Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-26 / 247. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 26. TÉMA: A RÁKMEGELŐZÉS G] Beszélgetés Štefan Korecal a Nemzeti Onkológiai Intézet igazgatójával a gyógyítás humanizálásának szükségéről Javulnak a túlélés esélyei Az ország elhagyása után a rendszerváltásig az Egyesült Államokban élt és dolgozott, majd 1990-ben pályázati nyertesként a pozsonyi Onkológiai Intézet igazgatója lett. Kilencvenháromban Viliam Soboňa DSZM-es egészségügyi miniszter menesztette, ám a Moravčík -kormány ideje alatt (1994) újra megpályázta az igazgatói posztot. INTERJÚ Amikor 1995 végén a szintén DSZM-es Ľubomír Javorský egészségügyi miniszter is leváltotta, a brünni Masaryk Onkológiai Intézet igazgatóhelyettese lett. Kapcsolatát Szlovákiával mégsem szakította meg, az egyik egészségbiztosító számára onkológiai megelőző programot dolgozott ki. A választásokat követően újra viszszutértem eredeti munkahelyemre, de előbb - már harmadszor részt kellett vennem a pályázaton. Úgy gondoltam, hogy amíg be nem fejezem a megkezdett munkát, nem mehetek el. A fejlett országok tapasztalataiból kiindulva 1990től szorgalmaztam a regionális onkológiai központok létesítését. A betegek érdekei mellett az orvosi szempontokat is figyelembe vettem. Mert amíg a beteg egy eldugott községből végre eljutott a megfelelő intézetbe, különféle orvosok különböző szinten agyon vizsgálták. Az idő a beteg érdekei ellen dolgozott. Mire végre felkerült Pozsonyba, gyakran nem lehetett rajta segíteni. Ezen kívül pedig elszakadt szeretteitől, akik - főleg ha idős betegről volt szó - még látogatni sem tudták. Vagyis: nem volt elég, hogy valaki beteg lett, még azzal is „büntettük", hogy kiszakítottuk megszokott közegéből. Ezért tartom fontosnak a betegek régión belüli ellátását, ami ráadásul még olcsóbb is. Hangsúlyozni szeretném: ma már a daganatos betegek jelentős hányada járóbeteg-rendelés keretében kezelhető. Vagyis egyáltalán nem kell befeküdnie a kórházba? Természetesen egyszer igen, de miután alaposan kivizsgálták, beállították gyógyszerezését, - s nincsenek egyéb panaszai - nem szükséges elszakadnia családjától. A kemoterápiás kezelés ambulánsan történik, a lakóhelyhez tartozó onkológiai rendelőben. Ami ugyancsak költségmegtakarítást eredményez, illetve növeli a kezelés hatékonyságát, és nem vitás, humánusabb is. Tevékenységébe háromszor beleszólt a politika. Hogyan áll tervei megvalósításával? Örömmel közölhetem, hogy az onkológiai rendelők és központok hálózata kiépült, nincs akadálya a minőségi betegellátásnak. Az egyes munkahelyek végre elfoglal hatták az őket megillető helyet. A régiókban dolgozó onkológusok szaktudása semmiben sem különbözik a fővárosiakétól. Somogyi Tibor felvétele szüntetése ellenére mégis sokan a fővárosi Nemzeti Onkológiai Intézetben akarnak gyógyulni. Valóban, s ennek több oka van. Léteznek bizonyos diagnosztikai és kezelési eljárások, amelyeket csak itt, illetve a nagy intézetekben végeznek. Főleg a súlyosabb daganatos megbetegedések esetében, mert ezek kezelése bonyolultabb és drágább. Megértem a betegek gondolkodását is: „ha Pozsonyban képesek harcba szállni a súlyos rákfajtával, az enyhébb lefolyásúval is sikeresebben boldogulnak", ezért ide utaltatják be magukat, holott az ország valamennyi központjában a gyógyeljárás szinte egyforma. A nálunk kezelt betegek további ellátása már rendszerint a lakóhelyéhez közeli köpontban folytatódik. Nem azért vállalják az otthonuktól való elszakadást is, mert a nemzeti intézet felszerelése jobb, mint a vidéki központoké? Kezdettől fogva ügyelünk a régiókban működő központok megfelelő műszaki felszereltségére. Más kérdés a gyógyszerek hozzáférhetősége. A kórházak pénzhiánya miatt valóban gondot jelent, hiszen a gyógyítás súlyos milliókba kerül, s az egészségügyi intézetek költségvetése