Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-30 / 251. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 30. VENDEGKOMMENTAR A vörösök diszkrét bája Láthatóan nagy zavarban van ma Csehországban a tavaly nyár óta ellenzéki jobboldal: az utóbbi hónapokban észrevehe­tően megnőtt a szintén ellenzé­ki kommunista párt népszerűsé­ge, sőt a közvéle­mény-kutatások sze­rint a rendszerváltás 10. évfordulójának előestéjén a kom­munisták támoga­tottsága már megha­ladja a 20 százalé­kot, s alig-alig ma­rad el a volt legerő­sebb kormányerőtől, a Polgári Demokra­tikus Párttól. Kokes János A radikális „demok ráták", akik koráb­ban vagy a kommunista párt be­tiltását szorgalmazták, vagy azt hangoztatták, hogy erre nincs szükség, mert úgymond kimúlik az magától is, most ismét meg­kongatták a vészharangot: ösz­sze kell fogni, ha meg akarjuk akadályozni a volt rendszer visszatérését. Félretéve azonban az ideológiai szemüveget, s a pártpolitikai ér­dekeket, le kell szögezni, hogy szó sincs ilyesmiről. Az bizo­nyos, hogy a kommunista párt megerősödött, s tagjai sorában megnőtt a fiatalok száma is, de arra, hogy átvegye a hatalmat, sőt hogy újra diktatúrát vezes­sen be, semmi esélye sincsen, bár a Miroslav Grebeníček ve­zette párt nyíltan hangoztatja, hogy a célja a szocializmus. Programjukat áttanulmányozva azonban az embernek nem Husákék szocializmusa, hanem az akkoriban elátkozott euro­kommunisták egyfajta harma­dikutassága, illetve a mai Kína jut az ember eszébe. Cseh- és Morvaor­szág Kommunista Pártja - bár kétségte­len, hogy a demokra­tikus jogszabályok szerint működik, hi­szen másképpen nem engedélyeznék működését - népsze­rűségének növekedé­se ugyanis csak rész­ben a jó pártmunka és a meghirdetett cé­lok érdeme. Látni kell, hogy a csehek­nek az utóbbi években gazdasá­gi szempontból kissé rosszabbul megy, s ezért leginkább a Václav Klaus vezette volt kor­mányok felelősek. A jobboldali pártok veszekednek, s vezéreik nem tudnak megegyezni, holott a parlamentben szerény többsé­gük lett volna. A pragmatikus Klaus ezért kötötte meg a szoci­áldemokratákkal az ellenzéki szerződést, s tette lehetővé ki­sebbségi kormányzásukat. A választópolgárok, a lakosság, amely többségének nemigen tet­szik a Miloš Zeman vezette kor­mány tevékenysége sem, pedig keresi a kiutat a helyzetből. A kommunisták támogatásának nö­vekedése ezért jórészt egyfajta til­takozás is a mai állapotok ellen. A szerző prágai munkatársunk JEGYZET Már majdnem elfelejtettük SÓKI TIBOR Nem is olyan régen, amikor még Legnagyobb Vladimír csillaga ra­gyogott a hármashalom s a kettőskereszt felett az égen, nem lepő­dött meg az ember, ha egy-egy kocsma, bár - avagy modernül pub ­közelében néhány nemzeti indulatoktól túlfűtött pubi első felindulá­sa hevében arra figyelmeztette nem szlovákul megszólalni merésze­ló polgártársát, hogy ugyan már fogja be, és kussoljon a Felvidéken. Szinte megszokottá vált a naszlovenszkuposzlovenszki, meg a zadunaj, meg az olyan érvelés, hogy ugyan már ne rondítsuk el ocs­mány nyelvünkkel e gyönyörű földet. Aztán jöttek a választások, s leáldozott a legnagyobb Vlado csillaga, mi meg szinte természetes­nek vettük, hogy az új kormány bácsi fene nagy toleranciája, meg mindenki iránti szeretete az istenadta népre is átragadt. Az istenadta meg az első napokban úgy is viselkedett, mintha ez történt volna, így manapság meglepődik az ember, ha egy pubi egy pubban helyre akarja tenni. Nemrégiben két white power feliratú pólót (gondolom valami fogpasztareklám lehetett) viselő hajtalan ifjúnak jutott eszé­be - miután elmesélte az ott ülő lányoknak, hogyan verte szét egy magyar fejét a sörösüvegével -, hogy lekurvázza a szomszéd asztal­nál ülő kisebbségieket. Persze, a retorikája már nem a régi volt. Már