tudom hova, de itt hagyogattad és folyamatosan itt is hagyogatod verseidet. Még akkor is, amikor művelődéstörténeti összefoglalókat szerkeszteni van kedved a világ egyik leghálátlanabb közegében. Szándékosan hagytam ki a „szellemi" jelzőt, mert ezt ki kell ám érdemelni, s mi rég elveszítettük ezt az érdemet. Hogyisne, amikor ti dolgoztok helyettünk is, bár ebben a „ti"-ben mi is ott vagyunk, ha mással nem, hát éppen hiányunkkal. Igaz, te képes vagy megszervezni azt is, ami önmagában megszervezhetetlennek látszik. Közvetve megszervezed a történelmünket is, azzal ahogyan másokkal íratsz tanulmányokat róla. Befutott költőnek számítottál, amikor 1982-ben Vita és vallomás című, íróportrékat rajzoló beszélgetésköteteddel olyan mozdíthatatlannak látszó dolgokat mozdítottál meg, mint amilyennek irodalmunk itteni része tűnt fel pártállami konszolidációja idején. Nem kevésbé tetted ugyanezt, amikor antológiákat szerkesztettél fiatal pályatársaid munkáiból, mesékből, gyermekversekből. Már a rendszerváltás után jelent meg a Szélén az országútnak című versantológia, amely felér egy mélylélektani elemzéssel mindarról, amit szlovákiai magyarként éltek meg nemzedékek Európának ebben a szeles átjáróházában. Meglepetést is szereztél, MolVOJTEK KATALIN Ismerősöm lánya német magánórákra jár. A tanárnő, aki ugyancsak borsos árakat számít fel, egyszerre három növendéket fogad, heti két-két órában. Ez még rendben is volna, ha nem szégyenítené meg társai előtt minden hónap végén legtehetségesebb tanítványát azért, mert késik a tandíjjal. A kislányt és két testvérét édesanyjuk egyedül neveli. Csoda, hogy takarítónői fizetéséből elő tudja teremteni a német leckék árát, mégha késve is. A kislány valóságos nyelvfenomén, mindkét társát lepipálja. Az órákon ő viszi a prímet, a tanárnővel folyékonyan cseveg németül, a többiek alig tudják követni társalgásukat. Ahelyett, hogy örülne remek tanítványának, akit hatékony tanítási módszerének élő reklámjaként hasznosíthatna, a tanárnő sorozatosan megalázza őt az elmaradt tandíj miatt. Ismerősöm elbeszélését hallgatva szorozni, osztani kezdtem, mert a tanárnőnek sok tanítványa van. A végeredmény szép summa volt, olyannyira, hogy egy kis jóindulattal akár el is engedhetné a kis nyelvfenomén óranár Imrével egyetemben, a Mint fészkéből kizavart madár válogatással, amelynek anyaga - tetszik, nem tetszik - átírta a szlovákiai magyar irodalom oly sokat vitatott korszakolását, virágzásostól, hervadozásostól. Hiszen bebizonyítottátok: létezett irodalom „a hallgatás és a hontalanság éveiben is". Ehhez már „csak" szinte adalék volt a Tudósítás egy ország elvesztéséről című novellaválogatás, valamint a „Hívebb emlékezésül..." című dokumentumgyűjtemény a jogfosztottság idejéből. De megmutattad nekünk Peéry Rezső publicisztikáját három kötetben, s arra a Szalatnai Rezsőre is gondod volt, aki költői indulásotok idején, az Egyszemű éjszaka antológia fiataljait annyira támadta. Cseh, lengyel és szlovák költőket is fordítottál. Kaptál Fábry Zoltán-díjat és József Attila-díjat, talán mást is... Érdemelnél. Nem lexikonbeli szócikket fabrikálok, hanem egy manapság elaggott műfaj, a levél valamiféle torzóját küldeném el számodra. írtam: verseiddel többet vagyok, mint teveled, s ez még jobb is, mintha az üres parolákba csapó tenyerekkel vernénk a port egymás szemébe. És így ezek a versbeli találkozások lendítenek mégiscsak át a fura mód távolra sokkal többet lengő trapézra. Kapaszkodom. Időnk szabadságát ragadja meg képzeletem, az egyetlen azonosságot a tér végtelen változatosságában. Szégyen, nem szégyen be kell vallanom, hogy nincs tudomásom róla, követte-e újabb a Harangzúgásban, avagy a hús bohóca című válogatott és új verseket közreadó kötetedet. Méltó hozzánk, hogy ez a kötet itt jelent meg, de méltatlan hozzád, hogy igazából nem volt kritikusa. Pedig ugyanaz a tökéletes szerkesztés jellemzi, mint Hozzád méltatlannak éreztem a száraz irodalomtörténeti adatolást. a mások írásaiból általad összeállított köteteket. Noná! És ami minden sorát olvasva megdöbbentőnek tetszik: valamennyi sorát belső születésekor élheti át az olvasó. Mint az (út)Leírás, avagy Németóra című versedben, amit - a versben bevallottan - egyetlen bemutatott drámád Az áldozat hátára írtál, mint poémát nemzedékünk tévelygő útkereséséről. Én, kinek a költészet