hiányos. Tudatosítva mindezt mi segítjük ki őket. Tudjuk, hogy mielőbb fel kell mérni a szükségleteket: egyes régiókban meg kell állapítani a betegek számát, illetve a rendelkezésre álló anyagiakat, hogy a pénzeszközöket valóban racionálisan oszthassuk el. Jövőre a központok már nem aszerint kapnak pénzt, ki mennyit bokszol ki magának, hanem a szükségletek alapján. A Pozsony-központúság meg- Hogyan? Hiszen a szükségletek nagyobbak, mint a rendelkezésre álló anyagiak. A gyógyeljárások ésszerűsítésével. Azzal, hogy egy bizonyos betegséget olyan szerekkel kezelünk, melyek bevetése indokolt. Hiszen ha tudjuk, hogy a gyógyszeres kezeléssel egy mellrákos nő életét meghosszabbítjuk, valóban a lehető legjobbal, a legdrágábbal kell gyógyítani. Akkor kell megfontolni a drága szerek adagolását, ha nincsenek tanulmányok arról, valóban hatásos-e a kezelés. A kemoterápiát ne pszichoterápiaként adjuk, mert nem segít. Ne kísérletezzünk, mert akkor nem jut pénz azokra, akik megmenthetők. A daganatos megbetegedések tekintetében mennyire tájékozott a lakosság? Szerencsére, egyre kevésbé tabu a rák. Abban a családban pedig, amelyben a betegség előfordul, nemcsak a rokonok, a barátok is megszerzik, gyűjtik az információkat. A tájékozott betegek gyakran a legdrágább gyógyszereket követelik. Ami anyagi terheket ró az ágazatra. Mert az orvosok érzelmeiktől vezérelve felírják nekik, holott tudják, nem segítenek. Nem könynyű ugyanis megtagadni bármit is. Az új orvosságok pedig tízszer drágábbak a régieknél. Az onkológusok elérhetősége a diagnosztizált betegek számát növeli. Ami nagyon jó. Mindezek ellenére sokan későn keresik a segítséget. Az előrehaldott betegség kezelése nemcsak nehezebb, de költségesebb is. És kevésbé hatékony. Éppen ezért volt szükség egy átfogó megelőzési program kidolgozására. Jeleneleg külföldi támogtásról tárgyalunk. Filozófiánk az: most adjatok nekünk kölcsön, hogy öt év múlva, amikor esedékes lesz a visszafizetés, a „megtakarított anyagiakból" fedezhessük ar adósságot. Hiszen a megelőzés eredménye: csökken nemcsak a súlyos betegek száma, hanem a kezelésükre fordított öszszeg is. Örvendetesnek tartom, hogy egyre több nő ügyel a megelőzésre. De a műszeres kivizsgálásra gyakran hónapokig várniuk kell. Míg nem észlel rendellenességet, nem talál csomót a mellében, várhat. Ám a vélt vagy valós „lelet" vizsgálata nem tűr halasztást. Ebben az esetben szó sincs megelőző vizsgálatról, ez már diagnosztikai kategória. Igaz az is, hogy a várakozásnak gyakran anyagi oka van. Nincs pénz a műszerek üzemeltetésére. Előfordul, hogy a daganatos beteg a hagyományos orvoslás helyett az alternatív gyógymódokat választja. A pácienssel közölni kell túlélési esélyeit. Legalábbis azzal, aki tudni akarja. Kötelességem megmondani: betegsége súlyos, nem mondok le róla, ám meggyógyítani nem tudom. Erre jön valaki, aki felcsillantja a reményt. Emberileg érthető, ha hinni kezd benne. Ráadásul a sarlatánok kezelése nem fájdalmas, nem hullik ki tőle a beteg haja sem. Hogyan fogadja, ha a rákos beteg a hagyományos orvoslás mellett él a másik lehetőséggel? Nem kifogásolom, bár akadnak onkológusok, akik sértődötten reagálnak. Ha a beteg betarja a kúrákat és amellett vitaminokat, teákat fogyaszt, kinek árt vele? Állítom, hogy csak a bizonytalan orvos tart a konkurenciától. Nem titok, hogy néha nagy pénzeket fizetnek a gyógyászoknak. Ha ehelyett a kórházakat támogatnák... Nemcsak a hazai egészségügyi intézeteknek van szükségük szponzorokra. Mi hálásak vagyunk az adományokért, hiszen ebből a betegellátás javulhat. A támogatás fejében, akár ellenszolgáltatásnak is nevezhetjük, szívesen elvégezzük a szponzorcég alkalmazottainak rákszűrését. Többször hangsúlyozta, hogy javul a daganatos betegek ellátásása. Betegesen optimista vagyok, holott lassan harminc éve dolgozom a szakmában. A rákgyógyítás rohamosan fejlődik, már tudományos megalapozottsággal gyógyíthatjuk a rászorulókat. Ha a megelőzési program keretében a kórt korai stádiumában csípjük el, többet tehetünk majd a súlyos betegekért. Meggyőződésem: eljön az az idő, amikor úgy mint Európa és az USA egyes államaiban, a halálozási statisztikák Szlovákiában is kedvezően alakulnak. Az AVON a mellrák elleni küzdelmet 65 millió dollárral támogatja, a megelőzést szorgalmazza Edukációs program az életért TUDÓSÍTÁS A világ számos országában közismert Project Hope alapítvány 1991-ben kezdte meg tevékenységét hazánkban is. Egészségmegőrző programjai nagy segítséget jelentettek, jelentenek a pénzszűkében lévő ágazatnak. Tavaly, kizárólag az Avon Cosmetics Kft. anyagi támogatásával új tervezet született, melynek célja nemcsak a nők egészségtudatának emelése, s ezen belül annak elérése, hogy a mellrák kezdeti stádiumában forduljanak orvoshoz, hanem az is, hogy a képzett egészségügyi dolgozók segítsék a betegek életminőségének javítását. Fizikai, de pszichoszociális rehabilitációval is. A Közép-Kelet-Európában alakult önsegélyező csoportok - Magyarországon 9, Lengyelországban 8, Csehországban 6, Szlovákiában 4 - jelentősen hozzájárultak nemcsak a daganatos megbetegedésben szenvedő nők, hanem az egészséges népesség jobb tájékoztatásához is - Sokszor nem a tudatlanság, csupán a betegségtől való félelem miatt keresik fel jelentős késéssel orvosukat a nők - összegezte a tapasztalatokat Anna Slobodníková onkológus. - Ez is bizonyítja az erőteljesebb tájékoztatás, felvilágosítás szükségességét. Annak ellenére, hogy az önvizsgálat - bár nem az egyedüli - nagyon hasznos megelőzési mód, még mindig kevesen alkalmazzák. Tény az is, hogy a nők zöme maga fedezi fel mellében a csomót. Az Avon a négy szlovákiai tervezetet 1 793 000 koronával támogatja. ÖNVIZSGÁLATTAL FEL LEHET FEDEZNI A VÁLTOZÁST Az emlő daganatos megbetegedése a leggyakoribb rákfajta, Szlovákiában évente 1 500 nőnél állapítják meg. A gyógyulási esély a mell rendszeres vizsgálatával növelhető, ugyanis minél kisebb a feltételezett daganat, annál jobbak a gyógyítás kilátásai. Már húszéves kortól havi rendszerességgel a menstruáció végeztével, a változó korban és ezt követően a hónap első napján ajánlott a mellvizsgálat. A mellvizsgálatot tükör előtt kell végezni. Nem számít, hogy az egyik emlő valamivel nagyobb a másiknál, a bőr, a mellbimbó alakjának, színének változásaira kell figyelni. Kezét lassan emelje a feje fölé. Követi ezt a mozgást a melle is? A mellbimbók egyenlő magasságba kerültek? Feküdjön le, a vizsgált oldalon kispárnával támassza meg a hátát. Kezét helyezze a feje alá. A másikkal - az ujjak párnás részével - körkörös finom mozdulatokkal tapogassa végig a mellét. A jobbal a bal emlőt, ballal pedig a jobbat. Akár az emlő szélétől a mellbimbó felé, akár fordítva, a mellbimbótól az emlő széléig halad, ügyeljen arra, nehogy kihagyjon egy részt. Végül vizsgálja meg a mell és a hónalj közötti részt, a kis csomókra is összpontosítson. A hónalj vizsgálata az ujjak hegyével történik. Némi gyakorlat után felfedezhetők az apró, puha limfatikus mirigyek. (A testesebbeknél erre nincs mód, a kitapintást a vastag zsírszövet gátolja). A limfatikus „csomók" méretének, illetve szilárdságának változásait figyelje. Amint rendellenességet tapasztal, nyomban keresse fel a szakorvost. A jóindulatú csomó vagy daganat is figyelmet és kezelést igényel, ugyanis a tapasztalatok azt igazolják, hogy ezek idővel akár rosszindulatúvá is válhatnak. Fiatal nők esetében a menstruációs zavarok is szükségessé tehetik az emlő vizsgálatát, mert a mell, mint másodlagos nemi szerv, maga is reagál a hormonális változásokra. A rosszindulatú folyamat leggyakrabban a tej kivezető járatainak elején és a tejmirigyek végkamráinál indul el. Ez az emlő viharsarka. Az oldal anyagát írta és szerkesztette: Péterfi Szonya