Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-29 / 250. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 29. KOMMENTÁR Egy év és 3 esztendő TÓTH MIHÁLY Egyfajta tabu a politikusok, de még az újságírók számára is a (papírforma szerint) legközelebb 2002 nyarán esedékes általános választások lehetséges eredményeinek latolgatása. Még sem a kormánypalotából, sem a hatalomgyakorlás alacsonyabb szintű színhelyeiről nem sikerült teljesen kiszellőztetni az illatorgiát, amely az előző négy év alatt az újgazdagok párizsi parfümjének és a legeslegnemzetibbek tűzrőlpattantjai kapcaszagának elegyéből kelettkezett. Mečiar van annyira realista, hogy számol ezzel, gondolván: várjunk még egy-két évet, hadd feledjék el az emberek, milyenek voltunk. A koalíció politikusai sem tartják célszerűnek túlhangsúlyozni, hogy 3 év múlva ismét választások lesznek. Ami e kormány működésének első esztendejében történt, az - nagyon enyhén szólva - nem kívánkozik kirakatba. Pedig akár kívánja ezt a koalíció vagy ellenzék, akár nem, a kormány egy esztendőnyi működése után illendő dolog számadást készíteni. Ma még úgy-ahogy erkölcsös dolog arra hivatkozni, hogy milyen sivatagot hagyott maga után az előző kormány. De csak akkor erkölcsös, ha az 1998 őszén diadalt aratottak azt is bevallják, hol követtek el hibát. Egy esztendeje, azt követően, hogy a parlamentben alkotmányos többségre tett szert Mečiar korábbi ellenzéke, Dzurindáék érezték, hogy van néhány tennivaló, amelynek végrehajtása nem késhet, mert a korábbi rablóprivatizáció miatt felháborodott lakosság természetes erkölcsi érzéke ezt diktálja. Ilyen tennivaló a vagyon újrafelosztása kedvezményezettjeinek, elsősorban az alagútépítő újgazdagoknak a megnevezése volt. Nagy dérrel-dúrral megígérte a koalíció, hogy nevesítik a vállalati részvényeket. Az eredmény: ma sem tudunk sokkal többet, mint egy éve arról, kinek a páncélszekrényében vannak a részvénycsomagok. Tudjuk, hogy a nevesítés nem lett volna egészen összhangban a piacgazdaság alapelveivel. De vajon a szabadrablás, a politikai hovatartozás szerinti gyárosztogatás összhangban van vele? További, legalább fél tucatnyi hasonló, elodázhatatlan tennivalót lehetne felsorakoztatni. A voksoló állampolgárok elvárásával ellentétben még mindig csak ígérgeti a koalíció a közigazgatási térkép ésszerűbbé rajzolását. Sok kis járást kreált Mečiar, hogy sokakat tudjon funkcióosztogatással lekötelezni. Ma is sokan várnak valamilyen posztra, mert sok a párt, így nem érdeke a koalíciónak sem, hogy rohanvást visszacsinálja, amit a mozgalmárok elrontottak. Az elnapolt teendőket még hosszan sorolhatnánk. A megbízatási idő 4 évéből 1 már letelt. Az idő még a Dzurinda-kormánynak dolgozik, de csak akkor, ha a hátralevő 3 esztendőben nemcsak tűzoltásra, válságkezelésre lesz képes, hanem fejlesztésre is. JEGYZET Csodaszer a matrica? GAÁL LÁSZLÓ Kétszázezer darab vízummatrica gyártását kezdték meg a napokban a belügyminisztérium megrendelésére. A matricákat december 15-ig elkészítik, és a tervek szerint a jövő év január elsejével kezdik bevezetni. Lényege, hogy megnehezítsék a vízumhamisítást, az útlevélbe ütött vízumpecsétet ugyanis aránylag könnyen lemásolták, a úti okmányba beragasztott, és vélhetőleg többfajta hamisítás elleni védelmijeggyel ellátott matrica azonban bonyolítja a hamisítók dolgát. A rendőrség nem is tagadja, hogy ezt a módszert elsősorban az ukrán állampolgárok megszűrésére kívánják bevezetni, megakadályozandó az ún. feketemunkára