csodája a szeretet lényegét adja át a Liszt Ferencnek ez a fényképe 1883-ban készült, abban az évben, amikor Thomán István a tanítványa lett (Archív felvétel) díjait. Úgy látszik, ez a lehetőség meg sem fordult a hölgy fejében. Eltöprengtem. Vajon hány tanítványa volt Liszt Ferencnek, aki életcéljának tekintette csodás zongoravirtuózi képességeinek továbbadását, miközben soha nem fogadott el pénzt egyetlen növendékétől sem? Pedig voltak az életében olyan évek, amikor igencsak jól versekben, egész sor antológia-darabnak számító verset találok ebben a legtöbbet forgatott kötetedben. Köztük Az Elégia. A nőkhöz című férfifohászodat, amely attól gyönyörű, hogy a nők által milliónyi Ádámban sokszorozódó férfihalálunkat mondja ki. Mert előbb vagy utóbb belehalunk a születésbe, a szerelembe, s Istenbe vetett Istentől való hittel reménykedünk, hogy valahol talán mégis folytatódik ez a halállal terhes végtelen születés. Laci! Nem tudom felejteni azt a pillanatot, amikor kinyitva az Élet és Irodalom egyik 1987-beli számát (valahol rejtegetem a szobányi téridőben, megkereshetném, de ehhez a levélhez méltatlan lenne a pontosság), az Úgy néznének ránk című Csiki Lászlónak ajánlott versedet olvashattam. Igazából addig nem tudtam megfogalmazni magamnak, miért is maradtam itt, amikor mehettem volna Budapestre. Oda, ahol barátaim élnek, ahol még segítőkész egyetemi csoporttársaim, a lájött volna a tanításért járó összeg. Ráadásul nagylelkűsége annyira közismert volt, hogy koncertjei előtt és után kérelmezők hada rohamozta meg, és ő egyiküknek sem tudott nemet mondani. Végül olasz titkára vette kezébe a mester zilált anyagi ügyeit, és hessegette el diplomatikusan a kunyerálókat. Voltak köztük lerázhatatlanok is, mint Richard Wagner, aki évtizedeken át sikerrel pumpolta nagy zeneszerzőtársát. Liszt nemcsak mesterségbeli tudását, de ezt a nagylelkű magatartását is átörökítette tanítványaira. Örökségének leghivatottabb magyar letéteményese, Thomán István is kötelességének tartotta a rászoruló tehetséges fiatalok támogatását. (Ki tudja, létezik-e emléktáblája szülővárosában, Homonnán, vagy Kassán, ahol iskolába járt? Pedig többek között Bartók Béla is neki köszönhette tüneményes technikáját.) Ezt a liszti üzenetet adta tovább Thomán pozsonyi születésű tanítványának, Dohnányi Ernőnek, aki később, már világhírű muzsikusként, mindent megtett azért, hogy egy fenomenálisan zongorázó, nincstelen kis cinyok névházasságot is ajánlottak, hogy előbb teljen ki az ácsorgás ideje az apáinktól megszületésünk előtt ellopott magyar állampolgárságra. De mindaz, amit a versindító szavak jöttünk külhonból" szikár kegyetlensége és a „hazajöttünk?" szívet szorító kérdőjellé csavarodó kiáltása között megírtál, magyarázatot adott mindenre. Mi, Ádámok, oly sokan vagyunk a világban, s verseidnek ez a mindenhol jelen lévő alanya bennünk van. Egyszerre fohászkodik és követ el blaszfémiát, valahogyan úgy, ahogyan kimondod a legtermészetesebb mondatokban: „Szférák zenéjétől hangos a pokol / Két füle közt Ádám elszántan gyalogol". így, amikor erről a te ötven éve tartó földi gyaloglásodról írni akartam, igazából hozzád méltatlannak éreztem a száraz irodalomtörténeti adatolást. Marad hát emléknek és emlékeztetőnek ez a levélpótlék, neked, Tóth Laci, ki immár elmúltál ötven szeptember 26-án. gányfiú a budapesti Zeneművészeti Főiskolán az ő irányítása alatt ingyenesen végezhesse tanulmányait. Ez a csodagyerek Cziffra György volt, az elmúlt évtizedek zseniális Liszt-interpretátora, aki tudatosan vállalta Liszt szellemi örökségének gyarapítását. A franciaországi Senlis-ban alapítványt hozott létre tehetséges ifjú zenészek támogatására, amely ma is működik. Cziffra egykori tanítványai bizonyára követni fogják mesterük példáját. Liszt soha nem fogadott el pénzt egyetlen növendékétől sem. Persze, a zenészek között is akadtak, akadnak kevésbé önzetlenek. Gyakran hallani énekmesterekről (Caruso és Callas mestere is ilyen volt), akik csak azért hajlandók időnként ingyen oktatni, hogy később kamatostól hajtsák be sztárművésszé vált egykori tanítványaikon a tandíjat. De ezekről inkább máskor szólunk. A pénz világnapján. Ma ugyanis a zene világnapja van. FELHÍVÁS Akadnak, akik csak azért tanítanak néha ingyen, hogy később kamatostól hajthassák be a tandíjat Hány tanítványa volt Liszt Ferencnek?