Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-28 / 249. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999 OKTÓBER 28. TÉMA: EGYÉVES A KORMÁNY Bugár Béla: a kormány jól indult, teljesítettük az EU-csatlakozás politikai feltételeinek nagy részét Stílusváltásra van szükség Egyéves a szlovák kormány, amelytől megalakulásakor oly sokat várt a demokratikus közvélemény. S nemcsak a választók, hanem maguk a kormánypártivá lett politikusok is. Vajon mi a véleménye az eltelt időszakról Bugár Bélának, a Magyar Koalíció Pártja elnökének? MOLNÁR NORBERT Mint az egyik koalíciós párt elnöke hogyan értékeli az elmúlt egy évet? A kormány jól indult. Elfogadott néhány olyan törvényt, amely a gazdasági és szociális reformot segítette. Sikerült stabilizálni a koronát, a nemzetközi szervezetektől pozitív visszajelzések érkeztek, ami azt mutatja, hogy a folyamat kedvező. Megítélésem szerint azonban túl lassú. Ennek az az oka, hogy a kormánykoalíció pártjai különféleképpen tekintenek a problémákra: az SZDK-n belül nézeteltérések vannak, a baloldal túlontúl óvatos, s az sem elhanyagolható, hogy nem minden pozícióba kerültek megfelelő emberek, ami miatt több botrány is kipattant. Mit emelne ki az elmúlt időszakban történt vátozások közül? Teljesítettük az EU-csatlakozás politikai feltételeinek nagy részét és az ellenzék megkapta a lehetőséget, hogy részt vegyen az ellenőrzésben. Az MKP szerepét hogyan értékeli? Egyetlenegy miniszterünk, államtitkárunk sem keveredett botrányokba, s nem okozott ezzel a koalíciónak fejtörést. Van néhány miniszterünk, államtitkárunk, akinek tevékenységét a kormánykoalíció pártjai nagyon pozitívan értékelik. A másik oldalon azt is látni kell, „Egyszerűen azt kell biztosítani, hogy a kormány erőt és határozottságot mutasson." (Somogyi Tibor felvétele) hogy sajnos néhány dologban elaludtak kormánytagjaink. Az egyik ilyen kérdés a régiófejlesztés felépítése. Lassú volt a folyamat, későn terjesztették be a kompetenciatörvényt. Zökkenőmentes volt a parlament és a kormány együttműködése? Bár a minisztereknek és a koalíciós képviselőknek együtt kellene működniük, ez sajnos sokszor akadozik. A kabinet érthetetlen módon úgy kezeli a parlamentet, hogy dönt, és elvárja a parlamenttől, hogy végrehajtsa a döntést. Többször összetűzésbe is kerültünk a kormánnyal. Akad olyan miniszter, aki egyszer sem jelent meg a gesztori bizottságban. Meg kell szoktatni a kormányt, hogy a parlament a legfelsőbb törvényhoA koalíciós szerződést módosítani kell, vagy csak be kellene tartani? A koalíciós szerződéssel nincs baj, csak betartásával. Néhány pontját esetleg módosítani lehet, de ez csak függelék kérdése. Ha van a kormánynak olyan minisztere, aki egyszerűen kijelenti: ezt nem hajlandó figyelembe venni, akkor az illetőt vagy fegyelmezni kell, vagy távoznia kell. Minden miniszter mögött a képviselők jelentik az erőt, ezt tudatosítani kell. A baj az, hogy lobbicsoportok alakultak ki, s a koalíción belül is összefogtak a másik ellen. Sikeresen csak úgy lehet kormányozni, ha minden fél elégedett. Szükség van-e további átalakításokra a kormányban? Szükség van. Ha megnézzük, hogyan teljesült a kormány törvényelőkészítő terve, meg kell találni érte a felelőst, persze kiemelhetnék több területet is Ezzel nem arra célzok, hogy kinek kell mennie. Ami az MKP minisztereit illeti, nem látok okot, ami miatt le kellene váltani. El tudom azonban képzelni, hogy a koalíciós partnerek akár politikai játékként bedobják: jó, akkor nem váltjuk le a miénket sem, ha a tiéteket nem engeditek. Ám ha logikusan érvelnek, hogy valamelyik kormánytagunk hibát csinált, nem ellenkezünk, de érvek kellenek. Kibírja ez a kormánykoalíció a maradék három évet? Azt hiszem igen, a kérdés az, hogyan. Mert így ez nem jó. Túl határozatlan, túl sok a beszéd, és kevés az egyeztetés, változtatni kell a kormányzás stílusán. Lehetséges, hogy a koalíció marad, s esetleg a kormányfő személye változik? Sok minden lehetséges. Azonban nem hiszem, hogy most időszerű és nemcsak Helsinki miatt - erről