nem akarta elhallgattatni a nem szlovákokat, nem is küldött senkit a Duna túloldalára. Inkább az ellenzékhez jobban illő, dühödt, de féligmeddig tehetetlen acsarkodást választotta. No és mit válaszol­hat erre egy békülékeny magyar legény, aki elmulasztotta kopaszra beretváltatni kobakját? „Szervusz, pajtás." Ennyi untig elég ahhoz, hogy elhallgattassunk egy felforrt agyú pubit. Jöhet a sikerélmény. Hanem azért az ember közben egy kicsit mégiscsak elszomorodik. Valahogy elszoktunk már ezektől a soviniszta ostobaságoktól, s nem esik jól, ha eszünkbe juttatják, hogy még mindig akadnak olyanok, akik szerint itthon nem vagyunk otthon. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norben Í58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallősi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Hona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342,53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakria@voxnova.sk Nem szégyelled magad? Olyan emberrel csalsz meg, akit leváltottak!? (Peter Gossányi karikatúrája) Van-e a kormánynak erkölcsi joga arra, hogy további türelmet kérjen a lakosságtól? Zűrzavar a fejekben Különböző közvélemény-ku­tató intézetek hetente több íz­ben is bombázzák felmérése­ikkel a nagyérdeműt. Érdekes olvasmányok ezek, különö­sen ha egymás mellé rakjuk őket. MALINÁK ISTVÁN Persze, nem minden cég egyformán megbízható, eltérőek a hibaszázalé­kok, nem mindegy, milyen mód­szerrel válogatták ki a megkérdezet­teket stb. Tökéletes felmérés nem létezik, mindegyiket bizonyos fenn­tartással kezeli az ember, de az ta­gadhatatlan, hogy a főbb tendenciá­kat kifejezik. Bizony a lakosság nem kényezteti el a Dzurinda-kormányt, szeptember­ben a kabinet egyéves teljesítmé­nyére a megkérdezettek egy száza­léka adott l-es, tizenegy százaléka 2-es osztályzatot, 3-ast és annál rosszabbat pedig 84 százalék. So­katmondó a kormánypártok hívei­nek véleménye: kb. 50 százalékuk­tól hármast, 25 százalékuktól pedig négyest vagy ötöst kapott a kabinet. Magyarán: azoknak a jelentős része, akik tavaly szeptemberben a de­mokratikus változásra szavaztak, csalódott, kiábrándult. Ezt a réte­get, amely tavaly elutasította a mečiarizmust, nem az ellenzék pro­pagandája szédítette el. Nem is a gazdasági helyzetet, a megszorító intézkedéseket rója fel a kabinet­nek, hiszen pontosan tudta, hogy a mečiari rablógazdálkodás évei után elkerülhetetlen a nadrágszíj össze­húzása. Ezek a választók azért for­dultak el saját kormányuktól, mert nem bizonyult sokkal tisztessége­sebbnek, nyíltabbnak, átláthatóbb­nak az előzőnél, mert esetenként ugyanazokat a módszereket alkal­mazza, ugyanolyan korrupciógya­nús ügyei vannak. Nemcsak politi­OLVASOI LEVEL Halottak napi kesergő Halottak napja alkalmából minden­ki igyekszik hozzátartozói sírját fel­keresni, és elhelyezni rajta a meg­emlékezés virágait, koszorúit. A te­metők gyertyafényben ragyognak, a sírok virágtengerben úsznak. A temető közterület, mindenki igyek­szik rendben tartani. A temető a ke­gyelet, a csend, a megemlékezés helye. Kaposkelecsény valamikor három önálló település volt. Mo­csár, Nyárad és Kelecsény egyesülé­séből keletkezett. A falu így három kai felelőtlenségre, hanem butaság­ra, dilettantizmusra vall, hogy a kor­mány egyes tagjai és a hozzájuk kö­zel álló körök egy év után sem tud­nak felülemelkedni a szűk párt- és csoportérdekeken. Akkor, amikor a gazdasági csomag hatása már érez­hetően megmutatkozik az életszín­vonal csökkenésében, a médiumok - és ez nem az ő hibájuk - mással sem traktálják a közvéleményt, mint a miniszterek botrányaival, a kormánypártok béka-egér harcával. Dzurinda átfogó, önkritikus értéke­lést ígért a polgároknak a kormány egyévi munkájáról, ehelyett a va­gyonalap és a számvevőszék vezető posztjai