Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-27 / 248. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 27. KOMMENTÁR Visegrádi négykezes JARÁBIK BALÁZS Azt, hogy a két héttel ezelőtt közzétett harmadik brüsszeli országje­lentés nem kelt szenzációt az egyes országok értékelésénél, tudni le­hetett. A jelentéseket olvasva csak egyet nem lehet tudni: kinek és fő­leg mikor lesz esélye csatlakozni az európai „Kánaánhoz". E kérdés miatt főhet a feje az eminens Magyarország külpolitikai irányítóinak. Az anyaország mind politikai, mind gazdasági szempontból jelesre vizsgázott, kisebb lemaradások a számunkra is kellemetlen perceket okozó határellenőrzés területén akadnak, régi sláger a pepói környe­zetvédelem. Sokkal nagyobb gondot okozhat a brüsszeli bürokraták gondos hallgatása a bővítés dáturfiáról. Míg a sorozatos botrányok után lemondott EU-kormány utódjának keresése folyt, addig érthető­nek is tűnhetett a dolog, ám a Prodi fémjelezte űj Európai Bizottság is halogatja a konkrét dátumok összekötését konkrét országokkal. Ép­pen Magyarország lobbizik folyamatosan és egyre elszántabban, hogy az EU többszáz oldalas jelentések helyett csak egy évszámot mondjon. A magyar külpolitikai kommunikáció - a jelentkezők közül egyedül - a 2002-es évet tartja az egyetlen elfogadható dátumnak, sőt a dátum már Orbán Viktor kedvenc fordulatai közé sorolható. Márpedig a 2002-es év hangsúlyozásával a Fidesz önmagának is csapdát állíthat: ha nem ekkor valósul meg a csatlakozás, akár hát­rányt is jelenthet számára a mostani dinamikus „2002-es" kampánya következő országgyűlési választások előtt, pontosan abban az évben. Mivel az országjelentések alapján megszűnnek a csoportok, és várha­tóan az év végén Helsinkiben mindenkivel megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat, logikusnak tűnik, hogy a leszakadók a csoport elitjét is hátráltatni fogják. Ráadásul egyes elemzések szerint az EU Szlovákiá­ról szóló jelentésébe apró kozmetikázások is kerültek jogi és gazdasá­gi kérdésekben - a vitathatatlan haladás mellett -, ami egyrészt az or­szág hatalmon levő kormányának nyújtandó jelentős politikai gesz­tus, másrészt Szlovákia felzárkózását szolgálja a fejlett visegrádi or­szágokhoz. Szlovákia feljövetele viszont kapóra jött Brüsszelben. Az F.U nagyra értékeli a visegrádi négyek feltámadását, főleg ami Cseh­ország és Szlovákia kiegyenlítődését illeti, hiszen a két ország közötti vámunió miatt vajmi nehezen elképzelhető a külön-külön felzárkó­zás. Ráadásul kezd megfogalmazódni a visegrádi négyek együttes in­tegrációja is. Ez azonban természetesen lassúbb folyamat, és ismét csak a legjobbak közé tartozó Magyarország sínyli majd meg. Az így kialakuló visegrádi mechanizmusok viszont később nagy segítséget jelenthetnek a régió érdekérvényesítésekor az EU-n belül, ami hosz­szabb távon kifizetődőbb lehet, mint a minél gyorsabb integráció. JEGYZET Végtelen esztendő MADI GÉZA Lassan egy éve, hogy Jozef Migaš házelnök, ideiglenes köztársasá­gi elnök előtt letették hivatali es­küjüket a Mikuláš Dzurinda ve­zette kormány tagjai. Az aktussal az új miniszterelnökből is úgyne­vezett félállamfő lett, mert ugye, akkor Rudolf Schuster még csak Kassa feje volt, nem pedig az ál­lamé. Szóval néhány hónapig eggyel több köztársasági elnök volt a kelleténél, de ezt a számta­ni hibát Schuster megválasztásá­val még tavasszal sikerült kikü­szöbölni. Bizonyos szempontból valakinek az elmúlt tizenkét hó­nap hosszúnak tűnhet, másfelől nézve azonban elrepült a kabinet első 365 napja. Nagyon-nagyon hosszú volt az első hivatali esz­tendő, már ami a különféle né­zeteltéréseket, vitákat, botrányo­kat illeti. Az MKP kormányba ke­rülése elleni DBP-tiltakozást (Jozef Migaš, illetve az azóta függetlenné vált Robert Fico kép­viselő részéről) még el sem felej­tettük, amikor a baloldal (Pavel Koncoš földművelési miniszter személyében) ismét jött, s „gyet­vai magyarokról" kezdett beszél­ni. Persze a többi afférról sem szabad megfeledkezni: Nafta­ügy, orosz adósság behajtása, gyanús tenderek, Gabriel Palac­ka közlekedési és Ľudovít Černák gazdasági miniszter menesztése, a vagyonalap vezetőségének ki­cserélése. Viszont abból a szem­szögből nézve rövidnek tekinthe­tő a demokratikus kabinet első éve, hogy hány úgynevezett po­zitívjogszabályt sikerült elfogad­nia. Mert ellenzékként a divat­hoz igazodva (?) fűt-fát megígért a mečiarizmust elutasító, de­mokratikus választópolgárnak, de bizony 1998. október 30-a óta, úgymond, kissé keveset sike­rült valóra váltania ígéreteiből. Főleg azért, mert az új hatalom letéteményesei az első félidőben a jobboldali-baloldali viszály mi­att nagyon határozatlannak bizo­nyultak. ím aztán megemberel­ték magukat, s lassan jöttek a gazdasági megszorító intézkedé­sek, áremelés áremelést követett, de ezen a téren sem volt százszá­zalékos a koalíció teljesítménye. Bár amit az előző kormány ráha­gyott, az végtelen történet, s a rengeteg hiba kijavításához vég­telen esztendőre volna szükség. Viszont a jelenlegi kormánynak már csak egy szökő- és két szok­ványos éve van hátra. Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság ­(58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella- panoráma ­(58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek ­(58238314) Tomi Vince-sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, 53417054, telefax: 58238343, üzenetrögzítő: 53417054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetőiroda: 58238262, 58238332, fax: 58238331 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA Kft. - Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. - Samorín. Külföldi megrendelések: PNS F,S-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@voxnova.sk - Jenő, a Nemzeti Vagyonalapban lukratív helyek vannak szabadon, s te ezt foglalod el? (Peter Gossányi) TALLÓZÓ PRAVDA A kormánypártok közül egyedül a DBP nem támogatja a Szlovákia és Vatikán közötti alapszerződést. Migašéknak poliükai és jogi kifogá­saik is vannak a dokumentummal kapcsolatban. Ez azért is meglepő, mert az azt előkészítő bizottság öt tagja a DBP-t képviseli. Az ő hivataljaik - köztük a pénzügymi­nisztérium is - támogatták a szerző­dést, mely Ján Figeľ külügyi állam­titkár szerint modern. A DBP-t leg­inkább a kormány programnyilat­kozatában nem szereplő alapszer­ződés előkészítésének gyorsasága lepte meg. A lengyel példából kiin­dulva a baloldaliak abban bíztak, hogy hosszadalmas folyamat várha­tó. A DBP szerint ez Szlovákia Vati­kánnal szembeni egyoldalú elköte­lezettségéről szól. A javaslatból ki­tűnik, a jövőben nem lenne kívána­tos az egyház és az állam különvá­lasztása. A DBP szerint az alapszer­ződés elfogadása előtt szükség vol­na egy új, az egyház és az állam kap­csolatát rendező jogszabályra. A japán atomfegyver még jobban megterhelné a távol-keleti helyzetet, de az ország biztonságát nem javítaná Gazdag ország erős sereggel Bár előbb-utóbb várható volt, hogy bekövetkezik, mégis megdöbbentő egy magas ran­gú japán kormánytisztviselő kijelentése, mely szerint or­szágának atomfegyverhez kellene jutnia. ONDREJCSÁK RÓBERT Miután a távol-keleti ország a 19. század második felében kilépett több évezredes önkéntes elszigetelt­ségéből, a nemzetközi politikai szín­pad aktív résztvevője lett. A nemzeti jelző, a fukoku kjáhei (gazdag or­szág erős hadsereggel) elérése után Tokió terjeszkedni kezdett Kelet­Ázsiában. 