beszélni. Egyszerűen azt kell biztosítani, hogy a kormány erőt és határozottságot mutasson. Ha ez az elkövetkező időszakban nem sikerül, nagyobb cserékre lesz szükség és akármelyik poszton. Döcögős kezdet: a kormány nem gondolta, milyen nehézségekkel kell szembenéznie, mit hagyott rá a Mečiar-kormány A második év sok mindent eldönt TUBA LAJOS Az elkövetkező évtizedek játékszabályait Szlovákia számára is, akarva-akaratlanul az EU határozza meg, ezért valószínű, hogy többé egyetlen újonnan felálló kormány sem kezd majd olyan nehéz helyzetben, mint az 1998 november elején történt. Arra az új koalíció számított, hogy elődje szeptemberre felélte az egész éves büdzsét, így kénytelen lesz pótköltségvetés formájában növelni a deficitet. Arra viszont az új miniszterek valószínűleg legrosszabb álmaikban sem gondoltak, hogy ezen kívül még annyi pénzügyi és gazdaságpolitikai csapdával szembesülnek, mint azt hamarosan kivétel nélkül a saját bőrükön tapasztalták. így azután, miközben napi szinten harcoltak a pénzügyi összeomlás megakadályozásért, még egy szó szerint országmentő programot is le kellett tenniük az asztalra. Mindezt olyan helyzetben, hogy a koalíción belüli felfogásbeli különbségek az első perctől kezdve széthúzó erőként hatottak. Ilyen körülmények között készült el januárra a 75 pontos reformcsomag, amely főként a gazdaság stabilizálására szolgált, de már kitért a hosszútávú fejlődést segítő lépésekre is. A megvalósítás azonban eléggé döcögősre sikerült. Március végére elfogadták a költségvetést. Ez nagy viták után sikerült, de mindenképpen értékelnünk kell, hogy a legfontosabb hiánymutatókat valóban drasztikusan csökkentették. Persze, nem is nagyon tehettek mást, hiszen minden mértékadó szervezet jelezte, hogy ennek egyedüli alternatívája egy olyan típusú pénzügyi összeomlás, amelyet már jó néhány tétovázó környékbeli országban tapasztalhattunk. A költségvetés utáni időszak azután hamar megmutatta a sokszínű koalíció működési nehézségeit. Késett a reformprogram megvalósítása - ez egyértelműen a megszorító intézkedések bevezetésétől vonakodó Demokratikus Baloldal Pártja történelmi felelőssége. A korona árfolyamának májusi mélyrepülése viszont megmutatta, hogy nem marad büntetlenül, ha valaki továbbra is csak a szép szavakra korlátozza az alapvető változásokat. Ez júniusban és júliusban afféle kisebb Bokros-csomagot vont maga után. Csak egy kisebbet, hiszen a császárvágás Magyarországon 1995ben ennél sokkal fájdalmasabb volt. Néhány hónapos távlatban azt is megkockáztathatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul eredményesebb is. Amikor ősszel a statisztika a vártnál némileg jobb eredményeket mutatott ki, a realista Ivan Miklós nem győzött mindenkit figyelmeztetni, hogy az ujjongás korai, a feketeleves még hátra van. Persze, Mikloš tudja mit beszél. Az idei megszorítások legfeljebb a kiindulási pozícióinkat javították. Nem változtattak viszont a tényen, hogy a hosszútávú gazdasági növekedés biztosításáért még nagyon sok a tennivaló és ezek közül jó néhány bizony fájdalmas lesz. Ebben sorsdöntő lesz a jövő év. A kormánykoalíció egyes tagjain már most is a lazítás jelei mutatkoznak. Ha ez valóban bekövetkezik, könnyen megtörténhet, hogy értelmetleneknek bizonyulnak az eddigi áldozatok. Akkor pedig minden kezdődik elölről. KOMMENTÁR Kicsi, vízfejű, de... MOLNÁR NORBERT Bármennyire sok bírálat éri a szlovák kormányt és a kormánykoalíciót, úgy állunk hozzá: hogy kicsi, kicsit vízfejű, de a miénk. Mi választottuk, igaz, sokkal többet vártunk tőle, de a mečiari örökség annyira sötét, hogy egyszerűen nem várhatunk csodát a kabinettől, mert azt nem ígérte. Az is igaz, hogy ígért mást, amit nem teljesített. A közélet megtisztítása felemásra sikeredett, s később kiderült, a tisztogatók közül is sokan sárosak. Határozottságot ígért, ám a határozatlanságnál mi sem jellemzőbb a kormányra, főleg elnökére. Keserves időket ígért, már ami az életkörülményeket illeti - ezt maradéktalanul teljesítette. Azt hiszem, ezt viszont senki sem