Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-21 / 243. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 21 TÉMA: KISEBBSÉG ÉS SAJTÓ FY ... a Mečiar-kormány alatt közszolgálatinak nevezett televízió ellenzék- és magyarellenes hírműsorai helyett a magyarok a Markízát választották A nyelv nem akadály A Nemzeti Médiakommunikációs Központ Közvéleménykutató Intézete közvetlenül az tavalyi választások után felmérést készített, amelynek eredményeit František Šinka A nyilvánosság és a médiumok Szlovákia nyelvileg vegyes területein címmel elemezte. KORPÁS ÁRPÁD Az 1998. október 30. és november 8. között készült felmérés során DélSzlovákia 12 járásából (Dunaszerdahelyi, Galántai, Vágsellyei, Komáromi, Érsekújvári, Lévai, Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Nagyrőcei, Rozsnyói és Tőketerebesi járás) 781 megkérdezettől tudakolták a tévénézéssel, rádióhallgatással és újságolvasással kapcsolatos szokásait, véleményét, de kutatták az időszerű kérdésekkel kapcsolatos álláspontjukat is. Az 1995-ben végzett hasonló jellegű felmérés megfelelő alapul szolgált az eredmények egybevetésére és bizonyos következtetések levonására. A közvélemény-kutatás egyik legfontosabb eleme értelemszerűen a nemzetiségi tagolódás szerinti megközelítési mód volt. Šinka szerint a kutatás tekintettel volt a magyar kisebbség és a szlovákiai sajtónyilvánosság közti kapcsolat egyes sajátosságaira is. Figyelembe vették például, hogy a szlovákiai magyarok két kultúra hatásainak vannak „kitéve". Szem előtt tartották, hogy esetlegesen belső konfliktust okozhat a nemzetiségi önazonosság mint lélektani, illetve a társadalmi integráció mint gazdasági és egzisztenciális alapérdek közti ellentmondás. Az érdemi kutatás előtt felmérték a dél-szlovákiai háztartások készülékekkel való felszereltségét. Az összszlovákiai átlaghoz képest nagy eltérések nincsenek. A kimutatások szerint 1995-hez képest rohamosan nőtt a teletext vételi lehetősége (a dél-szlovákiai háztartások 43 százaléka) és a mobiltelefonok száma (a háztartások 21 százaléka). Érdekes, hogy képmagnó, CD-lejátszó, walkman és számítógép az országos átlagnál több magyar háztartásban van. A nyelvismeret szintén fontos előfeltétele a tömegtájékoztatási eszközök élvezetének, különösen egy olyan közegben, mint a dél-szlovákiai, amely a magyaron és a szlovákon kívül orosz, osztrák (vagyis német nyelvű) műsorszórókkal, a kábeltelevízión és a műholdas csatornákon keresztül pedig a angolszász és más nyelvekkel is kapcsolatba kerül. Az elemzés pozitívumként értékeli, hogy a magyarok 94 százaléka a szlovák nyelv részleges vagy teljes körű ismeretét tüntette fel. „Másrészt érdekes a szlovák nemzetiségűek magyar nyelvismeretének viszonylag magas aránya(47,3%)" -jegyzi meg František Az Új Szó olvasóinak 35,7 %-a nyugdíjas, 20,3 %-a állami alkalmazott... Šinka. A jelentés megállapítja: „A magyarok kétnyelvűnek jellemezhetők, mert két - kisebbségi és államnyelven - értekeznek. Ezért ez a kétnyelvűség nem hátrányként vagy akadályként, hanem ellenkezőleg, objektív adottságként sokkal nagyobb lehetőséget nyújt a kommunikációra, a mediális termékek kiválasztására és befogadására." A televíziók esetében az 1995 és 1998 közt eltelt időszak nagyobb változásokat hozott. Míg négy éwel ezelőtt a dél-szlovákiai szlovákoknál a Szlovák Televízió (SZTV) és a közszolgálati rádió örvendett a legnagyobb népszerűségnek (67,8, illetve 58,9 %-os napi nézettség, illetve hallgatottság), a magyarok 61,8 %-a leginkább a Magyar Televíziót (MTV), 30,4 %-a az SZTV-t nézte napi rendszereséggel. A Mečiar-kormány idején megjelenő Markíza magántelevízó és a magyarországi kereskedelmi csatornák (RTL Klub, TV2) 1998-ra alaposan megváltoztatták a mutatókat. A