1895-ben megtámadta és legyőzte az akkor hanyatló és gyen­ge Kínát, sőt 1905-ben a cári Oro­szországra is vereséget mért. Az első világháborúban a későbbi győzte­sek oldalán lépett be, így újabb terü­letekhez jutott (az addig Németor­szág fennhatósága alá tartozó csen­des-óceáni szigeteket foglalta el vi­szonylag kis erőfeszítéssel). A máso­dik világháború kimenetele sokkal kedvezőtlenebbül alakult Japán számára, hiszen a fasiszta Németor­szág és Olaszország oldalán harcolt az Egyesült Államok, Nagy-Britan­nia és szövetségeseik ellen. A totális vereséghez és a háborús pusztítás­hozjött még Hirosima és Nagaszaki tragédiája. Mindennek óriási hatása volt a japán társadalomra, és az or­szág külpolitikájában is gyökeres változás következett be. Tokió fel­adta addigi expanzív külpolitikáját, és a „minden irányú békés diplomá­cia" felé fordult, a gazdaság fejlődé­sére, és a kereskedelemre helyezve a hangsúlyt. Az erőfeszítéseket siker koronázta, aminek következtében napjainkra Japán a világ második legnagyobb és egyik legfejlettebb gazdaságát mondhatja magáénak. Ennek elérése érdekében a háborút követő időszakban a katonai kiadá­sokat minimálisra csökkentették, hogy a lehető legtöbb forrást a gaz­daságba fektessék, aminek követ­keztében az ország gazdasági óriás­OLVASOI LEVELEK Vélemények és érdekek Csak kommunikációs zavar? - teszi fel a kérdést Vojtek Katalin a szenei gimnáziumról írt cikkében (Új Szó, október 20.). A válasz egyértelmű. Több mint kommunikációs zavarról van szó. Különböző vélemények és érdekek ütközéséből adódó súlyos konfliktusos helyzetről. Ahhoz, hogy erről objektív képet alkothas­sá, de nagyhatalommá nem vált (éies ellentétben a volt Szovjetunió­val). A katonai kiadások alacsony szinten tartását az Egyesült Álla­mokkal 1951-ben kötött szerződése tette lehetővé, melyben Washing­ton vállalta a szigetország katonai védelmét, nukleáris stratégiai védő­ernyőt biztosított számára. A szoros amerikai-japán katonai együttmű­ködés fő kiváltó oka a távol-keleti szovjet fenyegetés volt. A Szovjet­unió széthullásáig a washingtoni és tokiói külpolitika Távol-Kelettel kapcsolatos félelmei és érdekei megegyeztek. A Szovjetunió bukása óta a helyzet megváltozott, bár a két ország érdekei még mindig sokszor egyebeesnek. Mindez nem változtat a tényen, hogy a szoros ame­rikai-japán együttműködés legfőbb értelme, a szovjet fenyegetés meg­szűnt. Toldó ezért nincs annyira rá­utalva szövetségesére, aminek kö­vetkeztében önállóbb, az USA el­képzeléseivel nem mindig egyező külpolitikát fog praktizálni a jövő­ben. Japán a második világháborús veszteshez, Németországhoz ha­sonlóan szeretne teljes jogú nagyha­talomként visszatérni a nemzetközi rendszerbe. Ennek egyik legbizto­sabb jeleként Tokió - csakúgy mint Berlin - bejelentette igényét az ál­landó tagságra az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Ez érthető, hiszen Ja­pánt gazdasági ereje és több mint 120 milliós lakossága alapján megil­Tokió ezért nincs annyi­ra ráutalva szövetsége­sére, önállóbb. lemé az állandó tagság az „elitklub­ban". A védelmi miniszter helyette­sének kijelentése is bizonyítja, van­nak olyan körök Japánban - bár még nem túlságosan befolyásosak -, amelyeknek nem lenne elég az „emancipálódás" ilyen foka. Szerin­tük egy igazi nagyhatalom nélkü­lözhetetlen atribútuma az atomar­zenál és a nagyobb hadsereg, mert csak ezek segítségével tudja az őr­sünk, mindkét felet meg kellett vol­na V. K.-nak hallgatnia. Mivel csak egyoldalúan tájékoztatott, egy kis csoportot hallgatott meg, ezek véle­ményét és érdekeit objektív igaz­ságként kezeli, ezekből von le kö­vetkeztetéseket, minősít és ítélke­zik. Ezért a cikk a helyzetet jobban ismerők szemében felháborodást keltett, mert nem felel meg a való­ságnak, rágalmazó, etikátlan, tar­talma koncepciós perekre emlékez­tet, hangneme, színvonala bulvár­lapokba illő. Iskolánkról, pedagó­gusainkról bármilyen szennyes rá­szág megvédeni biztonságát és ér­dekeit. Az újrafegyverkezést szor­galmazó erőket nem elégíti ki a je­lenlegi amerikai-japán szövetség ál­tal biztosított védelem, mert a két ország érdekeinek esetleges külön­bözősége miatt a konfliktusokra va­ló reakcióik is eltérőek lehetnek. Ezenkívül figyelembe kell venni az USA helyzetének relatív meggyen­gülését is, mivel más hatalmak (Kí­na, India) ereje folyamatosan nő. Nem kétséges, hogy a japán gazda­ság fejlettségi szintje lehetővé ten­né, hogy az ország hadiflottáját kor­szerű anyahajókicai fegyverezzék fel, vagy létrehozzák a nukleáris ra­kétaerőket, hiszen a tengerészet már most korszerű rombolókkal