tömegesen járókat, illetve az ukrán alvilág „közkatonáinak" beutazását. Mert az igazi bűnözőknek az útlevélhamisítás sem gond, akkor miért lenne gond a matricáé. Más a helyzet az úgynevezett zöldhatáron elfogott határsértőkkel. Velük szemben csak szigorúbb törvényekkel lehet eredményesen fellépni. A legnépesebb bevándorlók, az afgánok újfajta cselet alkalmaznak - amint szembe kerülnek a határőrökkel, azonnal politikai menedékjogot kérnek. Ebben az esetben pedig a határőr nem tehet egyebet, mint hogy a menekültet átadja a migrációs hivatalnak. A hivatal pedig a törvény értelmében gyűjtőtáborba utalja a kérvényezőket. Onnan viszont nem nehéz kereket oldaniuk. Néhány nap múlva az osztrák határon kapják el ugyanazokat a személyeket, akiket ily módon Szlovákiába toloncolnak vissza. És megint csak a szlovák adófizetők pénzén kell őket eltartani, amíg hosszas intézkedések után innen is kitoloncolhatok. Csupán szeptemberben 143 afgán állampolgár kért politikai menedékjogot Szlovákiában, miközben a rendőrség is tudja, hogy többségük gazdasági indokból próbált Szlovákián keresztül eljutni a fejlett nyugati országok valamelyikébe. De nemcsak a törvényeken kellene szigorítani, hanem a korrupt tisztviselőktől is meg kell tisztítani az illetékes hivatalokat. Mert olyan esetről is hallhattunk már, hogy az illetékes állami hivatalnok írástudatlan Sri Lanka i kérvényezőnek adott ki beutazási vízumot - főiskolai tanulmányok folytatása címén. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla- kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma (58238338), P. Malik Éva - régió- (58238310), Kovács Ilona - mellékletek (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Bohócnak beváltál, de a Számvevőszékkel gondok lesznek (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Ľudovít Černák gazdasági exminiszter nemrég megjegyezte: őt a politikusok egymás között tévedésnek nevezik. Lemondásával nemcsak a miniszteri, hanem a képviselői székből is távozott, ennek ellenére a Szlovák Demokratikus Koalíció elnökségében maradt, tehát „el is ment, meg nem is". A Pravda jegyzetírója megállapítja: valamiféle indok bizonyosan létezik Černák maradása mellett - ki lehetne következtetni, hogy az SZDK egységes párttá való alakítását tervezik. A valószínűbb feltételezés szerint azonban nem erről van szó: épp ellenkezőleg, az SZDK mai arcát szeretnék meghagyni. A kormányfő óvatos, hiszen fenyeget az ötpárti koalíció réme. Mindenesetre ma nyolc biztos szavazatra számíthat az SZDK elnökségében, és végeredményben ennek a testületnek a „szóvivője" fogalmaz a cikkíró. A Kereszténydemokrata Mozgalom Ján Čarnogurský vezette szárnya ugyan nem támogató erő, de a többiek: Palacka, Hort, Figeľ, Šimko és a Demokrata Unióból Černák, Kukán, Kňažko és Budaj segítségével biztos kézzel fogja a gyeplőt. Érthető tehát Černák maradása - állítja a Pravda. Örményország esetében eddig is nehéz volt standard politikai helyzetről beszélni - a gazdasági helyzet aggasztó A nép nevében lőttek az örmény reményeknek Nairi Unanján volt újságíró és elszánt nacionalista amolyan családi vállalkozásban bátyja és nagybátyja is a támadók között volt - szerdán szétlőtte az örmény parlamentet és az ország demokratizálódási reményeit - a nép nevében. GÖRFÖL ZSUZSA „Eleget szívtátok a vérünket" - kiáltotta oda Unanján a kormányfőnek, amikor betörtek az ülésterembe. „Érted dolgozunk, és a gyerekeid jövőjéért" - válaszolta Vazgen Szárkiszján, s többet nem is mondhatott, mert Unanján közvetlen közelről több lövéssel leterítette. Ezt még rögzítették a mikrofonok és kamerák, megfosztva a történészeket attól a dicsőségtől, hogy majd ők .jegyezzék fel" a kormányfő utolsó szavait - az aktuális politikai széljárásnak megfelelően. Egyébként el kell ismerni, méltó szavak ezek egy politikushoz. Távol áll tőlem, hogy e tragikus esemény kapcsán ironizáljak, de mi mást mondhatott volna a négy-öt (vagy hat?) fegyveres vezetőjének, aki államcsínyt kiáltva beront a parlamentbe? Örményország esetében egyébként is nehéz standard politikai helyzetről beszélni. A gazdasági helyzet meglehetősen aggasztó, a 3,8 millió lakosú állam külső adóssága 666 millió dollár, 1997-ben az egy főre jutó bruttó nemzeti termék 560 dollár volt, a munkanélküliség 20 százalékos. Az 1991ben kikiáltott függetlenség után volt egy nagy fellendülés, a privatizálás igazán jól sikerült. Az államkasszába befolyt a nagy pénz - de felemésztette a karabahi háború. Mint oly sok más regionális viszály, a Hegyi Karabah körüli is szovjet örökség. Az örmények lakta területet 1921-ben egyszerűen Azerbajdzsánhoz csatolták. Itt kell megemlíteni: 301-ben Örményország volt a világ első országa, amely a kereszténységet az állami vallás rangjára emelte. Erre a zseniális szovjet vezetés egy muzulmán államhoz csapta Karabahot, mintha soha nem hallott volna például a törökországi örményelienes pogromokról. A reváns A térségben több mint tíz éve minden Karabahról szól. 1988-ban kezdődött, s csak 1994ben sikerült az EBESZ-nek kieszközölnie a tűzszünetet. Hat év alatt 15-20 ezer emberéletet követeltek a harcok, amelyek azóta is fel-fellobbannak. Örményországban így aztán több mint tíz éve minden Karabahról szól. A tönkrement gazdaság, a menekültek tízezreinek és a fenntartó nélkül maradt családoknak a nyomorúsága, no meg persze a politika. Szerdáig a karabahi veteránok álltak az ország élén is, mára csak egy maradt a nagyok közül: Robert Kocsarján. Tavaly februárban lett államfő, miután lemondott Ter-Petroszján elnök, akit ellenfelei a karabahi örmények érdekeinek elárulásával vádoltak. Kocsarján korábban Karabah „elnöke" volt, s karabahi veterán volt a most meggyilkolt Szárkiszján kormányfő is: a 90-es évek elején A haza védelmezői nevű önkéntes örmény zászlóalj parancsnoka, közben védelmi miniszter, Ter-Petroszján tanácsadója. Amúgy civilben pedig tanár volt, majd újságíró - s mindössze 40 éves. Karabah jelölte meg Karen Demircsján meggyilkolt parlamenti elnök sorsát is: 1974-től 1988-ig az Örmény KP első titkára volt, s a szovjet politbüró tagja. Brezsnyevnek jó embere, de Gorbacsov nacionalizmus vádjával menesztette őt, mert kiállt Karabah Örményországhoz való csatolása mellett. A tavalyi elnökválasztáson második lett Kocsarján mögött, de Szárkiszjánnal létrehozott pártszövetségének győzelme után a május végi parlamenti választásokon, diadalmasan tért vissza a nagypolitikába. Unanján és társai már lakat alatt vannak, de még nem igazán tudni, mit is akartak a „nép javán" kívül. Unanján közölte, hogy csak a miniszterelnököt akarta meggyilkolni, a többi halott „véletlen" áldozat. Magyarázkodása, hogy a parlamenti merénylet volt az egyedüli lehetőség a nép felrázására, meglehetősen zavaros gondolkodásmódról tanúskodik. Néhány mozzanat arra enged következtetni, hogy éppen az, úgymond, karabahiak térnyerése, a tény, hogy minden vezető posztot ők foglalJerevánban a karabahi veteránok vették át a hatalmat. tak el, váltotta ki az erősen