felmérés alapján Dél-Szlovákia lakosságának (tekintet nélkül a nemzetiségre) 56,9 %-a napi rendszerességgel, 75,9 %-a hetente háromszor-ötször nézi a Markízát. Šinka a Markíza megjelenésével kapcsolatban közvetve az 1995-es felmérés észrevételeit is bírálja. „Amíg a Markíza televízió nem volt jelen a mediális piacon, a magyarok szlovák médiumokkal szembeni érdeklődését (illetve érdektelenségét), a kommunikációban való részvételüket nemzetiségi szempontból és a képességek és lehetőségek (illetve akadályok) szemszögéből ítélték meg. A Markíza hatása a magyarok körében Šinka szerint arra enged következtetni, „hogy korábban nem kizárólag a szlovák médiumokkal szembeni érdektelenségről volt szó, hanem e médiumok politikai, műsorpolitikai és műfaji szempontjaival szembeni érdektelenségről." Magyarra fordítva ez annyit jelent, hogy a Mečiar-kormány alatt közszolgálatinak nevezett televízió tendenciózusan ellenzék- és magyarellenes hírműsorai helyett a magyarok a Markízát választották. A magyar rádióadókat az itteni magyarok 40,2 %-a naponta, 64,4 %-a ritkábban, de rendszeresen hallgatja. A Szlovák Rádió szlovák adásánál ez a rendszeresség a magyarok 27, a pozsonyi magyar adás esetében 24,5 %-áról mondható el. A jelentés kitér a televíziós műfajok elemzésére is: „Míg a dél-szlovákiai magyarok az ún. könnyed műfajok (tévésorozatok, zenés-szórakoztató műsorok, filmek és vetélkedők) esetében előnyben részesítik a budapesti csatornákat, a publicisztikai, hír- és vitaműsorok tekintetében... a pozsonyi adásokra orientálódnak át. Véleményünk szerint az ilyen mediális viselkedésmódnak az az oka, hogy éppen ezeken a műfajokon keresztül kapnak nyilvánosságot a nemzetiségi kisebbségeket, mint állampolgárokat közvetlenül A tévé ma már nem luxus, de csak mértékkel ajánlatos „fogyasztani" és létkérdésként érintő problémák. Mivel az említett könnyedebb műfajok iránt főként az idősebb korosztályok (leginkább a 60 év felettiek) és az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők, továbbá a kis településeken élők érdeldődnek, helyénvaló, hogy ezt a tényt összefüggésbe hozzuk a kommunikációs akadályok kérdésével is." Az elemzés szerint a magyaroknál a 18 és 59 év közötti korosztály tekinthető a legrugalmasabbnak, mert képes az érdeklődés és a kínálat szerint felváltva figyelni a magyar illetve a szlovák adókat. Egy éwel ezelőtt a dél-szlovákiai szlovákoknál a napilapok közül a Nový Čas (33,2%) és a Pravda (15,3%), a magyaroknál az Új Szó (56,0%) és a Nový Čas (16,8%) volt a legolvasottabb. Šinka rámutat az olvasótáborokon belül 1995 és 1998 lezajlott változásokra is: „Míg a Nový Čas olvasóközönsége legfőképp a fiatalabb korcsoportokból (a 18 és 44 évesek kategóriája 66,6 %-ot képez) tevődik össze a műveltségi csoportok közti kiegyensúlyozottabb tagolódással..., addig az Új Szó olvasottsága a megkérdezettek életkorával együtt nő (a 45 év felettiek esetében a legolvasottabb, a megkérdezett olvasók 51,5%-a alapfokú végzettséggel rendelkezik)." Az Új Szó olvasóinak 35,7 %-a nyugdíjas, 20,3 %-a állami alkalmazott, 18,9 %-a magánszférában dolgozik. A vizsgált dél-szlovákiai járások közül a Nový Časnak a Tőketerebesi, a Galántai, az Érsekújvári és a Lévai, az Új Szónak a Dunaszerdahelyi, a Komáromi, a Lévai és a Galántai járásban van a legnépesebb olvasóközönsége. Mennyire tartják tiszteletben a romák emberi jogait Szlovákiában, s indokolt-e meg-megújuló kivándorlásuk az országból? Romákról szóló híreket két esemény befolyásolta SÓKI TIBOR Egy embercsoportról, kisebbségről alkotott képhez jelentősen hozzájárul az, ahogy az adott csoport tagjai a sajtóban megjelennek. A televízió, a rádió és az egyes újságok véleményformáló erejét ma már senld sem vonja kétségbe, s egyre több szervezet odafigyel arra is, kivel milyen módon foglalkozik a szlovák sajtó. Elemzés készül például a médiák által közvetített zsidóképről. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes jelezte, a magyarképről is készülhetne hasonló jelentés, a Szlovák Helsinki Bizottság pedig a romák sajtóbeli megjelenésével foglalkozott. Ez utóbbi már csak azért is fontos, mert e kisebbség tagjai immár notorikusan ismétlődő kivándorlásukkal külpolitikai bonyodalmat okoztak a kormánynak, s mivel néhány országot arra kényszerítettek, hogy vízumkényszert vezessen be a szlovákiai állampolgárokkal szemben, a lakosság helyzetét is megnehezítették. Mindenképpen érdemes tehát megvizsgálni, hogy Szlovákiában mennyire tartják be a romák emberi jogait, s indokolt-e meg-megújuló kivándorlásuk. Bár az általános vélemény az, hogy a roma kivándorlás nem indokolt, a sajtóban megjelenő romakép egy-két érdekes felismeréshez vezethet. Először is meg kell jegyezni, hogy a bizottság munkatársai 1998. június 1-től 1999. május 31-ig figyelték a legbefolyásosabb sajtóorgánumokat. Kiderül, hogy a romákról szóló hírek számát a sajtóban leginkább két esemény befolyásolta. Az egyik a júliusi árvíz volt 1998-ban, amely jórészt romák lakta területeket sújtott, a másik pedig a romák tömeges kivándorlása Angliába. Azóta több országban is megpróbálkoztak a menekültstátus megszerzésével, így újabb alkalmakkor szerepeltek fő témaként a sajtóban. A jelentés megállapítja, hogy a romákról szóló cikkek tartalmilag az adott kisebbség reális problémáit A romákról szóló cikkek tartalmilag az adott kisebbség reális problémáit tükrözték (Dömötör Ede felvétele) tükrözték, s többnyire mentesek voltak az érzelmi töltéstől. Igyekeztek tehát tényeket közölni, s kerülni az értékelést. Ezt a hír műfaji szabályai is megkövetelik. Ennek ellenére a bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a cikkek tartalma mégis negatív hatással lehet a romákról kialakult képre. E kisebbség tagjai ugyanis gyakran szerepelnek bűnügyekről és szociális gondokról szól. A jelentés szerint ezen cikkek nagy része egyértelműen negatív képet fest a romákról. A bizottság magát a tényt is kifogásolta, hogy a bűnügyi jelentésekben - de sokszor más cikkekben, statisztikákban is - külön feltüntették az elkövető, az áldozat, vagy a tanú roma származását. Más nemzetiségek esetében ezt a gyakorlatot nem követték. Ez pedig ellentétes az alkotmánnyal, illetve több emberijogi dokumentummal. Pozitívan értékelte viszont a jelentést azt, hogy a kormányváltás után a belügyminisztérium tavaly novemberben megszüntette a roma nemzetiség feltüntetését az egyes statisztikákban. Nem vezettek be azonban hasonló korlátozásokat a szociális jellegű kimutatásoknál, amit a bizottság rosszall. Kérdés persze, hogy beszélhetnénk-e egyáltalán a roma munkanélküliség megoldásáról, ha azt nem lehetne kimutatni. Teljes mértékben indokolt viszont a szervezet tiltakozása az ellen, hogy az újságírók és a jelentések szerzői gyakran önkényesen neveznek valakit romának avagy cigánynak pusztán bőrszíne vagy viselkedése alapján. A törvények és az alkotmány szerint ugyanis mindenkinek jogában áll eldönteni, milyen nemzetiséghez tartozik. Az elemzés azt is vizsgálta, a romák mely tulajdonságai jelennek meg az újságokban, illetve a televízió és a rádió műsoraiban. A negatív tulajdonságok közül elsősorban az élősködésre való hajlam, a lustaság, illetve a munkához és a higiéniához fűződő laza viszony dominált, míg a pozitív tulajdonságok közül egyértelműen a művészi érzék viszi el a pálmát. A romákkal kapcsolatban egy speciális kérdés is felmerül, mégpedig a megnevezésük. A Helsinki Bizottság ugyanis azt is figyelte, melyik sajtóorgánum hányszor