Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-07 / 231. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 7. KOMMENTÁR Támogatás vagy segély FARKAS OTTÓ Nyugodjék békében az az idő, amelyikre gondolok, de nem tehetek róla, valahányszor a mezőgazdaság támogatásáról hallok, azok az esztendők jutnak az eszembe. Azt hiszem, nem véletlen az sem, hogy a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának füleki ülésén a mezőgazdasági tárca munkáját érte a legtöbb bírálat, mert tény, hogy az említett reszort tevékenysége nem követi a haladó európai normákat. A költségvetésben dotáció néven szereplő szerény összeg inkább nevezhető szociális csomagnak, mint állami támogatásnak. Amellett túlságosan bürokratikus, nem szakmailag, hanem formailag tesz különbséget a mezőgazdászok között. Szemléltetésül két gyakori példát említenék: azok a termelők, akik a bejegyeztetés után harminc napon belül nem kértek állami támogatást az adóhivataltól üzemanyagra, jelenlegi törvényeink értelmében nem jogosultak az úgynevezett „zöld naftára". Akkor sem, ha száz évig gazdálkodnak és közben nem módosítják az ide vonatkozó törvényeket. A másik gyakori eset a termőföldre folyósított támogatás. (Az más kérdés, hogy nem lenne-e ésszerűbb ezt a formát átgondolni.) Azon múlik, ki részesül belőle, milyen gyorsak, és hol, mennyire leterheltek az állami hivatalok. Akiknek a földhivatal nem mérette ki a parcelláit, azok a termelők (többnyire) nem jogosultak erre az állami támogatásra. Határainkon túl korszerű gépek és berendezések vásárlását (is) támogatják a kormányok, Szlovákiában ebben az évben erre nem jutott pénz. A honi mezőgazdaság néhány éwel ezelőtt túlélésre „rendezkedett" be megtehette, hiszen akkor még legalább gépei voltak. A földművelési minisztérium kimutatása szerint jelenleg a termelésben használatos eszközök háromnegyede leíródott, nincs maradékértéke, tehát korszerűségről itt már nem lehet beszélni. Az eladott termékekért negyedév (esetenként évek) múlva kap a termelő pénzt, de az üzemanyagért azonnal fizetnie kell. Az utóbbi években bevált gyakorlatnak számít sajnos, hogy minőségi vetőmag helyett (arra nem telik) saját raktárból szedett gabonát juttatnak vissza a földbe, gyakran csávázás nélkül. Folyamatos tápanyag-utánpótlásról szintén nem beszélhetünk. Szóval várható, hogy évről évre kevesebb terem a hazai földeken, a költségek tovább emelked(het)nek, és mezőgazdaságunk egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül. Ilyen körülmények között nem lehet versenytársa az EU-ba igyekvő Szlovákia mezőgazdasága a nagyobb támogatást élvező és korszerű eszközökkel ellátott nyugati társainak. Számunkra ez azért is szomorú, mivel az ország déli területein ez az ágazat rendezhetné a családok nagy részének szociális helyzetét. Elhallgatott igazság GÖRFÖL ZSUZSA Kényes helyzetben van mind Izrael, mind Szíria. Tisztában vannak vele: ahogy halad a palesztin-izraeli békefolyamat, egyre sürgetőbbé válik a két ország közti megegyezés. Noszogatják is egymást rendszeresen magas és legmagasabb szinten, csak éppen a „honnan kezdjük" problémájánál mindig megfeneklik a deklarált jóakarat. A birtokon belül levő Izrael az adott helyzetből akar kiindulni, a sértett Szíria az 1967 előttiből, s közben olyan ígeretekre, titkos és szóbeli megállapodásokra hivatkoznak, amelyek ellentmondanak egymásnak. Ki mond igazat és ki „politizál"? Damaszkusz