körüli siralmas, kicsinyes marakodással kell beérniük. Ezek után, ilyen helyzetben van-e a mos­tani összetételű kormánynak erköl­csijoga arra, hogy további türelmet kérjen a lakosságtól? Súlyos morális károsodást okozott a társadalomban a mečiarizmus, ami tükröződik az értékrendekben, lemérhető a politikai kultúrától Egyszerre szeretnének kommunizmust is, meg Európai Uniót is? kezdve a vállalkozói magatartáson át a mindennapi élet számtalan ap­ró megnyilvánulásáig mindenben. Tekintettel arra, hogy a gondolko­dásmód változik a leglassabban, a jelenlegi demokratikus hatalom legnagyobb bűne, hogy ezen a té­ren nem tudott megalapozni egy markáns fordulatot. Pedig óriási igény volt erre, nagyok voltak az el­várások, de azzal, hogy csalódást okozott, elbizonytalanította, még jobban összezavarta választóinak azt a részét, amely nem a „foggal­körömmel demokrata" kategóriába tartozik. Erre utalnak a további fel­mérések egymásnak látszólag el­ma is működő temetővel rendelke­zik. A második világháború után a mocsári temető mellé telepítettek le néhány roma származású csalá­dot. Az évek folyamán ez a telep nőtt, gyarapodott. Nem elég, hogy Mocsár minden kertjét a sajátjuk­nak tekintik, de a temetőt is játszó­térnek, szemétdombnak használ­ják. Roma gyerekek szaladgálnak a sírok között, szemetelnek, zajonga­nak, és gyakran szükségüket is ott végzik el, egy-egy sír mellé guggol­va. A drága síremlékeket feldöntik vagy összetörik. A fejfákat, fake­reszteket kihúzzák, otthon eltüze­lik. A koszorúkat, virágcsokrokat el­lopják, a műanyagból készülteket tüzelésre használják. Friss virág és lentmondó eredményei. Az egyik szerint a megkérdezettek 49 száza­léka vélte úgy, hogy jobb volt a '89 előtti kommunista rendszerben. Le­hetne ironizálni azon, hogy a cse­heknél még rosszabb a helyzet, hi­szen náluk a kommunisták vezetik a népszerűségi listát, de nálunk ez az éremnek csupán az egyik oldala. Egy másik felmérés tanúsága sze­rint 60 százalék tartja fontosnak, hogy az ország az EU tagjává váljon. A számok azt mutatják, valami átfe­désnek lennie kell, s olcsó poén fél­tén^ a kérdést: ezek az emberek egyszerre szeretnének kommuniz­must is, meg EU-t is? Egy harmadik felmérés szerint a megkérdezettek 50 százaléka nem tartja fontosnak, hogy Szlovákia a NATO tagja le­gyen, csak 35 százalék mondta az ellenkezőjét. Ez az eredmény ka­tasztrofális, főleg ha a visegrádi cso­portra gondolunk, hiszen már mindhárom partnerország tagja a szövetségnek, s mi Budapesttel, Prá­gával és Varsóval hozzávetőleg azo­nos időben szeretnénk az Unió tag­jává válni. Visszaemlékezhetünk, a NATO-tagsággal kapcsolatos felmé­rések még a Mečiar-éra idején is kedvezőbb eredményeket hoztak, akkor sem volt olyan mértékű az el­utasítás, mint most. Ki kell monda­ni: ebben a kormány is ludas, emlé­kezzünk csak a kabinet baloldali erőinek álszent magatartására a ko­szovói háború idején. Azért nőtt a zűrzavar a fejekben, mert ez a kor­mány képtelen egyértelmű európai perspektívát, a polgári, demokrati­kus társadalom perspektíváját nyúj­tani a lakosságnak. Igaz, törekszik rá, de nem eléggé egységesen, nem a kellő razanciával - ezt a siralmas eredmény bizonyítja. Nem lehet egyszerre demokratának is, meg korruptnak is lenni, Peking- és Moszkva-barátnak is, meg Brüsszel­hívőnek is - és a sor folytatható. Saj­nos, a végtelenségig. koszorú csak addig van, míg a hoz­zátartozó a temetőben tartózkodik, aztán volt, nincs. Mivel egyre több roma család települt haza a közeli városokból, egyre több vályogputri emelkedik, az építkezéshez szüksé­ges homokot a temető területéről szerzik be, hatalmas gödröket ásva. A temető kerítését ruhaszárításra használják. A probléma régi, már az elmúlt rendszerben is történtek hasonló esetek. Sem akkor, sem