nacionalista érzelműnek ismert Unanján haragját. Ha az ügy az marad, aminek eddig tűnt, egy véres incidensnek, akkor nem lesz gond. Ha elindít egy belső vitát Örményországban, akkor már rosszabb a helyzet. Strobe Talbott amerikai külügyminiszterhelyettes, aki néhány órával a lövöldözés előtt utazott el Jerevánból, ugyanis nagyon optimista volt az örmény - s az előző napon az azeri - vezetéssel folytatott tárgyalásai után. Volt tehát reális remény arra, hogy Karabah lekerülhet az idült konfliktusok hosszú listájáról. Lehet, hogy már szertefoszlott. Ez rövidesen kiderül, legkésőbb az EBESZ novemberi isztambuli csúcstalálkozóján. VISSZHANG Ad: A farok csóválja a kutyát, Új Szó, 1999. október 23. Működőképes platformokat Egyetértek a cikk írójával, Takács Györggyel, mivel világos tárgyilagossággal sikerült rátapintania a lényegre. Kiegészíteném néhány időszerű gondolattal. Az MKP kétségkívül kényszerhelyzet szüleménye, amit a volt kormány még ma is érvényben levő választási törvénye tett lehetővé. Az annyit proklamált és favorizált egység látszategységgé fajult, mivel a rafinált kiszorítósdi fő munkamódszerré vált, főleg a volt Együttélés egyes tagjainál, amely az utóbbi években az alig 1 százalékával a legalacsonyabb támogatottságú magyar párt lett. Meglepő, mégis mennyire túlfűtöttek hatalmi ambícióik! A megoldást ígérő platformokat eddig csupán az alapszervezetek egy része vette komolyan, mivel hiányoznak az áttekinthető és igazságos játékszabályok. Vezető politikusaink is különbözően nyilatkoznak e fontos témáról, mivel még az alapszabályban sincs egyértelmű álláspont a platformok működéséről és politikaijogköreiről. Ezért is nagyon kellene egy új és jó alapszabályzatjavaslat elfogadása. A liberális platform még önállóan fest (a volt MPP-tagokat tömöríti), a keresztény-konzervatív platform viszont egy ideológiailag, de a gyakorlati politizálás szempontjából is nehezen összeegyeztethető tagságból tevődik össze (a volt MKDM és Együttélés tagjai). Nehéz elképzelni egy igazi keresztény-konzervatív politizálást egy nagyszámú, rózsaszínné halványodott tömbbel, amikor ráadásként Durayék még nem is olyan régen a Liberális Internacionálé tagjaként tetszelegtek! Az utóbbi években a kereszténydemokrácia lett a legerősebb magyar politikai erő (4,4%-os támogatottsággal). Ez komoly kötelezettséget jelent választóink felé, hiszen az MKP szimpatizánstáborának a nagyobbik felét képezi! Mégis félő, hogy egy ilyen közös platform a magyar kereszténydemokrácia csendes felszámolásához vezetne, amit igazol a teljes vagy részleges kiszorítása a járási elnökségi testületekből. A háttérben érezhetően lappang (és kísért) egyesek végső megoldást remélő csendes óhaja a párt fokozatos homogenizálódása. Vajon ez a folyamat folytatódik a november 13-i országos tisztújító konferencián is? Az egyesítés utáni tapasztalataink alapján a megoldást az MKPban működő három önálló irányzatú platform létrehozásajelentené: a liberális, kereszténydemokrata és egy harmadik (szociáldemokrata? népi?). Adjunk ennek a platformnak is nevet és politikai tartalmat, így minden MKP-tag az alapszervezetében valamelyik platformhoz tartozna. A szlovákiai magyarságnak igenis igénye van másképpen is politizálni, mint csupán emikai, nemzeti alapon. A pusztán nemzeti pártok Európa-szerte a politikai spektrum peremére szorultak! Meggyőződésem, egy esetleges ilyen jellegű és irányzatú MKP-nak hosszabb távon nem lesz igazi jövője a formálódó új Európában! Róm Tibor, Palást