vetheti a szemére. A halogatásnál ugyanis nincs rosszabb politika. Éppen ezért érthetetlen helyenként a Demokratikus Baloldal Pártjának magatartása - kis híján megakadályozta a gazdasági reformot. De hát egy tizenegy színárnyalatú koalícióban sokkal nehezebb közös nevezőre jutni, mint egy diktátori hajlamokkal megáldott egyszemélyes párt vezette kormányban. A botrányok időszakaként jellemezték többen a Dzurinda-kabinet egyéves tevékenységét. Ennél örömtelibb módon nem is jellemezhetnék a jelenlegi kormánykoalíciót. Ez ugyanis azt jelenti: sajtószabadság van, a kiválasztottak kommunikálnak az őket kiválasztókkal. Aki pedig rájuk szavazott, legalább tudja, mi zajlik a felsőbb körökben, nem hallgathatnak el előle semmit, mert neki egyszerűen joga van tudni. A kiválasztott pedig tudja: a választó ellenőrzi őt, túlkapásokra nincs esélye, legalábbis sokkal kisebb, mint az előző időszakban. Ha mégis visszaél a mandátummal, mehet. Ketten már távoztak. Ha a közeljövőben még legalább ennyit leváltanak - persze, nem csak úgy ľart pour ľart -, akkor a választó biztos lehet abban, aki hibázik az ő rovására, nem maradhat sokáig. Mečiarékról soha semmit nem tudtunk. Mert pult alatt dolgoztak. Ha más nem, ez a hozadéka az utóbbi egy évnek. S ez nem is kevés. KRONOLOGIA 1998. október 30. - Jozef Migaš megbízott államfő kinevezi Mikuláš Dzurinda kormányát november 18. - A kabinet jóváhagyja programnyilatkozatát. Ján Čarnogurský igazságügyi miniszter ellene szavaz, december 2. - Bizalmat szavaz az új kormánynak a parlament, december 4. - Visszahelyezik tisztségébe a Mečiar-idôszakban leváltott búcsi és bátorkeszi iskolaigazgatót. december 8. - Az elnöki jogkörök egy részével megbízott Mikuláš Dzurinda érvényteleníti a Vladimír Mečiar által az iíj. Michal Kováč ügyben elrendelt ún. duplaamnesztiát. 1999. január 7. - Megszületik az első gazdaságélénkítő csomag, február - Az MKP folyamatosan bírálja Pavel Koncoš földművelési minisztert, amiért a koalíciós megállapodás ellenére nem hajlnadó az MKP jelöltjét az Állami Földalap élére állítani. Koncoš később kijelenti: akkor sem támogatná az MKP jelöltjét, ha Gyetváról származna, február 12. - A két ország közötti alapszerződés végrehajtásáról ír alá szerződést Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő. március 18. - Az MKP parlamenti bojkottja után a kormánykoalíció megállapodik a kisebbségi kultúra támogatásának alapelveiről, május 15. - A közvetlen elnökválasztás első fordulóját Rudolf Schuster a kormánykoalíció jelöltje nyeri Vladimír Mečiar előtt, május 29. - Az ország első közvetlenül megválasztott elnöke Rudolf Schuster. június 23. - A kabinet a magyar kormánytagok nélkül hagyja jóvá a kisebbségi nyelvtörvényjavaslatát. július 6. - A romák kivándorlása miatt Finnország vízumkényszert vezet be Szlovákiával szemben, 3 hétre rá Norvégia is hasonlóan cselekszik. augusztus 12. - Távozik a kormányból a sokat bírált távközlési miniszter, Gabriel Palacka. Helyére Jozef Macejko kerül. Az ellenzék sikertelen kísérletet tesz Csáky Pál miniszterelnök-helyettes leváltására, szeptember 16. - Mikuláš Dzurinda és Orbán Viktor aláírja a Mária Valéria híd újjáépítését rögzítő szerződést, szeptember 21. - A kormányfő megbeszélést folytatott Bili Clinton amerikai elnökkel. szeptember 25. - Több tízezres szakszervezeti tüntetés a kormány gazdaságpolitikája ellen. október 13. - Az Európai Bizottság Szlovákiát az EU-csatlakozásra várók első csoportjába sorolja. október 19. - Távozik a kormányból Ľudovít Černák gazdasági miniszter, helyére Ľubomír Harach kerül. október 20. - A parlament - az ellenzék támogatásával - a miniszterelnök kezdeményezésére leváltja a Nemzeti Vagyonalap két vezetőjét, Ľudo Kaníkot és Ladislav Sklenárt. Az oldal anyagát összeállította: Molnár Norbert Pavol Hamžík Ľubomír Fogaš Ladislav Pittner Eduard Kukan Brigita Schmögnerová Ivan Mikloš Pavol Koncoš Ľudovít Černák Mikuláš Dzurinda Ľubomír Harach Peter Magvaši Jozef Macejko Pavol Kanis Ján Čarnogurský Milan Kňažko Mária Machová Gabriel Palacka