azt állítja, a három éve megszakadt titkos tárgyalások során Jicchak Rabin akkori izraeli miniszterelnök megígérte a csapatkivonást és az egész Golán-fennsík visszaadását a békekötésért cserébe. Ám jött Benjamin Netanjahu, aki szerint egy izraeli miniszterelnökben ilyesmi fel sem merülhetett. Az igazságot már sosem fogjuk megtudni, a titkos egyeztetések részesei rendre ellentmondanak egymásnak és önmaguknak. Most tehát az a helyzet, mind Izrael, mind Szíria azt állítja, tárgyalni akar. Washingtontól Moszkváig egymást követik a támogató nyilatkozatok, ugrásra készen állnak a potenciális közvetítők - és nem történik semmi. Damaszkusz előbb csapatkivonást szeretne, vagy legalább annak hivatalos megkezdését. Egyébként pedig tudni lehet, hogy a tárgyalásokkal párhuzamos csapatkivonás is nagyon megfelelő lenne számára. Asszad öreg, beteg, és azt szeretné, ha országának és Basar fiának örökül hagyhatná a Golánt. A jól értesült izraeli lapok viszont cáfolják ezeket az értesüléseket, sőt azt szellőztetik, hogy Szíriának a Golán is kevés, Izrael legnagyobb vízforrása, a Kineret-tó (más néven Genezáreti-tó) keleti partját és persze vizét is akarja. Ezt még Barak hivatala is cáfolta, a „legenda" azonban tovább él. Merthogy Szíriával csak úgy lehet megegyezni, ha megállapodás születik a dél-libanoni kivonulásról is. A területet békéért elv ellenzőinek a kettő együtt túl sok, külön-külön pedig elképzelhetetlen. így érthető, hogy azoknak a katonai szakértőknek a száját is igyekeznek befogni, akik azt állítják, ma már sem a dél-libanoni biztonsági övezetnek, sem a Golánfennsíknak nincs stratégiai jelentősége: a Hezbollah katyusái eddig is elérték az észak-izraeli településeket, Szíriának pedig vannak közepes hatótávolságú rakétái. Summa summarum: Izrael és Szíria megegyezésre van ítélve. Ezt már Rabin is tudta - és lépett. Tudja ezt Barak is, csak még noszogatni kell. * Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán -gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kukára - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338). P. Malik Éva - régió- (58238310), Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/

A, P.O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja n CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.coin E-mail: redakcia@voxnova.sk TALLÓZÓ Milosevicsék beépített provokátorokat készülnek bevetni, hogy bevezethessék a rendkívüli állapotot - Elrepülünk melegebb tájakra, a házikónkat meg kiadjuk jó pénzért valami külföldinek. (Peter Gosssányi karikatúrája) SME Rudolf Schuster államfő ismét bírálta a Szlovák Televízió híradóját, mert szerinte a tévét „valaki más irányítja". Az elnöknek kifogásai voltak a tevékenysége 100 napjáról szóló összefoglaló ellen is. Főleg Peter Zajacnak, a Demokrata Párt alelnökének kijelentései nem tetszettek neki. Az SZTV hírműsorának főnöke, Tibor Búza elutasította az államfő vádjait. A Twist rádió értesülései szerint a köztársasági elnök azon a véleményen van, hogy a közszolgálati televízióban a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokrata Párt politikusai élveznek előnyt. Tibor Búza ezzel sem ért egyet, és az államfő első 100 napjáról szóló műsort objektívnek és kiegyensúlyozottnak minősítette. Elmondta, hogy nem kívánnak változtatni az államfőhöz való hozzáálásukon, hiszen eddig is korrektek voltak vele szemben. Štefan Bučko, a tévétanács elnöke ezzel