most senki nem tud segíteni. A rendőri szervekhez fordulni felesle­ges, felveszik a jegyzőkönyvet, le­fényképezik a tönkretett süt, és ennyi. Jobb esetben néhány hónap múlva jön egy levél, a rendőrség a vizsgálatot lezárta, a tettes ismeret­TALLÓZÓ BLIKK „Becsengettünk, Ambrus ajtót nyi­tott" - mondta el a Blikknek K. L. (28), a Készenléti Rendőrség ter­rorelhárító szolgálatának főtörzs­őrmestere. A103 kilós, csupa izom, 50 centiméteres bicepszű kom­mandós saját testével és egy, a homlokától a térdéig érő pajzzsal védte társait Ambrus várható go­lyózáporától. „Ott állt előttem bermudagatyában Ambrus, aki láttamra hátrahőkölt. Az arca pi­rosból fehérre váltott. Csak annyit mondott: nyolc lőszerem van, pisz­toly a matrac alatt. Látom, hogy kik vagytok. Majd hasra feküdt. Nem láttam rajta sérülést. Letettem a pajzsot, és rátérdeltem. Társaim megbilincselték. Valószínűleg ész­revette, hogy bekerítettük a házat. Azért vetkőzött gatyára, hogy ezzel is mutassa, fegyvertelen" - állítja Ozsváth László ezredes, a kom­mandósok főnöke, aki a Whyskis elfogását irányította az Erzsébet ki­rályné útján. „Én azt is bekalkulál­tam, hogy a pajzs alatt szétlövi a lá­bamat. De esélye sem lett volna mozdulni" - mondja K. L., akiért hatéves kisfia és felesége aggódott szerda este is. A golyófogó főtörzs havi nettó 70 ezerért kockáztatja az életét. „Júniusi szökése után fel­térképeztük Ambrus több száz fős kapcsolatrendszerét. Az Erzsébet királyné úti lakást bérlő román fér­fi azért vált gyanússá, mivel rend­szeresen ételt vitt a látszólag üres lakásba" - mondta tegnap Keszthe­lyi József őrnagy, a BRFK speciális „Whyskis-egységének" parancsno­ka. „Szerdán délelőtt elfogtuk, és bevallotta: ő bújtatja Ambrust. A lakásban 43 millió 250 ezer forint­nyi bankót és két éles pisztolyt ta­láltunk". A Blikk megtudta: Amb­rus az Üllői úton a rendőr lövései­től szétrobbanó üvegtől kezén és a fülén sérült meg. Szökése óta tar­tózkodott abban a lakásban. A ház lakói soha nem látták. „A lakást Ko­vács Domonkos bérelte" - mondta az épületgondnok, Hankó Jánosné. „Háromnaponta láttam őt nagy csomagokkal. Nem is álmodtam volna, hogy a Whyskisnek viszi". Dr. Magyar György ügyvéd tegnap délelőtt meglátogatta a Gyorskocsi utcai fogdában Ambrust, és 10 000 forintot adott neki fogkefére, üdí­tőitalra. A Whyskis meggyőződése: valaki beköpte, és így tudták elkap­ni a rendőrök. PRAVDA Ismét kitoltak a diákokkal a kor­mány akkreditációs bizottságában: bár a felvételiket sikeresen megcsi­nálták, tanulmányaikat rendesen végzik az egyetemen, sokuk még­sem tehet államvizsgát: a testület ugyanis bizonyos felsőoktatási in­tézményektől megtagadta ezt a jo­got. Az akkreditáció megadásáról vagy megvonásáról az iskolaügyi minisztérium ajánlása alapján dön­tenek. Általában figyelembe veszik az iskola felkészültségét, a tanárok szakértelmét, a felszerelés minősé­gét stb. Érdekes módon azonban a 21 tagú plénum titkos szavazással döntött, így bármiféle információt megtagadtak. Az ülés jegyzőkönyv­ét természetesen nem kaphatják kézhez azoknak az egyetemeknek a rektorai, akiket mindez érint - írja a baloldali napilap. len. A falu önkormányzata akár­csak a múltban, most is kényelme­sen elsiklik a dolog felett. Nem tesz semmit, és nem is akar tenni a probléma megoldása érdekében. Szeptemberben a falugyűlésen a polgármesteren kívül egyeden egy önkormányzati tag jelent meg, pe­dig a tizenegy tagú testületből ha­tan mocsáriak. Ezen a hétvégén új­ra kimegyünk temetőinkbe, hogy hozzátartozóink sítjára elhelyezzük a megemlékezés virágait, de a mo­csári termetőben egy hét múlva csak lecsupaszított sírokat és sze­metet találnak, akik akkor térnek be oda. A sírgyalázás folytatódik. Petrik Zoltán Kaposkelecsény-Mocsár

Next

/
Thumbnails
Contents