Új Szó, 1999. október (52. évfolyam, 226-251. szám)

1999-10-20 / 242. szám, szerda

10 KULTÚRA - OKTATÁS ÚJ SZÓ 1999. OKTÓBER 20. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 41. szániában feltett kérdésre a héten 422 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Vida Margit dercsikai, Sipos Anna privigyei, Szabó István kassai olvasónk nyerte. Gratu­lálunk! A helyes megfejtés: 1 : 5. (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) Magyar szárnyvonalak Dunaszerdahely. Magyar szárnyvonalak címmel határon túli pró­zaírók antológiáját adta ki a Present Könyv- és Lapkiadó. A kötetet Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke mutatja be holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) SZÍNHÁZ POZSON Y SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Száll a kakukk fészkére 19 KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonnal! 19 ASTORKA SZÍNHÁZ: Polgárok 19 KASS A ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia 19 KOMÁRO M JÓKAI SZÍNHÁZ: Liliomfi (vendégjáték Somorján) 19 MOZI POZSON Y HVIEZDA: Kuckók (cseh) 15.30, 18 Pikáns kísértés (am.) 20.30 OBZOR: Krisztus utolsó megkísértése (am.) 16.30 Pikáns kísértés (am.) 19.15 Vadiúj vadnyugat (am.) 21 MLADOSŤ: Kuckók (cseh) 15, 17.30, 20 YMCA: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.30, 18, 20.30 901­ES FILMKLUB: Z, a hangya (am.) 18 Mindenki azt mondja, szeretlek (am.) 20.30 CHARLIE CENTRUM: 101 kiskutya (am.) 17 Bigyó fel­ügyelő (am.) 17, 20.45 Tíz dolog, amit utálok benned (am.) 17, 18.45 Mondd, mi a szerelem (svéd)18.15 KASS A TATRA: Visszavágó (am.) 16, 18, 20 CAPITOL: Vadiúj vadnyugat (am.) 15.45, 18 Szökevény menyasszony (am.) 20 ÚSMEV: Kuckók (cseh) 16 Pikáns kísértés (am.) 18, 20 DRUŽBA: Bigyó felügyelő (am.) 16,18,20 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 17, 19.30 LÉVA-JUNIOR: Én miért nem? (fr.) 16.30,1.309 GALÁNTA - VMK: Mézeskalács nagyapó (am.) 17.30, 20 NAGYMEGYER ­SLOVAN: Mátrix (am.) 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Star Wars: Baljós árnyak (am.) 19 CYÖ R CINEMA CITY: Ösztön (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Csúcsformában (am.) 14.30,16.30, 18.30, 20.30 Csillagok háborúja: Baljós árnyak (am.) 14.30, 17, 19.45 Bigyó felügyelő (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Apafej (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Tökéletes katona 2. (am.) 14, 16, 18.30, 20.30 Sztárom a párom (ang.) 14.30, 18, 20.30 Mátrix (am.) 14.45, 17.30, 20.15 Ideje volna visszaállítani az iskolai pszichológus státusát. Tanácsaival a pedagógusokat is segíthetné. Csak kommunikációs zavar? Kis közösségekben nem létez­nek titkok. Mindenki mindent tud a másikról, beleértve azt is, kinek mennyi a fizetése. A mai ínséges időkben a száz­koronás fizetéskülönbség is sértődésekre, vitákra ad okot. VOJTEK KATALIN Ha ehhez még személyes ellentétek és várható elbocsátásokról keringő hírek is járulnak, elviselhetetlen lesz a légkör. Ilyen viszonyok között pe­dig nem könnyű tanítani. Hogy mi­ért és hogyanjutott a szenei magyar gimnázium tantestülete ilyen hely­zetbe, az egymásnak feszülő indula­tok közepette nehéz kibogozni. A rossz légkör az igazgatónő idegeit is megviselte, olyannyira, hogy - mint maga bevallotta - állandó lelki tá­maszra van szüksége. A lelki tá­maszt egy 72 éves nyugdíjas peda­gógus személyében lelte meg, aki neki köszönhetően heti három órá­ban tanítja a magyart. Arra a kérdés­re, hogy ezt a három órát nem tanít­hatná-e az iskola másik három magyarszakosa, az igazgatónő mél­tatlankodva válaszol: a nyugdíjas pedagógus alapító tagja volt a szen­ei gimnáziumnak, érdemei vannak, ezért senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy itt tanítson. Nemcsak a nyugdíjas pedagógus jutott órák­hoz, hanem képesítés nélküli lánya is, aki távúton most végzi a nyitrai mezőgazdasági főiskolát. Ő biológi­át tanít immár állandó státusban, mert - mint azt magabiztosan kö­zölte - a kerületi tanügyi hatóság is elismerte, hogy a főiskolán szerez annyi ismeretanyagot, ami feljogo­sítja e tantárgy oktatására. A tantes­tület több tagja furcsállja az igazga­tónő választását. Állításuk szerint ugyanis fiatal, megfelelő képesítés­sel rendelkező biológiaszakos je­lentkezett, hogy szívesen tanítana a gimnáziumban, de őt nem vették fel. Maradhatott volna akár a régi biológiaszakos is, aki ugyan már nyugdíjjogosult, de kitűnő pedagó­gus, és gazdag ismeretanyagát most más iskola diákjainak adja át. Ót, úgymond, a felkínált méltatlanul kevés óraszám késztette távozásra. Úgy látszik, nyugdíjas és nyugdíjas között különbség van az iskolában. Van, akinek évek óta csak „pedzege­tik", hogy már ideje volna nyuga­lomba vonulnia, mások esetében gondoskodnak arról, hogy így te­Ami a szülőket és a pedagógusokat most a leginkább izgatja, az az isko­la jövője (Illusztrációs felvétel) gyenek, és akad szerencsés, aki lelki támaszi státusban működhet hajlott kora ellenére. A nem azonos elbírá­lás általában feszültséget szül. Hogy milyet, alkalmam volt látni, amikor a gimnázium folyosóján egy zokogó pedagógussal találkoztam. Nem ka­pott személyi pótlékot, épp ennek okát tudakolta az igazgatónőtől, aki több magyarázattal is szolgált. Az egyik szerint az illető tanárnő tavaly sokat hiányzott, a másik szerint a tanévnyitó napján két órára távo­zott az iskolából. „Valóban sokat hi­ányoztam tavaly, mert betegen, sú­lyos állapotban feküdtem a kórház­ban. Akkor nem kísérhettem el az is­kolába elsős kislányomat, s az is megfordult a fejemben, hogy már sohasem kísérhetem el sehová. Bol­dog voltam, hogy mégsem így tör­tént, és azért kértem ki magamat, hogy legalább az idei tanévnyitón ott lehessek együtt a gyerekkel. Nem hiszem, hogy ezt emberileg ne lehetne megérteni. Ráadásul meg­kaptam az engedélyt a távozásra, tudták, miért és hová megyek." Tény, hogy sehol sem létezik min­denkit tökéletesen kielégítő pénzel­osztási rendszer. De a világos krité­riumok, az elfogadható érvek tom­píthatják, sőt kiküszöbölhetik a kü­lönbségek miatti viszályokat, ahogy a dolgok nyugodt megbeszélése is. Az utóbbi azonban érezhető hiány­cikk az iskolában. A szülői tanács, de a tantestület több tagja is épp a kommunikáció hiányát sérelmezi a legjobban. Szerintük az igazgatónő nem tartja fontosnak tájékoztatni őket olyasmiről sem, ami pedig őket is érinti. Az iskolába érkező postát az igazgatónő veszi magához és osztja szét, s nemegyszer megtör­tént, hogy nem, vagy csak hosszas késéssel jutott a címzetthez a nevére érkezett levél, meghívó. A szülői ta­nács elnöke elmondta: míg az előző igazgatóval a szülők képviselői min­dig közösen döntötték el, mire költi az iskola a szülői tagdíjakból befolyt pénzt, az igazgatónő csak többszöri felszólításra volt hajlandó erről tár­gyalni. Kiderült, hogy akkorra már elköltötte az összeg egy részét, és csak a saját belátása szerint megvá­sárolt tárgyak - köztük a tanáriban kihasználatlanul álló új tévékészü­lék-nyugtáit nyújtotta be, utólagos jóváhagyásra. Igaz, hogy az igazgatónő már a szü­lői tanács első ülésén közölte: a szü­lői tanács nem ellenőrző szerv, ezért nem tartozik neki el- és beszámolni, ő a tanács szerepét kizárólag az is­kola anyagi támogatásában látja. A szülőknek más a véleményük, ők szeretnék tudni, mi történik az isko­lában, s azt is, hová, mire megy a pénzük. Ez a véleménykülönbség odáig vezetett, hogy az igazgatónő kizárta a tanácsot addigi ülései szín­helyéről, a tantestület irodájából, arra hivatkozva, hogy onnan esetleg valami elveszhet. A szülők a tavalyi tanév végén fórumot hívtak össze, hogy végre közösen megbeszéljék a problémákat, de az igazgatónő rög­tön az elején híveinek csoportjával látványosan kivonult a teremből, a fórum „sértően számonkérő" jelle­gére hivatkozva. Noha a kollektív szerződés szerint az iskolavezető köteles a szakszer­vezettel megbeszélni, milyen krité­riumok alapján kerülnek elosztásra a személyi pótlékok, az igazgatónő a gyakorlatban nem így jár el, sem­mibe veszi a szakszervezetet. Ő, aki az „alapító tagot" olyan becsben tartja, nem tartotta fontosnak meg­emlékezni a gimnázium megalaku­lásának 40. évfordulójáról. „Nincs mit ünnepelni" - mondta, holott Szencen még a 10 éves oktatási léte­sítmények sem sajnálták a költsége­ket jubileumuk látványos megün­neplésére. Mivel drága a gyerekek utaztatása, megszakította a kapcso­latot a soproni testvériskolával, s va­lószínűleg hasonló okból szüntette meg az iskola lapját is. A panaszokat még lehetne sorolni, ám ami a szülőket és a pedagóguso­kat most a leginkább izgatja, az az iskola jövője. A gimnázium kereté­ben működő lányiskolát a tervezett transzformáció során megszüntetik, s akkor vészesen megcsappan a nö­vendékek száma. Talán egy keres­kedelmi akadémia létesítése meg­menthetné az iskolát az elsorvadás­tól, vagy a szlovák gimnáziummal való, nem sok jóval kecsegtető ösz­szevonástól. Állítólag az igazgatónő már tett lépéseket az akadémia ügyében, de erről bizonyosat senki sem tud. „Úgy tűnik, a velünk egy épületben működő szlovák gimná­zium igazgatója, aki a Szlovák Nem­zeti Párt egyik helyi hangadója, töb­bet tud az iskolánk jövőjéről, mint mi és a szülők. Az igazgatónőnk ugyanis vele szokott ellátogatni a fe­lettes tanügyi szervekhez, mi ezek­ről a megbeszélésekről nem tudunk meg semmit" - állította az egyik pe­dagógus. Azt azonban többen is hal­lották, amikor az igazgatónő kijelen­tette: nem lát kiutat a nehéz helyzet­ből. Ha valóban így van, jó lesz minél gyorsabban keresni és főleg találni olyan embert, aki meg tudja mente­ni a szenei gimnáziumot. Hégly Dusán, az Ifjú Szivek igazgatója nyilatkozik a Ghymes együttes elbocsátásáról Pukkai Attila és Szarka Gyula szerint a Ghymesnek nem volt választási lehetősége Strukturális átalakítások Félállás, megalázó feltételek LAKATOS KRISZTINA Augusztus 10. óta új igazgatója van az Ifjú Sziveknek: Hégly Dusán, aki a kulturális minisztérium pályázatát megnyerve került erre a posztra. Új elképzelésekkel érkezett, amelyek­be a Ghymes nem fért bele. Milyen körülmények között vál­tak el az útjaitok a Ghymessel? Volt öt zenészem, öt munkaszerző­déssel, akiknek 90 %-ban az volt a feladatuk, hogy a táncegyüttest kí­sérjék. Ők annak idején félállásba, amatőrként kerültek az Ifjú Szivek­be, 10 éve vannak ott teljes állás­ban. A munkaviszonyt kölcsönös megegyezés alapján bontotta fel az Ifjú Szivek és ez az öt zenész. Mi volt az oka a munkaviszony felbontásának? Az én koncepciómnak, ami miatt ­gondolom - megnyertem a pályá­zatot, része volt egy strukturális át­alakítás. Megpróbáltunk kompro­misszumos megoldásokat találni, vannak, akikkel találtunk megol­dást, vannak, akikkel nem. A Ghymes együttessel nem tudtunk olyan kompromisszumot találni, amely mindkét fél érdekeinek meg­felelt volna. Annyit elárulok, hogy az ajánlatom egy félállás volt. Somogyi Tibor felvétele Milyen feladatai voltak a Ghymes­nek a múltban, és mit tartalma­zott a te félállásos ajánlatod? A múltban a Ghymes kísérte a tánc­együttest, próbákra kellett volna járniuk, nem akarom minősíteni, hogy a munkaviszonyukhoz képest mennyire tisztességesen végezték ezt, ezen kívül voltak még önálló koncertek is. Volt időszak, amikor évente 100 fellépést kért tőlük az igazgató, volt, hogy 60-at; mivel fél­állásról tárgyaltunk, 35^10-ről be­szélgettünk. A feladatuk kimondot­tan koncertekre szorítkozott volna, nem a néptáncegyüttes kísérésére. Mit értesz az előbb említett struk­turális átalakítás alatt? Az Ifjú Szivekben van egy tánctago­zat, ahol számos gyerek táncol, ezen kívül itt van a táncegyüttes, s mind­ezt egy ember látta el. A zenei rész­legen pedig volt 8 hivatásos alkal­mazott. Úgy gondoltam, ezt ellen­súlyozni kell. Az IQú Szivek elsősor­ban mindig is egy táncegyüttes volt. Ma pedig van egy táncegyüttes, van egy zenekar, amelynek nem igazán életcélja, hogy a táncegyüttest kísér­je, ezen kívül vannak mindenféle formációk. Semmi mást nem csinál­tam, csak megpályáztattam bizo­nyos helyeket, 40 év után esélyt ad­tam, hogy ha valakinek jobb ötletei vannak, lehetőséget kapjon. Véleményed szerint a Ghymes to­vábbi működését mennyire fogja érinteni a munkaviszony felbon­tása? A Ghymest semennyire nem fogja érinteni, az öt embert, akik a Ghy­mest alkotják, biztosan. Azzal vál­tunk el, hogy valamiféle együttmű­ködés lesz, ugyanis a hangszereik nagy része az Ifjú Szivek tulajdona. Itt nem a Ghymesről van szó, ha­nem egy munkaviszonyról, s a kö­zönség a Ghymest amúgy sem ami­att ismerte, ami az Ifjú Szivekben a feladatuk lett volna. NYILATKOZAT A Ghymes elbocsátásáról megkér­deztük az érintetteket is. Mivel az együttes nem kívánta a velük ké­szült interjú közlését, az alábbiak­ban Pukkai Attila és Szarka Gyula nyilatkozatát közöljük. Pukkai Attila: Az új igazgató kineve­zése után tárgyaltunk az Iljú Szivek és a Ghymes további együttműkö­déséről, úgy néztek ki a dolgok, hogy meg tudunk egyezni, mind a két fél azért dolgozik, hogy a szlová­kiai magyar kultúrát szolgálja. Azonban egy idő után az új igazgató stílust váltott, és számunkra egyre kedvezőtlenebb feltételeket sza­bott. Szeptember közepén olyan al­ternatívát kínált föl nekünk, hogy csak félállásban tudja a zenekart al­kalmazni. Hosszas megfontolás u­tán, el szerettük volna fogadni, de ez a félállás gyakorlatilag nem volt félállás, ugyanis erkölcsileg és anya­gilag annyira megalázó volt, hogy ezt a Ghymes nem csak a 15 éves múltja, de a jelene miatt sem tudta elfogadni, ugyanis nem tudott volna a zenekar így működni. Próbáltunk különféle engedményeket tenni, amelyekeket ő elutasított, és azt mondta, hogy kölcsönösen bontsuk fel a szerződésünket. Csak azért fo­gadtuk el a szerződésbontást, hogy Dömötör Ede felvétele a zenekar azzal foglalkozhasson, ami a küldetése, s ez a zenélés. Nem akarunk pereskedni. Az, hogy fel­bontotta a szerződésünket, nem egy megoldás volt, hanem az egyetlen, ugyanis mást nem kínált. Amióta odajött az Ifjú Szivekbe, egyértel­műen látszik, hogy az új igazgató­nak nincs művészi koncepciója, és az Ifjú Sziveket nem hogy nem fogja fölemelni, de ha így folytatja, tönk­reteszi, és sajnos ebben a kulturális vezetésünk, konkrétan a kulturális minisztérium kisebbségi főosztályá­nak vezetője még segít is neki. Iga­zából az fáj a zenekarnak, hogy egy­általán nem adott bizonyítási lehe­tőséget. A hátsó szándéka az volt, hogy behozzon még egy zenekart, akik még nem játszottak együtt, és ő rögtön lehetőséget akar adni nekik egy félállásra. Minden idegszálunk­kal arra fogunk összpontosítani, hogy a zenekar továbbra is működ­hessen. Sajnos, már nem látjuk az út végét, egyelőre pár hónapra tudunk előre gondolkodni. A legnagyobb probléma az, hogy ezt nem is a ze­nekar fogja leginkább megsínyleni, hanem a szlovákiai magyar közön­ség, az iskolák, ugyanis oda az Ifjú Szivek és a minisztérium támogatá­sával jutottunk el, s a költségek ak­korák, hogy enélkúl nem fogják tud­ni megfizetni. Szarka Gyula: Az egész mögött, ami a zenekarral történt, egy szűk cso­portot vélek fölfedezni, és ezek szor­galmas munkájának eredménye, hogy a Ghymes együttes az utcára került. Az eredmény, amit elértek, eléggé szánalmas és kicsinyes, de ezzel az együttest nem tudják meg­akadályozni abban, hogy továbbra is dolgozzon. Talán még egy kis erőt is fog adni, hogy lám, azért enélkül is tudunk létezni. Én nagyon sajná­lom a Héglyt, és nagyon sajnálom azokat az embereket, akik ezen dol­goztak, ez csak az ő szánalmas, ki­csinyes helyzetüket bizonyítja.

Next

/
Thumbnails
Contents