kapcsolatban kijelentette, a hírműsor egyre színvonalasabb. A politikusok azonban mindig elégedetlenek lesznek azzal, ahogy az egyes sajtóorgánumok feltüntetik őket mondta Bučko. Egy szerbiai merénylet háttere Három személygépkocsi tartott a szerbiai Lazarevac város felé vezető főúton vasárnap kora délután, amikor a mellékútról, jelzés nélkül, teljes sebességgel beléjük rontott egy teherautó. SINKOVITS PÉTER Az elsőben ült Vuk Draskovics, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője és néhány társa, ők kisebb sérülésekkel megúszták. A második utasai mind meghaltak, közöttük Vuk sógora, Veszelin Boskovics, a belgrádi földhivatal vezetője, Zvonko Oszmajlics, a Tasmajdan Sportközpont igazgatója, küzdősportokban országos válogatott, a Draskovics személyes védelmét irányító csoport vezetője, és még két testőr - a gépkocsi felrobbant és kiégett. A sértetlenül maradt harmadik autó Danicát vitte, Vuk Draskovics feleségét. A teherautó vezetője szőrén-szálán eltűnt, az állami televízió pedig esti műsorában szót sem ejtett az ügyről. Az ellenzéki sajtó így méltán gyanakszik merényletre, annál is inkább, hogy a Milosevicset leváltani kívánó pártok minapi kerekasztal-értekezletén a Szerb Megújhodási Mozgalom képviselőAz állami televízió esti műsorában szót sem ejtett a karambolról. je is részt vett. Az összejövetelen elhárultak az együttműködés akadályai; éppen abban az időpontban, amikor a rezsim - szemmel láthatóan türelmét veszítve - bevetette a rendőrséget a tüntetők ellen. Az események élénk hatást gyakoroltak a szerb közvéleményre, amelynek többsége most már - a legújabb felmérések szerint - a Szövetség a Változásokért elnevezésű koalícióra adná voksát egy esedékes választásokon. A tüntetők amúgy is magukénak mondhatják immár Belgrád központját, pusztán a hatalom rezidenciája, a dedinjei városnegyed megközelíthetetlen még, vagy ahogyan nevezik: „a tiltott város". Közben Zorán Djindjics, az ellenzék egyik vezéralakja azt nyilatkozta a sajtónak, a Milosevics felesége által irányított Egyesült Baloldal legfelsőbb köreiből olyan hír szivárgott ki, mely szerint beépített provokatőrök a tüntetéseken incidenseket idéznek majd elő (azaz fegyverrel tüzelnek a rendőrségre), melynek nyomán a rezsim bevezetheti a rendkívüli állapotot, letartóztathatja az ellenzéki vezeA tüntetők magukénak mondhatják immár Belgrád központját. tőket, gyülekezési tilalmat rendelhet el, egyszersmind lezárhatja az országhatárokat. Ezzel a hatalom időt nyerne, az ellenzéket a Nyugatnak behódoló „bandának" és „árulónak" titulálva, amely „a NATO-bombázások után megakadályozza az ország újjáépítését". A kérdés csak az, mindez meddig tarthatja kordában az egyre elkeseredettebb néptömegeket. Nem gond a NATO-gépek rendelkezésére bocsátani a légteret, aztán fogadni az „agressziót" elítélő szerb politikust Itt járt Vuk, a vén ravasz Jugoszláviából VRABEC MÁRIA Itt járt Vuk. Nem a játékos kisróka a meséből, hanem a vén ravasz Jugoszláviából, aki volt már az utca hőse, és Milosevics apparátusának engedelmes tagja is, de most éppen meggyőződéses demokrata. Biztosan ezért gondolta úgy Pavol Hamžík, hogy meg kellene őt hívni Szlovákiába, hadd lássa a világ, mennyire támogatjuk a jugoszláviai átalakulási folyamatot. Vuk pedig szívesen jött és mesélt, főleg az albán terroristákról, meg arról, hogy Milosevicsnek azért kell mennie, mert védőernyőt tart föléjük. Kár, hogy ezt