használja a roma illetve a cigány kifejezést. Ez utóbbit a szlovákiai romák ugyanis elutasítják, mivel a szlovákban a cigány szóhoz erős pejoratív értelem párosult. A bizottság munkatársai megállapították, hogy a sajtó általában elfogadja a roma kifejezést, ám esetenként a cigány szó is előfordult a híradásokban. Ennek persze stilisztikai oka is lehet, hiszen ha az újságírók el akarják kerülni, hogy jelentéseik hemzsegjenek a roma szótól, kénytelenek annak szinonimáját használni. Egészen más a helyzet azokkal az esetekkel, amikor egy cikk szerzője indokolatlanul általánosít, vagy önkényesen olyan jellemvonásokat tulajdonít roma személyeknek, amelyekkel azok nem feltétlenül rendelkeznek. A Nový Čas egyik munkatársa például a sorok közt azt sugallta, hogy a lopásra való hajlam egyfajta roma nemzeti jellemvonás, amikor azt írta: „általános enyveskezűjellemük nem engedte meg nekik, hogy ne vigyenek el valamit". DOKUMENTUM Kisebbségi nyelvek chartája Tömegtájékoztatási eszközök 1. A regionális vagy kisebbségi nyelvek használói számára, e nyelvek használatának területein, és e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogy a közhivatalok közvetlen vagy közvetett módon hatáskörrel, hatósági jogkörrel vagy szereppel bírnak e területen, és tiszteletben tartva a tömegtájékoztatási eszközök függetlenségének és autonómiájának elveit, a Felek vállalják, hogy A, abban a mértékben, ahogy a rádió és televízió közszolgálatot lát el 1. biztosítják legalább egy-egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás és televíziós csatorna létesítését, vagy II. bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy-egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás vagy televíziós csatorna létesítését, vagy III. megteszik az intézkedéseket, hogy a műsorszórók regionális vagy kisebbségi nyelveken készük műsorokat is programjukba iktassanak; B, I. bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás létesítését, vagy II. bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelven készült rádióműsorok rendszeres sugárzását; C, I. bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó televíziós csatorna létesítését, vagy II. bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült televízióműsorok rendszeres sugárzását; D, bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelvű audiovizuális műalkotások készítését és terjesztését; E, I. bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy regionális vagy kisebbségi nyelveket használó sajtóorgánum létesítését és/vagy fenntartását, vagy II. bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült sajtócikkek rendszeres közlését; F, I. ha a jogszabály lehetővé teszi általában a tömegtájékoztatás pénzügyi támogatását, fedezik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használó tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, vagy II. kiterjesztik a létező pénzügyi támogatási intézkedéseket a regionális vagy kisebbségi nyelvű audiovizuális műalkotásokra; G, támogatják regionális vagy kisebbségi nyelveket használó tömegtájékoztatási eszközök számára újságíróknak és egyéb személyzetnek a képzését 2. A Felek vállalják, hogy biztosítják a szomszédos országokból egy regionális vagy kisebbségi nyelwel azonos vagy hasonló nyelven készült rádióés televízióadások közvetlen vételének szabadságát, és nem támasztanak akadályt a szomszéd országok ilyen nyelvű rádió- és televízióadásainak továbbsugárzása elé. 3. A Felek gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók érdekeit képviseltessék vagy vegyék tekintetbe a törvényeknek megfelelően esetleg létrehozott, a tömegtájékoztatási eszközök szabadságát és pluralizmusát garantáló testületekben. Szerkesztette: Korpás Árpád