rendelkezik (hajózási útvonalak vé­delmére) és az atomipar is jelentős. Kérdés viszont, milyen következmé­nyekkel járna ez az ország gazdasá­gára és a nemzetközi helyzetre. Ami az előbbit illeti, a második világhá­borút követő időszak magas növe­kedésének egyik legfőbb oka az ala­csony hadiköltségvetés volt, mert az itt megtakarított pénzt produktív befektetésekre fordították. Újra­fegyverkezés esetén ez megszakad­hat. Az intenzív japán fegyverkezés, különösen ha nukleáris fegyverek hadrendbe állításával egészül ki, rendkívül negatív reakciókat válta­na ki Kelet-Ázsia minden országá­ban. Az egyik legélesebb válasz Kí­nából érkezne, mely nehezen tűrné el még egy atomhatalom létrejöttét a régióban, közvetlen szomszédsá­gában. Lehetséges, hogy. a japán atomfegyverkezési törekvéseket Pe­king rohamosan növekvő hatalma csak még jobban ösztönzi. Akadhat­nak olyan japán körök, amelyek a tá­vol-keleti stratégiai helyzetet még addig szeretnék saját javukra billen­teni, míg Japán viszonylag elég erős, és mielőtt szárazföldi riválisuk az egész térséget uralma alá hajtaná. Ezen a ponton nem szabad elfelejte­ni a Kuril-szigetek fölötti ellenőrzés miatt folyó vitát Oroszországgal. Ha a Japánt fenyegető nukleáris erők­ről, és ezeknek saját nukleáris erő létrehozásával történő ellensúlyozá­galmat le lehet közölni, csak az a fő, hogy szenzációs legyen?! Kinek használ ez? Senkinek. Szenzáció helyett az objektív valóság megírá­sa hasznosabb lenne. Orbán János, a szenei alapiskola pedagóogusa A századik kiállítás A hetényi Lilla Galériában rendez­ték meg Lábik János festményeinek 100. kiállítását. Hetényben kitűnő sáról van szó, érdemes megvizsgál­ni, mi is fenyegeti a szigetország biz­tonságát. Japán gyakorlatilag min­den létfontosságú nyersanyagból behozatalra szorul, például a kőolaj­szükséglet 99 százaiékát importálja. Az energiahordozó és nyersanyag­behozatal leállása megbéníthatja és tönkreteheti az egész országot. Ezért ennek lehetősége legalább olyan po­tenciális veszélyt jelent, mint bármi­lyen nukleáris fenyegetés. A kőolaj szállításának legfontosabb útvonala a Perzsa-öbölből az Indiai-óceánon, Szingapúron és a Dél-kínai-tengeren keresztül vezet a japán kikötőbe. Nyüvánvaló, hogy ezt az útvonalat jelenleg egyedül az amerikai flotta képes ellenőrzés alatt tartani. Az iga­zi katasztrófa az lenne a japánok számára, ha ezt egy másik nagyhata­lom kaparintaná meg. Erre irányuló kínai törekvések már most is létez­nek, például a burmai flottatámasz­pontok, vagy a Tajvani-szoros, és ké­Japán minden létfon­tosságú nyersanyagból behozatalra szorul. sőbb a dél-kínai-tenger ellenőrzését biztosítani hivatott flottatervek elfo­gadása. Japán sebezhetőségével Pe­kingben is tisztában vannak, ezért ha Tokió „atomrobbant", nem nehéz a hatékony kínai válasz megjósolá­sa. Mivel az USA sem támogamá Ja­pán nukleáris fegyverkezését, azért a miatta kirobbant japán-kínai konf­liktusban az amerikai hadiflotta sem állna Tokió mellé. A japán atomfegy­ver esedeges kifejlesztése tehát nem oldaná meg az ország biztonsági di­lemmáit. A hadsereg elrettentő ereje megnőne, de javíthatatlanul megsé­rülnének a Washingtonnal ápolt kapcsolatok, és még tovább bonyo­lódna az amúgy is bonyolult viszony Kínával, nem beszélve a többi tér­ségbeli országról és Oroszországról. A japán atomfegyver tehát csak még jobban megterhelné a zűrös távol­keleti helyzetet, de az ország bizton­ságát nem javítaná. szervezők élnek. Luczáné Sárai Sá­ra és Nagy János szobrászművész a polgármesteri hivatallal, az iskolá­val, az óvodával, de az egész fa­luval az egészséges vérkeringés irá­nyítói. Lábik János ünnepi kiállítá­sának megnyitóján jelen voltak a művészeti élet hazai és magyaror­szági pártfogói, a régió polgármes­terei, Barta Gyula festőművész. Gál Ida művészettörténész ismertette Lábik János munkásságát, a Boros­tyán együttes pedig zenei köszön­tővel tisztelte meg a rendezvényt. Hajtman Kornélia, Nána

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents