Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-28 / 249. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999 OKTÓBER 28. TÉMA: EGYÉVES A KORMÁNY Bugár Béla: a kormány jól indult, teljesítettük az EU-csatlakozás politikai feltételeinek nagy részét Stílusváltásra van szükség Egyéves a szlovák kormány, amelytől megalakulásakor oly sokat várt a demokrati­kus közvélemény. S nem­csak a választók, hanem ma­guk a kormánypártivá lett politikusok is. Vajon mi a vé­leménye az eltelt időszakról Bugár Bélának, a Magyar Ko­alíció Pártja elnökének? MOLNÁR NORBERT Mint az egyik koalíciós párt el­nöke hogyan értékeli az elmúlt egy évet? A kormány jól indult. Elfogadott néhány olyan törvényt, amely a gazdasági és szociális reformot se­gítette. Sikerült stabilizálni a koro­nát, a nemzetközi szervezetektől pozitív visszajelzések érkeztek, ami azt mutatja, hogy a folyamat kedvező. Megítélésem szerint azonban túl lassú. Ennek az az oka, hogy a kormánykoalíció párt­jai különféleképpen tekintenek a problémákra: az SZDK-n belül né­zeteltérések vannak, a baloldal tú­lontúl óvatos, s az sem elhanyagol­ható, hogy nem minden pozícióba kerültek megfelelő emberek, ami miatt több botrány is kipattant. Mit emelne ki az elmúlt időszak­ban történt vátozások közül? Teljesítettük az EU-csatlakozás po­litikai feltételeinek nagy részét és az ellenzék megkapta a lehetősé­get, hogy részt vegyen az el­lenőrzésben. Az MKP szerepét hogyan értéke­li? Egyetlenegy miniszterünk, állam­titkárunk sem keveredett botrá­nyokba, s nem okozott ezzel a koa­líciónak fejtörést. Van néhány mi­niszterünk, államtitkárunk, akinek tevékenységét a kormánykoalíció pártjai nagyon pozitívan értékelik. A másik oldalon azt is látni kell, „Egyszerűen azt kell biztosítani, hogy a kormány erőt és határozottságot mutasson." (Somogyi Tibor felvétele) hogy sajnos néhány dologban el­aludtak kormánytagjaink. Az egyik ilyen kérdés a régiófejlesztés felépítése. Lassú volt a folyamat, későn terjesztették be a kompeten­ciatörvényt. Zökkenőmentes volt a parla­ment és a kormány együttműkö­dése? Bár a minisztereknek és a koalíciós képviselőknek együtt kellene működniük, ez sajnos sokszor aka­dozik. A kabinet érthetetlen mó­don úgy kezeli a parlamentet, hogy dönt, és elvárja a parla­menttől, hogy végrehajtsa a dön­tést. Többször összetűzésbe is ke­rültünk a kormánnyal. Akad olyan miniszter, aki egyszer sem jelent meg a gesztori bizottságban. Meg kell szoktatni a kormányt, hogy a parlament a legfelsőbb törvényho­A koalíciós szerződést módosí­tani kell, vagy csak be kellene tartani? A koalíciós szerződéssel nincs baj, csak betartásával. Néhány pontját esetleg módosítani lehet, de ez csak függelék kérdése. Ha van a kormánynak olyan minisztere, aki egyszerűen kijelenti: ezt nem haj­landó figyelembe venni, akkor az illetőt vagy fegyelmezni kell, vagy távoznia kell. Minden miniszter mögött a képviselők jelentik az erőt, ezt tudatosítani kell. A baj az, hogy lobbicsoportok alakultak ki, s a koalíción belül is összefogtak a másik ellen. Sikeresen csak úgy le­het kormányozni, ha minden fél elégedett. Szükség van-e további átalakítá­sokra a kormányban? Szükség van. Ha megnézzük, ho­gyan teljesült a kormány törvé­nyelőkészítő terve, meg kell találni érte a felelőst, persze kiemelhet­nék több területet is Ezzel nem ar­ra célzok, hogy kinek kell mennie. Ami az MKP minisztereit illeti, nem látok okot, ami miatt le kelle­ne váltani. El tudom azonban kép­zelni, hogy a koalíciós partnerek akár politikai játékként bedobják: jó, akkor nem váltjuk le a miénket sem, ha a tiéteket nem engeditek. Ám ha logikusan érvelnek, hogy valamelyik kormánytagunk hibát csinált, nem ellenkezünk, de érvek kellenek. Kibírja ez a kormánykoalíció a maradék három évet? Azt hiszem igen, a kérdés az, ho­gyan. Mert így ez nem jó. Túl hatá­rozatlan, túl sok a beszéd, és kevés az egyeztetés, változtatni kell a kormányzás stílusán. Lehetséges, hogy a koalíció ma­rad, s esetleg a kormányfő sze­mélye változik? Sok minden lehetséges. Azonban nem hiszem, hogy most időszerű ­és nemcsak Helsinki miatt - erről beszélni. Egyszerűen azt kell biz­tosítani, hogy a kormány erőt és határozottságot mutasson. Ha ez az elkövetkező időszakban nem si­kerül, nagyobb cserékre lesz szük­ség és akármelyik poszton. Döcögős kezdet: a kormány nem gondolta, milyen nehézségekkel kell szembenéznie, mit hagyott rá a Mečiar-kormány A második év sok mindent eldönt TUBA LAJOS Az elkövetkező évtizedek játéksza­bályait Szlovákia számára is, akar­va-akaratlanul az EU határozza meg, ezért valószínű, hogy többé egyetlen újonnan felálló kormány sem kezd majd olyan nehéz hely­zetben, mint az 1998 november elején történt. Arra az új koalíció számított, hogy elődje szeptember­re felélte az egész éves büdzsét, így kénytelen lesz pótköltségvetés for­májában növelni a deficitet. Arra viszont az új miniszterek valószí­nűleg legrosszabb álmaikban sem gondoltak, hogy ezen kívül még annyi pénzügyi és gazdaságpoliti­kai csapdával szembesülnek, mint azt hamarosan kivétel nélkül a sa­ját bőrükön tapasztalták. így azu­tán, miközben napi szinten harcol­tak a pénzügyi összeomlás meg­akadályozásért, még egy szó sze­rint országmentő programot is le kellett tenniük az asztalra. Mindezt olyan helyzetben, hogy a koalíción belüli felfogásbeli különbségek az első perctől kezdve széthúzó erő­ként hatottak. Ilyen körülmények között készült el januárra a 75 pon­tos reformcsomag, amely főként a gazdaság stabilizálására szolgált, de már kitért a hosszútávú fejlő­dést segítő lépésekre is. A megvaló­sítás azonban eléggé döcögősre si­került. Március végére elfogadták a költségvetést. Ez nagy viták után sikerült, de mindenképpen értékel­nünk kell, hogy a legfontosabb hi­ánymutatókat valóban drasztiku­san csökkentették. Persze, nem is nagyon tehettek mást, hiszen min­den mértékadó szervezet jelezte, hogy ennek egyedüli alternatívája egy olyan típusú pénzügyi össze­omlás, amelyet már jó néhány té­továzó környékbeli országban ta­pasztalhattunk. A költségvetés utáni időszak azután hamar meg­mutatta a sokszínű koalíció műkö­dési nehézségeit. Késett a reform­program megvalósítása - ez egyér­telműen a megszorító intézkedé­sek bevezetésétől vonakodó De­mokratikus Baloldal Pártja törté­nelmi felelőssége. A korona árfo­lyamának májusi mélyrepülése vi­szont megmutatta, hogy nem ma­rad büntetlenül, ha valaki tovább­ra is csak a szép szavakra korlátoz­za az alapvető változásokat. Ez jú­niusban és júliusban afféle kisebb Bokros-csomagot vont maga után. Csak egy kisebbet, hiszen a csá­szárvágás Magyarországon 1995­ben ennél sokkal fájdalmasabb volt. Néhány hónapos távlatban azt is megkockáztathatjuk, hogy összehasonlíthatatlanul eredmé­nyesebb is. Amikor ősszel a statisz­tika a vártnál némileg jobb ered­ményeket mutatott ki, a realista Ivan Miklós nem győzött minden­kit figyelmeztetni, hogy az ujjon­gás korai, a feketeleves még hátra van. Persze, Mikloš tudja mit be­szél. Az idei megszorítások legfel­jebb a kiindulási pozícióinkat javí­tották. Nem változtattak viszont a tényen, hogy a hosszútávú gazda­sági növekedés biztosításáért még nagyon sok a tennivaló és ezek kö­zül jó néhány bizony fájdalmas lesz. Ebben sorsdöntő lesz a jövő év. A kormánykoalíció egyes tagja­in már most is a lazítás jelei mutat­koznak. Ha ez valóban bekövetke­zik, könnyen megtörténhet, hogy értelmetleneknek bizonyulnak az eddigi áldozatok. Akkor pedig minden kezdődik elölről. KOMMENTÁR Kicsi, vízfejű, de... MOLNÁR NORBERT Bármennyire sok bírálat éri a szlovák kormányt és a kormánykoalíci­ót, úgy állunk hozzá: hogy kicsi, kicsit vízfejű, de a miénk. Mi válasz­tottuk, igaz, sokkal többet vártunk tőle, de a mečiari örökség annyira sötét, hogy egyszerűen nem várhatunk csodát a kabinettől, mert azt nem ígérte. Az is igaz, hogy ígért mást, amit nem teljesített. A közélet megtisztítása felemásra sikeredett, s később kiderült, a tisztogatók közül is sokan sárosak. Határozottságot ígért, ám a határozatlanság­nál mi sem jellemzőbb a kormányra, főleg elnökére. Keserves időket ígért, már ami az életkörülményeket illeti - ezt ma­radéktalanul teljesítette. Azt hiszem, ezt viszont senki sem vetheti a szemére. A halogatásnál ugyanis nincs rosszabb politika. Éppen ezért érthetetlen helyenként a Demokratikus Baloldal Pártjának magatar­tása - kis híján megakadályozta a gazdasági reformot. De hát egy ti­zenegy színárnyalatú koalícióban sokkal nehezebb közös nevezőre jutni, mint egy diktátori hajlamokkal megáldott egyszemélyes párt vezette kormányban. A botrányok időszakaként jellemezték többen a Dzurinda-kabinet egyéves tevékenységét. Ennél örömtelibb módon nem is jellemezhet­nék a jelenlegi kormánykoalíciót. Ez ugyanis azt jelenti: sajtószabad­ság van, a kiválasztottak kommunikálnak az őket kiválasztókkal. Aki pedig rájuk szavazott, legalább tudja, mi zajlik a felsőbb körökben, nem hallgathatnak el előle semmit, mert neki egyszerűen joga van tudni. A kiválasztott pedig tudja: a választó ellenőrzi őt, túlkapások­ra nincs esélye, legalábbis sokkal kisebb, mint az előző időszakban. Ha mégis visszaél a mandátummal, mehet. Ketten már távoztak. Ha a közeljövőben még legalább ennyit leváltanak - persze, nem csak úgy ľart pour ľart -, akkor a választó biztos lehet abban, aki hibázik az ő rovására, nem maradhat sokáig. Mečiarékról soha semmit nem tudtunk. Mert pult alatt dolgoztak. Ha más nem, ez a hozadéka az utóbbi egy évnek. S ez nem is kevés. KRONOLOGIA 1998. október 30. - Jozef Migaš megbízott államfő kinevezi Mikuláš Dzurinda kormányát november 18. - A kabinet jóváhagyja programnyilatkozatát. Ján Čarnogurský igazságügyi miniszter ellene szavaz, december 2. - Bizalmat szavaz az új kormánynak a parlament, december 4. - Visszahelyezik tisztségébe a Mečiar-idôszakban levál­tott búcsi és bátorkeszi iskolaigazgatót. december 8. - Az elnöki jogkörök egy részével megbízott Mikuláš Dzurinda érvényteleníti a Vladimír Mečiar által az iíj. Michal Kováč ügyben elrendelt ún. duplaamnesztiát. 1999. január 7. - Megszületik az első gazdaságélénkítő csomag, február - Az MKP folyamatosan bírálja Pavel Koncoš földművelési minisztert, amiért a koalíciós megállapodás ellenére nem hajlnadó az MKP jelöltjét az Állami Földalap élére állítani. Koncoš később kijelen­ti: akkor sem támogatná az MKP jelöltjét, ha Gyetváról származna, február 12. - A két ország közötti alapszerződés végrehajtásáról ír alá szerződést Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar kormányfő. március 18. - Az MKP parlamenti bojkottja után a kormánykoalíció megállapodik a kisebbségi kultúra támogatásának alapelveiről, május 15. - A közvetlen elnökválasztás első fordulóját Rudolf Schuster a kormánykoalíció jelöltje nyeri Vladimír Mečiar előtt, május 29. - Az ország első közvetlenül megválasztott elnöke Rudolf Schuster. június 23. - A kabinet a magyar kormánytagok nélkül hagyja jóvá a kisebbségi nyelvtörvényjavaslatát. július 6. - A romák kivándorlása miatt Finnország vízumkényszert vezet be Szlovákiával szemben, 3 hétre rá Norvégia is hasonlóan cse­lekszik. augusztus 12. - Távozik a kormányból a sokat bírált távközlési mi­niszter, Gabriel Palacka. Helyére Jozef Macejko kerül. Az ellenzék si­kertelen kísérletet tesz Csáky Pál miniszterelnök-helyettes leváltására, szeptember 16. - Mikuláš Dzurinda és Orbán Viktor aláírja a Mária Valéria híd újjáépítését rögzítő szerződést, szeptember 21. - A kormányfő megbeszélést folytatott Bili Clinton amerikai elnökkel. szeptember 25. - Több tízezres szakszervezeti tüntetés a kormány gazdaságpolitikája ellen. október 13. - Az Európai Bizottság Szlovákiát az EU-csatlakozásra várók első csoportjába sorolja. október 19. - Távozik a kormányból Ľudovít Černák gazdasági mi­niszter, helyére Ľubomír Harach kerül. október 20. - A parlament - az ellenzék támogatásával - a minisz­terelnök kezdeményezésére leváltja a Nemzeti Vagyonalap két veze­tőjét, Ľudo Kaníkot és Ladislav Sklenárt. Az oldal anyagát összeállította: Molnár Norbert Pavol Hamžík Ľubomír Fogaš Ladislav Pittner Eduard Kukan Brigita Schmögnerová Ivan Mikloš Pavol Koncoš Ľudovít Černák Mikuláš Dzurinda Ľubomír Harach Peter Magvaši Jozef Macejko Pavol Kanis Ján Čarnogurský Milan Kňažko Mária Machová Gabriel Palacka

Next

/
Thumbnails
Contents