a gondolatot nem fejtette ki bővebben, mert előbb-utóbb ki kellett volna mondania, hogy a jugoszláv elnök évek óta művileg szított konfliktusokkal tartja kellő hőfokon a szerb nacionalizmust. Ilyet pedig Vuk megújhodott ellenzéki létére sem mond, mert ami a dolgok lényegét, vagyis a nacionalizmust illeti, egy húron pendül Szlobóval. Ha nem így lenne, már akkor követelte volna a leváltását, amikor a horvátok és bosnyákok ellen indult harcba. Csakhogy amíg a világ hallgatott, és a NATO bátorságából csupán fenyegetőzésre tellett, addig Draskovicsban is szunnyadt a hős, s békésen megfért Miloseviccsel egy kormányban. Kész szerencse, hogy az utolsó pillanatban eszébe jutottak az elvei, meg egy-két régi szerb bölcsesség is, mint például az, hogy „a valódi keresztény a mecsetből is valódi keresztényként jön ki". Nem sok hely van a világon, ahol még elhiszik Vuknak ezt a mesét, Draskovics békésen megfért Szlobodan Milosevics kormányában. de Szlovákia ezen kevesek közé tartozik, mert a mi politikusainknak nem okoz gondot a NATO-gépek rendelkezésére bocsátani az ország légterét, aztán a legfelsőbb szinten fogadni a „Jugoszlávia elleni agressziót" bőszen elítélő szerb politikust. Valahol ugyanis mind rokonai Vuk Draskovicsnak: maguk is több pártot megjárt régi harcosok, nekik sem okoz különösebb gondot, kivel osztoznak a koncon, feltéve, hogy elég nagy falatot kapnak belőle és a nemzetiségekre is hajlamosak úgy tekinteni, mint minden probléma forrására. Vuk Draskovics és Pavol Hamžík közös sajtótájékoztatóján valaki azt találta kérdezni, mi a közös a nacionalista Szerb Megújhodási Mozgalom és a magát demokratikusnak tartó Polgári Egyetértés Pártja között. Ez egyelőre még nem derült ki, de a két pártvezér között máris felfedezhető némi hasonlóság - Hamžík is volt a Mečiarkormány tagja. OLVASÓI LEVÉL A szegénység szárnyai Akik a közelmúltban látták a tévében a Jedlik Ányosról készült portréfilmet, azok előtt újból feltárult a nagy természettudós, a szenvedélyes kísérletező csodálatos alakja. Annak az egyénnek az alakja, aki tehetségével és szorgalmával a dinamó és a villamos motor feltalálásával tett igen nagy szolgálatot az emberiségnek. Abban a korban, amelyben élt, a feltörekvő ifjúságnak szinte kizárólag a papi pálya nyújtott lehetőséget a felemelkedésre. Akik nézték a filmet, azoknak szembe tűnhetett az imateremben térdeplő papnövendék foltos talpú csizmája. Bizonyítéka volt ez a szegénységnek, a nagyon elhasznált, megviselt csizmát otthonról vitte magával. Azt hiszem, ez sokakban, akik a régi időkben nőttünk fel, mély fájdalmat váltott ki. Megöregedtem, de még mindig él szívemben a gyermekkori élmény, amikor a szomszéd községbe vittem lábamon a lyukas, elnyűtt csizmát a suszterhez. Kézbe vette, megnézte elölről, hátulról, s azt mondta, fiacskám, ezt már nem lehet megjavítani, és a sarokba dobta. De akkor én miben megyek haza, sírtam el magam. Erre meglágyult a szíve, s kézbe vette a csizmácskát. Úgy-ahogy megreperálta, folt-hátára foltot tett. A mai szegénységnek más a színe, tartalma. A legtöbb esetben nem emel fel, sokkal inkább lehúzza az egyént a fertőbe, az erkölcsi züllésbe, ahonnan már nincsen visszaút. Az ilyen ember feladja önmagát, emberi méltóságát, nemzetiségét, mindent, ami szent, s ami emberré teszi az embert. Nincs fájóbb érzés, mint ezt látni, és képzeletben összevetni a múltat a mai valósággal. Demeter Ferenc Szepsi